Előző oldal Következő oldal Tartalomjegyzék Nyomtatás Bezárás

3.6. ÁRAK

A mezőgazdasági termékek árindexei, a mezőgazdasági termékek árai

A mezőgazdasági termékek termelőiár-indexe: a mezőgazdasági termelőktől továbbértékesítésre vagy feldolgozásra felvásárolt, valamint közvetlenül a lakosságnak fogyasztásra (piacon) eladott mezőgazdasági termékekért a termelőknek kifizetett árak változásait mutatja. Nem tartalmazza a mezőgazdasági termelők egymás közötti forgalmában a továbbtartásra értékesített állatok (növendék tenyészállatok) árváltozásait. Az indexeket a Laspeyres-formula szerint számítjuk, amelynek során a súlyt a mezőgazdaságon kívülre történő értékesítés 2000. évi értékarányai képezik.

Termelői átlagárak

Ráfordításiár-index: nem csak az ipari, hanem a mezőgazdasági eredetű (pl. vetőmag, takarmány) termékek és szolgáltatások árindexeit is tartalmazza. A folyó termeléshez felhasznált termékek és szolgáltatások árindexei közül a KSH a takarmánykeverékek, a műtrágyák, növényvédő szerek, illetve állatgyógyászati készítmények értékesítési áráról negyedéves és éves gyakorisággal gyűjt adatokat. A többi elemi index esetében az ipari-, építőipari-, és fogyasztói(rész)ár-indexeket alkalmazzuk. Az indexeket a Laspeyres-formula szerint számítjuk. Az elemi indexek súlyozásához a mezőgazdaság által a kereskedőktől vásárolt termékek és szolgáltatások áfa nélküli bázisévi (2000) értékeinek arányát használjuk. Azon termékek esetében, ahol az év folyamán jelentős szezonalitás figyelhető meg (pl. növényvédő szerek) az évközi árindexeket az év során forgalomba hozott termékek értékének eloszlása alapján súlyozzuk.

Agrárolló: Az agrárolló számításakor a mezőgazdasági termelőiár-indexet osztjuk a mezőgazdasági ráfordítások árindexével.

Bővebb információk a Módszertani információk (metaadatok) menüpontból érhetők el:

Ipariár-indexek

A reprezentatív ármegfigyelés havonta 1300 gazdasági szervezetre és közel 6000 termékre terjed ki. A megfigyelt ár 1994 óta belföldi értékesítés esetén a forgalmi adó nélküli, az árbevételbe beszámító, árkiegészítéssel számított alapár; külkereskedelmi értékesítés esetén a határparitásos, teljesítéskor érvényes árfolyamon forintra átszámított ár.

Termelőiár-index: a belföldi értékesítés és exportértékesítés árindexeinek súlyozott átlaga.

A belföldi értékesítési ár indexe: a belföldre értékesített termékek, szolgáltatások nettó árbevételéből kiindulóan, bázisidőszaki súlyozással képzett index.

Az exportértékesítési ár indexe: a külkereskedelem részére közvetlenül, bizományos vagy közös érdekeltségi rendszerben értékesített termékek árbevételéből kiindulóan, bázisidőszaki súlyozással képzett index.

Számítási módszer: első lépésben a tárgyhavi láncviszonyszámot számoljuk ki reprezentánsonként. Ezt követően a termékcsoportos indexek meghatározása történik a reprezentánsok árviszonyszámainak számtani átlagaként, majd a szakágazatos árindexek számítása a termékcsoportok árindexének súlyozott számtani átlagaként.

A súlyok felülvizsgálata a 1039 OSAP számú, "Éves termékstatisztikai jelentés" című kérdőív adatai alapján évente történik.

A súly az adott termékcsoport termékeinek/szolgáltatásainak a tárgyévet 2 évvel megelőző évi éves értékesítési értéke, az adott értékesítési irányban.

A 2016. évben a havi ipari termelői árindex számításánál a 2014. évi súlyokat használjuk az év minden hónapjában.

Miután a súlyokat évente cseréljük, az aggregátumok bázisindexeiben a súlyszerkezet változásának hatása is megjelenik.

