Tovább nőtt a rendelkezésre álló élelmiszer-mennyiség

Hazánkban a fogyasztásra rendelkezésre álló összes élelmiszer 2018. évi fejenkénti mennyisége (695 kilogramm) az előző évhez képest 2,2, 2015-höz viszonyítva 4,2, a megelőző öt év átlagához képest 5,5%-kal nőtt. Ezzel az elmúlt tíz év legmagasabb értékét érte el. A rendelkezésre álló élelmiszer számítása élelmiszermérlegek összeállításán alapul, ami a Magyarországon rendelkezésre álló kínálatot, fogyasztható mennyiségeket jelenti. A mérlegek alapanyagtípusúak, azaz a készítményeket alapanyagsúlyban tartalmazzák.

2018-ban az állati eredetű (hús és hal, tej, tojás) és a növényi termékek (zöldségfélék és gyümölcsök, burgonya, liszt és rizs, egyéb növényi eredetű termékek) mennyisége az előző évhez képest fejenként átlagosan egyaránt 2,0%-kal nőtt. A cukor és méz, a tej és tejtermékek, valamint a tojás fogyasztható mennyisége lényegében nem változott, a többi élelmiszercsoporté növekedett, a legnagyobb mértékben az egyéb növényi eredetű élelmiszereké (héjas gyümölcsök, száraz hüvelyesek, mák, kakaó), 8,3%-kal és a húsféléké, 6,5%-kal.

Az élelmiszer-kínálat szerkezete a korábbi évekhez képest lényegesen nem módosult, a fogyasztás háromtizedét zöldségek, gyümölcsök és egyéb növényi eredetű élelmiszerek, egynegyedét hús- és gabonafélék, szintén közel egynegyedét tej és tejtermékek adták. 2018-ban 2010-hez viszonyítva 1–1 százalékponttal csökkent a zöldségfélék és gyümölcsök, a tej, valamint a liszt és rizs részesedése, miközben 9,4%-ról 12%-ra nőtt a húsfélék és a hal aránya.

Az élelmiszerek fogyasztói ára 2018-ban átlagosan 4,2%-kal emelkedett. Ennél jóval nagyobb mértékben nőttek a zöldségfélék és a burgonya (15–15%), a gyümölcsök (6,8%), illetve a tej, tejtermék, tojás termékcsoportok (6,1%) árai. Az átlagosnál kisebb mértékben drágultak a cereáliák, édességek (2,0%), a hús, hal, készítmények (2,3%), valamint a zsiradékok (3,2%).

Jelentősen nőtt a hús-, kevésbé a tojás- és tejfogyasztás

2013 óta dinamikusan bővült a fogyasztásra rendelkezésre álló hús mennyisége, ami 2018-ban 76 kilogrammot ért el fejenként; ez 5 kilogrammal több, mint 2017-ben, és az előző öt év átlagát 20%-kal haladta meg.

A húsfogyasztáson belül a baromfi- és a sertéshús együttes aránya továbbra is 90%, a baromfihús részesedése változatlanul a legnagyobb (47%). 2018-ban a baromfihús egy főre jutó mennyisége (35 kilogramm) az előző évhez viszonyítva 2, 2013–2017 átlagához képest 6 kilogrammal, közel negyedével emelkedett.

• A baromfihús-termelés (538 ezer tonna) 2018-ban 7,8%-kal nőtt az előző évhez képest. Ennek mintegy 65%-a csirkehús, 22%-a vízi szárnyas, a többi pulykahús volt.
• A termeléssel párhuzamosan mintegy tizedével, 230 ezer tonnára emelkedett a baromfihús kivitele.
• A behozatal 61 ezer tonnára nőtt (6,3%-kal), azonban továbbra sem éri el a hazai felhasználás 20%-át.

Sertéshúsból (33 kilogramm/fő) 2,5 kilogrammal bővült a fogyasztásra rendelkezésre álló mennyiség 2017-hez képest, ami a megelőző öt év átlagánál 6 kilogrammal, 20%-kal volt több.

