Iránytű az inflációs mutatók útvesztőjében
AA fogyasztói árak alakulása a gazdaság és a társadalom valamennyi szereplőjének életében meghatározó jelentőséggel bír. Az árak emelkedésével számolni kell…
A Központi Statisztikai Hivatal minden hónapban megjelenteti a fogyasztói árakról szóló gyorstájékoztatóját, de ezen túlmenően honlapjának további pontjain is számos ingyenesen elérhető inflációs adatot tesz közzé (stADAT, Tájékoztatási adatbázis, Letölthető kiadványok).
A rendelkezésre álló mutatók között azonban nem is olyan egyszerű eligazodni. Egy szerződéses ár megállapításakor (például bérleti díj esetén) is felmerül a kérdés, hogy melyik időszakra vonatkozó index mit is jelent, melyiket kell érvényesíteni a kalkuláció során: az utolsó havit, vagy az egész évre vonatkozót? És mi legyen a viszonyítási alap: az előző hónap, vagy az előző év azonos időszaka? Ezeken a kérdéseken túlmenően felmerülhet az is, hogy a számított mutatók között milyen tartalmi különbségek vannak? Mit fejez ki a változatlan adótartalmú fogyasztóiár-index, miben különbözik a nyugdíjas index az eredeti indextől, mi a maginfláció, mire használható a harmonizált fogyasztóiár-index?
Ez a rövid összeállítás a fenti kérdésekről kísérel meg átfogó képet nyújtani a 2006. évi adatokon keresztül.
A fogyasztói árak havonkénti emelkedése 2006-ban
A fogyasztóiár-index a háztartások által saját felhasználásra vásárolt termékek és szolgáltatások árának időben bekövetkező átlagos változását méri. A változást – egy tartalmát illetően célszerűen megválasztott – fogyasztói kosár termékeinek és szolgáltatásainak árain keresztül mérik, s végeredményként a fogyasztóiár-index egyetlen számadatba sűríti a javak és szolgáltatások árainak változását.
Az előző hónaphoz viszonyított index a termékek és szolgáltatások egyhavi áremelkedését fejezi ki, ami 2006-ban 0,1% és 2,5% közötti volt. Az év folyamán két jelentősebb ütemgyorsulás ment végbe, először a március és május közötti időszakban, amikor hónapról hónapra 0,6–1,0% közötti volt a növekedés (a legnagyobb drágulás az idényáras élelmiszereket és a járműüzemanyagot érintette). Az év folyamán azonban a legnagyobb ugrás szeptemberben következett be, amikor az egyhavi infláció mértéke 2,5% volt (meghatározóan a 15%-os áfakulcs 20%-ra történő emelése, valamint a vezetékes gáz és az elektromos energia árának növelése következtében).
A fogyasztói árak emelkedése havonta 2006-ban
Az előző év azonos hónapjához mért indexek az egy évvel korábbi árszinthez viszonyított változást mutatják meg. Az index hosszabb időtávon érzékelteti az áralakulást, illetve azt, hogy az ütem növekvő, vagy csökkenő, azaz, hogy az infláció gyorsuló vagy lassuló. Ahogy a grafikonon jól látható, a 2006. év első négy hónapjában – hónapról hónapra – csökkenő ütemben emelkedtek az árak, majd májustól fokozatosan gyorsult a pénzromlás üteme elsősorban az élelmiszerek és az üzemanyagok drágulása miatt, amit a szeptembertől érvényes hatósági árintézkedések tovább erősítettek. Októberben a fogyasztóiár-emelkedés mértéke két év után először lépte át a 6 százalékot, s ez a pénzromlási ütem az év utolsó két hónapjában is fennmaradt. A decemberi átlagos árszínvonal 6,5%-kal volt magasabb az egy évvel korábbinál, amely azt mutatja, hogy 2006. januártól decemberig milyen mértékben emelkedtek az árak.
Az éves pénzromlás megállapítása valamennyi hónap áralakulásának számbavételével történik, az így kapott átlag az év közben bekövetkezett összes változást tartalmazza az előző teljes évhez viszonyítva. A 2006. évi átlagos áremelkedés – az év közben tapasztalt jelentős ütemkülönbségek mellett – 3,9% volt.
