Az elmúlt évtizedekben tett globális erőfeszítések javulást hoztak a nők egyenjogúságának kérdésében. Bár az oktatásban, beiskolázottságban korábban megfigyelt egyenlőtlenségekben történt javulás, a felsőoktatásban a világ számos térségében jelentős nemi egyenlőtlenségek mutatkoznak. Az 5. célkitűzés fontos prioritásai közé tartozik továbbá az, hogy minden nő számára biztosítva legyen a szexuális és reproduktív egészséghez, illetve az ezekkel kapcsolatos információkhoz való hozzáférés. A női egyenjogúság biztosítása, a nők társadalmi részvételének elősegítése és elnyomásuk mérséklése fokozott erőfeszítéseket, törvényi szabályozást igényel, különösképpen azokban a társadalmakban, ahol a nemi alapokon nyugvó megkülönböztetés tradicionális alapon működik.
Alacsony a fiatalkorú házas nők aránya
A gyermekkorban kötött házasság valós és globális probléma, gyakran vezet egész életen át tartó hátrányhoz és deprivációhoz. Egyaránt érintheti a fiú- és a lánygyermekeket, de a lányok sokkal inkább veszélyeztetettebbek. Korlátozza részvételüket a munkaerőpiacon, az oktatásban, fokozottan ki vannak téve a családon belüli erőszaknak, illetve a mentális fejlődésüket is veszélyeztetheti. Magyarországon a 15–17 éves házas családi állapotú nők azonos korú női népességre vetített százalékos arányát számítjuk. Ez a mutató 2010 és 2016 között 0,31%-ról 0,24%-ra csökkent, majd 2017–2018-ra ismét megközelítette a 2010. évi értéket (0,30%). Ezt követően 2019-re ismét mérséklődni kezdett (0,27%), tehát továbbra is meglehetősen alacsony. Hazánkban a házasság létesítésének alsó korhatárát törvény szabályozza, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 4:9. § alapján kiskorú személy kizárólag a 16. életéve betöltésével és csak jogszabályban meghatározott esetben, külön gyámhatósági engedéllyel köthet érvényesen házasságot.
Nincs jelentős változás a női sértettek számarányában
Világszerte megfigyelhető tendencia, hogy míg jóval több férfi követ el bűncselekményt (2019-ben Magyarországon kb. négyszer annyian), vagy éppen tölti szabadságvesztését bűncselekmény elkövetése miatt (2018-ban hazánkban az összes fogvatartott 93,6%-a), addig a bűncselekmények sértettjei között jóval kiegyenlítettebb ez az arány. Természetesen a bűncselekmények sértettjeinek valós számát nehéz megbecsülni, mivel sok eset nem kerül a hatóságok tudomására, ugyanakkor az adminisztratív adatokból egyértelműen látható ez az összefüggés. A regisztrált bűncselekmények, azok elkövetőinek, valamint sértettjeinek számát nyilvántartó Egységes Nyomozóhatósági és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika (ENYÜBS) adatbázisa szerint számszerűen a legtöbb sértettet 2012-ben regisztrálták a nyomozóhatóságok, 276 688 ismertté vált természetes személy sértettje volt ebben az évben a bűncselekményeknek. Az ezt követő években a sértettek száma jelentősen csökkent, 2019-ben már csak 100 422 sértett regisztrálására került sor. A női sértettek számaránya ezzel szemben viszonylag állandó: míg 2010-ben még éppen 40% alatti volt ez az arány, addig 2019-ben az összes regisztrált sértett 42%-a volt nő.