• A sertéshústermelés (313 ezer tonna) nem változott 2018-ban az előző évhez képest. A hústermelésen belül a vágóhidak kibocsátása – 2017-hez hasonlóan – az összes termelés 93%-a, a többi házi vágás.
• A sertéshúsimport (177 ezer tonna) 8,5%-kal bővült az előző évhez mérten.
• A sertéshús kivitele (156 ezer tonna) 6,2%-kal csökkent, aminek következményeként 20 ezer tonna importtöbblet keletkezett. Ennek ellenére a sertéshúsimport az előző éveket tekintve változatlanul a hazai felhasználás 55%-át tette ki.

2018-ban a hazai fogyasztásra rendelkezésre álló marhahús mennyisége egy főre vetítve változatlanul 3 kilogramm, részesedése 4,3% volt.

A magyar baromfihús- és sertéshús-fogyasztás meghaladja az Európai Unió átlagát (a FAO-adatok alapján). A baromfihús egy főre jutó mennyisége a 28 ország rangsorában az első harmadban található, a sertéshúsé a negyedik legmagasabb az Európai Unióban. A visegrádi négyek közül csak Lengyelországban magasabb a baromfihús- és a sertéshúsfogyasztás, a többi országban alacsonyabb. Marhahúsból nagyon alacsony a magyar fogyasztás, mindössze Lengyelországét és Bulgáriáét előzi meg.

A fogyasztásra rendelkezésre álló tojás 2018-ban 240 darabot (14 kilogramm) ért el egy főre vetítve. Ez mindössze 2 darabbal több az előző évhez képest, 2013–2017 átlagát ugyanakkor 13 darabbal (5,3%-kal) felülmúlta. Magyarországon a tojásfogyasztás meghaladja az uniós átlagot (12 kg/fő), továbbá magasabb, mint Csehországban, Lengyelországban és Szlovákiában. A tojásfogyasztás Dániában és Luxemburgban a legnagyobb (16 kg/fő).

• A tojástermelés 2018-ban – az előző évi, kismértékű csökkenés után – éves viszonylatban 4,1%-kal nőtt.
• A tojásimport a korábbi évek növekvő tendenciája után a tárgyévben nem változott, több mint 85%-a étkezési tojás. Az import 2010-ben még a hazai felhasználás 10%-át tette ki, 2017-ben és 2018-ban azonban már meghaladta a 20%-ot.
• A tojásexport 20%-kal bővült, viszont ennek 70%-a keltető tojás, így az étkezési tojás kivitele továbbra sem jelentős.

A rendelkezésre álló tej és tejtermékek mennyisége (197 liter/fő) ugyanakkora volt 2018-ban, mint 2017-ben, a megelőző öt év átlagához képest pedig 3,3%-kal volt több. Ez a mennyiség fejenként napi 0,5 liter tejnek felel meg. A magyar tejfogyasztás a csehországival egy szinten van (Lengyelország és Szlovákia elmarad ettől), összességében az EU28 átlagától ötödével marad el.

• A tejtermelés 2018-ban 1,0%-kal mérséklődött 2017-hez mérten (1902 millió literre).
• A tej és tejtermékek exportja 3,0%-kal nőtt (929 millió literre).
• Az import az előző évi csökkenés után 5,4%-kal bővült (1003 millió literre). Ezen belül a tejimport 3,5%-kal mérséklődött, miközben a tejtermékeké átlagosan mintegy 7,1%-kal nőtt. A behozatal az utóbbi évekkel megegyezően a hazai felhasználás felét tette ki.

Nőtt az étolaj és a vaj, kissé csökkent a margarin jelentősége

Az összes felhasználható zsiradék mennyisége 2018-ban (38 kilogramm/fő) 2,9%-kal bővült az előző évhez képest, és 7,6%-kal volt magasabb az előző öt év átlagánál.

Míg a fogyasztásra rendelkezésre álló állati zsiradék egy főre jutó mennyisége (17 kilogramm) – a húsfogyasztás növekedésével párhuzamosan – 1 kilogrammal nőtt, addig a növényi zsiradékoké (21 kilogramm) gyakorlatilag nem változott.

