Tartalom
- 2023-ban Magyarország anyaglábnyoma meghaladta a hazai anyagfelhasználást
- A magyar gazdaság erőforrás-termelékenysége javult
- 2023-ban az összes keletkezett hulladék több mint felét az építési és bontási hulladék tette ki
- Magyarország hulladék-újrahasznosítási aránya 2023-ban 72%-ra emelkedett
- 2023-ban Magyarországon a keletkezett összes hulladék 21%-a települési szilárd hulladék volt
- Emelkedett az elkülönítetten gyűjtött elektromos és elektronikai hulladék mennyisége
- Nőtt a másodlagos nyersanyagok aránya a teljes anyagfelhasználáson belül
- Az Európai Unióban csökkent a termeléshez köthető üvegházhatású gázok kibocsátása
- Nőtt a körforgásos gazdasági szektor részaránya
- 2023-ban az Európai Unió tagországaiban a körforgásos szektorokban foglalkoztatottak száma elérte a 4,4 millió főt
A globális gazdasági növekedést megalapozó, úgynevezett lineáris gazdasági modell a természeti erőforrások kitermelésén, majd a gazdaságban keletkező hulladékok ártalmatlanításán alapszik. Ez a folyamat az elmúlt évtizedekben bizonyítottan az erőforrások fenntarthatatlan felhasználásához vezetett, ami egyaránt hozzájárult a klímaváltozáshoz, a biológiai sokféleség csökkenéséhez és a környezetszennyezéshez.
A fent vázolt kedvezőtlen folyamatok hatásainak felismerésével párhuzamosan, azok negatív hatásainak mérséklése érdekében a globális gazdaságpolitikai és vállalati termelési trendekben az elmúlt években egyre inkább előtérbe kerültek az úgynevezett körforgásos gazdasági modell elemei. Ideális esetben a körforgásos gazdaságban a termékek, alapanyagok és erőforrások értéke a lehető leghosszabb ideig megmarad, a hulladékképződés pedig minimálisra csökken.
A körforgásos gazdasági modell alapelvei:
-
az erőforrás-felhasználás csökkentése és a kevésbé anyagintenzív gazdaság felé történő elmozdulás;
-
a termékek hasznosságának maximalizálása használatuk intenzitásának és megnövelt élettartamának biztosításával;
-
a keletkező hulladék hasznosítása és a jó minőségű másodlagos nyersanyagok visszajuttatása a termelési folyamatokba.
Az összeurópai körforgásos gazdaságra való átállás monitorozására az Európai Bizottság már 2018-ban körforgásos gazdasági mutatórendszert hozott létre, amely jelenlegi formájában 5 tematikus részből áll, amelyekhez összesen 22 statisztikai mutató kapcsolódik. Ezen mutatók egyaránt alkalmasak az indikátorokhoz esetenként kapcsolódó szakpolitikai célok megvalósulásának mérésére, illetve – általánosságban – a körforgásos gazdasági átmenet felé vezető tendenciák szemléltetésére.
Jelen kiadvány célja az európai keretrendszerhez igazodva a körforgásos átmenettel összefüggő, a termelés és fogyasztáshoz, a hulladékkezeléshez, a másodlagos nyersanyagokhoz, a versenyképesség és innovációhoz, valamint a fenntarthatóság és rugalmassághoz kapcsolódó, hazai és nemzetközi folyamatok bemutatása.
2023-ban Magyarország anyaglábnyoma meghaladta a hazai anyagfelhasználást
A körforgásos gazdaságra történő átállás során egyaránt szükség van az előállítandó fogyasztási termékek mennyiségének csökkentésére (jobb minőségű, hosszabb életciklussal bíró termékek forgalomba hozásával), az előállított termékek gyártási folyamatainak anyag- és energiaszempontú racionalizálására, illetve az új kitermelésű nyersanyagok lehetőség szerinti minél nagyobb arányú kiváltására másodlagos nyersanyagforrásból.
