A belföldi vándorlás aktuális trendjei 2018–2024

Megjelenés ideje: 2025.09.15.

Tartalom

Bevezető

 A belföldi vándorlás egy ország népességének földrajzi mobilitásáról nyújt részletes képet, vizsgálata a régiók, de akár a kis lokális közösségek társadalmi viszonyairól is fontos információkkal szolgál. A KSH rendszeresen készít elemző kiadványokat a belföldi vándorlásról (korábban az 1990–20111 és a 2012–20172 közötti időszakot bemutató kiadványok jelentek meg). Jelen elemzés a 2018 óta eltelt időszak folyamatait mutatja be.

A belföldi vándorlás3 az országhatáron belüli, településhatárokat4 átlépő vándormozgalmakat foglalja magába. Típusait tekintve beszélhetünk állandó vándorlásról, ilyenkor a vándorló az állandó lakcímét változtatja meg, és ideiglenes vándorlásról, amikor tartózkodási helyre költözik, vagy a tartózkodási helyéről visszatér az állandó lakhelyére, vagy tartózkodási helyet változtat.

A belföldi vándorlásban résztvevők száma és összetétele

2024-ben több mint 527 ezer fő5 vett rész a belföldi vándorlásban, közel 25 ezer fővel, 4,9%-kal több, mint az előző, 2023-as évben, viszont több mint 49 ezer fővel, 8,5%-kal kevesebb, mint 2018-ban. A belföldi vándorlásban résztvevők közül 243 ezren állandó, 285 ezren pedig ideiglenes vándorlók voltak. Az állandó vándorlók száma a koronavírus-járvány alatt számottevően emelkedett, majd 2022-ben és főleg 2023-ban nagymértékben visszaesett, 2024-ben viszont ismét nőtt. Az ideiglenes vándorlásban résztvevők száma ezzel szemben az elmúlt hét évben alig változott. A 2021-es év kivételével az ideiglenes vándorlásokban résztvevők száma végig meghaladta az állandó vándorlásokban résztvevőkét.

1. ábra

A rendszerváltás előtt a férfiak voltak mobilabbak, a kilencvenes évek eleje óta azonban minden évben több nő vándorolt, mint férfi (2024-ben a belföldön vándorlók 54%-a volt nő).  A nők megnövekedett vándorlási hajlandóságának egyik oka a felsőoktatás expanziója és a női hallgatók magasabb aránya volt. Mivel a tanulmányi célú lakóhelyváltoztatás általában albérletbe vagy kollégiumba irányult, ezért ez döntően ideiglenes vándorlást jelent.

2. ábra

A legtöbben a 20-as, 30-as éveikben költöztek másik településre, ebben a korcsoportban volt a legmagasabb a nemek közötti eltérés is: ezer megfelelő korú6 lakoshoz viszonyítva 79 férfi és 102 nő változtatott lakóhelyet.  

3. ábra

A vándorlások száma jellemzően augusztusban és szeptemberben a legmagasabb. Az ideiglenes vándorlásra jellemzőbb a szezonalitás, mint az állandó vándorlás esetében, a nyárvégi-őszeleji csúcs az iskolakezdéssel és a továbbtanulással áll összefüggésben.

4. ábra

A belföldi vándorlást 2018 és 2024 között is jelentős szezonalitás jellemezte, amelyet a 2020 és 2022 közötti koronavírusjárvány-hullámok és a korlátozó intézkedések is befolyásoltak.

Az első járványhullám idején 2020 április–májusában jelentős visszaesés következett be. Az első hullám lecsengésével, 2020 nyarán azonban jóval intenzívebb lakóhelyváltás bontakozott ki, mint az előző évek nyári időszakaiban. A 2020 őszén kezdődő második, és a 2021 első felében tetőző harmadik hullám szintén visszaesést okozott a vándorlási trendben. Az egyre magasabb átoltottság és a korlátozások enyhítése egy nagyarányú vándorlási hullámot indított be 2021 nyarán, sokan ekkor pótolták az előző év során elmaradt lakóhely-változtatásokat.