Az adott évekre vonatkozó súlyokat a mellékelt táblázat tartalmazza: sulyok.xls

Rendeltetés szerinti csoportosítás: 1998-tól az Európai Unió előírásai szerint, az alágazatokból (TEÁOR 3 számjegy) képzett csoportok. 2000-től az EU néhány ágazat rendeltetés szerinti csoportba sorolását (MIG: Main Industrial Grouping) módosította. Ezek közül a legjelentősebb, hogy a víztermelés, -kezelés, -elosztás a továbbfelhasználásra termelő ágazatok csoportjából az energiatermelő ágazatok csoportjába került.

Az ipari termelői árak indexének számításában 1999. januártól vezettük be a TEÁOR'98-at, amely teljes mélységében (4 számjegyen, azaz szakágazati szinten) megegyezik az Európai Unió ágazati rendszerével (NACE Rev. 1.). 2009. januártól a NACE Rev. 2-vel megegyező TEÁOR'08 az ágazati osztályozás alapja.

Adatszolgáltatók: a bányászat (B), a feldolgozóipar (C), az energiaipar (D), a víz- és hulladékgazdálkodás (E) gazdasági ágba sorolt kijelölt vállalkozások.

Bővebb információk a Módszertani információk (metaadatok) menüpontból érhetők el:

Építőipariár-index

Költségalapon számított építőipari árindex: 2007-ig készült, az építőiparban felhasznált anyagok termelői árának és az építőipari dolgozók keresetének változását vette figyelembe.

Az építőipar termelőiár-indexe: az építőiparban végzett kivitelezési tevékenység átlagos árváltozását mutatja. Az építési munkafolyamatok felbontásával nyert homogén elemek, résztevékenységek, ún. építési tételek egységárainak megfigyelésén alapul.

Az építményfajták árindexei: az építményfajta létrehozásához szükséges építési munkák átlagos árváltozását mutatja.

Az építési tételek egységára: a kiválasztott tételek áfa nélküli, anyag- és díjköltséget is tartalmazó egységárai, amelyek az adott időszakban kötött szerződések és szerződésmódosítások vállalkozói díját megalapozó költségvetésekből származnak.

Számítási módszer: az indexszámítási rendszer alapeleme a reprezentáns-viszonyszám, amelyet a reprezentánsnak az adatszolgáltató által jelentett tárgyi és bázisidőszaki árának hányadosaként képezünk. Ezekből egyszerű számtani átlagolással számítjuk először a vállalati indexeket, majd a vállalati indexekből létszám-kategória, építményfőcsoport szerinti súlyokkal aggregálva képezzük az alágazati, majd ágazati indexeket. Az ágazati indexekből számítjuk az építőipari termelőiár-indexet. Az aggregátumok kiszámításhoz a tárgyévet két évvel megelőző évből származó termelési adatokat használjuk súlyként. Az építményfajta indexek számításához először a tételindexeket számítjuk ki az egyedi indexek egyszerű számtani átlagaként, majd építményfajtánként összesúlyozzuk azokat. Az építményfajták indexeihez használt súlyokat megbízott szakértőkkel állíttattuk össze, akik különböző építmények költségvetéseiből gyűjtötték a súlyarányokat.

Az adatok forrása: az „Építőipari tevékenységek ára” című adatszolgáltatás.

Az adatszolgáltatók köre: az építőiparba sorolt, kijelölt vállalkozások (összesen 900).

Bővebb információk a Módszertani információk (metaadatok) menüpontból érhetők el:

Beruházásiár-index

A szekunder típusú árindex, elsődlegesen a beruházások volumenváltozásának mérésére szolgál. Számításához – primer indexként – az építőipari tevékenység árindexét, az ipar belföldi értékesítésiár-indexét, valamint a külkereskedelmi termékforgalom árindexét használjuk. A súlyozás a teljesítményérték anyagi-műszaki összetétele szerint történik.

A külkereskedelmi termékforgalom ár- és volumenindexe, cserearány-mutató

A sokaság, amelynek áralakulását az árindexekkel jellemezzük, az ország külkereskedelmi termékforgalmába tartozó termékek köre. A megfigyelés körébe nem tartoznak bele az összehasonlítható idősorok létrehozására alkalmatlan termékek (a forgalomban nem ismétlődő egyedi berendezések, régiségek, művészeti alkotások stb.), valamint a közvetlen formában ármegfigyelésre nem alkalmas ügyletek (aktív és passzív bérmunka, barterügyletek, államadósság keretében történő szállítások stb.).

