Népmozgalom, 2019

Összefoglalás

2020. január 1-jén az ország népességének lélekszáma 9 millió 769 ezer fő volt, 3,3 ezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban. 2019-ben a születések száma kismértékben, a halálozásoké ezt meghaladóan csökkent, és ez mérsékelte a természetes fogyás ütemét. Látványosan emelkedett a házasságkötések száma, ugyanakkor folytatódott a terhességmegszakítások csökkenő irányzata. Kedvezőtlen jelenség a válások, a csecsemőhalálozás és a magzati halálozások számának emelkedése az előző évihez képest. Az előzetes adatok szerint 2019-ben 89 200 gyermek született és 129 600 lakos hunyt el. A természetes fogyás 40 400 főt tett ki, ami 2%-kal maradt el az egy évvel korábbitól. A születésszám csökkenése ellenére a teljes termékenységi arányszám 1,49-os értéke megegyezett az előző évivel. Ez azt jelenti, hogy változatlan gyermekvállalási kedv mellett a születésszám-csökkenés kizárólag a szülőképes korú női népesség létszámának visszaeséséből adódott. A nemzetközi bevándorlási többlet mérsékelte a természetes fogyásból eredő népességcsökkenés mértékét. Ennek eredményeként a népesség tényleges fogyása 3,3 ezer fő volt, 41%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban.

Fontosabb népmozgalmi események alakulása

Népmozgalmi esemény 1990 2010 2018 2019+ 2019+ (2018=100,0%)
Élveszületés 125 679 90 335 89 807 89 200 99,3
Halálozás 145 660 130 456 131 045 129 600 98,9
Csecsemőhalálozás 1 863 481 304 335 110,2
Házasságkötés 66 405 35 520 50 828 65 300 128,5
Válás 24 888 23 873 16 952 17 400 102,6
Terhességmegszakítás 90 394 40 449 26 941 25 800 95,8
Természetes fogyás –19 981 –40 121 –41 238 –40 400 98,0
Tényleges fogyás –1 670 –28 602 –5 615 –3 300 58,8

+ Előzetes, részben becsült adatok.

A születések száma hosszan tartó csökkenés után 2011-ben érte el történelmi minimumát, 88 ezer esettel. Ezt követte egy emelkedő irányzat, amely következtében 2016-ban több mint 93 ezer gyermeket hoztak a világra. Az elmúlt három évben ismét csökkent a születések száma, 2018-ban és 2019-ben pedig 90 ezer fő alatt ingadozott. A 2019. évi 89 200-ra becsült születésszám 0,7%-kal, mintegy 600 újszülöttel maradt el az előző évitől. Ennek oka, hogy stagnáló gyermekvállalási kedv mellett a szülőképes korú nők száma jelentősen csökkent.

A halálozások száma több mint három évtized után először 2011-ben csökkent 130 ezer fő alá, és az ezt követő öt évben – 2015 kivételével – e szint alatt maradt. 2017-ben jelentősen, 3,6%-kal emelkedett a halálozások száma és 131,7 ezer főre nőtt, majd a következő két évben csökkenő irányzatot vett és 2019-ben ismét 130 ezer fő alá esett. A 129 600 főre becsült halálozás 1,1%-kal, mintegy 1450 fővel volt alacsonyabb az egy évvel korábbinál.

A csecsemőhalálozás alapvetően csökkenő trendjét csak néhány év emelkedése törte meg az elmúlt három évtizedben. Az 1 éven aluli elhunytak ezer élveszületésre jutó száma először 2011-ben esett 5 ezrelék alá, majd további javulást követően a 2018. évi 3,4 ezrelékes csecsemőhalálozás az eddig mért legalacsonyabb értéket jelentette. 2019-ben mintegy 10%-kal, 31-gyel emelkedett az 1 éven aluli elhunytak száma, az ezer élveszületésre jutó értéke pedig 0,4 ezrelékponttal, 3,8 ezrelékre nőtt.

A házasságkötések száma hosszan tartó és jelentős csökkenést követően 2010-ben érte el a lokális minimumát 35,5 ezer házasságkötéssel. Az ezt követő hat évben számottevően emelkedett a frigyek száma és 2016-ban húsz év után először volt 50 ezer fölött. A 2017. évi csökkenést követően 2018-ban kismértékben, majd 2019-ben robbanásszerűen nőtt a házasságkötések száma. A 65 300-ra becsült házasságkötés mintegy 29%-kal, 14,5 ezerrel múlta felül az előző évi frigyek számát, és 1991 óta a legtöbb házasságkötést jelentette. Ennél magasabb arányú növekedés utoljára 1946-ban történt, amikor a párok bepótolták a második világháború évei alatt elhalasztott házasságkötéseket.

A válások száma az ezredfordulót követő évtizedben 24–25 ezer körül alakult, majd az évtized végétől megindult csökkenés eredményeként 2014-ben ötven év után először esett 20 ezer alá. A 2015. évi emelkedést követő években felgyorsult a csökkenés üteme, és a 2016–2018 közötti három évben 13%-kal visszaesett a válások száma. A 2018. évi, csaknem 17 ezer válás 1960 óta a legalacsonyabb értéknek számított. 2019-ben a csökkenő irányzat megállt és a bíróságok 17 400 házasságot bontottak fel, így 2,6%-kal, 450-nel nőtt a válások száma.

A halálozások számának a születéseknél nagyobb mértékű csökkenése mérsékelte a természetes fogyás ütemét. A két népmozgalmi esemény negatív egyenlegeként 2019-ben 40 400 fő volt a népesség természetes fogyása, ez kismértékű, 2,0%-os csökkenést jelentett az előző évhez képest. A népesség lélekszámának tényleges fogyása ennél jóval kevesebb, 3,3 ezer fő volt a 2018-hoz képest megnövekedett, pozitív nemzetközi vándorlási egyenleg következtében. 2019-ben a nemzetközi vándorlás egyenlege 37 100 fővel mérsékelte a természetes fogyás mértékét.

A népesség korösszetételében történt változásokat három nagy életkori csoport létszámával, illetve a népességen belüli arányával lehet jellemezni. A 0–14 éves gyermekkorúak száma az előző évhez viszonyítva csak kismértékben csökkent, az össznépességen belüli aránya pedig változatlanul 14,5% maradt. A 15–64 éves aktív korúak létszáma 56 ezer fővel lett kevesebb és arányuk is csökkent, 66,1-ről 65,6%-ra. Továbbra is megfigyelhető a népesség elöregedési folyamata. A 65 éves és ennél idősebb lakosok száma közel 52 ezer fővel emelkedett, a népességen belüli arányuk pedig az egy évvel korábbi 19,3-ről 19,9%-ra nőtt. Az aktív korú népesség számának és arányának csökkenése miatt 2020. január 1-jén száz aktív korúra 22 gyermekkorú és 30 időskorú lakos jutott, mindkét érték kismértékben emelkedett az egy évvel korábbihoz képest. A népesség öregedési folyamatához az időskorúak számának emelkedése mellett a gyermekkorúak csökkenő létszáma is hozzájárul. A két népességcsoport egymáshoz viszonyított arányát az öregedési index értéke fejezi ki a legszemléletesebb módon. A 65 éves és annál idősebb lakosok száma és aránya először 2005-ben haladta meg a 0–14 éves gyermekkorúakét, és azóta az időskorúak túlsúlya folyamatosan nő. 2020. január 1-jén száz gyermekkorúra 137 időskorú lakos jutott, szemben az előző évi 133-mal.

A népesség nem és korcsoport szerint, 1990. január 1.
A népesség nem és korcsoport szerint, 2020. január 1.?

A természetes fogyást jelentősen mérsékelte a bevándorlási többlet

2020. január 1-jén hazánk lakosságának lélekszáma a 2011. évi népszámlálás alapján történt továbbvezetés szerint 9 millió 769 ezer fő volt. Az ország jelenlegi területén a legmagasabb népességszámot 1981. január 1-jén regisztrálták, 10 millió 713 ezer fővel.