Az anyaglábnyom megmutatja, hogy az adott gazdaság hazai végső fogyasztásának kielégítéséhez mennyi anyag kitermelése szükséges az adott országban vagy azon kívül. Minél kisebb az anyaglábnyom, annál erőforrás-hatékonyabb és környezetbarátabb a termelés. Ezzel szemben a hazai anyagfelhasználás (Domestic Material Consumption – DMC) a nemzetgazdaságba bekerülő összes anyag (hazai kitermelés és importált anyagok, illetve az exportál anyagok különbsége) mennyiségét méri.
Hazánkban és Európában egyaránt a nemfémes ásványi nyersanyagok kitermelt mennyisége a legjelentősebb, amelynek volumenét jelentős részben az építőipari tevékenység határozza meg.
Magyarországon az anyaglábnyom és a hazai anyagfelhasználás 2008-tól szorosan együtt mozgott, azonban 2022-ben és 2023-ban az anyaglábnyom számottevően meghaladta a hazai anyagfelhasználást. Ez azt jelenti, hogy ezekben az években a felhasznált termékek előállítása több anyagot igényelt, mint a hazai anyagfelhasználás mennyisége.
2023-ban Finnország, Románia és Luxemburg rendelkezett a legnagyobb, mintegy 32–46 tonna/fő anyaglábnyommal, Málta pedig a legkisebbel, kevesebb mint 6 tonnával. 2008-hoz viszonyítva 20 országnak sikerült csökkentenie az anyaglábnyomát, ebből 11 ország több mint negyedével tudta mérsékelni ezen indikátorát. 7 országban emelkedett e mutató értéke, a legnagyobb mértékben Romániában (ahol 1,4-szer több anyagot igényelt a hazai fogyasztás a vizsgált időszak végén), de Magyarországon is jelentősen, közel 1,3-szeresére emelkedett a fogyasztás anyagigénye.
A magyar gazdaság erőforrás-termelékenysége javult
Az egyes országok gazdasági növekedésére általában kedvező jelenségként tekintünk. Azonban az, hogy a gazdasági növekedéshez milyen mértékben van szükség a természeti erőforrások igénybevételére, árnyalhatja a teljes képet. Az erőforrás-termelékenység azt mutatja meg, hogy egy ország mekkora gazdasági értéket (GDP-t) tud előállítani egységnyi felhasznált természeti erőforrásból.
Az erőforrás-termelékenység növekedése kedvező jelenség, amely azt jelzi, hogy a gazdasági növekedés nem a többlet-anyagráfordításnak köszönhető, vagyis a gazdasági növekedés nem a környezet fokozottabb károsítása árán történik meg. Ebben az esetben tehát megvalósul az ún. szétválás (decoupling), mivel az egymással ok-okozati összefüggésben lévő változók közül a gazdasági változó (jelen esetben a GDP) növekedési üteme kisebb, mint a környezeti változóé (ez esetben az erőforrás-termelékenységé).
Magyarországon az erőforrás-termelékenység jelentős ingadozásokkal növekvő tendenciát mutat. 1995-ben 1 kilogramm erőforrás-felhasználás 0,64 euróval járult hozzá a bruttó hazai termékhez. Az 1995 és 2023 közötti időszak végére a mutató értéke (2023-ban 1,11 euró/kilogramm) jelentősen emelkedett az időszak elejéhez képest, ami főként az anyagfelhasználás GDP-nél mérsékeltebb növekedésével függ össze.
A gazdaság szerkezetén, erőforrás-adottságain és klimatikus viszonyain kívül a népsűrűség is hatással lehet az uniós országok egy főre jutó erőforrás-termelékenységének alakulására. Például a sűrűbben lakott Hollandia és Olaszország egy főre vetítve az uniós országok átlagánál kisebb hazai anyagfelhasználással rendelkezik. A nagyobb egy főre jutó hazai anyagfelhasználás gyakran az alacsonyabb népsűrűségű országok jellemzője (pl. Finnország, Észtország, Svédország). A nyugat-európai országokban jellemzően jobban gazdálkodnak a rendelkezésre álló (természeti) erőforrásokkal. Magyarország (13,4 tonna/fő) az EU átlagához (13,9 tonna/fő) hasonló hazai anyagfelhasználási értékkel rendelkezik, gazdasági teljesítménye (14 770 euró/fő) azonban lényegesen elmarad az EU-s átlagtól (31 040 euró/fő).
