Egészségi okból fakadó korlátozottság, 2019

2009 és 2019 között az egészségi okok miatt tartósan, legalább fél éve korlátozottak aránya hazánkban 41-ről 26%-ra csökkent.A kiadvány megállapításai a 2019. évi Európai lakossági egészségfelmérésből származó adatokon alapulnak. http://www.ksh.hu/elef.[1] Az idősebbek, az alacsonyabb iskolai végzettségűek és jövedelműek között magasabb a korlátozottak aránya, és földrajzi értelemben is létezik megosztottság: Nyugat-Dunántúlon minden 5., Észak-Magyarországon minden 3. ember szembesült nehézséggel a mindennapi tevékenységei ellátása során.

A szubjektív korlátozottság Az ELEF a válaszadók személyes tapasztalatait méri fel. A korlátozottság fogalmáról és mérésének módszereiről lásd Földvári Mónika és Gárdos Éva: A fogyatékosság és az egészségi okok miatti korlátozottság mérésének módszerei a hivatalos statisztikában c. tanulmányát (Statisztikai Szemle 2021, 99. évf., 2. szám, 142–172. oldal).[2] az életkor növekedésével jelentős mértékben romlik. 2019-ben a 15–39 évesek egytizede, míg a 65 éves és annál idősebbek fele érezte korlátozottnak magát a mindennapi életben egészségi problémái matt. Az önellátás a fiatalok Ha csak másképp nem jelezzük, elemzéseinkben a fiatalok a 15–39, a középkorúak a 40–65 éveseket, az idősek a 65 éves és annál idősebb lakosságot jelentik.[3] 3,5, az idősek 24%-ának, a háztartási tevékenységek elvégzése a fiatalok megközelítőleg 9, míg az idősek 48%-ának okozott gondot.

Az alapvető érzékszervi és mozgásszervi területeken (látás, hallás, járás) megtapasztalt funkcionális korlátozottság Nem tekintjük látásukban korlátozottnak azokat, akiknek szemüveggel/kontaktlencsével teljesen korrigált látásproblémájuk van, és nem tekintjük hallásukban korlátozottnak azokat, akiknek hallókészülékkel teljesen korrigált hallásproblémájuk van. [4] terén a mérsékelten korlátozottak aránya emelkedett, ami leginkább a hallásukban korlátozottak arányának növekedéséből adódott. 2009 és 2019 között kétszeresére, 18%-ra nőtt a hallásukban korlátozottak aránya, miközben a hallókészülékek használata nem változott számottevően. Az életkor előrehaladtával a funkcionális korlátozottság területei közül a járás (gyaloglás és lépcsőn közlekedés) terén a legdrasztikusabb a romlás.

Egyre kevesebben szembesülnek egészségi okok miatt nehézségekkel a mindennapi tevékenységeikben

Az egészségi ok miatt tartósan (legalább fél éve) korlátozottak aránya Global Activity Limitations Indicator (GALI). Az ELEF2019-ben a korábbi felvételektől eltérően külön kérdés vonatkozik a megtapasztalt korlátozottság súlyosságára, és külön kérdés annak időtartamára, ezekből képezzük az indikátort. Ennek a módszertani változásnak is szerepe lehetett a korlátozottságra vonatkozó arányok 2014 és 2019 közötti alakulásában.[5] a 15 éves és annál idősebb lakosság körében 2009-ben még 41, 2019-ben már csak 26% volt. 2009 és 2014 között elsősorban a mérsékelten korlátozottak, A korlátozottság 2009 és 2014 közötti változásában szerepe lehet a megváltozott munkaképességűekre vonatkozó új törvénynek (2011. évi CXCI. tv.), amely 2012-ben lépett életbe, és aminek következtében 7,3%-kal csökkent az ellátásra jogosultnak minősítettek száma (Bácskay Andrea–Gárdos Éva–Huszár Ákos–Szabó Zsuzsanna [2018]: Mikrocenzus 2016. 8. A fogyatékos és az egészségi ok miatt korlátozott népesség jellemzői. KSH).[6] 2014 és 2019 között leginkább a súlyosan korlátozottak arányában történt csökkenés.

A nők között magasabb a nehézségekkel küzdők aránya, ám a két nem érintettsége közötti különbség folyamatosan kisebb lett.