  • Az 1981 során megindult természetes fogyás változó ütemben, de harminckilenc éve folyamatosan tart. 1981 és 2020 között a születések és a halálozások számának negatív egyenlegeként 1 millió 224 ezer fővel fogyott a lakosság száma. A legnagyobb mértékű természetes fogyás 1999-ben következett be, amikor egy év alatt közel 48,6 ezer fővel fogyott a népességszám, az ezredfordulót követően pedig 2018-ban történt a legnagyobb mértékű csökkenés, 41,2 ezer fős természetes fogyással.
  • A népességszám tényleges fogyásánál a nemzetközi vándorlás egyenlegét is figyelembe kell venni. 1981 és 2020. január 1. között a tényleges fogyás 944 ezer főt tett ki, vagyis 280 ezerrel kevesebbet, mint amit a természetes fogyás mutat. Ez azt jelenti, hogy összességében 280 ezer fővel gyarapodott a lakosság száma a nemzetközi vándorlás pozitív egyenlege miatt. A pozitív előjelű vándorlási egyenleg 2018-ban 35,6 ezer fővel, 2019-ben viszont mintegy 37,1 ezer fővel tudta mérsékelni a természetes fogyásból eredő létszámcsökkenést.
A természetes népmozgalmi folyamatok alakulása

2019-ben a halálozások száma az ország valamennyi megyéjében meghaladta a születésekét. Az ebből adódó természetes fogyás mértéke azonban eltérő volt:

  • országos átlagnál jelentősen gyorsabb – 7,3 és 8,3 ezrelék közötti – volt a népességcsökkenés Békés, Nógrád és Zala megyében, az átlagosnál alacsonyabb születési és magasabb halálozási ráták következtében.
  • Szabolcs-Szatmár-Bereg, Pest, Győr-Moson-Sopron és Hajdú-Bihar megyében viszont – főleg az országosnál fiatalabb korösszetételből adódóan – viszonylag magas a születési és alacsony a halálozási arány, és ennek következtében a legkisebb, 1,5 és 2,6 ezrelék közötti volt a természetes fogyás mértéke.
Ezer lakosra jutó természetes fogyás megyénként, 2019?

2019-ben az országnak öt olyan nagyobb területi egysége volt, ahol a természetes fogyás ellenére a belföldi és a nemzetközi vándorlás együttes hatásának köszönhetően a lakosság lélekszáma ténylegesen gyarapodott.

  • Pest megye népessége közel 14,2 ezrelékkel növekedett, ebben főleg a belföldi vándorlás játszotta a meghatározó szerepet.
  • Győr-Moson-Sopron megye közel 12,4 ezrelékes lakosságszám-növekedéséhez az átlagosnál magasabb belföldi és nemzetközi vándorlás egyaránt hozzájárult.
  • Az előzőeknél kisebb mértékben gyarapodott még Komárom-Esztergom, Vas és Fejér megye népessége is. Komárom-Esztergom és Vas megyében főleg a nemzetközi vándorlás, Fejér megye esetében mindkét vándorlási mozgalom hozzájárult a népesség lélekszámának emelkedéséhez.

A lélekszámában gyarapodó területi egységek mindegyikében, különböző mértékben ugyan, de pozitív volt mind a belföldi, mind a nemzetközi vándorlás egyenlege.

A legnagyobb belföldi vándorlási nyereséget ezer lakosra számítva ugyancsak Pest és Győr-Moson-Sopron megye könyvelhette el 12,5, illetve 9,1 ezrelékkel, míg a legnagyobb mértékű belföldi elvándorlást Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén és Békés megye szenvedte el, de jelentős volt a belföldi elvándorlásból eredő népességcsökkenés Tolna és Hajdú-Bihar megyében is.

2019-ben a nemzetközi vándorlást tekintve Komárom-Esztergom, Győr-Moson-Sopron megye és a főváros bizonyult a legvonzóbb területi egységnek, de az országos átlagnál jobban növelte a népesség lélekszámát a nemzetközi vándorlás pozitív egyenlege Csongrád, Vas és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is. A nemzetközi bevándorlási többlet ellenére Budapesten az előző évhez képest kevesebb volt a népesség száma. A természetes fogyás mellett a belföldi elvándorlás is csökkentette a főváros lakosságát, mindezt nem tudta ellensúlyozni a nemzetközi vándorlásból eredő nyereség.

A születések számának alakulásában egyre nagyobb a szerepe a szülőképes korú nők létszámváltozásának

A születések száma hosszan tartó csökkenő irányzat után először 1998-ban esett százezer alá, majd az ezredfordulót követő évtizedben alapvetően alacsony szinten, 95–100 ezer között mozgott. A 2010. évi újabb jelentős csökkenést követően 2011-ben már a 90 ezer főt sem érte el. Az ebben az évben regisztrált 88 049 újszülött a legalacsonyabb születésszám volt a hazai népmozgalmi statisztika elmúlt másfél évszázados történetében, és nagyságrendjét tekintve csak kevesebb mint fele volt az 1970-es évtized közepét jellemző születésszámnak. Innen indult meg egy ingadozásokkal tarkított, lassú emelkedés, aminek eredményeként 2016-ban 93 063 újszülött jött világra, 5,7%-kal, 5014 gyermekkel több, mint a mélypontot jelentő 2011-ben. Az elmúlt három évben az emelkedő irányzat megállt és a születésszám ismét csökkenni kezdett. A 2017. évi 91,6 ezer újszülött közel 1500 fővel (1,6%-kal) maradt el az előző évitől, a 2018. évi 89,8 ezer születésszám pedig újabb, mintegy 1800 fős (1,9%-os) csökkenést mutatott.

A 2019. év első hónapjai a születésszám további csökkenését vetítették elő. Az első negyedévben mintegy 900 gyermekkel kevesebb született, ami a félév végére 1150 főre emelkedett. A harmadik negyedév kiegyenlített születésszáma után az év első tizenegy hónapjában mintegy 1200 fővel, 1,4%-kal csökkent a születésszám az előző év azonos időszakához képest. 2019 decemberében kiugróan magas, 8,2%-os születésszám-emelkedés történt, ami közel 600 fős többlettel járt együtt, és az év során addig felhalmozott születési hiányt egy hónap alatt a felére mérsékelte. Így a 2019-re becsült, 89,2 ezres születésszám mintegy 600 fővel, 0,7%-kal maradt el az előző évitől. Az év során öt hónapban kevesebb, négy hónapban közel azonos, három hónapban pedig több gyermek jött világra, mint egy évvel korábban. A decemberi, jelentős születésszám-emelkedésben a bázishatás is szerepet játszott, mivel 2018 decemberének születésszáma a korábbi évek azonos hónapjaihoz képest feltűnően alacsony volt.

A születésszám kismértékű csökkenéséhez eltérő mértékben járultak hozzá a különböző korcsoportba tartozó szülőképes korú nők. Szinte valamennyi korcsoportban kevesebb gyermek született, mint egy évvel korábban, kivételt csak a 25–29 éves és a legidősebb, 45–49 éves korcsoportok jelentettek.

  • A legjelentősebb, mintegy 900 fős csökkenést a 30-as éveikben járó nőknél mértük, azoknál, akik az összes születésszám alakításában is fontos szerepet játszanak, mivel az újszülött gyermekek csaknem fele tőlük származik.
  • A 25 év alatti fiatalok születésszáma is csökkent, náluk mintegy 400 gyermekkel kevesebb jött világra, mint egy évvel korábban.
  • Jelentős, 750 fős születésszám-emelkedés csak a 20-as éveik második felében járó nőknél történt, és a 45 év feletti nők 55 fős többletszületésével együtt mintegy 800 fővel mérsékelték a többi korcsoportnál jelentkező, 1400 fős születésszámbeli hiányt.

A születésszám-változás iránya és mértéke alapvetően két tényezőtől függ: a szülőképes korú nők létszámától és termékenységük szintjétől, illetve ezek előző évhez viszonyított változásától. A 2019. évi születésszám-csökkenés a szülőképes korú nők létszámának közel 18 ezer fős visszaesésével párhuzamosan ment végbe.

