A fenntartható fejlődési célok és az Agenda 2030 keretrendszer

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapítása óta egyik legfőbb célja és tevékenységi területe a nemzetközi fejlesztési együttműködés erősítése. Az ENSZ alapokmányában (1945) foglaltak szerint a szervezet fő célja a gazdasági és szociális előrehaladás és fejlődés feltételeinek előmozdítása. Az már az 1940-es és 1950-es években nyilvánvaló volt, hogy a legszegényebb országokban az életszínvonal javításának szükségessége, a nemzetközi biztonság erősítése kulcskérdésnek számít, így már ekkor olyan határozatokat fogadtak el a szervezeten belül, amelyek a fentebb említett országok gazdasági fejlesztésének nemzetközi támogatását célozták meg. Az 1960-as évektől minden egyes évtizedben ezen országok megsegítésére „ENSZ Fejlesztési Évtized” elnevezéssel – több-kevesebb sikerrel és eredménnyel záruló – nemzetközi fejlesztési programok készültek. Fontos mozzanat volt, amikor 1986-ban – harmadik generációs emberi jogként – a fejlesztési együttműködés etikai alapjaként a fejlődésre való jog is elismerést nyert.

Az ezredfordulón a nemzetközi fejlesztési együttműködés fontos momentuma volt az ún. Millenniumi Fejlesztési Célok (Millennium Development Goals, MDG) 2000 és 2015 közötti időszakra vonatkozó programjának elfogadása, amelynek középpontjában és elsődleges céljai között a szegénységben élő és az éhezéstől szenvedő népesség arányának számottevő csökkentése volt. A programot a végrehajtásának kezdeti hiányosságai és korlátozott eredményei miatt számos kritika érte, többek között azért is, mert nem vette figyelembe a fenntartható fejlődés korábban, egyetemesen elfogadott koncepcióját.

2012-ben, az ENSZ Fenntartható Fejlődési (Rio+20) konferencia után nemzetközileg is szükségszerűvé vált a fejlesztésiekhez hasonlóan a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos jövőbeli célok minél pontosabb meghatározása. A magas szintű testület (High-Level Panel of Eminent Persons on the Post-2015 Development Agenda, röviden HLP) létrejötte után 2013 elején kezdte meg munkáját az az ENSZ égisze alá tartozó kormányközi munkacsoport, amelynek fő feladata a civil szféra részvételével a fenntartható fejlődési célokra vonatkozó javaslat elkészítése volt. A célok kidolgozása azért volt fontos, mert túl kellett lépnie a Millenniumi Fejlesztési Célokban megfogalmazottakon, illetve egyetemesen, nemcsak a fejlődő országokra vonatkozóan kellett helytállónak lennie.

Az ENSZ 193 tagállama 2015 szeptemberében fogadta el az új integrált fenntartható fejlődési és fejlesztési keretrendszert, az Agenda 2030-at (hivatalos nevén: Transforming our world: The 2030 Agenda for Sustainable Development), amely a szegénység megszüntetéséhez, az egyenlőtlenségek leküzdéséhez, Földünk környezeti rendszerének megóvásához vázol fel elképzeléseket. Az új keretrendszer egyik fő jellegzetessége, hogy – szemben a korábbi fejlesztési együttműködési tervekkel – átveszi a fenntartható fejlődési programok átfogóbb szemléletét, minden ország és régió számára célokat és feladatokat ír elő. Az Agenda középpontjában a Fenntartható Fejlődési Célok (Sustainable Development Goals, SDG) állnak, minden nemzetre érvényesen és senkit nem kihagyva a célok megvalósulásából („leaving no-one behind”).

Az Agenda összesen 17 célt, ezeken belül pedig összesen 169 részcélt és közel 230 indikátort tartalmaz, amelyek a fenntartható fejlődés több aspektusát kívánják felmérni és 2030-ig folyamatosan monitorozni. Az indikátorok kialakításáért az ENSZ – erre a célra létrehozott – kormányközi munkacsoportja (Inter-agency and Expert Group on SDG Indicators, IAEG-SDGs) a felelős.

Online felületünk célja kettős: egyrészt a KSH szerepvállalásán keresztül szeretnénk közelebb hozni az érdeklődőkhöz a Fenntartható Fejlődési Célok keretrendszerét és főbb indikátorait, másrészt informatív és interaktív módon kívánjuk közzétenni az eredményeket azok folyamatos monitoringjával és felülvizsgálatával, igazodva a nemzetközi eseményekhez.

A hivatkozott indikátorok az ENSZ globális céljaihoz kapcsolódó mutatószámok, amelyek egyik alapvető célja a nemzetközi összehasonlíthatóság biztosítása. A Magyarországra vonatkozó releváns indikátorrendszer kialakítása még előttünk álló feladat, amelyet a KSH az állami szakértők és a kutatók bevonásával közösen dolgoz ki a közeljövőben.