2009 és 2019 között minden korcsoportban jelentősen visszaesett a mindennapi tevékenységeikben korlátozottak aránya, a középkorúak és fiatalok esetében 46, illetve 44, az idősek körében 32%-kal.

1. ábra
Szubjektív korlátozottság nemek szerint

Az életkor előrehaladtával többszörösére nő a mindennapi életben gondot okozó egészségi problémával küzdők aránya. 2019-ben a fiatalok kevesebb mint egytizede, míg az idősek több mint fele kisebb-nagyobb mértékben korlátozottnak érezte magát. A súlyosan korlátozottak arányában ennél is jelentősebb, tizenhétszeres volt a különbség.

Iskolai végzettség, jövedelem és régió szerint is számottevő különbségek adódtak a nehézségekkel küzdők arányában. A súlyosan korlátozottak hányada a legalacsonyabb jövedelmű háztartások tagjainak körében több mint nyolcszor akkora volt, mint a legmagasabb jövedelműek közt, a legfeljebb alapfokú iskolai végzettségűek körében pedig közel a hatszorosa volt a felsőfokú végzettségűekének.

A korlátozottak aránya Nyugat-Dunántúlon a legalacsonyabb, ahol minden ötödik ember érzékelt akadályozottságot, Észak-Magyarországon pedig a legmagasabb, ahol minden harmadik ember szembesült ezzel. Településtípus szerint a megyeszékhelyeken volt a legalacsonyabb (23%), a községekben pedig a legmagasabb ez az arány (28%).

1. tábla

Szubjektív korlátozottság életkor, iskolai végzettség, jövedelem, régió és településtípus szerint, 2019

(%)
Megnevezés Korlátozottság mértéke
súlyos mérsékelt nem korlátozott
Életkor
15–34 éves 0,9 8,4 90,7
35–64 éves 4,8 17,6 77,6
65 éves és annál idősebb 16,1 36,0 47,9
Iskolai végzettség
Legfeljebb alapfokú 13,8 24,0 62,2
Középfokú, érettségi nélkül 8,0 22,8 69,2
Középfokú érettségivel 3,8 18,3 77,9
Felsőfokú 2,4 13,6 84,0
Jövedelema)
1. ötöd 10,4 24,2 65,5
2. ötöd 8,7 24,2 67,1
3. ötöd 6,9 18,8 74,3
4. ötöd 4,3 16,0 79,7
5. ötöd 1,2 13,2 85,6
Régió
Budapest 4,9 19,5 75,6
Pest 5,7 16,6 77,7
Közép-Dunántúl 4,6 21,5 73,9
Nyugat-Dunántúl 4,7 15,8 79,6
Dél-Dunántúl 7,5 20,9 71,6
Észak-Magyarország 8,6 22,8 68,6
Észak-Alföld 7,8 18,8 73,4
Dél-Alföld 7,7 19,3 73,0
Település típusa
Budapest 4,9 19,5 75,6
Megyeszékhely 4,9 17,6 77,5
Város 7,2 19,0 73,8
Község 7,3 20,7 71,9
Összesen 6,4 19,3 74,3

a) Az egy főre jutó nettó ekvivalizált háztartási jövedelem alapján. Az egy főre jutó ekvivalizált jövedelem számításánál a háztartás nettó havi összjövedelmét korrigált háztartáslétszámmal osztjuk le. A háztartás korrigált létszámát az alábbiak szerint képezzük: egy 18 év feletti személyre 1, minden további, legalább 14 éves személyre 0,5, a 14 év alatti személyekre 0,3 egységet számolunk.

Kétszeresére nőtt a hallásukban korlátozottak aránya

A látás, a hallás és a járás terén megtapasztalt fizikai és érzékszervi korlátozottságot A funkcionális korlátozottság területei közül a fizikai és érzékszervi korlátozottság (látás, hallás, járás) időbeli alakulása vizsgálható, mivel az emlékezésre és kommunikációra csak a 2019-es felvétel kérdezett rá. [7] tekintve nem olyan pozitívak a tendenciák, mint a mindennapi tevékenységekben való korlátozottság esetén. 2009 óta fokozatosan növekedett a fizikai és érzékszervi problémák miatt mérsékelten korlátozottak aránya: 2009-ben a lakosság 21, 2014-ben 24, 2019-ben már 27%-a tapasztalt kisebb-nagyobb nehézséget e téren. A súlyosan korlátozottak aránya a 2014. évi magasabb szintet (13%) követően 2019-ben a tíz évvel korábbihoz hasonlóan alakult, a lakosság körülbelül egytizedét (11%) érintette. Összességében 2019-ben tíz emberből 4-en érezték korlátozottnak magukat látás, hallás és/vagy járás terén.

