A KSH Kiadványtára

Az előzetes adatok szerint 2021 áprilisában 6966 gyermek született, és 14 714-en haltak meg. 2020 áprilisához viszonyítva az élveszületések száma 1,3%-kal csökkent, a halálozásoké 40%-kal emelkedett. 5046 pár kötött házasságot, ami 29%-kal meghaladta az előző év azonos időszakának az értékét. Az elmúlt tizenkét hónap népmozgalmi folyamatait tekintve, azaz 2020. május és 2021. április között a születések száma 1,6, a halálozásoké 21%-kal több, a házasságkötéseké 5,0%-kal kevesebb volt az egy évvel korábbinál.

2020 népmozgalmi eseményeit jelentősen befolyásolta a koronavírus-járvány, ami főleg a halálozások és a házasságkötések számát, valamint a lakóhely-változtatások irányát érintette. A halálozások száma jelentősen, a születéseké kisebb mértékben nőtt, így a természetes népességfogyás 20%-kal meghaladta az előző évit. A nemzetközi be-, illetve elvándorlás 9,1 ezer fős többletét is figyelembe véve az ország népessége 39,6 ezerrel fogyott. A házasságkötések száma 3,1%-kal emelkedett.

Magyarországon ezer férfira 1087 nő jut, azonban az 50 éven aluliaknál a férfiak létszáma még 142 ezer fővel meghaladja a nőkét. A nők és a férfiak helyzete az életút számos területén – képzettség, tudományos élet, foglalkozások, foglalkoztatottság, jövedelmek, egészségi állapot, szociális helyzet – eltér. A zsebkönyvben összegyűjtött statisztikai adatok ezekre a különbségekre, illetve az időbeli változásokra világítanak rá. Az egyes fejezetekben lehetőség nyílik nemzetközi összehasonlításra is.

2019-ben az egy évvel korábbinál valamelyest kevesebb gyermek született, a termékenységi arányszám azonban nőtt. A halálozások száma is mérséklődött, így a népességfogyás üteme lassult. 29 éve nem kötöttek annyi házasságot, mint 2019-ben, ezzel együtt a házasságok mérlege ismét pozitív lett. Az évente megjelenő Demográfiai évkönyv emellett részletes adatokat tartalmaz a népesség összetételéről, a születések, a házasságkötések, a válások, a halálozások alakulásáról, a vándorlások jellemzőiről is.
A kiadvány eléréséhez felhasználóinknak regisztrálniuk kell a www.ksh.hu/polc oldalunkon, majd a kötetazonosító kód aktiválásával a honlapunkon kialakított saját felhasználói polcukra feltölthetik a kiadványt, és ott bármikor elérhetik azt.

A kitolódó tanulmányi idővel, a munkaerőpiaci lehetőségekkel, valamint anyagi okokkal is magyarázható az, hogy sokan a húszas és a harmincas éveikben is még a szüleikkel élnek. 2019-ben Magyarországon a 18–34 évesek 62%-a még nem hagyta el a szülői házat, szemben a 2005. évi 50%-kal. Jellemzően a férfiak nálunk is később költöznek el a szüleiktől, mint a nők, hasonlóan a legtöbb uniós tagállamhoz.

Az idősek tartós bentlakásos elhelyezést nyújtó intézményeiben teljes ellátást és alapszintű orvosi szolgáltatást biztosítanak azoknak az időseknek, akikről életkoruk, egészségi állapotuk miatt házi segítségnyújtás keretén belül nem lehet gondoskodni. 2019 végén 52 ezer idős embert gondoztak 835 ilyen intézményben országszerte. A lakók 92%-a 65 év feletti volt, a legnagyobb részük a 80–89 éves korosztályhoz tartozott.

A Földön jelenleg 7,8 milliárd ember él. Míg a fejlettebb országok az alacsony termékenységgel, a társadalom gyorsuló öregedésével, az ellátórendszerek fenntarthatóságával kapcsolatos gondokkal küzdenek, addig a fejletlenebb térségekben az élelmiszerhiány, a szegénység, az oktatás hiánya, a munkanélküliség, az alapvető egészségügyi és szociális ellátások biztosítása jelent komoly kihívást. Az ENSZ 1989-ben nyilvánította népesedési világnappá július 11-ét, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet a népességnövekedés mértékére és az ezzel járó problémákra.