  • A 25 év alatti korosztályokban mintegy 10 ezer fővel voltak kevesebben, mint egy évvel korábban, főleg az 1990-es évek jelentős születésszám-csökkenése miatt.
  • A 25–34 éves női korcsoportok létszáma kismértékben emelkedett.
  • A legnagyobb mértékű visszaesés pedig a 35–39 éves nők körében történt, létszámuk 16,7 ezer fővel volt kevesebb, mint egy évvel ezelőtt. Ebben az 1980-as évek elejének – a korábbiakhoz mért – jelentős születésszám-visszaesése játszott meghatározó szerepet.
  • A legidősebb szülőképes korúak közé tartozó 45–49 éves nők létszáma viszont lényegesen, mintegy 7,5 ezer fővel emelkedett, elsősorban az 1970-es évek közepének jelentős születésszám-emelkedése miatt.
A születésszám változása az előző évhez képest a nők korcsoportja szerint, 2019?
A szülőképes korú nők létszámváltozása az előző évhez képest a nők korcsoportja szerint, 2019?

A születésszám csökkenésének elsődleges oka az, hogy kevesebb lett a potenciális anyák létszáma, emellett a termékenységük szintje – vagy más szóval az egyes korcsoportok szülésgyakorisága – is igen eltérően alakult.

  • A tizenévesek létszáma és termékenysége is csökkent, ezért kevesebb gyermeket hoztak világra.
  • A 20–24 éves nők termékenysége kismértékben emelkedett, létszámuk viszont jelentősen csökkent, főleg ez okozta az előző évinél kevesebb újszülöttet.
  • A 25–29 éves nők termékenysége és létszáma is emelkedett, a két tényező együttes hatása a születésszám jelentős emelkedésével járt együtt.
  • A 30–34 éves nők létszámában nem történt számottevő változás, a termékenységük viszont csökkent, így születésszámuk visszaesésében ez játszotta a meghatározó szerepet.
  • A 35–39 éves nők számottevő létszámcsökkenését nem tudta ellensúlyozni termékenységük kismértékű, 3,3%-os emelkedése, így a tőlük született gyermekek száma is csökkent.
  • Dinamikáját tekintve a 45–49 éves nők termékenysége emelkedett a legjelentősebb mértékben, miközben a létszámuk is növekedett, mindez azonban csak 55 fős többletszületéssel járt együtt a többi korcsoporthoz képest az igen alacsony termékenységi szintjük miatt.
A 2019. évi termékenység szintje a nők korcsoportja szerint?
A 2019. évi termékenység változásának mértéke a nők korcsoportja szerint?

Az éves születésszám fontos tényezője, hogy az újszülöttek mekkora hányada származik házas és nem házas párkapcsolatból. A házasságon kívüli születések aránya az elmúlt évtizedekben folyamatosan emelkedett, 1990 és 2000 között több mint kétszeresére, 13-ról 29%-ra nőtt. Az ezredfordulót követően egy rövid megtorpanás után újból dinamikus emelkedésnek indult, és 2015-ben érte el eddigi csúcspontját, közel 48%-ot. Az elmúlt négy évben csökkent a házasságon kívül született gyermekek száma és aránya. E mögött minden bizonnyal a házasságkötések elmúlt évtizedben tapasztalt dinamikus emelkedése és a 2019. évi robbanásszerű növekedés állhat.

2019-ben a gyermekek 61%-a született házasságból és 39%-a házasságon kívül. Ez jelentős változás az egy évvel korábbi 56–44%-os arányhoz képest. A 2019. évi születésszám-csökkenést teljes egészében a házasságon kívül világra jött gyermekek visszaesése eredményezte, számuk mintegy 5100 fővel, közel 13%-kal csökkent, miközben a házasságból születetteké 9,0%-kal, mintegy 4500 újszülöttel emelkedett.

Az anyák életkorát tekintve valamennyi korcsoportban növekedett a házasságból született gyermekek száma és aránya, a házasságon kívül születettek esetében pedig csökkent, kivéve a 45–49 éveseket.

  • A 25 év alatti fiatal anyáknál változatlanul a házasságon kívül született gyermekek dominálnak, de az előző évhez képest az átlagosnál jobban nőtt közöttük a házas születések aránya is.
  • A házasságon kívüli születések hányada a 30-as éveikben járó nőknél csökkent a legnagyobb mértékben, azoknál a korcsoportoknál, ahol korábban is a legalacsonyabb volt a nem házas és a legmagasabb a házas születések aránya. A 30–39 éves nők 72%-a házasságból hozta világra gyermekét 2019-ben és csak 28%-uk vállalt gyermeket házasságon kívül.
Élveszületések az anya családi állapota szerint

A 2019. évi termékenységi szint mellett száz nő 149 gyermeket hozna világra élete folyamán, számszerűen ugyanannyit, mint az elmúlt három évben. A változatlan termékenységi szint három éve csökkenő születésszámmal jár együtt. 2016-ban még 93,1 ezer, 2019-ben viszont 89,2 ezer gyermek született. A 3,9 ezerrel kevesebb újszülött a szülőképes korú nők létszámcsökkenéséből adódott. Kevesebb potenciális anya változatlan termékenységi szint mellett is kevesebb gyermeket hoz világra. A 2019. évi termékenységi szint továbbra is számottevően elmarad az egyszerű reprodukció biztosításához átlagosan szükséges 210 körüli gyermekszámtól. A bruttó reprodukciós együttható értéke 0,722 volt, azaz a 2019. évi termékenységi szint mellett ezer nő az élete során 722 leánygyermeknek adna életet, az így felnövekvő gyermekgenerációk létszáma mintegy 28%-kal maradna el a szülői nemzedékek létszámától.

A 2011. évi történelmi mélypontot jelentő száz nőre számított 123 gyermekkel szemben a 2019. évi 149 gyermek 21%-os termékenységemelkedést jelent. A 2011. évi termékenység fennmaradása esetén 2019-ben mintegy 16 ezerrel, a 2011 óta eltelt nyolc év alatt pedig 104 ezer gyermekkel kevesebb született volna a ténylegesnél. A szülőképes korú nők lélekszáma viszont mintegy 154 ezer fővel, közel 6,5%-kal csökkent 2011 és 2019 között. A 2011. évi változatlan női népességszám mellett 2019-ben 16,6 ezer gyermekkel több jött volna világra, mint amennyi ténylegesen született.

Teljes termékenységi arányszám

A terhességmegszakítások csökkenésével párhuzamosan nőtt a magzati halálozások száma

A terhességmegszakítások hosszabb idő óta megfigyelhető csökkenő irányzata tovább folytatódott, de a visszaesés üteme az előző évhez képest mérséklődött. A 2019. évi 25,8 ezer beavatkozás mintegy 1100-zal, azaz 4,2%-kal kevesebb volt, mint egy évvel korábban. Ezer szülőképes korú nőre 11,6 művi vetélés jutott, szemben az egy évvel korábbi 12,0 műtéttel. A csökkenő irányzat a 20–24 éves nők kivételével valamennyi korcsoportban megfigyelhető. A terhességmegszakítások életkor szerinti profilja alapján

  • a 20-as éveik elején járó nők körében a leggyakoribb a művi vetélés, és a csökkenő trend is ebben a korcsoportban a legbizonytalanabb.
  • Az elmúlt tíz év általános csökkenése mellett 2013-ban, 2016-ban és 2019-ben is emelkedett a 20–24 éves nők terhességmegszakításainak gyakorisága az előző évhez képest.
  • A 35 év alatti nők többi korcsoportjára az átlagosnál kisebb mértékű csökkenés jellemző.
  • A 35 éves és idősebb nőknél viszont, akiknél egyébként a legalacsonyabb a terhességmegszakítás gyakorisága, a visszaesés dinamikája jóval magasabb volt az átlagosnál.

Az előző évhez képest a művi vetélések száma nagyobb mértékben csökkent, mint a születéseké, ennek eredményeként 2019-ben száz élveszületésre 28,9 terhességmegszakítás jutott, szemben a 2018. évi 30-cal.