5. ábra

A munkába állás, a családalapítás és a gyermekvállalás általában a szülői ház elhagyásával jár, és 20–30 éves korban jellemző, ezért a vándorlási hajlandóság is ekkor a legmagasabb. Mivel ebben az életszakaszban karrierjük elején tartanak, valamint ilyenkor alapítanak saját otthont, ezért a mobilitásuk is jelentősebb. Az 1990-es évek elején a 20–24 évesek voltak a legmobilabbak, ami később az idősebbek felé tolódott ki. 2018–2024 között a 25–29 évesek változtattak lakóhelyet a leggyakrabban (2024-ben 1000 megfelelő korú közül 105 fő), őket a 30–34 évesek követték (95 fő), a harmadik legaktívabb korcsoport pedig a 20–24 évesek voltak (90 fő). Az utóbbiak esetében a továbbtanulás állhatott a mobilitás hátterében: ebben a korcsoportban volt az egyik legmagasabb az ideiglenes vándorlások aránya (2024-ben 1000 megfelelő korú közül 54 fő), amely jellemzően kollégiumba vagy albérletbe költözést jelentett.

6. ábra

A nőtlenek és hajadonok migrációs hajlandósága a legmagasabb, ami összefügg az életkorukkal. Általánosságban a nők mobilabbak, az elváltak esetében azonban a férfiak körében magasabb a vándorlók aránya. Ez valószínűleg annak a következménye, hogy váláskor a gyermekek gyakrabban maradnak az anyánál, és az apa az, aki elköltözik.

7. ábra

A vándorlások számában 2023 során országszerte visszaesés történt, melynek egyik oka a lakáspiaci tranzakciók számának csökkenése volt. 2023-ban az előző évhez képest 14%-kal csökkent a vándorlásban résztvevők száma, amely a legjelentősebb visszaesésnek számít az utóbbi években. Ennek egyik összetevője az állandó vándorlások csökkenése (23%), de hasonló folyamat figyelhető meg alacsonyabb mértékben az ideiglenes vándorlások esetében is (5%-os csökkenés). 2024-ben visszarendeződést lehetett megfigyelni: mind az állandó-, mind pedig az ideiglenes vándorlások száma növekedett, azonban az értékük így sem érte el az előző évek átlagát.

8. ábra

A belföldi vándorlás iránya és területi jellemzői

A belföldi vándorlás mértéke és iránya alapvető fontosságú egy régió, vagy egy vármegye népességének alakulásában. Regionális szinten Közép-Magyarország és a Dunántúl tekinthető célterületnek, az Alföld és Észak-Magyarország területei pedig kibocsátónak. Emellett a szuburbanizáció is fontos szerepet játszik, amely nemcsak Budapest, hanem több vidéki város esetében is jelentkezik. A főváros és Pest vármegye vándorlási kapcsolatát is főként a szuburbanizációs folyamatok erősödésének és gyengülésének szakaszai határozzák meg.

A koronavírus-járvány komoly következményekkel járt a vándorlás területén is. A járvány és a korlátozó intézkedések a belföldi vándorlás méretét és irányait is jelentősen befolyásolták: nemzetközi viszonylatban a vándorlók számának visszaesését okozták és a nagyvárosi környezetből a vidéki üdülőövezetek településeire történő vándorlást ösztönözték.

A vándorlók számának visszaesése Magyarországon is megfigyelhető volt 2020-ban: 2019-hez képest 2,5%-kal kevesebben változtattak lakóhelyet. Ezt a visszaesést azonban kizárólag az állandó vándorlás csökkenése okozta, mivel az ideiglenesen vándorlók száma közel 4 ezer fővel növekedett. A járvány alatt sokan elhagyták a nagyobb városokat, és községekben létesítettek ideiglenes tartózkodási helyet. 2019-ben a községek vándorlási egyenlege enyhén pozitív, a városoké és a fővárosé pedig enyhén negatív volt. 2020–2021-ben a községek nyeresége jelentősen megnőtt, a városok és a főváros vesztesége pedig fokozódott. Megfigyelhető tehát, hogy a járvány alatt a nagyobb településekről a kisebbekbe, községekbe irányult a vándorlás. A korlátozások feloldásával ez a jelenség is megszűnt, 2022-ben már főként a járvány előtti mintázatok voltak megfigyelhetők. A koronavírus-járvány hatása tehát nem volt tartós. 2023-óta a fővárosban vándorlási nyereség keletkezett, a községek nyeresége pedig jelentősen visszaesett.