Az állati zsiradékok közel háromnegyede sertészsiradék (a húskészítményekben felhasználttal együtt), 15%-a baromfizsír és 13%-a vaj, vajkrém. A növényi zsiradékok és egyben az összes zsiradék legnagyobb részét továbbra is az étolaj teszi ki (15 kilogramm/fő). 2005 és 2018 között az étolaj részesedése 60%-ról 72%-ra nőtt a növényi zsiradékokon belül, miközben a margariné csökkent. Az állati zsiradékokon belül ez idő alatt 6,1%-ról 13%-ra emelkedett a vaj, vajkrém aránya.

A burgonya- és a gyümölcsfelhasználás nőtt, a zöldségféléké csökkent

A fogyasztásra rendelkezésre álló liszt és rizs mennyisége (92 kilogramm/fő) 2018-ban 1,3%-kal bővült az egy évvel ezelőttihez képest, és 6,0%-kal volt több a megelőző öt év átlagánál. A gabonafélék fogyasztása legutóbb a 2000-es évek közepén haladta meg a 90 kilogrammot egy főre vetítve. Lisztből 86 kilogramm volt a felhasználás, gyakorlatilag ugyanannyi, mint 2017-ben, míg rizsből (6 kilogramm/fő) 0,5 kilogrammal nőtt a fejenkénti mennyiség.

A burgonya hazai felhasználása 2018-ban a 2017-es mélypontról 3 kilogrammal (4,7%-kal), 60 kilogrammra nőtt fejenként, és megegyezik a megelőző öt év átlagával. A burgonyafogyasztás nem éri el az EU28 átlagát és a legalacsonyabb a V4-országok közül.

• A burgonyatermelés (328 ezer tonna) 2014 óta tartó csökkenő tendenciája 2018-ban is folytatódott, 4,0%-kal mérséklődött egy év alatt.
• Ezalatt az import 20%-kal emelkedett. Ezen belül a friss burgonya behozatala több mint harmadával, a feldolgozott termékeké 15%-kal nőtt, miközben az export továbbra is jelentéktelen.

A rendelkezésre álló zöldségfélék és a gyümölcs mennyisége (205 kilogramm/fő) 2018-ban 2,1%-kal nőtt az előző évhez képest. Ennél magasabb szinten csak a 2000-es évek végén volt. Zöldségfélékből (114 kilogramm/fő) egy év alatt 3 kilogrammal mérséklődött, gyümölcsökből (91 kilogramm/fő) 7 kilogrammal nőtt a rendelkezésre álló mennyiség, ez utóbbinak 18%-a déli-, 82%-a egyéb gyümölcs (hazánkban is termeszthető, beleértve ezek importját). A zöldségfélék egy főre jutó mennyisége a csökkenés ellenére 3 kilogrammal magasabb volt az előző öt év átlagánál, és ugyanennyivel volt nagyobb a gyümölcsöké is.

• A zöldségtermés 2018-ban (1,5 millió tonna) 8,3%-kal mérséklődött az előző évhez mérten, miközben a gyümölcstermés (930 ezer tonna) jelentősen, 28%-kal emelkedett. A növekedés egyértelműen az almának köszönhető, amiből 43%-kal termett több az alacsony bázisú 2017. évhez képest.
• 2018-ban a zöldségfélék behozatala (340 ezer tonna) 7,3%-kal nőtt, és a hazai felhasználás 30%-át tette ki. A gyümölcsimport (329 ezer tonna) – beleértve a déligyümölcsökét – 1,6%-kal csökkent.
• A zöldségexport (769 ezer tonna) gyakorlatilag megegyezett a 2017. évivel, a gyümölcsexport (332 ezer tonna) pedig majdnem a negyedével bővült.

A növekvő hazai borkínálattal szemben nőtt az importsör jelentősége

Az összes szeszes ital fejenkénti mennyisége a 2017-es, alacsony bázisról (9,1 liter) 2018-ban 9,7 literre nőtt (100°-os szeszre átszámítva). 2008 és 2018 között 9,1 és 10,0 között ingadozott ez a mennyiség. A szeszesital-fogyasztás 2018-ban a megelőző öt év átlagához képest is fél literrel több volt.