2023-ban az összes keletkezett hulladék több mint felét az építési és bontási hulladék tette ki
A körforgásos gazdaságra való átállás során az egyik legfontosabb cél olyan anyagok és termékek forgalomba hozatala, amelyek a lehető legkevesebb hulladék anyag keletkezése mellett állíthatók elő, valamint hosszú élettartamúak és javíthatók. Amennyiben magát a hulladékkeletkezést nem sikerül elkerülni, a hulladékot jó minőségű erőforrássá kell átalakítani. Minél nagyobb arányban tudjuk a hulladékot újrahasznosítani, annál kevesebb új, eddig a termelésbe be nem vont anyagot kell behozni az anyagáramlásba.
2023-ban Magyarországon a keletkezett összes hulladék 19,2 millió tonna volt. A hulladék nagy része három területen, az építőiparban (52%), a feldolgozóiparban (24%) és a háztartásokban (21%) képződött.
Az Európai Unió 27 tagországában 2014 és 2022 között 1 főre vetítve évente átlagosan mintegy 5,0 tonna hulladék keletkezett. Ennek 40%-a építőipari, 23%-a bányászati tevékenyég során jött létre, míg a háztartások „hulladéktermelése” 8–9%-os arányt tett ki (2022).
Magyarországon 2022-ben fajlagosan az uniós átlagnál kevesebb hulladék (2,8 tonna/fő) képződött. A keletkezett hulladék összetétele az utóbbi egy évtizedben jelentősen átalakult, így az építési és bontási hulladék részaránya közel kétszeresére, 28-ról (2014) 52%-ra (2023) emelkedett.
A 2010-es évektől kezdődően az építőiparban a keletkezett hulladék egyre nagyobb hányada került anyagában újrahasznosításra, tehát a hulladék anyagot azért dolgozták fel, hogy a keletkezett alapanyagból új terméket gyártsanak. Az újrahasznosítás aránya a 2014. évi 75%-ról 2023-ra 92%-ra emelkedett. Ezzel párhuzamosan a lerakással ártalmatlanított építési-bontási hulladék aránya 8%-ra csökkent, miközben mennyisége 802 és 1350 ezer tonna között mozgott.
Magyarország hulladék-újrahasznosítási aránya 2023-ban 72%-ra emelkedett
A többi, kevésbé jól újrahasznosítható hulladéktípust (mezőgazdasági és élelmiszeripari, ipari és egyéb gazdálkodási, valamint települési hulladékokat) is figyelembe véve a teljes hulladékmennyiség 72%-át sikerült 2023-ban újrahasznosítani. A hulladék-újrahasznosítási arány 2010 óta évente átlagosan 3,4 százalékponttal nőtt, és 2023-ban érte el az eddigi legmagasabb értéket.
A hulladék-újrahasznosítási arányok nemzetközi összehasonlításakor – mivel ebben az esetben nem számolunk az építési és bontási, illetve a bányászati kitermelés során keletkezett hulladékkal – az előbbinél alacsonyabb értékek adódnak. Hulladék-újrahasznosítási szempontból az Európai Unió legjobban teljesítő országai közé Belgium és Szlovénia tartozik, ahol az újrahasznosítási arány már évek óta 80% feletti. Ezzel szemben a legkedvezőtlenebb (40% alatti) értékeket Málta és Románia mutatta. Magyarország 2010-es 36%-os hulladék-újrahasznosítási aránya 10 év alatt (az építési-bontási hulladékokat figyelmen kívül hagyva) 54%-ra emelkedett, megközelítve az uniós 58%-os átlagértéket.