9. ábra

A vármegyék közül Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén rendelkezett a legkisebb népességmegtartó erővel, de Hajdú-Bihar vármegye vándorlási egyenlege is rendre negatív volt az elmúlt hét év során. Hajdú-Bihar esetében azonban jelentős bevándorlás volt megfigyelhető Szabolcs-Szatmár-Bereg irányából, ami csökkentette a vándorlási veszteségét. 2024-ben Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében nem volt pozitív vándorlási egyenleggel rendelkező járás, Borsod-Abaúj-Zemplénben pedig csak a Tokaji járás egyenlege mutatott pozitív értéket. Hajdú-Bihar vármegyében a Balmazújvárosi, a Derecskei és a Hajdúhadházi járásban volt kimutatható vándorlási nyereség.

A dél-alföldi vármegyéket szintén az elvándorlás jellemezte, népességmegtartó erejük azonban jelentősebb volt, mint a keleti országrészé. A régió járásainak több mint harmada pozitív vándorlási egyenleget mutatott. A legmagasabb érték a Csongrádi, a legalacsonyabb pedig a Szeghalmi járásban volt.

10. ábra

A Dél-Dunántúl az elmúlt hét évben a járványidőszakot leszámítva folyamatos vándorlási veszteséget könyvelhetett el. Tolna és Baranya vármegyék vesztesége állandó volt, Somogy vármegye azonban a járvány két éve alatt pozitív egyenleget mutatott. A többlet a Balatonhoz közeli járásoknak köszönhető, mivel ezek a járvány alatt kiemelt célterületnek számítottak. 2024-ben a 6 járás egyenlege volt pozitív, a járások többségének egyenlege azonban negatív maradt.

A nyugat-dunántúli vármegyék a vizsgált időszak során vándorlási nyereséget mutattak, ami beleillik az előző évek (2011–2017) trendjeibe. A régióba történő vándorlás mértéke azonban mérséklődött: vándorlási nyeresége 2024-ben 58%-kal kevesebb volt, mint 2018-ban. A legnagyobb vándorlási nyereséggel a Győr melletti Téti járás (9,3 ezrelék) rendelkezett.

A közép-dunántúli vármegyék egyenlege szintén pozitív volt, közülük a két Balaton-parti pedig a járvány alatt kiemelt vándorlási célterületet jelentett. A Velencei-tó partján fekvő Gárdonyi járás 2024-ben az ország legmagasabb vándorlási egyenlegével rendelkezett (több mint 16 ezrelék). A Balaton-parti járások (Balatonalmádi, Balatonfüredi és Tapolcai) 2024-ben is fontos vándorlási célpontok voltak.

11. ábra

A járvány során több országban is megfigyelhető volt, hogy a vándorlás iránya a nagyvárosokból a tengerpartra, üdülőövezetekbe irányult. Magyarországon is hasonló tendenciát lehetett megfigyelni. A fővárosból és a városokból elvándorlók fő célpontja elsősorban a nagyobb tavak (Balaton, Velencei-tó, Tisza-tó, Fertő tó), a Dunapart (Szentendre, Ráckeve), Börzsöny és a nemzeti parkok környékei (Őrségi Nemzeti Park, Bükki Nemzeti Park) voltak.

2020-ban, a legmagasabb vándorlási egyenleg a Balatonalmádi járásban volt, ahol ezer lakosra több mint 45 odavándorló jutott. 40 ezrelék fölött volt még a Balatonfüredi és a Gárdonyi járás vándorlási egyenlege, a Siófoki járásé pedig közel 39 ezreléket mutatott. Ilyen magas vándorlási egyenleg példátlan, a járási rendszer 2013-as bevezetése óta nem fordult elő 33 ezreléket meghaladó érték. A Balaton-parti járások esetében az állandó vándorlási egyenleg átlag feletti volt, az ideiglenes vándorlási egyenleg azonban még ezt is számottevően felülmúlta. Ebből arra következtethetünk, hogy a tópartra vándorlók elsősorban a nyaralóikban létesítettek ideiglenes lakóhelyet.