Külön-külön vizsgálva és az előbbieket kiegészítve az emlékezést, koncentrálást és a kommunikációt is zavaró nehézségekkel megállapítható, hogy:

  • 2009 és 2019 között kismértékben csökkent a látásukban mérsékelten és súlyosan korlátozottak aránya (2019-ben együttesen a lakosság 17%-át érintette). Mindeközben a szemüveg és a kontaktlencse használata is alapvetően csökkenő tendenciát mutatott, 2009-ben a lakosság 54, 2014-ben 50, 2019-ben pedig 51%-a használt szemüveget vagy kontaktlencsét.
  • A hallásukban korlátozottak aránya 2009 óta a kétszeresére nőtt (2019-ben 18%), ugyanakkor a hallókészüléket használók aránya (2009-ben és 2014-ben is a lakosság 2,4–2,4%-a, 2019-ben 2,1%-a) nem követte a hallásproblémával küzdők hányadának a növekedését.
  • A járásukban korlátozottak aránya 2014-hez képest csökkent, de még így is kissé magasabb volt a 2009-esnél. 2019-ben a lakosság egyötödének jelentett a gyaloglás vagy a lépcsőn közlekedés problémát.
  • 2019-ben a lakosság 14%-ának okozott nehézséget az emlékezés, koncentrálás.
  • A mindennapi kommunikáció terén 2019-ben a 15 évesek és annál idősebbek 2,3%-a tapasztalt korlátozottságot.
2. ábra
A fizikai és az érzékszervi korlátozottság

A funkcionális korlátozottság terén korcsoportok szerint vannak a legnagyobb különbségek. Az életkor növekedésével a mozgásra való képesség romlik a leggyorsabban: a 65 éves és annál idősebbek több mint a fele (53%) tapasztalt ilyet, míg a fiatalok 2,9%-ánál jelentett ez gondot. Ez az a terület, ahol a súlyosan korlátozottak aránya is a legdrasztikusabban, több mint hatvanszorosára nőtt az időskor elérésével (0,4-ről 26%-ra).

Tíz év alatt kevesebb mint a felére csökkent az önellátásban súlyosan korlátozott idősek aránya

Lényegesen visszaesett a 65 éves és annál idősebbek körében A 2014. évi felvétel során az önellátásra és háztartási tevékenységekre vonatkozó kérdéseket csak a 65 éves és annál idősebb válaszadóknak, a 2009. és 2019. évi felvételben minden válaszadónak feltettük.[8] azok aránya, akik korlátozottnak vallották magukat az önellátás terén. 2009-ben még az idősek 39, 2019-ben már csak 24%-a szembesült kisebb-nagyobb nehézségekkel az önellátás legalább egy területén, a súlyosan korlátozottak aránya pedig kevesebb, mint a felére, 14-ről 6,3%-ra csökkent a vizsgált tíz évben.

3. ábra
Korlátozottság az önellátás területein a 65 éves és annál idősebb lakosság körében

Miközben a korlátozottságot jelzők aránya csökkent az idősek körében, a nehézséget megtapasztalók egyre kisebb arányban kaptak és egyre nagyobb arányban igényeltek volna segítséget. 2009-ben a korlátozottak 59, 2014-ben 55, 2019-ben 50%-a kapott valamilyen személyes segítséget, vagy használt segédeszközt. Ezzel párhuzamosan 2009-ben az érintettek 28, 2014-ben 35, 2019-ben 38%-a szorult volna további segítségre.

Az életkor előrehaladtával az érintettek egyre nagyobb arányban igényelnének a kapottnál több segítséget az önellátáshoz: 2019-ben a 65–79 évesek közel egyharmada, a 80–84 évesek 43%-a, a 85 éves és annál idősebbek több mint fele (52%).