A szülészeti események alakulása

A magzati halálozások a korai és középidős magzati halálozások (spontán vetélések), valamint a halvaszületések együttes számát jelenti. A 2019-re becsült 16,5 ezer magzati halálozás 1,7%-kal emelkedett a 2018. évihez képest. A magzati halálozásoknál nehéz egyértelmű irányzatot meghatározni. Az elmúlt tíz évben 16,2 és 17,2 ezer között változott a számuk, és évről évre jelentősen ingadozott. A 2018. évi 16,2 ezer magzati halálozás 2010 óta a legalacsonyabb volt, ehhez képest történt az 1,7%-os, 280 esetet számláló többlethalálozás. Mivel 2019-ben a születések száma csökkent, a száz élveszületésre jutó magzati halálozás nőtt az előző évhez viszonyított 18,1-ről 18,5-re. A magzati halálozások potenciális tartalékot jelentenek a születésszám emelkedéséhez, mivel az esetek döntő többségében kívánt fogamzásokról van szó, ahol az anyák akaratuk ellenére veszítik el a magzatukat.

A magzati halálozások és művi vetélések együttesen teszik ki a magzati veszteségeket. Ezek száma elsősorban a terhességmegszakítások csökkenése miatt némileg mérséklődött, így a száz élveszületésre jutó magzati veszteségek értéke is csökkent. 2019-ben száz élveszületésre 47,4 magzati veszteség jutott, szemben az előző évi 48,1-del. Ez még mindig igen magas érték, mivel azt jelenti, hogy csaknem minden második élveszületésre jut egy magzati veszteség.

Látványosan emelkedett a házasságkötések száma

A házasságkötések számának hosszan tartó és jelentős csökkenése 2010-ben érte el a mélypontját, ami a népmozgalmi statisztika eddigi történetének egyik legalacsonyabb számú házasságkötését jelentette. Az ebben az évben kötött 35,5 ezer házasság csak valamivel több mint egyharmada volt az 1970-es évek közepén mért és lokális maximumot jelentő több mint 100 ezer házasságkötésnek. Erről a mélypontról történt egy kedvező irányú elmozdulás, aminek eredményeként hat év alatt csaknem másfélszeresére emelkedett a házasságkötések száma. 2016-ban huszonegy év után először emelkedett 50 ezer fölé a frigyek száma, megközelítve az 52 ezret, majd kisebb csökkenést követően 2018-ig 50 ezer fölött maradt. 2019-ben látványosan emelkedett a házasságkötések száma. A 65,3 ezerre becsült házasság 14,5 ezerrel, közel 29%-kal múlta felül az előző évit.

A házasságkötések számának dinamikus növekedése eltérő mértékben ugyan, de a nők és a férfiak valamennyi korcsoportjában megfigyelhető volt.

  • A legnagyobb mértékű, 37–38%-os emelkedés a 20–24 és a 30–34 éves női korcsoportokban történt, de a 20–39 éves nők mindegyik korcsoportjában meghaladta a 30%-ot a növekedés mértéke.
  • A férfiaknál a 25–29 éves korcsoportba tartozók közel 37%-os emelkedése volt a kimagasló, de a 25–39 éveseknél mindenhol 30% fölötti volt az emelkedés.
  • A legkisebb mértékű emelkedés mindkét nem esetében a legfiatalabb, 20 év alatti és a legidősebb, 60 év feletti korcsoportokat jellemezte, 3–7%-os növekedéssel.
  • A többletházasságok túlnyomó többsége a 25–34 éves korosztályoktól származott, a nőknél az összes növekedés 62%-a, a férfiaknál 58%-a ezekben a korcsoportokban jött létre.
Házasságkötések száma a férfiak korcsoportja szerint
Házasságkötések száma a nők korcsoportja szerint

Az abszolút számok mellett tisztább képet kapunk, ha a házasságkötések intenzitását mérjük az ezer megfelelő korú, nem házas nőre, illetve férfira jutó frigyek számával. Ennek a mutatónak az értékét nemcsak a megfelelő életkorban lévő, nem házasok száma, hanem a népességen belüli aránya is befolyásolja, azoké, akik potenciálisan házasságot köthetnek. 2019-ben a nem házas férfiak és nők valamennyi korcsoportjában emelkedett a házasságkötések gyakorisága.

  • A nőknél itt is kimagaslik a 20–24 éves és a 35–39 éves korosztály, ezekben 40% fölötti volt a házasságkötések gyakoriságának a növekedése, de a 20–39 évesek összes korcsoportjában a nem házas nők 34–45%-kal gyakrabban kötöttek házasságot, mint egy évvel korábban.
  • A férfiaknál is ezekben a korcsoportokban nőtt a legnagyobb mértékben a házasságkötések gyakorisága, náluk a 25–29 és 35–39 évesek értékei a kimagaslóak, 40% körüli növekedéssel, de a házasságra lépő párok korkülönbsége miatt a 40–44 éves nem házas férfiak is 23%-kal gyakrabban kötöttek házasságot, mint egy évvel ezelőtt.
Házasságkötési arányszám a férfiak korcsoportja szerint
Házasságkötési arányszám a nők korcsoportja szerint

Csökkent a bejegyzett élettársi kapcsolatok száma

2009. július 1-től a családi állapot új törvényi kategóriával, a bejegyzett élettársi kapcsolattal bővült.1 2009 második felében 67 bejegyzett élettársi kapcsolatot létesítettek, 2010-ben – az első teljes évben – pedig 80-at. Számuk 2013-ig évről évre csökkent, abban az évben összesen 30 ilyen párkapcsolatot regisztráltak az anyakönyvvezetők. 2014-től ismét folyamatosan emelkedett a számuk, 2018-ban pedig jelentősen nőtt (130 eset) az egy évvel korábbihoz képest. 2019-ben a növekedés megállt (110 azonos nemű bejegyzett élettársi kapcsolat), de a második legtöbb volt a törvényi szabályozás bevezetése óta. A férfiak körében minden évben magasabb volt az ilyen típusú párkapcsolatok száma, mint a nőknél: 2019-ban 67 férfi és 43 női párt regisztráltak az anyakönyvvezetők. Az előző évhez viszonyított visszaesés főleg a férfi párkapcsolatok számának csökkenéséből adódott, mivel a nőknél alig változott, 44-ről 43-ra mérséklődött az azonos nemű bejegyzett élettársak száma. Ennek eredményeként a férfi-női arány az előző évi 66–34%-ról 2019-ben 61–39%-ra módosult. Az ilyen párkapcsolatok több mint felénél (62%) budapesti és Pest megyei lakosú párokról van szó. A férfiak átlagosan 39, a nők 37 évesen kezdeményezték a hivatalos eljárást. A férfipartnerek közötti korkülönbség átlagosan 9,8, a női párok között 6,0 év volt.

Kismértékben emelkedett a válások száma

Az ezredfordulót követően magas szinten stagnáló, 24–25 ezer körüli válás az évtized végétől csökkenő irányzatot vett és 2014-ben, ötven év után először esett 20 ezer alá. 2015-ben a javuló irányzat megtorpant, és a számuk ismét 20 ezer fölé emelkedett, az ezt követő három évben viszont tovább mérséklődött: 2018-ban mintegy 17 ezer pár bontotta fel a házasságát. A 2019. évi, 17,4 ezerre becsült válásszám 2,6%-kal felülmúlta az előző évit. Az emelkedés eltérő mértékben érintette a különböző korcsoportba tartozó párokat, többségükben emelkedett, de a 35–44 éves házaspárok körében csökkent a válások száma.

  • A válások emelkedése főleg a hosszabb házasságtartamú párokat érintette, mintegy 70%-uk a 45 éves és annál idősebb korcsoportokba tartozott.
  • A fiatalabb házaspároknál főleg a 25–29 éves korcsoportban nőtt a válások száma.
  • Összességében mintegy 900-zal emelkedett a válások száma a 35 év alatti, valamint a 45 éves és idősebb női korcsoportokban, ezt mérsékelte a 35–44 évesek 450-nel csökkenő válásszáma.