2018-ban 25 liter bor állt rendelkezésre egy főre vetítve, ugyanannyi, mint egy évvel korábban. Ez a mennyiség (0,5 liter/hét/fő) megegyezik 2013–2017 átlagával is. A magyar borfogyasztás az Európai Unióban az ötödik helyen áll.

• 2018-ban a bortermelés (355 millió liter) mennyisége gyakorlatilag a 2017-es évi, magas szinten maradt, és a megelőző öt év átlagához mérten 17%-kal több volt.
• A borexport 2000-től számítva a legmagasabb értéket érte el, miután az előző évi jelentős növekedés után 2018-ban további 30%-kal bővült.
• A borimport (7 millió liter) ezzel szemben öt éve folyamatosan csökkent, 2018-ban visszaesett a 2000-es évek közepén jellemző szintre. A borbehozatal 2013-ban még a hazai felhasználás negyedét tette ki, 2018-ra viszont 3,0%-ra csökkent.

2018-ban a fogyasztásra rendelkezésre álló sör mennyisége 2017-hez viszonyítva majdnem 3 literrel nőtt egy főre vetítve, és 2009 után újra elérte a 70 litert (2,5 üveg/hét/fő). A magyar fogyasztás 6 literrel elmarad az EU28 átlagától. A sörfogyasztás Csehországban a legmagasabb az Európai Unióban, és Lengyelországban is lényegesen több, mint Magyarországon.

• A sörtermelés 2018-ban 4,1%-kal csökkent.
• A behozatal jelentősen, 40%-kal nőtt. Az import sör mennyisége így meghaladta a hazai felhasználás 20%-át.

Az égetett szeszes italokból 2018-ban a 2017. évi 3,0 literről (az utóbbi évekhez képest alacsony bázisról) 3,4 literre nőtt a rendelkezésre álló mennyiség egy főre vetítve. Ez magasabb 2013–2017 átlagánál (3,2 liter) is.

A szeszesital-fogyasztás szerkezetében az utóbbi években nem történt változás. 2018-ban továbbra is a sör került az első helyre, ugyanakkora részesedéssel, mint 2010-ben és 2017-ben (36%). Második helyen állt az égetett szeszes ital, amelynek aránya 2018-ban (35%) enyhén nőtt. Továbbra is harmadik a bor (29%), amelynek súlya a fogyasztásban némileg csökkent 2010-hez és 2017-hez képest is.

Módszertani megjegyzések

A lakossági élelmiszer-fogyasztás egyik jellemzője az elfogyasztott élelmiszerek természetes mértékegységben kifejezett mennyisége. Számbavétele többféleképpen lehetséges. Az egyik módszer a háztartás-statisztika keretében rendszeres naplóvezetés során méri a vásárolt élelmiszerek mennyiségét. A másik módszer az élelmiszermérlegek összeállításán alapul, azokból számítja a hazai felhasználást, fogyasztást.

Az élelmiszermérlegek sémája a következő:

Termelés + behozatal – kivitel – veszteség ± készletváltozás = belföldi felhasználás

Belföldi felhasználás – nem élelmezési célú felhasználás = hazai fogyasztás (rendelkezésre álló élelmiszer)