2023-ban Magyarországon a keletkezett összes hulladék 21%-a települési szilárd hulladék volt
Magyarországon a települési hulladék mennyisége a 2020–2022-es időszakban évi 4 millió tonna körül alakult. 2023-ban az előző évhez viszonyítva 5,2%-kal, 4,1 millió tonnára nőtt. Ebben az évben az elszállított hulladék egyharmadát már elkülönítetten gyűjtötték be.
Az Európai Unió minden polgára átlagosan fél tonna települési hulladékot termel évente. Az egyes tagországok között jelentős különbség figyelhető meg: 2022-ben Ausztriában 803, míg Romániában csupán 303 kg volt az egy főre jutó települési hulladék mennyisége. Magyarországon ez az érték a 2022. évi 407-ről 2023-ra 429 kg/fő-re nőtt. Az indikátor területi különbségeinek egyik oka, hogy a kelet-közép-európai és a balkáni országokban mások a fogyasztási szokások, és esetenként a fogyasztás volumene is, mint Nyugat-Európában, így az egy főre jutó településihulladék-mennyiség is kisebb, mint a magasabb jövedelmű tagállamokban.
A települések szilárdhulladék-mennyisége a 2014. évi 3,8 millió tonnáról évenkénti kisebb-nagyobb ingadozások mellett 2023-ra 4,2 millió tonnára nőtt. Ugyanakkor 2010 óta évente átlagosan mintegy 45 ezer tonnával több települési hulladék került újrahasznosításra. 2010-hez képest, amikor a települési hulladék újrahasznosítási aránya mindössze 19,6% volt, 2023-ra – növekvő településihulladék-mennyiség mellett – elérte a 33%-ot. Magyarországon a települési hulladék újrahasznosítási aránya egyaránt elmaradt a közösség átlagától (2022-ben 49%) és az uniós szinten előirányzott célértéktől (2030-ra 60%) is.
2022-ben a települési hulladék újrahasznosításában az Európai Unió országai közül Németország, Szlovénia és Ausztria járt az élen, 60% feletti mutatóval. Ezzel szemben Ciprus, Málta és Románia a települési szilárd hulladékának kevesebb mint 15%-át tudta visszaforgatni a termelésbe.
Az előrejelzések szerint a műanyagfogyasztás a jövőben tovább nő, és a következő két évtizedben akár meg is duplázódhat a mennyisége. Már történt néhány adminisztratív korlátozás (pl. az egyszer használatos műanyag szívószálak betiltása), azonban egyénileg is törekedni kell az egyutas csomagolóanyagok, edények és evőeszközök ritkább használatára, illetve más termékekkel való helyettesítésére.
Az elmúlt években nemzetközi és hazai viszonylatban is folyamatosan nőtt a csomagoláshoz felhasznált anyagok mennyisége. Az Európai Unióban a csomagolási hulladék a 2018-as 174 kg/fő értékről 2022-re 187 kg/fő-re emelkedett. Ehhez képest Magyarországon kisebb az egy főre eső mennyiség, de a tendencia szintén növekvő. Hazánkban az egy főre jutó csomagolási hulladék tömege a 2018. évi 139 kg-ról 2022-re 166 kg-ra nőtt.
A csomagolásból származó hulladékok mintegy négytizedét a papír és a karton teszi ki Magyarországon és az Európai Unióban egyaránt. Habár környezetvédelmi és újrahasznosítási szempontból kedvezőbb az üveg csomagolóanyag használata, hazánkban ennek az aránya (11%) elmarad a közösségi átlagtól (19%), miközben a műanyagé (27%) a közösségi átlagnál (19%) magasabb.
A 2010-es évek elején a csomagolási hulladék újrafeldolgozási aránya Magyarországon közel 60% volt. Azonban az azóta megnövekedett csomagolási hulladék mennyiségével az újrahasznosítási arány nem tudta tartani a lépést, így 2022-re az újrahasznosítási arány 45% alá csökkent.