Az árszintváltozás mérésére 2002-ig a vámstatisztikából származó mennyiségi és értékadatokból képzett egységértékindexeket használtunk. 2003-tól az árindexszámítás többségében tranzakciós árak megfigyelésén alapul.

Az adatforrás szempontjából az árindexszámítás két pilléren áll:

A homogén termékcsoportok esetében a megfigyelési időszak tranzakcióit gyakorlatilag teljes körben felölelik a számítások, a heterogén termékcsoportok körében mintavételes adatgyűjtést végzünk. A minta jelenleg 1600 vállalatból és 6000 reprezentáns termékből áll.

A minta kiválasztása, azaz az adatszolgáltatók és a reprezentáns termékek kijelölése az előző év rétegzett forgalmi adataiból koncentrált mintavétellel történik. A mintát alkotó reprezentánsok a sokaság legnagyobb forgalmú rétegeiből, a jellemző forgalmazóknál kerülnek kiválasztásra. Az adatszolgáltatók a reprezentáns termékekre havonta árat jelentenek, import esetében feladó, export esetében rendeltetési országonként.

A reprezentáns termék specifikálásánál az árat befolyásoló legfontosabb műszaki paraméterek mellett országonként meghatározásra kerülnek az árat befolyásoló lényegesebb üzleti feltételek, mint a fizetési és a szállítási feltételek, továbbá a devizanem is.

A megfigyelt ár a reprezentáns termékből a megadott üzleti feltételek mellett adott hónapban, adott országgal, az adatszolgáltató vállalat által lebonyolított tranzakciók közül egyetlen tranzakcióra vonatkozó, határparitásos, forintban kifejezett egységár. A konkrét tranzakciót a feltételeknek megfelelő ügyletek közül az adatszolgáltató választja ki: a hónap 15. napjára, vagy az ehhez legközelebbi napra eső tranzakcióhoz tartozó árat kell megadni.

Az indexszámítás első lépésében előző évi bázisú havi indexek készülnek a geometriai átlagolású (Fisher-) formula szerint, vagyis a bázisidőszaki (Laspeyres-) és a tárgyidőszaki (Paasche-) súlyozású indexek átlagaként. A súlyozáshoz a teljes termékforgalom értékadatait használjuk fel. Az indexekből bázisindexsort állítunk elő, amelynek alapján különböző időviszonyokra kiszámíthatók a mutatók.

Az indexek közlése az ENSZ külkereskedelmi termékjegyzéke, a SITC. Rev. 3. nómenklatúra árucsoportjaiból képzett árufőcsoportok, valamint a főbb nemzetközi szervezetek és országcsoportok szerint történik.

Adatrevízió: az adatok – hibás adatszolgáltatás és a pótlólagos információk miatt – visszamenőlegesen korrigálhatók, ezért eltérhetnek a korábban publikáltaktól.

A cserearány-mutató a kiviteli és behozatali árindex hányadosa.

A volumenindexek a forintértékindexekből a bázisidőszak és a tárgyidőszak között bekövetkezett forintárszint-változás hatásának kiszűrésével készülnek. A számítás az érték- ár- és volumenindexek közötti összefüggés alapján történik: a volumenindex az értékindex és a megfelelő árindex hányadosa.

Árufőcsoportok:

  1. Élelmiszerek, italok, dohány
    0   Élelmiszer és élő állat
    1   Ital és dohány
  2. Nyersanyagok
    2   Nem étkezési célú nyersanyag (fűtőanyag nélkül)
    4   Állati és növényi olaj, zsír és viasz
  3. Energiahordozók
    3   Ásványi fűtőanyag, kenőanyag és hasonló anyag
  4. Feldolgozott termékek
    5   Vegyi áru és hasonló termék
    6   Feldolgozott termék (anyag szerint csoportosítva)
    8   Különféle feldolgozott termék
    9   Máshol fel nem tüntetett termék és ügylet
  5. Gépek és szállítóeszközök
    7   Gép és szállítóeszköz

