A túlfogyasztás napja a Global Footprint Network által meghatározott indikátor, amely azt mutatja meg, hogy az emberiség mikor használja fel az adott évre rendelkezésre álló természeti erőforrásokat. A dátum számszerűsítése két fő mutató – az ökológiai lábnyom és a biokapacitás – összevetésén alapul. Az ökológiai lábnyom azt méri, mekkora biológiailag produktív föld- és vízterületre van szükség ahhoz, hogy előállítsuk a fogyasztásunkhoz szükséges javakat – például az élelmiszert, az energiát és az alapanyagokat –, valamint elnyeljük a keletkező hulladékot és kibocsátásokat. A biokapacitás ezzel szemben azt mutatja meg, hogy a Föld vagy egy adott ország ökoszisztémái milyen mértékben képesek megújítani ezeket az erőforrásokat és feldolgozni a terheléseket.

Az anyaglábnyom (Material Footprint – MFP) az anyagkitermelés iránti végső keresletet számszerűsíti, amelyet a háztartások, kormányok és vállalkozások fogyasztása és beruházásai idéznek elő egy adott gazdaságban. Vagyis azt mutatja meg, hogy az adott gazdaság hazai végső fogyasztása mennyi anyag kitermelését teszi szükségessé. Minél kisebb az anyaglábnyom, annál erőforrás-hatékonyabb és környezetbarátabb a termelés.

A hazai anyagfelhasználás (Domestic Material Consumption – DMC) a gazdaságba bekerülő anyagok teljes mennyiségét mutatja. Meghatározása szerint a helyi gazdaság belföldi területéről kitermelt nyersanyagok éves mennyisége, hozzáadva az összes fizikai import, kivonva az összes fizikai export.

Az erőforrás-termelékenység a GDP és a hazai anyagfelhasználás hányadosa. Segítségével meghatározható, hogy a gazdasági növekedéssel egyidejűleg milyen mértékű a természeti erőforrások igénybevétele.

A települési hulladék újrahasznosítási aránya mutatja meg, hogy a teljes települési hulladéktermelés mekkora része kerül újrahasznosításra. Az újrahasznosítás magában foglalja az anyagában történő újrahasznosítást, a komposztálást és az anaerob lebontást.

A hulladék-újrahasznosítási arány mutatja meg, hogy az összes kezelt hulladék (kivéve a főbb ásványi hulladékokat) mekkora arányát hasznosították újra.

A teljes anyagfelhasználás a körforgásos anyagfelhasználás és a hazai anyagfelhasználás (DMC) összege.

Az anyagimport-függőség a behozatal és a közvetlen anyagbevitel (hazai kitermelés + behozatal) százalékos aránya.

A fogyasztási lábnyom egy 16 mutatóból álló rendszer, amelynek célja a fogyasztás környezeti hatásainak számszerűsítése. A mutatók külön-külön és összesítve is értelmezhetők. A mutató előállítása során mintegy 160 reprezentatív termék teljes életciklusát vizsgálják: figyelembe veszik a levegőbe, talajba és a vízbe kerülő kibocsátásokat, a felhasznált erőforrásokat, valamint a termékek fogyasztási intenzitását is. A módszertan a Környezeti Lábnyom hatásértékelési rendszerére épül, amely a kibocsátásokat és az erőforrás-felhasználást potenciális környezeti hatásokká alakítja. A fogyasztási lábnyom egyik legfontosabb előnye, hogy nemcsak a belföldi fogyasztáshoz kapcsolódó, hanem az importált termékek révén jelentkező, határokon átnyúló környezeti hatásokat is figyelembe veszi.