12. ábra

A járvány nem gyakorolt tartós hatást a vándorlás szerkezetére: 2021 végére, 2022 elejére nagyjából visszaálltak a járvány előtti trendek. A vándorlási folyamatokat 2022-ben már a szuburbanizáció és a kelet-nyugat irányú vándorlás határozta meg. A tópartok és üdülőövezetek továbbra is népszerű céloknak számítottak, de közel sem akkora mértékben, mint 2020-ban.

Közép-Magyarország vándorlási helyzetét elsősorban a Budapest és Pest vármegye kapcsolata határozta meg. Pest vármegyében a főváros szuburbanizációs folyamatai miatt vándorlási nyereség jött létre, emellett pedig kiemelt vándorlási célpont volt a keleti vármegyékből érkezők számára is. Budapest belföldi vándorlási egyenlege a trendfordulónak számító 2016-os év óta negatív volt, a járványidőszak alatt pedig különösen magas népességvesztés jellemezte. A főváros vándorlási egyenlege 2023-ban ismét pozitívvá vált, ami 2024-ben is megmaradt. A jelenséget az agglomerációban eladott ingatlanok számának visszaesése magyarázta.

A főváros és Pest vármegye, valamint a Közép-Dunántúl vándorlási jellemzőinek együtt mozgása 2018–2024 között is fennmaradt. Amikor Budapest vándorlási egyenlege csökkent, Pest és a közép-dunántúli vármegyék egyenlege emelkedett, amikor pedig a főváros egyenlege növekedett, a Pest és a közép-dunántúli régió egyenlege kezdett csökkenni. 2023-ban a trend megfordult, Budapest vándorlási egyenlege pozitívvá vált, ezzel párhuzamosan pedig Pest és a közép-dunántúli vármegyék egyenlege jelentősen visszaesett.

13. ábra

További adatok, információk

Elérhetőségek:
kommunikacio@ksh.hu
Lépjen velünk kapcsolatba
Telefon: (+36-1) 345-6789
www.ksh.hu

Lábjegyzetek

  1. A belföldi vándorlás főbb folyamatai, 1990–2011. Statisztikai Tükör, VI. évf. 85. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2012. pp. 1–5. ↩

  2. A belföldi vándorlás aktuális trendjei, 2012–2017. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2018. ↩

  3. A belföldi vándorlási statisztika számbavételének alapja a lakcímbejelentési rendszer. Az adatok az Energiaügyi Minisztérium személyi adat- és lakcímnyilvántartásából származnak. A statisztikában csak azok jelennek meg, akik hivatalos úton bejelentik lakóhely-változtatásukat. Az adatok havi bontásúak, és jelenlegi formában 1975 óta érhetők el. ↩

  4. A főváros egyetlen településnek számít, ezért a kerületek közötti lakóhelyváltoztatást is településen belüli költözésnek tekintjük. ↩

  5. A vándorlók száma a statisztikában enyhén felülreprezentált: előfordulhat, hogy egy személy lakóhelyet változtat, majd még ugyanabban az évben ismét áttelepszik egy újabb helyre, vagy visszatér az előzőre. Ebben az esetben két főként jelenik meg a statisztikában, holott a két vándorlási esemény ugyanahhoz a személyhez köthető. Ez a jelenség azonban feltételezhetően nem túl gyakori, tehát nem befolyásolhatja számottevően a vándorlók számát. ↩

  6. Megfelelő korú lakos alatt a népességnek azt a csoportját értjük, akik ugyanabba a korosztályba tartoznak. Pl., ha a 0–14 éves vándorlókról beszélünk, esetükben a megfelelő korú lakosság a népesség 0–14 éves része lesz. ↩