Főbb nemzetközi szervezetek és országcsoportok 2004. áprilisáig:

Fejlett országok

Ebből:

OECD

Európai Unió

Fejlődő országok

Közép- és kelet-európai országok

Ebből:

CEFTA

2004. májusától az indexek az alábbi bontásban kerülnek kiszámításra:

Európai Unió (EU–25)

Ebből:

EU–15

új EU-tagok

EU-n kívüli országok

Ebből:

OECD

2007. januárjától az Európai Unió indexei Románia és Bulgária adataival készülnek, így az országcsoportok az alábbiak szerint változnak:

Európai Unió (EU–27)

Ebből:

EU–15

új EU-tagok (EU–12)

EU-n kívüli országok

Ebből:

OECD

A cserearány-mutató a kiviteli és behozatali árindex hányadosa.

Bővebb információk a Módszertani információk (metaadatok) menüpontból érhetők el:

Szolgáltatási kibocsátási árindex

Szolgáltatási kibocsátási árindex: meghatározott (elsősorban ún. üzleti) szolgáltatási ágazatokban nyújtott szolgáltatások negyedéves árváltozása

A megfigyelésbe bevont szolgáltatási tevékenységek TEÁOR'08 szerint

I. kör: 1. publikálás 2010 júniusában
49.4Közúti áruszállítás, költöztetés
50.1 + 50.2Tengeri személy- és áruszállítás
51Légi szállítás
53.1Postai tevékenység
53.2Egyéb postai, futárpostai tevékenység
61Távközlés
62Információ-technológiai szolgáltatás
63Információ-szolgáltatás
II. kör: 1. publikálás 2011 júliusában
52.1Raktározás, tárolás
52.24Rakománykezelés
69_702Jogi tevékenység; Számviteli, könyvvizsgálói tevékenység, adószakértői tevékenység; Üzletviteli tanácsadás
71Mérnöki és építészmérnöki tevékenység; műszaki vizsgálat, elemzés
73Reklám, piackutatás
78Munkaerő-piaci szolgáltatás
80Biztonsági, nyomozói tevékenység
81.2Takarítás

Üzleti szolgáltatások kibocsátási ára: gazdasági egységeknek, illetve gazdasági egységeket képviselő személyeknek nyújtott szolgáltatások értékesítése keretében kapott összeg, amely nem tartalmazza a forgalmi adót (ÁFA) és más, a vásárlónak számlázott visszaigényelhető adókat, valamint a szolgáltató által külön számlázott (pl. szállítási, csomagolási stb.) költségeket, de magában foglalja az árváltozás jellegű felárakat és engedményeket.

Szolgáltatások árreprezentánsa: az ármeghatározás szempontjából lényeges minőségi jellemzőkkel körülhatárolt szolgáltatásfajta, amely az árbevételben jelentős súlyt képvisel, és amelyről az adatszolgáltatás folyamatosan teljesíthető.

Adatszolgáltatók köre: a megfigyelésbe bevont üzleti szolgáltatási tevékenységet végző kijelölt gazdasági szervezetek.

Az adatok forrása: az Országos Statisztikai Adatgyűjtési Program „Üzleti szolgáltatások kibocsátási árjelentése” című kötelező negyedéves adatszolgáltatása (OSAP 2130)

Adatgyűjtés jogi alapja: az Európai Parlament és a Tanács 1158/2005. számú Rendelete.

Első referencia időszak: 2007. I. negyedéve (2006-os bázis adatokkal)

Szolgáltatások árazási módszere: azon speciális információk összessége, amelyek alapján a szolgáltatási kibocsátási egységár meghatározható.