A válások növekvő száma összefügghet a házasságkötések dinamikus emelkedésével, mivel 2010 és 2018 között 43%-kal nőtt a házasságra lépő párok száma, megemelve ezzel a népességen belül azok arányát, akik potenciálisan elválhatnak.2

A válások száma a férfiak korcsoportja szerint
A válások száma a nők korcsoportja szerint

A válások életkor szerinti gyakorisága arra ad választ, hogy ezer megfelelő életkorú házas nőre, illetve férfira hány bíróság által kimondott válás jut. A válások gyakoriságának életkor szerinti profilja eltérő képet mutat a férfiak és nők körében. A 40 év alatti nők valamennyi korcsoportjában gyakoribb a válás, mint a hasonló életkorú férfiaknál, 40 év felett viszont minden korcsoportban a férfiaknál magasabb ez a gyakoriság. 2019-ben az ezer házasságban élő nők és férfiak közül egyaránt a 35–44 évesek váltak el a leggyakrabban. A válási gyakoriságok nemek szerinti különbségeiben a házasfelek eltérő házasságkötési életkora is szerepet játszik.

Válási arányszám a korábbi házasfelek korcsoportja szerint, 2019?

Ha a válások életkor szerinti gyakoriságának az előző évhez viszonyított változását nézzük, akkor némileg más kép tárul elénk, mint az abszolút számok változása esetében.

  • 2019-ben a 25 év alatti házas nők körében nőtt a legnagyobb mértékben a válások gyakorisága. Ebben az életkorban viszonylag kevesen kötnek házasságot, a gyakoribb válás viszont azt sejteti, hogy a fiatalon kötött házasságok kevésbé megfontoltak, stabilak és rövid házasságtartam után válással végződhetnek. A 25–34 éves nők körében nem történt érdemi változás az előző évhez képest, a 35–44 éves nőknél pedig nemcsak a válások abszolút száma, hanem a fennálló házasságra jutó válási gyakorisága is mérséklődött az egy évvel korábbihoz viszonyítva. A csökkenés azokban a korcsoportokban történt, akik körében egyébként a legmagasabb a válások gyakorisága. Az abszolút számok mellett a válások gyakorisága is emelkedett a 45 év feletti női korcsoportokban, különösen az 50-es éveikben járó nőknél. Igaz, ebben a korosztályban viszonylag alacsony a válások gyakorisága, ezért érzékenyebben reagálnak az évenkénti változásokra, de a 18%-os emelkedés így is figyelemre méltó.
  • A férfiaknál is a 45 év felettiek valamennyi korosztályában emelkedés figyelhető meg, emellett a 25–29 éves házas férfiak válási gyakorisága nőtt még feltűnő mértékben, ami a házasfelek korkülönbségét nézve a 20–24 éves nők ugyancsak növekvő válásaival indokolható. A nőkhöz hasonlóan a férfiaknál is azokban a korcsoportokban (35–44 évesek) csökkent a válások gyakorisága, ahol egyébként a leggyakrabban bontják fel a házasságaikat a párok. A tizenévesek válási gyakorisága több mint 30%-kal emelkedett mind a férfiak, mind a nők körében, közöttük viszont nagyon alacsony a házasságban élők aránya, így az abszolút számok kisebb mértékű ingadozása is a gyakoriságok jelentős változásával járhat együtt.

A házasságban élők száma az új házasságkötések által gyarapodik, míg a válások és özvegyülések következtében csökken. A házasságok mérlege az újonnan létrejövő és megszűnő házasságok számát veti egybe. Ha több új házasság köttetik, mint amennyi megszűnik, akkor a mérleg pozitív, ellenkező esetben pedig negatív. A házasságok mérlege negyven év után először mutatott pozitív egyenleget 2019-ben. Ebben a házasságkötések közel 29%-os emelkedése játszott meghatározó szerepet. A halál által megszűnt házasságok csökkentek, a válások száma ugyan emelkedett az előző évhez képest, de jóval kisebb mértékben, mint ahogy a házasságkötéseké nőtt. 2019-ben 60 300 házasság szűnt meg, mintegy 420-szal kevesebb, mint 2018-ban, és 65 300 új házasságot kötöttek, 14,4 ezerrel többet, mint egy évvel korábban. Ennek eredményeként a 2018. évi közel 10 ezres negatív házassági mérleg 2019-ben 5 ezres pozitívumot mutatott, ennyivel több házasságkötés történt, mint amennyi a halálozások és a válások által megszűnt. 2019-ben száz házasságkötésre 92 megszűnt házasság jutott, szemben az előző évi 119-cel.

Házasságkötés és -megszűnés

Megnevezés 1990 2000 2018 2019+
Házasságkötés 66 405 48 110 50 828 65 300
Megszűnt házasság 89 817 79 685 60 724 60 300
halál következtében 64 929 55 698 43 772 42 900
válás következtében 24 888 23 987 16 952 17 400
100 házasságkötésre jutó megszűnt házasság 135 166 119 92

+ Előzetes, részben becsült adatok.

A házasságok negyven évig tartó negatív mérlege jelentősen módosította a népesség családi állapot szerinti összetételét. A 15 éves és annál idősebb népesség körében 1990 óta a házas népesség részaránya számottevően – 61-ről 42%-ra – csökkent, ezzel párhuzamosan 20-ról 35%-ra emelkedett a nőtlenek és hajadonok, valamint 7,4-ről 12%-ra nőtt az elváltak aránya. Az özvegy népesség 10–11% körüli hányada érdemben nem változott. 2004-ben szűnt meg a házasságban élők dominanciája, azóta a nem házas népesség képviseli a többséget. Az elmúlt évek növekvő házasságkötései annyiban módosították ezt az irányzatot, hogy a házasok csökkenő és a nem házasok növekvő trendje megállt, és az előző évhez viszonyítva 2020. január 1-jén kismértékben nőtt a házasok és csökkent a nem házasok hányada a 15 éves és ennél idősebb népesség körében. Jelentős a különbség a férfiak és nők között:

  • arányukat tekintve mindkét nemnél a házasok vannak a legtöbben,
  • a nőknél viszont jóval alacsonyabb a hajadonok hányada, mint a férfiaknál a nőtleneké,
  • ezzel szemben 4,5-szeres az özvegy és közel 1,3-szeres az elvált nők aránya.

2019-ben ezekben az arányokban nem történt érdemi változás az egy évvel korábbihoz képest. A nemek szerinti különbségek főleg a férfiak és nők eltérő korösszetételéből és halandóságából, valamint a házassági és újraházasodási szokásaik és lehetőségeik eltéréseiből adódnak.

A 15 éves és annál idősebb népesség családi állapot szerinti megoszlása

Mérséklődött a halandóság

A halálozások száma az 1990-es évek elejétől ingadozásokkal ugyan, de alapvetően ereszkedő trendet követett. Az 1993. évi, 150 ezret meghaladó halálesetek száma hosszú évtizedek óta a legmagasabb volt. Innen indult a csökkenés, gyakran megszakítva egy-egy kisebb emelkedést vagy stagnálást hozó évvel. A 2011-es év fordulatot jelentett abban a tekintetben, hogy hosszú idő óta először szorult a halálozások száma 130 ezer alá, és 2014-ig e szint alatt maradt. Az ezt követő években többnyire meghaladta a 130 ezer főt az elhunytak száma. A 2019. évi 129 600 főre becsült elhalálozás 1,1%-kal, mintegy 1450 fővel maradt el az előző évitől.

A halálozások havonkénti száma 2019 során egyenetlenül alakult. Az év eleji adatok borús képet mutattak, mivel az első két hónapban az előző év azonos időszakához képest már mintegy 2600 fővel, 11%-kal több halálozás történt. Különösen a januári adatok voltak kedvezőtlenek a mintegy 20%-os emelkedéssel, ami februárban 2,7%-os többlethalálozásra mérséklődött. Márciusban fordulat történt, mivel a jelentős, közel 14%-os csökkenés már 1800 fővel volt kevesebb az előző év azonos hónapjánál. Az év első hat hónapjának halálozásai összességében még mintegy 970 fős, 1,5%-os többlethalálozást mutattak. Az év második felének minden hónapjában kevesebb halálozást regisztráltak, mint az előző év azonos időszakában, ami mintegy 2400 fős csökkenést eredményezett. Különösen a decemberi, 8,1%-os javulás volt számottevő, ami egy hónap alatt 1000 fővel mérsékelte a halálozások számát. Így éves szinten összességében 1450 fővel (1,1%-kal) kevesebben hunytak el, mint egy évvel korábban.