2020. január 1-jén az ország népessége 9 millió 769 ezer fő volt, 3,3 ezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban. 2019-ben a halálozások száma gyorsabb ütemben csökkent, mint a születéseké, így a természetes népességfogyás üteme lassult. A nemzetközi vándorlás 37,1 ezer fős pozitív egyenlege jelentősen mérsékelte a népesség természetes fogyását. 21,9 ezer magyar költözött külföldre, miközben 23,2 ezren tértek haza. Jelentősen, 28%-kal több pár kötött házasságot, számuk az elmúlt 30 évet tekintve a legmagasabb volt.
Tájékoztatjuk felhasználóinkat, hogy 2020. július 21-én hibajavítás történt.

A nők azonos életkorig megszületett gyermekeinek átlagos száma egyre csökken. A rendszerváltáskor a 30 éves nők csaknem fele már 2 gyermeket szült és alacsony volt a gyermektelenek aránya, napjainkra ez az arány megfordult. Az anyák első gyermekük megszületésekor 5,8 évvel idősebbek, mint három évtizeddel korábban. A születésszám alakulása attól függ, hogy a termékenység emelkedése mennyire tudja ellensúlyozni a szülőképes korú nők létszámcsökkenését.

A tanulmány a válások hosszú távú irányzatait elemzi az ország jelenlegi területére legkorábban hozzáférhető adatok és mutatók alapján. A rövid történeti áttekintést követően főleg a rendszerváltást követő időszakra koncentrál, bemutatva a válások, illetve az elvált felek mindazon demográfiai jellemzőit, amelyek az elmúlt, közel három évtized trendjeinek alakításában szerepet játszottak.

A csecsemőhalálozásnak a népesedési folyamatok alakításában betöltött szerepe radikális változáson ment keresztül az elmúlt évszázadban. Ezzel párhuzamosan változott az összes halálozáson belüli súlya és a korösszetétel formálásában játszott szerepe. Ezért indokoltnak látszik egy történeti visszatekintés, amely röviden ismerteti a csecsemőhalandóság hosszabb távú irányzatait, és bemutatja az alapvető demográfiai folyamatokban, illetve azok alakításában játszott szerepének változását. A hosszabb távú trendek bemutatása mellett az elemzés elsősorban a rendszerváltást követő időszakra és a jelenre koncentrál mindazon adatok felhasználásával, amelyek lehetővé teszik a csecsemőhalandóság demográfia jellegzetességeinek bemutatását. Ezek között kiemelkedő fontosságúnak számítanak az újszülöttre és az anyára vonatkozó olyan háttérváltozók, mint az újszülött életkora, születési súlya, neme, a gyermek születési sorrendje és az elhalálozás oka, vagy az anya életkora, iskolai végzettsége, családi állapota és lakóhelye. Nemzetközi kitekintésben arról kaphatunk képet, hogy hazánk milyen helyet foglal el az Európai Unió tagországai között.

2016-ban Magyarországon a legmagasabb presztízsűként értékelt foglalkozás a kórházigazgató volt, ezt követte az egyetemi rektor. A harmadik és a negyedik helyen a sebész, illetve a gyermekorvos állt. A legalacsonyabb presztízsűként értékelt foglalkozás az utcai prostituált volt, ennél egy kicsit magasabb presztízsű az utcaseprő, a sztriptíztáncosnő és a pornószínész. Az a foglakozás, amellyel az emberek szerint a legtöbb pénzt lehet keresni, a bankelnök. Ezt követi az EU-parlamenti képviselő, az országgyűlési képviselő és az államtitkár. A szubjektív megítélés szerint legkevésbé jövedelmező foglakozások sorban az utcaseprő, a szórólaposztó a takarító és a konyhai kisegítő. Az emberek megítélése szerint 2016-ban a négy, társadalmilag leginkább hasznos foglalkozás sorrendben a sebész, a körzeti orvos, a gyermekorvos és a mentős voltak. A társadalmilag legkevésbé hasznosnak ítélt foglakozások – kezdve a legkevésbé hasznossal – a drogkereskedő, az utcai prostituált, a sztriptíztáncos és a pornószínész. A társadalmilag legtöbb hatalommal felruházott foglakozásoknak a EU-parlamenti képviselőt, a politikust, az országgyűlési képviselőt és az államtitkárt gondolták az emberek 2016-ban, a legkevesebb hatalommal bíróknak pedig az utcaseprőt, a szórólaposztót, az utcai prostituáltat, és a segédmunkást. A legdivatosabb foglakozásoknak a plasztikai sebészt, a tévés műsorvezetőt, az ügyvédet és a marketingmenedzser tekintették az emberek, a legkevésbé divatosnak pedig az utcaseprőt, a szemétszállítót, a segédmunkást és az utcai prostituáltat.