Az OECD-Eurostat módszertani kézikönyve (ISSN 1725–0099) a szolgáltatási kibocsátási árindexek fejlesztéséhez 7 árazási módszer alkalmazását javasolja:

  1. Ismétlődő szolgáltatások árazása: valós tranzakciós árak vagy (bár ezt nem javasoljuk) a listaárak kerülnek megfigyelésre. Akkor alkalmazható, amikor a szolgáltatások vagy „szolgáltatási csomagok” minden megfigyelési periódusban ténylegesen megvalósulnak
  2. Szerződések árazása: valós tranzakciós árakat alkalmaz. Jellemzője, hogy ugyanaz a szolgáltató ugyanannak az ügyfélnek értékesíti a változatlan (vagy nagyon hasonló) tartalmú szolgáltatását több megfigyelési időszakon keresztül
  3. Komponensárazás: az összetett szolgáltatást részekre bontják, melyeket külön-külön áraznak be a valós tranzakciós árak alapján, majd a részadatok aggregálásával határozzák meg a szolgáltatás árát
  4. Modell-árazás: egy standard termék árának becslése olyan modelltranzakció alapján történik, amely az összehasonlítás időszakában ténylegesen nem valósul meg
  5. Egységérték-módszer: nagyszámú tranzakció esetén az egységárat az érték (árbevétel) és a mennyiség hányadosaként határozza meg. Akkor alkalmazható, ha a szolgáltatási csoporton belül az egyes szolgáltatásfajták viszonylag homogének
  6. Százalékos módszer: az árat a szolgáltatáshoz kapcsolódó eszköz értéke és egy százalékos arány szorzata határozza meg
  7. Munkaidő-ráfordításon alapuló árazás: a szolgáltatás egy vásárlójának felszámolt azon pénzösszeget figyelik meg, amit az adott szolgáltatás előállításában közreműködő alkalmazott egy standard munkaegységére (pl. egy órájára) fizettek, ami nem tévesztendő össze az alkalmazott munkabérével

Index-számítási módszer: a „TERMÉK” típusú összetett árindexek számítása a TEÁOR'08 szerinti 4 számjegy mélységű vállalati termék típusú árindexek aggregálásával történik (előző negyedév=100%)

  1. Árviszonyszámok (a tárgyi és bázisidőszaki egységár hányadosa);
  2. Elemi árindexek: 6 számjegy mélységű vállalati árindexek (az árviszonyszámok súlyozott számtani/súlyozatlan mértani átlaga, termék típusú);
  3. 4 számjegyű vállalati termék típusú árindexek (súlyozott számtani/súlyozatlan mértani átlag);
  4. „Nagy” vállalatok részindexe (teljeskörű lefedettség, súlyozott számtani átlag, termék típusú),
  5. „Kis” vállalatok részindexe (reprezentatív megfigyelés, súlyozatlan mértani átlag, termék típusú),
  6. Szakágazati indexek előállítása (TESZOR'08 4 számjegyen, súlyozott számtani átlag, a „nagy” és a „kis” cégek árbevétel arányában, termék típusú).

Bővebb információk a Módszertani információk (metaadatok) menüpontból érhetők el:

Fogyasztóiár-index, fogyasztói ár

A fogyasztóiár-index a háztartások (lakosság) által a saját felhasználásra vásárolt termékek és szolgáltatások időben bekövetkező (átlagos) árváltozását méri. Részben módszertani, részben technikai okokból bizonyos vásárlások, pl. ingatlan vagy egyes szolgáltatások (természetbeni juttatások), nem szerepelnek a fogyasztóiár-indexben.

A fogyasztóiár-index jelzi az infláció, a „pénzromlás” mértékét.

Az árváltozások mérése a termékek és szolgáltatások célszerűen megválasztott reprezentánsaiból összeállított fogyasztói kosár alapján történik, hónapról hónapra figyelemmel kísérve az árváltozásokat.

A reprezentánsok a használati értéket meghatározó, legfontosabb minőségi jellemzőkkel körülhatárolt, viszonylag nagy volumenű termék-, illetve szolgáltatásféleségek (például sertéscomb csont és csülök nélkül; házi jellegű kenyér; Multifilter cigaretta (kék), rövid (85 mm); női szandál bőr, ragasztott műtalppal; LCD-LED televízió, a képernyő mérete 76–82 cm; propán-bután gáz, háztartási, 11,5 kg-os palackban; autóbenzin, ólommentes, vonaljegy).