A halálozások száma havonta

2019 folyamán 62 800 férfi és 66 800 nő hunyt el. A halálozások csökkenése eltérő módon érintette a különböző életkorú és nemű lakosokat.

  • A férfiaknál hat korcsoportban emelkedett a halálozások száma, ami 612 fős halálozási többlettel járt együtt. Az összes emelkedés háromnegyede két korcsoportban, a 65–69 és a 75–79 éveseknél jelentkezett 462 fős többlethalálozással. Kismértékben nőttek a 85 éves és idősebb korcsoportok halálozásai is. Arányát tekintve a 15 év alatti fiúgyermekeknél emelkedett a legjelentősebben a halálozások száma, 26%-kal, számszerűen 63 halálozási többlettel. Ennek több mint felét az újszülött fiúk csecsemőhalálozásának növekedése okozta, de az 1–14 éves fiúgyermekek halálozása is emelkedett. A férfi korcsoportok többségében csökkent a halálozások száma, a 15–64 éves korosztályok mindegyikében, de a 70–74 és a 80–84 éves időskorúak körében is. A legjelentősebb mértékű visszaesés a 30–34 éves fiataloknál volt, 15,6%-kal, és a 60–64 éveseknél 8,5%-kal. E két korcsoport 751 fővel mérsékelte a férfi halálozások számát, de számszerűen jelentős, 620 fős volt a csökkenés az 55–59 és a 80–84 éveseknél is. A férfiak tíz korcsoportjában összességében 1828 fővel csökkent a halálozások száma, ezt mérsékelte a hat korcsoportban észlelt 612 fős halálozási többlet, aminek egyenlegeként 2019-ben mintegy 1216 fővel, 1,9%-kal kevesebb férfi hunyt el, mint egy évvel korábban. Mindez egyben azt is jelenti, hogy a 2019. évi, 1445 fős összes csökkenés túlnyomó többsége, 84%-a a férfiak halálozásának a mérséklődéséből adódott.
  • A nőknél összességében 229 fővel, 0,3%-kal csökkent a halálozások száma. Ez az egyenleg a hét korcsoportban észlelt 429 fős többlethalálozás és a kilenc korcsoportban történt 658 fős mérséklődés eredménye. A halálozási többlet túlnyomó része a 65–79 éves nők megnövekedett halálozásából adódott, míg a csökkenés kétharmadát a 45–64 éves nők egy évvel korábbinál kevesebb halálozása okozta. A 80–89 éves nők halálozása is 152 fővel csökkent. Feltűnő ugyanakkor az 1–14 éves leánygyermekek 21 fős többlethalálozása, ami az egy évvel korábbihoz képest 39%-os emelkedést jelent és számszerűen meghaladta a 30–34 éves és a 40–44 éves nők halálozási többletét, ami 11, illetve 14 főt tett ki.
A halálozások számának változása az előző évhez képest a férfiak és nők korcsoportja szerint, 2019?

2019-ben ezer lakosra 13,3 halálozás jutott, a férfiaknál 13,4, a nőknél 13,1 ezrelék. Az előző évhez viszonyított nyers halálozási arányszám a férfiaknál 0,3 ezrelékponttal csökkent, a nőknél változatlan maradt. Az abszolút számokhoz hasonlóan a férfiak halandósága is jobban csökkent, mint a nőké. A 15 év feletti férfiak valamennyi korcsoportjában csökkent a halandóság, a legnagyobb mértékben a 30–34 éves fiatalok és az 50–54 éves középkorúak körében, 17, illetve 7,3%-kal. A halandóság azokban az idősebb korcsoportokban is csökkent, akiknél a halálozások abszolút száma nőtt. Ez azt jelenti, hogy a halálozási többletet kizárólag a népesség adott korcsoportjának létszámemelkedése okozta, miközben az ezer lakosra jutó halálozás, vagyis a halandóság csökkent. A halandóság csak a 15 év alatti fiúgyermekeknél emelkedett, ezen belül az egy évesnél fiatalabb csecsemőknél 21, az 1–14 éveseknél 36%-kal. Az előző évhez viszonyított 63 fős többlethalálozás a halandóság jelentős mértékű növekedésével járt együtt.

A nők halandósága négy korcsoportban emelkedett, ezek mind olyan korcsoportok, ahol a halálozások abszolút száma is nőtt. Az 1–14 éves leánygyermekek 21 fős többlethalálozása a halandóság 39%-os emelkedésével járt együtt, a 30–34 éves fiatal nők mortalitása 8, a 40–44 éveseké pedig 3,3%-kal emelkedett, 11, illetve 14 fős halálozási többlet mellett. A halálozások abszolút száma a 65–79 éves női korcsoportokban nőtt a legnagyobb mértékben, de a halandóságot ez alig befolyásolta. A 70–74 éves nők előző évhez viszonyított 133 fős halálozási többlete mindössze 0,1%-kal emelte a halandóságot, míg a 65–69 és a 75–79 éves nőknél a 115, illetve 110 fős többlethalálozás ellenére csökkent a halandóság. A legjelentősebben, közel 20%-kal javult a mortalitás a 15–29 éves fiatal nőknél, de számottevően, mintegy 10%-kal csökkent a 45–49 éves középkorú nők halandósága is az előző évhez képest.

A férfiak többnyire javuló és a nők korcsoportonként változó halandósága mellett 2019-ben is jelentős volt a nemek közötti különbség. Nincs olyan férfi korcsoport ahol a halandóság kedvezőbb lenne, mint a nőknél, sőt a 15–74 éves korcsoportok mindegyikében a férfiak mortalitása megközelíti vagy meghaladja a női halandóság kétszeresét. A nemek közötti legkisebb különbség a 15 év alatti gyermekkorúaknál és a legidősebb korcsoportba tartozó 90 éves vagy e fölötti szép korú lakosoknál található. A férfiak jóval kisebb eséllyel érik el ezt a magas életkort, akik viszont elérték, azok halandósága már nem különbözik lényegesen a hasonló életkort megélt nőkétől.

A férfiak halandósági többlete korcsoportok szerint, 2019*?

Az elhunytak családi állapotát tekintve jelentős különbségek vannak a férfiak és a nők között. Ez főleg a nemek szerinti eltérő halandóságból és a várható élettartam különbségéből adódik. Az elhunytak túlnyomó többsége, 87%-a 60 éves vagy annál idősebb volt. Minél magasabb az életkor, annál nagyobb a különbség a férfiak és nők családi állapot szerinti összetételében.

  • Az elhunyt férfiak közel fele (49,7%) házasságban élt halála előtt, az elhunyt házas nők aránya ennél jóval alacsonyabb, 18% volt 2019-ben.
  • Főleg a nők özvegyülnek meg: az elhunyt nők 62%-a, míg az elhunyt férfiak 20%-a volt özvegy a halála előtt.
  • Az elhunyt férfiak között több mint kétszer akkora a nőtlenek aránya (13,9%), mint az elhunyt nőknél a hajadonoké (6,1%).
  • A nemek szerinti legkisebb különbség az elhunytak között az elvált családi állapotú férfiak és nők között található, de az elvált férfiak aránya (16,5%) meghaladja a nőkét (13,6%).

2019-ben az előző évhez viszonyítva csak az elvált családi állapotú, elhunyt férfiak száma nőtt, a többi családi állapotúé csökkent, a legnagyobb mértékben a házas férfiaké. Úgy tűnik, hogy a házas párkapcsolat jótékony hatással van a férfiak mortalitására. Az elhunyt nők száma csak az özvegyek körében csökkent, a többi családi állapotúénál nőtt, a legnagyobb mértékben az elváltak között.

A csecsemőhalandóság egyre kisebb szerepet játszik az összes halálozásban, mégis kiemelkedő fontosságú mutató. Az adott ország egészségügyi ellátórendszerének fejlettségét, a várandósgondozás és az újszülöttellátás színvonalát kifejező nemzetközileg számon tartott mérőszám. Kulcsszerepe van a születéskor várható átlagos élettartam alakulásában, mert az egyéves életkor elérése előtti elhalálozás valószínűsége kiemelkedően magas a későbbi életkorok halálozási kockázataihoz képest. A 2018. évi halandósági tábla szerint a fiúcsecsemők halálozási valószínűsége a 45 éves férfiakéval, a leánycsecsemőké pedig az 51 éves nőkével volt hasonló vagy azonos nagyságrendű.