A Központi Statisztikai Hivatal 2016 október–novemberében a háztartások 10%-os mintáján mikrocenzust hajtott végre. A „kis népszámlálás” során az ország 2148 településén mintegy 440 ezer háztartást kerestünk meg, hogy információt gyűjtsünk társadalmunk aktuális jellemzőiről. A 2016. évi mikrocenzust papír kérdőívek nélkül, kizárólag elektronikus módon bonyolítottuk le. Ezzel a módszerrel nem csak a kérdőívek nyomtatásától tekinthettünk el, de az adatok feldolgozása is gyorsabbá vált. 2017 május végén, hat hónappal az adatgyűjtés befejezése után A népesség és a lakások jellemzői című kiadványban már közölni tudtuk az adatfelvétel első eredményeit, amelyet a honlapunkon mintegy ezer adattábla kísért megyei csoportosításban, a legfontosabb adatokat járási szinten is részletezve.
A mikrocenzus eredményeinek közlését a nemzetiségi adatokkal folytatjuk. E kiadványunkban ismertetjük a törvény által nevesített 13 hazai nemzetiség legfontosabb demográfiai, társadalmi jellemzőit, valamint a nemzetiséghez tartozást befolyásoló tényezőket, és elemezzük a legutóbbi, 2011. évi népszámlálás óta bekövetkezett változásokat. Az ábrákkal, térképekkel illusztrált szöveges ismertetés mellett a honlapunkon elérhető gazdag táblamellékletben idősoros, valamint régiós és megyei bontású területi adatok is elérhetőek.

A Központi Statisztikai Hivatal 2016 október–novemberében a háztartások 10%-os mintáján mikrocenzust hajtott végre. A „kis népszámlálás” során az ország 2148 településén mintegy 440 ezer háztartást kerestünk meg, hogy információt gyűjtsünk társadalmunk aktuális jellemzőiről. A mikrocenzus eredményeinek közlését most az életminőség felméréséből származó adatok elemzésével folytatjuk. A szubjektív jóllétre vonatkozó kutatás a mikrocenzus egyik kiegészítő felvétele volt, amelyet a cenzusra kijelölt címek 10%-án élő 16 éves vagy idősebb népesség körében vettek fel. A kérdőívet több mint 50 ezer személy töltötte ki. Jelen kiadványunkban átfogó képet szeretnénk nyújtani arról, hogyan élik meg a társadalmat alkotó egyének mindennapjaikat, mennyire elégedettek életükkel, életkörülményeikkel, személyes kapcsolataikkal, és milyennek érzékelik jövőbeli kilátásaikat. A szöveges ismertetést ábrákkal, térképekkel illusztráltuk, valamint letölthető táblamelléklettel gazdagítottuk.

A kiadvány bemutatja, hogy lakóhely szerint hogyan alakulnak a halandóság különbségei Magyarországon. Adatokat közöl arról, miként változik a városok és a községek halandósága; melyek a legmagasabb, illetve legalacsonyabb mortalitású megyék, régiók; befolyásolja-e, és ha igen, milyen arányban a halandóság szintjét a települések lélekszáma. Adatai felhasználhatók a döntéshozásban, továbbá értékes információkat tartalmaznak a tudományos kutatás számára is. A kiadvány a KSH honlapján található Kiadványtárból megrendelhető.

A belföldi vándorlás jelensége mindennapi életünk szerves részét képezi, közvetve vagy közvetlenül érintettjei vagyunk. Önmagukban a vándorlási események egy ország lakónépességének földrajzi mobilitásáról nyújtanak részletes képet, ám a belföldi vándorlást komplex rendszerként értelmezve lokális közösségek alapvető jellemvonásaira, strukturális változásaira is következtethetünk. Ha a jelenséget tágabb kontextusba helyezzük, a körülöttünk lévő világot alakító társadalmi-gazdasági folyamatok válhatnak érthetőbbé. A KSH legutóbb 2012-ben adott ki a belföldi vándorlás folyamatait vizsgáló kiadványt, jelen elemzés az azóta eltelt időszak sajátosságait mutatja be több ponton is érintve a korábban jellemző tendenciákat.

Kiadványunk a 2016. évi mikrocenzus és annak nemzetközi vándorlásra vonatkozó kiegészítő kérdőíve alapján mutatja be a nemzetközi vándorlás jellegzetességeit. Igyekeztünk feltárni a magyarországi jelenség valamennyi aspektusát, vizsgálva a nemzetközi vándorlás múltban és jelenben történő eseményeit, valamint a vándorlásra vonatkozó jövőbeli terveket. Ismertetjük a hazánkból ki- és visszavándorolt, illetve a kivándorlást tervező magyarok alapvető demográfiai ismérveit és egyéb jellemzőit. Bemutatjuk a külföldről bevándorló népesség korszerkezetére, a nemek szerinti összetételére vonatkozó legfrissebb adatokat, a hazánkban élő külföldi lakosság, illetve a külföldön született magyar népesség összetételét.