A reprezentánsok árait a KSH területi munkatársai havonta írják fel az ország településein az üzletekben, szolgáltatóhelyeken, piacokon (ezek az ún. felíróhelyek). Követelmény, hogy az árindex az adott havi valóságos kínálatot tükrözze, ezért a felírás napján – ami felíróhelyenként a hónap 1. és 20. napja között szóródik – ténylegesen kapható áruk árait írják fel. Cél továbbá, hogy az index kifejezze a tényleges keresletet is, ezért az olyan reprezentánsok esetében, amelyeken belül különböző választékelemek találhatók, a leginkább keresett áru árát jegyzik fel. Ugyanakkor fontos követelmény az adott tételek minőségi összehasonlíthatósága, tehát az állandóság, folyamatosság is. Ezt 1992-től nemcsak a reprezentánsoknak a főbb minőségi jellemzőkkel meghatározott definíciói biztosítják, hanem az is, hogy az egyes konkrét felíróhelyeken az árösszeírók lehetőség szerint folyamatosan ugyanannak a választékelemnek az árát írják fel, amelyikkel a felírást elkezdték.

Minden megyében feljegyzik minden reprezentánsnak az árát, mégpedig több felíróhelyen, így havonta reprezentánsonként 35–150, összesen pedig mintegy nyolcvanezer ár gyűlik össze az árindexszámításhoz. A gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök ármegfigyelésénél a lakosság által ténylegesen kifizetett összeget, a gyógyszertári árat vesszük számba.

A felírt árak számának stabilitását – amely az átlagárból számított egyedi árindexek esetében feltétlenül szükséges – biztosítja, hogy amennyiben az árösszeírás esetleg meghiúsul, az árfelírásból hiányzó árat az Európai Unió tagországai számára kötelezően előírt módszernek megfelelően imputáljuk. Egy-egy reprezentáns (országos) havi árát a reprezentánsról a hónap során az országos mintában összegyűjtött valamennyi ár egyszerű számtani átlaga adja. Van néhány reprezentáns, leginkább a szolgáltatások között (pl. a postai díjak), amelyek árait központi nyilvántartások alapján rögzítjük. A reprezentáns tárgyhavi és bázishavi árának hányadosa a reprezentáns egyedi árindexe.

A tarifális tételek (elektromos energia, vezetékes gáz, távfűtés, víz- és csatornadíjak, stb.) árváltozását az új díjak fogyasztói számlán való megjelenésekor, azaz egy-két hónapos csúszással vesszük figyelembe a fogyasztóiár-indexben.

Egyes meghatározott reprezentánsok (főleg az új személygépkocsik, személyi számítógépek és egyéb tartós fogyasztási javak) esetében végzünk minőségi kiigazításokat. Azokat az explicit, illetve implicit kiigazítási módszereket használjuk, amelyek széles körben elfogadottak (mint például az opcióárazás, az explicit értékítéleten alapuló módszer, a direkt, illetve az indirekt átlapolás).

A fogyasztóiár-statisztika jelenleg mintegy 1000 reprezentáns (árucikk és szolgáltatás) megfigyelésén alapul, amelyeket 140 árucsoportra összegezve építünk be a fogyasztóiár-index számításába.

2012-től a hazai fogyasztói árindex nem tartalmazza a saját lakásszolgáltatás imputált bérleti díját, amely korábban a szolgáltatások főcsoportban jelent meg. Ez a tétel a nemzeti számla előírások szerint nem vásárolt fogyasztásnak minősül, így a lakosság által vásárolt termékek és szolgáltatások árváltozását mérő fogyasztói árindexből is kihagyjuk. Így, a korábbi 141 árucsoport helyett 2012-től 140 árucsoportra épül a fogyasztóiár-index számítása.

A reprezentánsok körét a KSH minden évben felülvizsgálja, a 2016. évi fogyasztói árösszeírásban szereplő termékeket és szolgáltatásokat a mellékelt táblázat tartalmazza:Reprezentánsok (xls, 172 KB).
Ahhoz, hogy a megfigyelt árakból kiszámítható árindexek helyesen jelezzék az árváltozások hatását a lakossági kiadásokra, szükség van azok fogyasztásban elfoglalt szerepének, súlyának ismeretére.

A fogyasztóiár-index számításához felhasznált súlyok a termék- és szolgáltatáscsoportoknak a lakosság vásárolt fogyasztásában elfoglalt arányát reprezentálják. A súlyok felülvizsgálata évenként történik, a tárgyévet két évvel megelőző év lakossági fogyasztása alapján. A súlyok 2016-ban a 2014-es fogyasztási szerkezetnek megfelelőek, és minden hónapban azonosak. A reprezentánsok – a gyakorlati lehetőségeknek megfelelően – részben becsült arányok szerint, részben pedig egy-egy csoporton belül azonos súlyok szerint szerepelnek.