A csecsemőhalandóság általános javulása eredményeként az újszülöttek mortalitása először 2011-ben csökkent 5 ezrelék alá, majd kisebb ingadozás után 2017-ben 4 ezrelék alá esett, 2018-ban pedig 3,4 ezrelékkel történelmi minimumra süllyedt. 2019-ben a csökkenő irányzat megállt, és az ezer élveszületésre jutó 1 éven aluli meghaltak aránya 3,8 ezrelékre nőtt. Az előző évhez viszonyítva ez jelentős, 11%-os emelkedést jelent. Kizárólag a fiúcsecsemők halálozása ugrott meg, miközben a leányoké az egy évvel korábbihoz képest változatlan maradt. 2019-ben a 335 elhunyt csecsemő közül 192 volt fiúcsecsemő, utóbbiak száma 33 újszülöttel több, mint az előző évben, a halandóságuk pedig 3,4-ről 4,2 ezrelékre emelkedett. A fiú újszülöttek halandósága korábban is magasabb volt, mint a leányoké, de a nemek közötti különbség lényesen megnőtt, mivel az egy évvel korábbi, 4%-os fiú csecsemőhalandósági többlet 26%-ra emelkedett 2019-ben.

A férfiak halandósági többlete korcsoportok szerint, 2019*?

Fokozódott a városokból történő belföldi elvándorlás

A születések és a halálozások mellett a belföldi vándorlás iránya és mértéke is fontos szerepet játszik egy adott terület népességszámának és demográfiai összetételének az alakulásában.

2019 folyamán 283 ezren változtattak állandó és 297 ezren ideiglenes lakóhelyet, ami a teljes belföldi vándorlásban 4 ezer fős, vagyis mindössze 0,7%-os növekedést jelentett az előző évhez viszonyítva. A növekedés üteme megegyezett a 2018-ban tapasztalttal, de elmaradt az azt megelőző évek jelentős változásaitól. A 2019-es, kismértékű emelkedést az állandó belföldi vándorlásban résztvevők számának 4 ezer fős növekedése eredményezte, miközben az ideiglenes vándorlások száma stagnált.

A teljes belföldi vándorlási különbözet tekintetében a településtípusok közötti mobilitást 2016 óta jellemző tendenciák csak részben, Budapest és a községek vonatkozásában folytatódtak, a városok esetében azonban trendforduló következett be.

  • A főváros teljes belföldi vándorlási mérlege 2019-ben is negatív egyenleget mutatott, a vándorlási veszteség 5700 főre nőtt a 2018-as 3117-ről. Miközben az állandó lakóhely-változtatások az egy évvel korábbinál nagyobb, 7700 fős veszteséget okoztak, az ideiglenes vándorlásból 2000 fős, de csökkenő nyereség alakult ki.
  • A többi városra az elvándorlás lett jellemző 2019-re, együttesen 1650 fős vándorlási veszteség mutatkozott ezeken a településeken. A trendforduló elsődlegesen az állandó vándorlások erőteljesen negatív irányba tolódó egyenlegével magyarázható (–1400 fő), de az ideiglenes vándorlások is mérsékelt, 250 fős vándorlási veszteséget jelentettek.
  • Budapesttel és a többi várossal ellentétben a községi lakosok népességszámát növelte a belföldi vándorlások pozitív mérlege. Az ideiglenes vándorlások okozta 1750 fős veszteséget az állandó vándorlások kiugróan magas, 9100 fős többlete ellensúlyozta, ami együttesen 7350 fős nyereséget jelentett a községeknek.

A Budapestet jellemző fokozódó elvándorlás, a városok negatív irányba forduló vándorlási különbözete és a községekben élők számának nagymértékű emelkedése egyaránt a szuburbanizációs folyamat erősödését mutatják.

A korábbi évekhez hasonlóan, területi összehasonlításban Pest régió (16100), Nyugat-Dunántúl (5150 fő) és Közép-Dunántúl (2800 fő) tudott felmutatni pozitív vándorlási egyenleget. 2018-hoz viszonyítva Pest régióban továbbra is kiugró volt, de valamelyest csökkent a vándorlási többlet, míg Nyugat- és Közép-Dunántúlon növekedés volt tapasztalható. Az alföldi és észak-magyarországi területekre 2019-ben is az elvándorlás volt jellemző, de kismértékben mérséklődött a vándorlási veszteség.

A megyék közül a legnépszerűbb lakóhelyek 2019-ben is Pest, Győr-Moson-Sopron, Fejér, Vas és Komárom-Esztergom megye voltak, valamint Veszprém megyében is pozitívan alakult a belföldi vándorlási egyenleg. Az ezer lakosra jutó vándorlási különbözet Pest és Győr-Moson-Sopron megyében volt kiemelkedő, 12,5, illetve 9,1 ezrelékes arányszámmal.

  • Pest megye vándorlási nyereségét elsődlegesen a Budapestről odavándorlók adták, 14 350 fővel többen költöztek Pest megyébe a fővárosból, mint fordítva.
  • A második legnagyobb pozitív vándorlási egyenleggel rendelkező Győr-Moson-Sopron megye 4300 fős nyeresége leginkább a Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyével (egyaránt 500 fő), valamint a Hajdú-Bihar megyével (450 fő) összevetve megmutatkozó pozitív vándorlási különbözetből eredt.
  • Komárom-Esztergom és Vas megye vándorlási többletének egy részét szintén a Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből odavándorlók adták. Komárom-Esztergom vonatkozásában a másik két megye, ahonnan a legnagyobb vándorlási nyeresége származott Szabolcs-Szatmár-Bereg és Pest megye volt, Vas megyénél pedig Veszprém és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye.
  • Fejér megye pozitív migrációs egyenlegét leginkább a Pest megyével és Budapesttel lezajlott népességcsere-folyamatok adták, míg Veszprém megye esetében Jász-Nagykun-Szolnok és Bács-Kiskun megyéket lehet kiemelni.

A régiók közül Észak-Alföld és Észak-Magyarország népességmegtartó ereje volt a leggyengébb, de mindkét területi egység esetében mérséklődött a vándorlási veszteség a korábbi évekhez képest. Észak-Alföldön 8350, míg Észak-Magyarországon 5000 fővel csökkent a népességszám a belföldi vándorlásból eredően. A megyék vonatkozásában a korábbi évekhez hasonlóan 2019-ben is Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből vándoroltak el a legtöbben, 5200, illetve 4550 fős vándorlási veszteséget okozva, ami ezer lakosra vetítve –9,4, illetve –7,1 ezreléket jelentett. A kismértékben javuló, de továbbra is kiugróan negatív vándorlási különbözet mindkét megye esetében leginkább a Budapestre és Pest megyébe irányuló elvándorlásnak volt tulajdonítható. A Dunától keletre eső többi területre szintén a fővárosba történő elvándorlás volt a leginkább jellemző.

Ezer lakosra jutó belföldi vándorlási különbözet megyénként, 2019?

Megyék közötti belföldi vándorlási különbözet, 2019*⁺

* A diagramon a megyék közötti vándorlási kapcsolatokat jelenítettük meg, az egyes megyék közötti oda-, illetve elvándorlások különbözetei alapján. A pozitív vándorlási egyenlegű megyékhez azt a három megyét rendeltük, ahonnan a legnagyobb vándorlási nyereségük származott, míg a negatív vándorlási egyenlegű megyék mindegyikéhez három olyan megyét kapcsoltunk, amelyekkel a népességcsere-folyamataik a leginkább veszteségesek voltak. A diagramon a nyíl iránya jelzi, hogy hová vándorolnak többen, míg a nyíl színe azt jelzi, hogy honnan vándorolnak el. A nyilak méretei a migrációs egyenlegek nagyságát tükrözik. A pozitív vándorlási egyenlegű megyéket zöld színnel jelöltük.
+Előzetes, részben becsült adat.