Kiadványunk a 2016-os mikrocenzus felvétel és korábbi népszámlások adatai alapján képet ad a foglalkozási rétegszerkezet változásairól, továbbá bemutatja a társadalmi rétegződés kiegészítő modul első eredményeit. A KSH az elmúlt évtizedekben elsősorban a társadalom foglalkozási, munkaerőpiaci rétegződésére vonatkozóan közölt eredményeket. A mikrocenzus jelen kiadványa e kutatási hagyományhoz csatlakozva vizsgálja a foglalkozási szerkezet utóbbi években történt változását, illetve fő jellemzőit. Ehhez először a foglakozási szerkezet változásainak legújabb tendenciáit tekintjük át, majd a réteghelyzet és a foglalkoztatás egyes jellemzői közötti összefüggéseket vizsgáljuk. A munka- és jövedelembiztonság kérdéskörét objektív mutatók és a válaszadók szubjektív értelése alapján is elemezzük. Végül arra a kérdésre keressük a választ, hogy az objektív, munkaerőpiaci, illetve foglalkozási jellemzők alapján kialakított rétegekhez tartózók miként látják a saját helyüket a társadalom szerkezetében.

Magyarországon 2017-ben 1 millió 715 ezer kiskorúból2 közel 21 ezer gyermek részesült gyermekvédelmi szakellátásban, közülük pedig valamivel több mint 14 ezren éltek nevelőszülőknél. A csökkenő gyermeklétszám ellenére a szakellátásban részesülők száma a 2007-es minimumot követően növekedésnek indult, így 2017-re az ezer kiskorúra jutó arányuk megközelítette a 12 főt. 2017-ben tízezer kiskorúra 6 örökbefogadott jutott.

Kiadványunkban a 2016-os mikrocenzus alapadatai és a hozzá kapcsolódó kiegészítő önkéntes adatgyűjtés eredményei alapján a szokásosnál több szempontból vizsgáljuk az egészségi állapotuk miatt nehézségekkel küzdők, korlátozottak életkörülményeit. Kötetünk első része a mikrocenzus alapadataira épül, és betekintést nyújt a Magyarországon élő fogyatékos emberek, valamint a mindennapi életben akadályozottak alapvető jellemzőibe, továbbá az előbbiek struktúrájának 2011 és 2016 között történt változásába a két legutóbbi cenzus adatainak felhasználásával. A kötet második fele a magyarországi, magánháztartásban élő fogyatékos, illetve akadályozott személyek körében végzett kiegészítő adatgyűjtés eredményeire épül. Itt mutatjuk be egy nemzetközileg standardizált kérdéscsoportra kapott válaszok alapján, hogy a fogyatékos vagy akadályozott népességben milyen gyakoriak a különböző súlyosságú fizikai vagy érzékszervi nehézségek, és az egyes lakossági rétegek milyen mértékben érintettek. Differenciált képet adunk arról is, hogy az érintettek csoportjaiban a különböző típusú szociális szolgáltatásokra mekkora igény van, a szolgáltatások és támogatások milyen mértékben érhetők el, és mennyien maradnak ki az ellátórendszerből, rámutatva ennek okaira is.

Kiadványunk a 2016. októberi mikrocenzus alapján ismerteti a lakásállomány részletes adatait. Elemzésünkben bemutatjuk a lakott és nem lakott lakások jellemzőit, valamint a lakók lakásjellemzők szerinti sajátosságait. Kitérünk arra is, hogy a lakások minőségének javítására jellemzően milyen felújítási, korszerűsítési munkálatokat végeztek 2006 és 2016 között. Elemezzük a legutóbbi, 2011. évi népszámlálás óta bekövetkezett változásokat.
Az ábrákkal, térképekkel illusztrált szöveges ismertetés mellett a honlapunkon elérhető gazdag táblamellékletben idősoros, valamint régiós és megyei bontású területi adatok is elérhetőek. A táblázatok Excel formátumban érhetők el, lehetővé téve a felhasználóinknak a közölt adatok alapján saját számítások végzését.