2012-től a fogyasztói árindex súlyrendszere csoport szinten a tárgyévet két évvel megelőző év előzetes nemzeti számla lakossági vásárolt fogyasztási adatokra épül, míg a korábbi években ezt az adatforrást kiegészítettük a háztartás-statisztikai adatfelvételből származó információkkal is.

A mintegy 1000 reprezentáns mindegyike a 140 fogyasztási csoport valamelyikébe tartozik. Az egyes reprezentánsok egyedi árindexeit a tárgyhavi és a bázishavi átlagos árak alapján számítjuk ki. A legrészletesebb fogyasztási csoportok árindexe a hozzájuk tartozó reprezentánsok egyedi árindexeinek súlyozott (illetve néhány esetben súlyozatlan) számtani átlaga.

A 140 csoportból a fogyasztási főcsoportok, valamint a teljes fogyasztás árindexe:


Ip  =  ∑ wipi (Laspeyres-féle árindex),
∑ wi

 

ahol wi az i fogyasztási csoport százalékos aránya a teljes fogyasztásból (a ∑wi, ha nem a teljes fogyasztásról van szó, száznál kisebb!),
pi az i fogyasztási csoport árindexe.

A fogyasztóiár-index minden hónapban három bázishoz viszonyítva készül. A három bázis az előző év decembere, a közvetlenül megelőző hónap és végül az előző év azonos hónapja.

Az előző év decemberéhez mérő indexek az alapindexek. A közvetlenül megelőző hónaphoz és az előző év azonos hónapjához viszonyító indexeket ezekből az alapindexekből származtatjuk.

A harmonizált fogyaszóiár-index (HICP) számításának az a célja, hogy az Európai Unió tagországaiban biztosítsa a nemzetközi összehasonlítást. Számításának jelenlegi fázisában deklaráltan nem kívánja helyettesíteni a nemzeti fogyasztóiár-indexeket, hanem azzal párhuzamosan létezik. A fogyasztóiár-indexek harmonizációját az EUROSTAT irányítja és koordinálja, együttműködve a nemzeti statisztikai hivatalokkal. A harmonizált fogyasztóiár-index az EU-tagországok részére kötelezően előírt, „acquis communautaire” minősítésű statisztikai mutató.

Az index számítása a nemzeti sajátosságok figyelembevételével történik, a kiválasztott termékek és szolgáltatások körére kötelező előírás nincs. Kötelező ugyanakkor az egyéni fogyasztás rendeltetés szerinti osztályozásának, a „COICOP” nemzetközi nómenklatúrának a használata.

A nemzeti fogyasztóiár-index és az EU ajánlásait tükröző harmonizált fogyasztóiár-index hasonló, de nem teljesen azonos eredményt adnak. Ez a két mutató módszertani eltérésének következménye, amely alapvetően a következő területeken nyilvánul meg:

Az utóbbi években az EU tagországokban lezajlott harmonizációs munka nyomán több új rendelet elfogadására került sor, többek között az idényjellegű termékeknek a harmonizált fogyasztói árindexekben (HICP) való kezelése, a HICP-súlyozás minőségére vonatkozó szabályozás.

Az alap- vagy maginflációs mutató célja, hogy a fogyasztóiár-index különböző egyszeri hatásoktól való megtisztításával (pl.: időjárás, világpiaci ármozgás, stb.) feltárja az infláció ún. kemény magjának, az alapinflációnak az alakulását. Számítása a fogyasztóiár-indexből történik, kihagyva a következő tételeket:

2012. januárban a maginflációs mutató összetételének felülvizsgálatával bővült a kihagyott tételek köre a szolgáltatásokon belül.
Az eddig a maginflációs mutató részét képező saját tulajdonú lakásszolgáltatás 2012. januártól szintén elhagyásra került, tekintve, hogy 2012-től a hazai fogyasztói árindexnek sem része.