A háztartási tevékenységekben súlyosan korlátozott idősek aránya közel feleannyi volt, mint 2009-ben

Az önellátáshoz hasonlóan a háztartási tevékenységek terén megtapasztalt korlátozottság is csökkenő tendenciát mutat. 2009-ben az idősek 59, 2019-ben 48%-a szembesült kisebb-nagyobb nehézségekkel a háztartási munkák legalább egy területén. A javuló tendencia a súlyosan korlátozottak arányának jelentős mértékű csökkenéséből adódik (2009-ben még az idősek 40, 2019-ben már csak 23%-a érzékelt súlyos korlátozottságot), ami meghaladta a mérsékelten korlátozottak arányában megfigyelhető növekedést.

A legnagyobb nehézséget az alkalmankénti nehezebb házimunka és a bevásárlás jelenti az időseknek. 2009 óta a legkevésbé az alkalmankénti nehezebb házimunkában megtapasztalt korlátozottság változott, miközben a főzés, pénzügyek és adminisztráció, illetve a telefonálás terén tapasztalható a legjelentősebb javulás.

4. ábra
Korlátozottság a háztartási tevékenységek ellátásában a 65 éves és annál idősebb lakosság körében

2009-hez képest 2019-ben az idősek jóval alacsonyabb arányban használtak segédeszközt vagy kaptak segítséget a háztartási tevékenységek ellátásához (2009-ben 84, 2019-ben 49%), ugyanakkor a további segítséget igénylők aránya is jelentősen alacsonyabb volt (korábban 45, tíz év múlva 29%).

Az életkor emelkedésével az időseknek egyre több segítségre van szükségük a háztartásban: a 65–79 évesek negyede, a 80–84 évesek 34, a legalább 85 évesek 43%-a igényelne több segítséget e téren.

[1]: A kiadvány megállapításai a 2019. évi Európai lakossági egészségfelmérésből származó adatokon alapulnak. http://www.ksh.hu/elef.

[2]: Az ELEF a válaszadók személyes tapasztalatait méri fel. A korlátozottság fogalmáról és mérésének módszereiről lásd Földvári Mónika és Gárdos Éva: A fogyatékosság és az egészségi okok miatti korlátozottság mérésének módszerei a hivatalos statisztikában c. tanulmányát (Statisztikai Szemle 2021, 99. évf., 2. szám, 142–172. oldal).

[3]: Ha csak másképp nem jelezzük, elemzéseinkben a fiatalok a 15–39, a középkorúak a 40–65 éveseket, az idősek a 65 éves és annál idősebb lakosságot jelentik.

[4]: Nem tekintjük látásukban korlátozottnak azokat, akiknek szemüveggel/kontaktlencsével teljesen korrigált látásproblémájuk van, és nem tekintjük hallásukban korlátozottnak azokat, akiknek hallókészülékkel teljesen korrigált hallásproblémájuk van.

[5]: Global Activity Limitations Indicator (GALI). Az ELEF2019-ben a korábbi felvételektől eltérően külön kérdés vonatkozik a megtapasztalt korlátozottság súlyosságára, és külön kérdés annak időtartamára, ezekből képezzük az indikátort. Ennek a módszertani változásnak is szerepe lehetett a korlátozottságra vonatkozó arányok 2014 és 2019 közötti alakulásában.

[6]: A korlátozottság 2009 és 2014 közötti változásában szerepe lehet a megváltozott munkaképességűekre vonatkozó új törvénynek (2011. évi CXCI. tv.), amely 2012-ben lépett életbe, és aminek következtében 7,3%-kal csökkent az ellátásra jogosultnak minősítettek száma (Bácskay Andrea–Gárdos Éva–Huszár Ákos–Szabó Zsuzsanna [2018]: Mikrocenzus 2016. 8. A fogyatékos és az egészségi ok miatt korlátozott népesség jellemzői. KSH).

[7]: A funkcionális korlátozottság területei közül a fizikai és érzékszervi korlátozottság (látás, hallás, járás) időbeli alakulása vizsgálható, mivel az emlékezésre és kommunikációra csak a 2019-es felvétel kérdezett rá.

[8]: A 2014. évi felvétel során az önellátásra és háztartási tevékenységekre vonatkozó kérdéseket csak a 65 éves és annál idősebb válaszadóknak, a 2009. és 2019. évi felvételben minden válaszadónak feltettük.

További adatok, információk

Kapcsolódó kiadványok

Elérhetőségek:
kommunikacio@ksh.hu
Lépjen velünk kapcsolatba
Telefon: (+36-1) 345-6789
www.ksh.hu