A mikrocenzus eredményeinek közlését most a háztartások és a családok adataival folytatjuk. A kiadvány három fő fejezetből áll, elsőként a személyeknek a családban, háztartásban betöltött szerepét vizsgáljuk. Ezt követően a háztartások részletes adatait közöljük, kitérve azok összetételére, a háztartásokban élők korszerkezetére és a lakáskörülményekre. Külön alfejezetben mutatjuk be az egyszemélyes háztartások jellemzőit. A harmadik fejezet a családokról, családtípusokról, a gyermekes és a gyermek nélküli családokról, valamint a családok lakáskörülményeiről szól. Elemezzük a legutóbbi, 2011. évi népszámlálás óta bekövetkezett változásokat. Az ábrákkal, térképekkel illusztrált szöveges ismertetés mellett a honlapunkon elérhető gazdag táblamellékletben idősoros, valamint régiós és megyei bontású területi adatok is elérhetőek.

A kiadvány a naptári éves adatokat részletesen az 1975 és 2016 közötti időszakra tartalmazza, az egyes születési évjáratokhoz tartozó nők adatait ötéves korcsoportokban, az 1925–29-ben született legidősebb nemzedékektől kezdve a 2000–2004-ben született legfiatalabb generációkig követi nyomon. A kötet táblázatos anyaga három fő részből áll. Az első fejezet magában foglalja az idősoros adatokat, és évenként mutatja be a terhességmegszakítások legfontosabb demográfiai és területi jellemzőit a megfigyelt időszakra. A második fejezet a szülőképes korú női népességnek a terhességmegszakítások száma szerint évenként továbbvezetett keresztmetszeti és születési évjáratok szerinti adatait érinti korcsoportonként. A harmadik fejezet pedig a korábbi terhességmegszakítások száma és az életben levő gyermekszám szerint mutatja be a művi vetélési arányszámokat a vizsgált időszakban évenként, és a már korábban említett ötéves születési évjáratok szerint.
A szöveges elemzés alapvetően a rendszerváltást követő 26 év jellegzetességeit tárgyalja, azonban ahol az szükségesnek és indokoltnak látszott, ennél hosszabb időszak vizsgálatára is kitér. Nem ismerteti részleteiben a terhességmegszakításokra vonatkozó jogi kereteket, illetve ezek változását. Az 1990-et követő időszakban egyébként egyetlen olyan jogszabályi változás történt, ami újraszabályozta a terhességmegszakítások engedélyezésének indítékait, de lényegét tekintve nem jelentett szigorítást a korábbi joggyakorlathoz képest. Ez az 1992. évi LXXIX törvény a magzati élet védelméről, ami 1993. január 1-jén lépett hatályba. Ezt követően nem történt olyan „külső” szabályozás, jogszabály- vagy rendeletmódosítás, ami a terhességmegszakítás korábbi gyakorlatát érdemben befolyásolta volna.
Az elemzést egy módszertani fejezet egészíti ki, amely a fontosabb fogalmakat és a terhességmegszakítások száma szerint továbbvezetett női népesség adatainak módszertanát ismerteti. A fejezet kiterjed a korábbi terhességmegszakítások számának bevalláson alapuló bizonytalanságaira és a továbbvezetés által ebből adódó lehetséges pontatlanságokra. Emellett ismerteti a gyermekszám szerinti művi vetélési arányszámok számításának módszerét.

A mikrocenzus eredményeinek közlését a gazdasági aktivitás részletes adataival folytatjuk. Ismertetjük a népesség munkaerőpiaci részvételét, valamint az inaktivitás jellemzőit. Kitérünk a különböző gazdasági aktivitási csoportok számának és arányának alakulására, az ezzel összefüggő legfontosabb háttértényezőkre, így a korstruktúra változására, valamint a népesség iskolázottságának alakulására. A társadalmi-gazdasági újratermelődés alapját képező foglalkoztatottak csoportjáról részletesebb képet adunk. Elemezzük a legutóbbi, 2011. évi népszámlálás óta bekövetkezett változásokat. Az ábrákkal, térképekkel illusztrált szöveges ismertetés mellett a honlapunkon elérhető gazdag táblamellékletben idősoros, valamint régiós és megyei bontású területi adatok is megtalálhatóak.

A koraszülött és/vagy kis súllyal született gyermekek számos egészségügyi kockázatnak vannak kitéve. A sokszor maradandó problémák alapvetően befolyásolják az újszülöttek és szüleik későbbi életútját. A jelenség aktualitását és súlyát mutatja, hogy az elmúlt évtizedben Magyarországon évente mintegy 8000 újszülött jött világra idő előtt vagy alacsony súllyal. Kiadványunkban arra keressük a választ, hogy 1990 és 2016 között milyen összefüggés tapasztalható a kis súlyú és koraszülött gyermekek születési aránya és a gyermek neme, az anya kora, családi állapota, iskolai végzettsége, előző terhességeinek száma, kimenetele, valamint a többes szülés tekintetében.