Így a maginfláció lefedettsége 68%-os, számítása a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően az index újrasúlyozásával, illetve szezonális kiigazítással történik.

A maginflációs mutató 1994. decemberi bázison készül.

A KSH a szezonális kiigazításhoz a TRAMO/SEATS-módszert használja. A TRAMO/SEATS-modell sztochasztikus alapú, teljes egészében modellszemléletű, komponensekre bontó eljárás, amit az angol terminológia ARIMA-alapú signal extraction eljárásnak is nevez. Bővebben»

A szezonális kiigazítás természetéből következően minden egyes publikáláskor, azaz havonta változhatnak visszamenőlegesen a már publikált szezonálisan kiigazított adatok. Magára a szezonális kiigazítás modelljének revíziójára azonban évente csak egyszer kerül sor.

2012. januárban azonban a mutató összetételének változása miatt az idősort visszavezettük 1995. januárig, így egyszeri jelleggel a szezonálisan kiigazítatlan maginfláció idősora is megváltozott visszamenőlegesen ezen időpontig.

A változatlan adótartalmú árindex (VAI) a termékeket és szolgáltatásokat terhelő fontosabb indirekt adók (áfa, jövedéki adó, fogyasztási adó, regisztrációs adó) változásának hatását szűri ki a fogyasztóiár-indexből. A mutató arra a kérdésre ad választ, hogy a megfigyelési (tárgy-) időszakban mekkora lenne az árindex, ha még mindig a bázisidőszakban érvényes adótörvények lennének hatályban. A VAI számításának célja, hogy a fogyasztói árak alakulásán belül elkülöníthető legyen az adóváltozások hatása. A fogyasztóiár-indexhez hasonlóan a VAI-t is az előző év decemberi bázison számítjuk, az egyes részindexek aggregációjához a fogyasztóiár-indexben használt súlyokat alkalmazzuk. Az adóváltozások hatását mindig azok életbe lépésekor, illetve a tarifális tételek (elektromos energia, vezetékes gáz, távfűtési, víz-, csatorna-, szemétszállítási díjak stb.) fogyasztói számlán való megjelenésekor vesszük figyelembe. A dohánytermékeknél az új árak megjelenésének arányában számoljuk el a jövedéki adó változását.

A nyugdíjasokra vonatkozó fogyasztóár-index – csakúgy, mint a fogyasztóiár-index – országos átlagos mutatóként értelmezhető, számítása során a termékek és szolgáltatások köréből elhagytuk a speciális, tényleges fogyasztáshoz nem köthető tételeket, azaz az ún. imputált lakbért (ez 2012-től pedig már eleve nem része a fogyasztói árindexnek) és a gyermekneveléssel, gondozással kapcsolatos tételeket. Az utóbbiak közé tartoznak az olyan fogyasztási cikkek és szolgáltatások, mint az iskolai étkezés, óvodai, bölcsődei étkezés, gyermekruházat, tankönyv, tanszer, írószer, oktatási szolgáltatás. 2016-ban a nyugdíjas fogyasztóiár-index számításához a 2014. évi nyugdíjas fogyasztási szerkezetet használjuk.

A fogyasztási kiadások megoszlása

(%)
Főcsoportok A fogyasztóiár-indexben A nyugdíjasokra vonatkozó
fogyasztóiár-indexben
Élelmiszerek 24,960 26,787
Szeszes italok, dohányáruk 9,856 8,624
Ruházkodási cikkek 3,410 1,930
Tartós fogyasztási cikkek 6,625 5,607
Háztartási energia 7,649 9,951
Egyéb cikkek, üzemanyagoka) 19,683 19,358
Szolgáltatások 27,817 27,743
Összesen 100,000 100,000

a) A gyógyszerek és gyógyáruk ebbe a csoportba tartoznak.

A nyugdíjasok szempontjából kitüntetett csoport, a gyógyszerek, gyógyáruk részaránya a fogyasztóiár-indexben 3,1%, míg a nyugdíjasok kiadási szerkezetében 6,3%.

Módszertani forrás: A Fogyasztóiár-statisztika módszere, 2000.

Bővebb információk a Módszertani információk (metaadatok) menüpontból érhetők el:


Előző oldal Következő oldal Tartalomjegyzék Nyomtatás Bezárás