Előző oldal Következő oldal Tartalomjegyzék Nyomtatás Bezárás

2.2. Jövedelmi viszonyok, életkörülmények

Háztartási költségvetési és életkörülmények c. adatfelvétel

A Háztartási költségvetési felvételnél 2009-ben módszertani változás történt, és részben közös adatfelvétel keretében került sor mind a fogyasztási, mind a jövedelmi adatok lekérdezésére. Ennek következtében egy új HKÉF (Háztartási költségvetési és életkörülmény adatfelvétel) jött létre. Ebből kétféle feldolgozás készül, külön a fogyasztásra, és külön a jövedelmekre koncentrálva. A fogyasztási adatoknál a jövedelmet csak háttérváltozóként – a decilisbe soroláshoz – használjuk.

A minta a magánháztartások körülbelül negyedszázalékát fogja át. A megfigyelt háztartások két hétig naplót vezetnek kiadásaikról és bevételeikről, ezt az év végén egy részletes interjú követi a fogyasztásról és a jövedelemről, illetve egyéb jellemzőkről.

2000-től az adatgyűjtés az Európai Unióban alkalmazott COICOP (a fogyasztás rendeltetés szerinti csoportosítása) alapján történik. A részletes kiadásokat egy főre közöljük.

A Háztartási költségvetési és életkörülmény adatfelvételben közreműködő háztartások adatait teljeskörűsítve, a kiadások nem érik el a nemzetgazdasági elszámolások statisztikájában kimutatottat. Ez egyrészt a megfigyelések eltérő módszeréből illetve módszertanából adódik, másrészt a háztartás-statisztikában a megfigyeltek köre is más. Utóbbi csak magánháztartásokat foglal magába. (A háztartási szektor makroszintű mutatóinak adatait a 3.1. fejezet tartalmazza.)

2018-tól a Háztartási költségvetési és életkörülmény adatfelvétel áttér a korábban alkalmazott magyar gyakorlat szerinti szobaszám meghatározásról az EU-SILC adatgyűjtés módszertana szerinti lakóhelyiség meghatározásra. Ez utóbbi módszertan szerint lakóhelyiségnek tekintjük a konyhákat is, amennyiben azok területe meghaladja a 4 négyzetmétert és étkezésre is használják őket. A zsúfoltságra vonatkozó indikátor számításánál e nemzetközi módszertan szerinti lakóhelyiség meghatározás szolgál alapul 2018-tól.
Ennek megfelelően a hazai gyakorlat szerinti szobaszám szerinti adatokat nem közlünk a továbbiakban.

A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés a 2000. évi nizzai szerződés óta széleskörűen elterjedt fogalom Európában. A szegénység elleni küzdelem jelenleg az Európai Unió tagországainak kiemelt feladata, az ezzel kapcsolatos alapvető célkitűzéseket az Európa Tanács az Európa 2020 stratégia (az intelligens, fenntartható és befogadó növekedésről) keretében fogalmazta meg 2010-ben. Ennek kapcsán azt a konkrét vállalást fogadták el az EU tagállamai, hogy az unión belül legalább 20 millió ember kiemelkedjen a szegénységből és társadalmi kirekesztettségből.

A szegénységre vagy társadalmi kirekesztődésre vonatkozó mutatókat minden tagország nemzeti statisztikai hivatala a háztartások jövedelmeire és életkörülményeire vonatkozó egységes EU-SILC felvételből állítja elő, a közösségi statisztikáról szóló Európai Parlament és a Tanács 1177/2003/EK Rendelete alapján. Ennek a rendeletnek megfelelően a magyar mutatókat a Központi Statisztikai Hivatal állítja elő, és továbbítja az Eurostat felé. A KSH által publikált mutatók mindaddig előzetes adatoknak minősülnek, amíg az Eurostat validálja azokat.

Háztartás: olyan személyek összessége, akik – függetlenül a rokoni kapcsolatoktól – közös jövedelmi, illetve fogyasztói közösséget képeznek, folyamatos életviteli költségeiket részben vagy egészben közösen viselik.

Jövedelmi decilisek: a népesség egy főre jutó évi nettó jövedelme alapján sorba rendezett tizedei.

Kiadás: a háztartásnak folyó évi jövedelem-felhasználásból és megtakarításból, vagyontárgyak értékesítéséből, más háztartástól pénzben vagy természetben kapott ajándék, illetve hitelfelvételből fedezett kifizetése.

Fogyasztás: a vásárolt fogyasztás és a saját termelésű vagy ajándékba kapott javak együttes értéke.

Relatív szegénységi küszöb: a szegénységi küszöb a medián ekvivalens jövedelem 60%-a.

Relatív jövedelmi szegénységi arány: a medián ekvivalens jövedelem 60%-ánál kevesebb jövedelemmel rendelkező háztartásokban élő személyek aránya.

Anyagi depriváció: azon személyekre vonatkozik az anyagi nélkülözés, akikre az alábbi kilenc problémából legalább három jellemző:
1) hiteltörlesztéssel vagy lakással kapcsolatos fizetési hátralékuk van;
2) a lakás megfelelő fűtésének hiánya;
3) váratlan kiadások fedezetének hiánya;
4) kétnaponta hús, hal, vagy azzal egyenértékű tápanyag fogyasztásának hiánya;
5) évi egyhetes, nem otthon töltött üdülés hiánya,
6) anyagi okból nem rendelkezik személygépkocsival;
7) anyagi okból nem rendelkezik mosógéppel;
8) anyagi okból nem rendelkezik színes televízióval;
9) anyagi okból nem rendelkezik telefonnal.

Súlyos anyagi depriváció: azon személyekre vonatkozik a súlyos anyagi depriváció, akikre a fenti kilenc problémából legalább négy jellemző.

Nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban élők aránya: azon személyek aránya, akik olyan háztartásban élnek, ahol a munkaképes korú (18 és 59 év közötti) tagok az előző évben teljes munkapotenciáljuk kevesebb, mint 20%-át töltötték munkával. (értéke: 0–0,2)

Szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya: azon személyek aránya a teljes népességben, akik vagy a relatív jövedelmi szegénység vagy a súlyos anyagi depriváció vagy a nagyon alacsony munkaintenzitás közül egyben vagy többen érintettek.

Roma nemzetiségű: a Háztartási költségvetési és életkörülmények adatfelvétel csupán a 16 éves és idősebbek nemzetiségére vonatkozóan rendelkezik információval. Azokat a 16 éves és idősebbeket tekintjük romának, akik – két kérdés közül valamelyikben – roma nemzetiségűnek vallották magukat. Az ennél fiatalabbakra vonatkozóan becsléssel élünk. Azokat a 15 éves és fiatalabbakat tekintjük romáknak, akiknek a háztartásában a 16 éves és idősebbek körében többségben vannak a magukat roma nemzetiségűnek érzők.

Bővebb információk a Módszertani információk (metaadatok) menüpontból érhetők el:


Előző oldal Következő oldal Tartalomjegyzék Nyomtatás Bezárás