Az élelmiszer- és szeszesital-mérlegek a fogyasztásban nagy súlyt képviselő főbb termékek forrásairól és azok elosztásáról készülő mennyiségi összeállítások. A mérlegek alapanyag típusúak, azaz a készítményeket (beleértve a vendéglátásban történő étkezést is) alapanyagsúlyban tartalmazzák. (Az alapanyag- és árusúlymennyiségek egy-egy adott termék esetében igen eltérőek lehetnek.) A mérlegekből származtatott és itt közölt egy főre jutó fogyasztási adatok nem a lakosság által ténylegesen elfogyasztott mennyiségeket jelentik, hanem a lakosság számára rendelkezésre álló, fogyasztható mennyiségeket, kínálatot. A hazai kínálatra vonatkozó adatok az ország területén fogyasztható javakat foglalják magukban. Ilyen módon az adatok a hazai lakosság fogyasztásán kívül tartalmazzák a külföldi turisták magyarországi vásárlásait, viszont nem tartalmazzák a magyar állampolgárok külföldön történő fogyasztását. Nem veszik figyelembe továbbá az idegenforgalom keretében behozott javakat, a magánimportból, vagy egyéb, számba nem vehető forrásból származó és alkalmi értékesítések útján forgalomba hozott árukat, bár egyes termékekből ezek mennyisége számottevő lehet. A lakosság élelmiszer-fogyasztásának mennyiségéről a háztartás-statisztika keretében is rendszeresen gyűjtenek és publikálnak adatokat. Ezekben egyrészt – eltérően az e kiadványban szereplőktől – a Magyarországon honos, ún. rezidens háztartások által vásárolt mennyiségeket mutatják ki, azaz az értelmezés köre szűkebb a hazai fogyasztásénál, másrészt a háztartás-statisztika adataiban az élelmiszerek fogyasztását árusúlyban és abban a formában (alapanyag, készítmény, étel) tüntetik fel, amelyikben azokat megvásárolták. Így a makrofogyasztás és a háztartás-statisztika mennyiségi adatai közvetlenül nem vethetők össze.

A hazai fogyasztható mennyiségekre vonatkozó adatok tartalmazzák a kiskereskedelmi veszteségeket, készleteket.

Az egy főre jutó adatok számításánál a mindenkori évközepi átlagnépesség adatait használtuk.

2000-ben az élelmiszermérlegek készítésénél módszertani változtatást hajtottunk végre, elsősorban az Európai Unió iránymutatásának megfelelően. Az elvárásoknak megfelelően többek között bővült a külkereskedelmi terméklista, a zöldségféléknél és gyümölcsöknél pedig a feldolgozott termékeket a korábbi gyakorlattól eltérően friss súlyban számoljuk el. Az időbeli összehasonlításoknál a módszertan változását figyelembe kell venni.

2000-től a dinnyeféléket a gyümölcsök helyett a zöldségfélékhez soroltuk.

2004-től a fogyasztható hús mennyiségét a nettó hústermelés alapján számítjuk.

Nettó hústermelés: a Magyarországon levágott szarvasmarhából, sertésből, lóból, juhból, baromfiból és egyéb állatból nyert húsmennyiség, belsőséggel együtt, vágott súlyban, függetlenül a vágóállatok származási helyétől (hazai vagy import). Sertéshús esetében a termelési adat a fehérárut nem tartalmazza (sertésfehéráru x 0,87 = sertészsiradék). A hústermelési adatok csak a Magyarországon hivatalosan engedélyezett vágóhidak, húsfeldolgozók és a házi vágások adatait tartalmazzák.

2004-től a külkereskedelmi adatok csak a húst és húskészítményeket tartalmazzák, a vágóállatok forgalma az export-import adatokban nem jelenik meg.

2014-től a hal mennyiségét élősúlyban, a nemzetközi számítási gyakorlatnak (Európai Unió, FAO) megfelelően közöljük. Az új módszertan szerint az egy főre jutó hal mennyisége a tógazdasági és a természetes vízi lehalászott mennyiséget is tartalmazza, beleértve a horgászfogást. Az adatok forrása az Agrárgazdasági Kutatóintézet (AKI).

A mérlegek összeállításához jelenleg a következő források szolgálnak alapul:

• a KSH adatgyűjtései és adat-összeállításai (mezőgazdasági, külkereskedelmi, ipari, árstatisztikai adatok),
• vágóhidak állatvágása, AKI,
• nemzetközi adatok, FAO.

További adatok, információk

4.1.2.1. Élelmiszermérlegek, a rendelkezésre álló élelmiszerek mennyisége
4.1.2.2. Egy főre jutó tápanyag napi mennyisége
4.1.28. A rendelkezésre álló élelmiszer és tápanyag egy főre jutó mennyisége
7.1. A rendelkezésre álló élelmiszer és tápanyag mennyisége

Elérhetőségek:
kommunikacio@ksh.hu
Lépjen velünk kapcsolatba
Telefon: (+36-1) 345-6789
www.ksh.hu