Fogyasztási kiadások megoszlása
A nyugdíjas fogyasztóiár-indexben ennek a jelentős lakossági rétegnek az eltérő fogyasztási szerkezetének hatása tükröződik. A nyugdíjasok helyzetét kiadási szerkezetük, rászorultságuk miatt három (élelmiszerek, gyógyszerek, lakhatással kapcsolatos kiadások) fogyasztási csoport alapvetően befolyásolja. Ezen három kitüntetett termék- és szolgáltatáscsoport aránya a nyugdíjas fogyasztói kosárban mintegy 60%, míg a lakosság egészének fogyasztói kosarában ez az arány 40%. A mutató számításánál a termékek és szolgáltatások körét speciális, a nyugdíjasok tényleges fogyasztásához nem köthető tételek elhagyásával határozzák meg, így például nem szerepelnek benne a gyermekneveléssel és -gondozással kapcsolatos cikkek és szolgáltatások.
A nyugdíjas fogyasztóiár-index 2006-ban 105,0% (a IV. negyedévben 108,4%) volt. Az aktív háztartások esetében a fogyasztói árak 3,4%-kal emelkedtek. Az összes háztartás közül az alacsony jövedelmi kategóriába tartozók árindexe az átlagosnál nagyobb, 104,8% volt, míg a magas jövedelműeké annál kisebb, 103,3, az eltérő fogyasztási szokásaik következtében.
A fogyasztóiár-index és a maginfláció alakulása, 2006
A 2006. évi áralakulást jelentősen befolyásolták a termékeket és szolgáltatásokat terhelő indirekt adók változásai is, ennek hatását szűri ki a változatlan adótartalmú fogyasztóiár-index. A mutató azon feltevésen alapul, hogy mekkora lenne a fogyasztóiár-index, ha az adókulcsok nem változtak volna 2006-ban. Ennek megfelelően a változatlan adótartalmú fogyasztóiár-index célja, hogy a fogyasztói árak alakulásán belül elkülöníthető legyen az adóváltozások hatása. Az év elejétől a korábbi 25%-os áfakulcsot 20%-osra csökkentették, majd szeptember 1-jétől a korábban 15%-os áfakulcs alá eső termékek és szolgáltatások szintén a 20%-os kulcs alá kerültek át és nőtt a regisztrációs és jövedéki adó is. Az év eleji áfakulcs-csökkentés főként a tartós fogyasztási cikkek árcsökkenését fokozta, míg a szeptember eleji áfakulcs-változás különösen az élemiszerárak emelkedésénél érzékelhető, hiszen a termékcsoport döntő része korábban 15%-os kulcs alá tartozott. A változatlan adótartalmú árindex éves átlagban 105,1% volt (a IV. negyedévben a fogyasztóiár-indexhez hasonlóan 6,4%-os volt a növekedés).
A maginfláció a fogyasztói árak változásának alaptrendjét mutatja, a mutató a fogyasztóiár-index tartósan, hosszabb távon érvényesülő tendenciáit kifejező komponense. A maginfláció kiszűri a szélsőséges ármozgásokat, az átmeneti ingadozásokat. Számítása a fogyasztóiár-indexből történik, abból kihagyva a nem feldolgozott élelmiszereket, a háztartási energiát és a járműüzemanyagot, az egyéb idényáras termékeket, a tb által támogatott gyógyszereket, a hatósági áras szolgáltatásokat, valamint a saját tulajdonú lakásszolgáltatást. A maginflációs mutatók szemlélete előretekintő (ennek megfelelően elsősorban a monetáris politika irányítói számára készül), szemben a fogyasztóiár-indexszel, mely a múltbéli (az elmúlt 1 havi, 12 havi) áralakulást jellemzi.
A harmonizált fogyasztóiár-index (HICP: Harmonized Index of Consumer Prices) számításának célja az Európai Unió tagországaiban a nemzetközi összehasonlítás biztosítása. A nemzeti fogyasztóiár-index és az EU ajánlásait tükröző harmonizált fogyasztóiár-index hasonló, de nem teljesen azonos eredményt ad, aminek két módszertani oka van. Egyrészt a két mutató lefedettsége nem azonos (például a harmonizált index nem tartalmazza a szerencsejátékokat), másrészt a súlyozásnál különbséget jelent, hogy az idelátogató külföldiek fogyasztását figyelembe veszik-e (a harmonizált index esetén), vagy elhagyják. (Bővebb módszertani információk itt találhatók). A szakirodalomban gyakran találkozhat az olvasó a HICP-en kívül két további rövidítéssel: az EICP (European Index of Consumer Prices) az Európai Unió harmonizált fogyasztóiár-indexének rövidítése, a MUICP (Monetary Union Index of Consumer Prices) pedig az euróövezeté.
Az Európai Unió 25 tagországának harmonizált fogyasztóiár-indexe 2006-ban átlagosan 102,2% volt. A tagországok közül a legmagasabb – 6,6%-os – növekedést Lettországban mérték, a legalacsonyabbat (1,3%) Lengyelországban és Finnországban.
2007. június