Növekvő bevándorlási többlet

A belföldi vándorlás mellett a nemzetközi vándorlás is jelentős hatással bír egy adott térség demográfiai helyzetére, a bevándorlás és a kivándorlás alapvető elemei a népességváltozásnak. 2019-ben a nemzetközi vándorlás pozitív egyenlege 37 100 fővel mérsékelte hazánk természetes fogyásból adódó népességszám-csökkenését.

A nemzetközi vándorlásból származó bevándorlási többlet leginkább Budapesten, valamint Pest és Győr-Moson-Sopron megyében csökkentette a népességfogyást. A főváros évek óta kiemelkedik a nemzetközi vándorlás tekintetében, 2019-ben szintén az átlagosnál sokkal többen érkeztek Budapestre külföldről.

2020. január 1-jén a jogszerűen és huzamosan Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárok száma 200 150 fő volt, akik az ország népességének 2,0%-át képezték. Az itt élő külföldiek

  • többsége, 66%-a Európából, ezen belül is a környező országokból, főképp Ukrajnából (15%), Romániából (11%), valamint Szlovákiából (5,3%) érkezett. Jelentős arányban érkeztek még Németországból (9,1%) is.
  • További 26%-uk Ázsiából, elsősorban Kínából (9,8%) és Vietnámból (2,9%) jött.
  • 3,6%-uk Afrikából,
  • 3,8%-uk pedig az amerikai kontinensről származott.

A Magyarországon tartózkodó külföldiek 46%-a Budapesten, 36%-a a fővároson kívüli városokban, 18%-a községekben élt. Ezer lakosra jutó arányuk Budapesten kiugró (52,3 ezrelék), de a fővároson kívül Győr-Moson-Sopron, Baranya, Zala és Komárom-Esztergom megyében is 20 ezrelék feletti, míg Békés megyében a legkisebb (5,3 ezrelék). A hazánkban élő külföldiek között több volt a férfi (59%), mint a nő (41%), korösszetételük pedig fiatalabb, mint a honos népességé. Mindkét nem esetében a 20–39 éves korosztály létszáma a meghatározó, akik összességében a külföldiek 50%-át tették ki.

Ezer lakosra jutó külföldi állampolgárok száma megyénként, 2020. január 1.?

A magyar állampolgárok kivándorlásának pontos mérése több tényező miatt is nehézségekbe ütközik, de az adminisztratív nyilvántartásokból rendelkezésre álló adatok alapján az látható, hogy az utóbbi években a növekedés megtorpant, majd megfordult. 2019-ben 21 900 magyar állampolgár távozott külföldre. A kivándorló magyarok 34%-a Ausztriát, 28%-a Németországot és 13%-a az Egyesült Királyságot választotta új otthonának. Miközben az Ausztriába kivándorlók hányada emelkedett 2018-hoz viszonyítva, addig a másik két fő célország, Németország és az Egyesült Királyság részaránya csökkent körükben. Külföldre leginkább a fiatal korosztályok tagjai vándorolnak: a kivándorló magyarok 45%-a 30 év alatti, 71%-a pedig még nem érte el a 40 éves életkort. Ezek az arányok jelentősen eltérnek az itthoni lakónépesség kormegoszlásától (32 és 45%). A kivándorlók 52%-a férfi, családi állapot szerint pedig túlnyomó részük nőtlen, hajadon (66%) volt.

2019-ben 23 200 korábban kivándorolt, Magyarországon született magyar állampolgár vándorolt vissza. A visszavándorló magyarok 30%-a Ausztriából, 28%-a Németországból és további 21%-a az Egyesült Királyságból tért haza. A 2018-as adatokhoz viszonyítva a Németországból visszatérők aránya emelkedett a csoportjukon belül, miközben az Ausztriából és az Egyesült Királyságból visszavándorlók aránya kismértékben csökkent. A hazatérők 64%-a 40 évesnél fiatalabb és 28%-a 30 év alatti volt. 57%-uk férfi, jellemzően hajadonok vagy nőtlenek (53%), de a kivándorló magyarokhoz viszonyítva körükben magasabb a házasok aránya (35, illetve 24%).

Fogalmak

Lakónépesség: az adott területen lakóhellyel rendelkező, de másutt tartózkodási hellyel nem rendelkező személyek, valamint az ugyanezen területen tartózkodási hellyel rendelkező személyek együttes száma.

Természetes szaporodás (fogyás): az élveszületések és a halálozások különbözete.

Tényleges szaporodás (fogyás): a természetes szaporodás (fogyás) és a vándorlási (belföldi és nemzetközi) különbözet (+,–) összege.

A népmozgalmi adatok a Magyarországon történt népmozgalmi eseményekre vonatkoznak.

Házasságkötés: a hivatalosan eljáró anyakönyvvezető előtt – két tanú jelenlétében – kötött házasság.

Bejegyzett élettársi kapcsolat: 2009. július 1-től a bejegyzett élettársi kapcsolatokról szóló 2009. évi XXIX. törvény alapján a hivatalosan eljáró anyakönyvvezető előtt – két tanú jelenlétében – két, tizennyolcadik életévét betöltött, azonos nemű személy között létesített kapcsolat.

Válás: a jogerőre emelkedett bírói ítélettel felbontott vagy érvénytelenített házasság. Jogerőre az a házasságot felbontó vagy érvénytelenítő ítélet emelkedett, amely ellen további jogorvoslatnak helye nincs.

Élveszületés: (az ENSZ ajánlásának megfelelően) olyan magzat világrajövetele, aki az életnek valamilyen jelét (mint légzés vagy szívműködés, illetőleg köldökzsinór-pulzáció) adja, tekintet nélkül arra, hogy mennyi ideig volt az anya méhében és mennyi ideig élt.

Teljes termékenységi arányszám: azt fejezi ki, hogy az adott év kor szerinti születési gyakorisága mellett egy nő élete folyamán hány gyermeknek adna életet.

Bruttó reprodukciós együttható: azt mutatja, hogy az adott év kor szerinti születési gyakorisága mellett egy nő élete folyamán hány leánygyermeknek adna életet.

Magzati veszteség: a magzati halálozás és a terhességmegszakítás együtt.

Magzati halálozás: a magzatnak a szülés (az anyából történő teljes kitolás vagy kihúzás) előtt bekövetkezett elhalása, függetlenül a terhesség tartamától. A halál bekövetkezésére az a tény utal, hogy a magzat nem lélegzik, vagy az élet bármely egyéb jelét, mint például a szív működését, a köldökzsinór pulzálását, az akaratlagos izmok mozgatását sem mutatja.

Terhességmegszakítás: a terhesség szándékos beavatkozással – művi úton – történő megszakítása.

Halálozás: (az ENSZ ajánlásának megfelelően) az élet minden jelének végleges elmúlása az élveszületés megtörténte után bármikor, azaz az életműködésnek a születés utáni megszűnése, a feléledés képessége nélkül.

Csecsemőhalálozás: az élveszületést követően az egyéves kor betöltése előtt bekövetkezett halálozás. A halvaszülött és a születésének évfordulóján meghalt gyermek nem csecsemőhalott.

Állandó vándorlás: az a lakóhely-változtatás, amikor a vándorló lakóhelyét elhagyva más településen levő lakást jelöl meg lakóhelyéül.

Ideiglenes vándorlás: az a településhatárt átlépő lakásváltoztatás, amikor a vándorló lakóhelyét fenntartva változtat lakást, s új lakását tartózkodási helynek jelöli meg, valamint akkor is, ha egyik tartózkodási helyről másik tartózkodási helyre költözik.

Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgár: az a tartózkodásra, illetve letelepedésre jogosító engedéllyel rendelkező külföldi állampolgár, aki az adott év január 1-jén életvitelszerűen Magyarországon tartózkodott.

Magyarországról kivándorló magyar állampolgár: az a magyar állampolgár, aki végleges külföldi letelepedés szándékával vagy ideiglenes külföldi tartózkodás céljából hagyja el Magyarországot.

Hibajavítás

További adatok, információk

Összefoglaló táblák (STADAT)
Táblázatok

Elérhetőségek:
kommunikacio@ksh.hu
Lépjen velünk kapcsolatba
Telefon: (+36-1) 345-6789
www.ksh.hu