Anyagáramlási mutatók
- Hazai kitermelés = biomassza+fémércek+ásványi nyersanyagok+fosszilis tüzelőanyagok
- Közvetlen anyagbevitel = hazai kitermelés+import
- Hazai anyagfelhasználás (Domestic Material Consumption – DMC) = hazai kitermelés+import–export
- Fizikai külkereskedelmi egyenleg = import–export
Environmental goods and services sector accounts (EGSS): ennek adatai részben specifikus kérdőívünkből származnak, melyhez évente mintegy 1000, környezetvédelmi tevékenységet végző szervezet szolgáltat adatokat.
Egyenérték: a különböző üvegházhatású gázoknak és légszennyező anyagoknak eltérő a klímára és a környezetre gyakorolt hatásuk. Azért, hogy e hatásukat össze tudjuk hasonlítani, egyenértékben (ekvivalensben) fejezzük ki kibocsátásukat. Az ÜHG-kibocsátásokat szén-dioxid-egyenértékben, a savasodást okozó gázok kibocsátását kén-dioxid-egyenértékben, az ózonelőanyagok emisszióját NMVOC- (nem metán illékony szerves vegyületek) egyenértékben fejezzük ki.
Karbonlábnyom: a karbonlábnyom-becslések a környezetre alkalmazott input-output modellezésen alapulnak. Az Eurostat számítási modelljének működését alapvetően két adatforrás biztosítja. Egyrészt a gyártási perspektívát a levegőkibocsátási számlák reprezentálják nemzetgazdasági ágazati, valamint háztartási bontásban. Másrészt az ESA, 2010 módszertan szerint készült forrás- és felhasználástáblák szintén a karbonlábnyom számításának alapjául szolgálnak, amelyek a nemzetgazdaság gyártási és fogyasztási aktivitását mutatják be részletes megközelítésben. A karbonlábnyom számítási modellje a végtermék és a végső felhasználás oldaláról adja meg a kibocsátási értékeket, ezért fogyasztási alapú számlának is nevezik. A modell segítségével a hazai, az exportált és az importált szennyezés is különválasztható.
Kibocsátás intenzitás: az üvegházhatású gáz vagy légszennyező anyag kibocsátása egységnyi (1 millió forint) bruttó hozzáadott értékre vetítve.
Levegőkibocsátási számlák: a levegőkibocsátási számlák a rezidenselvet követik. Egy egység akkor tekinthető egy ország rezidensegységének, ha gazdasági érdekeltségének központja az adott ország gazdasági területén van, azaz hosszabb ideig (legalább egy évig) gazdasági tevékenységet folytat az adott ország gazdasági területén. A levegőkibocsátási számlák az összes rezidensegység tevékenységéből eredő kibocsátást rögzítik, tekintet nélkül arra, hogy a kibocsátásokra földrajzilag ténylegesen hol kerül sor.
A számlák összeállítása során a döntően az Országos Meteorológiai Szolgálat által készített kibocsátási leltáron alapuló megközelítést alkalmaztuk, azaz a TEÁOR’08 osztályozásnak megfelelően a kibocsátások a CRF- (az üvegházhatású gázok osztályozási rendszere az emissziós leltáraknál) és az NRF-kódokból (az üvegházhatású gázokon kívüli légszennyezők osztályozási rendszere a kibocsátási leltáraknál) származtathatók. A leltár technológiaalapú (például a gépjárművek típuseloszlása alapján különböző emissziókat számol), a kibocsátási számlák rendszere pedig – összhangban a nemzeti számlákkal – nemzetgazdasági megközelítést használ. A levegőemissziós számlák 14 légszennyező anyag (amelyek az üvegházhatású gázok, a savasodást okozó gázok, az ózonelőanyagok, valamint a szálló por csoportokba sorolhatók) adatait tartalmazzák, nemzetgazdasági szinten, gazdasági tevékenységek szerint. A releváns közúti közlekedési kibocsátásokat minden nemzetgazdasági ághoz külön allokáljuk.
Nemzetgazdasági kibocsátás: a háztartások kibocsátásán kívüli összes emisszió tartozik ide.
Nemzeti számlák rendszere: a nemzeti számlák rendszerének célja, hogy áttekintést adjon az ország gazdasági teljesítményéről két megközelítésben: egyaránt vizsgálja az egyes ágazatok beszerzéseit és kibocsátásait. Ennek a teljes gazdaságot bemutató rendszernek az analógiájaként születtek meg a környezeti számlák, melyek a fent említett – környezet, valamint gazdaság és társadalom közötti – összefüggést mutatják be az ún. Forrás és Felhasználás táblák keretrendszerének felhasználásával. A Forrás tábla a termékek és szolgáltatások kínálatát tartalmazza. Soronként jelennek meg az egyes környezetvédelmi termék- és szolgáltatáscsoportok, oszlopirányban pedig a hazai kibocsátás és az import található ágazati (TEÁOR szerinti) bontásban. A Felhasználás táblák szerkezete hasonló. A sorokban szerepelnek a gazdasági szereplők által beszerzett környezetvédelmi termékek- és szolgáltatáscsoportok, míg az oszlopokban az egyes ágazatok beszerzéseit és az exportot összesítik. A két tábla végösszege azonos kell, hogy legyen. Ezekben a mátrixokban a háztartások, a kormányzat és a háztartásokat segítő nonprofit intézmények sajátos „ágazatként” jelennek meg, valamint a bruttó állóeszköz-felhalmozás is szerepel.
Nettó hazai energiafelhasználás: az energiatermékek végfelhasználása (beleértve az energiatermékek készletváltozását), csökkentve az energiatermékek exportjával, növelve az összes (a kitermelés, átalakítás, tárolás és az elosztás során bekövetkező) energiaveszteséggel.