A műanyag csomagolási hulladék újrafeldolgozási arányát tekintve európai uniós viszonylatban 2022-ben Belgium és Hollandia érte el a legmagasabb (közel 55%-os) értékeket. Görögország, Románia és Málta a leggyengébben teljesítő országok között szerepeltek (25% alatti mutatóval). Magyarország a csomagolási újrafeldolgozási aránya alapján számottevően elmaradt az uniós átlagtól (2022-ben 65,3%).
Emelkedett az elkülönítetten gyűjtött elektromos és elektronikai hulladék mennyisége
A műanyagok mellett az elektromos és elektronikai berendezések a leggyorsabban növekvő hulladékáramok között vannak az Európai Unióban. A növekvő mennyiségű elektromos hulladék csökkentése érdekében javaslatok kerültek kidolgozásra, amelyek szerint az uniós piacon kizárólag olyan termékeket állítsanak elő és hozzanak forgalomba, amelyek tartósak, könnyen javíthatók, illetve életciklusuk lejártát követően újrafeldolgozhatók és újrafelhasználhatók.
2022-ben az Európai Unió területén 5,0 millió tonna elektronikai hulladékot gyűjtöttek össze elkülönítve. Magyarország 94 ezer tonnával járult hozzá az unióban begyűjtött teljes hulladékmennyiséghez. Ez azt jelenti, hogy lakosonként 9,8 kilogramm elektronikai hulladék került begyűjtésre. Ezzel az értékkel Magyarország az uniós országok közepesen teljesítő országai között helyezkedik el (EU-átlag 11,2 kg/fő). Az EU országai e tekintetben tág intervallumban mozognak Ciprus (4,5 kg/fő) és a kiugró értékeket mutató Bulgária (15,6 kg/fő) között.
Az Európai Unió összes országára jellemző, hogy az elkülönítetten gyűjtött elektronikai hulladékuk legalább 50%-át újrahasznosítják. Európai viszonylatban e tekintetben kiemelkedő teljesítményt nyújtanak Csehország, Szlovákia és Horvátország, amelyekben 90%-nál is magasabb az újrahasznosítás aránya. Magyarország az elmúlt 10 évben folyamatosan az európai uniós átlagérték közelében helyezkedett el, egyes években kicsit magasabb, más években alig alacsonyabb értékekkel. 2022-ben a 79,3%-os újrahasznosítási aránnyal mindösszesen 1,4 százalékponttal maradt el az európai uniós átlagtól (80,7%).
Nőtt a másodlagos nyersanyagok aránya a teljes anyagfelhasználáson belül
Kiemelt fontosságú, hogy a másodlagos nyersanyagok előállítása céljából újrahasznosításra kerüljenek a hulladék és a maradék anyagok, mert ezzel egyrészt elkerüljük a hulladék végleges lerakását, másrészt pedig csökkentjük a kiaknázatlan természeti erőforrások kinyerése és feldolgozása iránti igényt. Minél nagyobb mennyiségű hulladék kerül vissza a termelésbe, annál kevesebb elsődleges, új nyersanyag bevonására van szükség. Ez egyrészt csökkenti a hulladéklerakók terheltségét, másrészt csökken az elsődleges anyagok kitermelésének és feldolgozásának környezeti hatása a nyersanyagkitermelés és az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklésével.
Hazánk gazdasága rendkívül nyitott, és jelentős részben függ a különböző anyagok importjától, illetve exportjától. 2023-ban a feldolgozott nyersanyagok 70%-a hazai kitermelésből, 22%-a importból, a maradék (1,54 tonna/fő) pedig a hulladékkezelés során történő újrahasznosításból származott. A feldolgozott nyersanyagok 60%-át termékelőállításra fordították, a többit energiatermelésre használták fel, vagy exportálták. Az anyagfelhalmozás – amely az előző évhez viszonyított anyagbevitel-többletet jelenti (a gazdaságból például a lebontott épületek révén eltávolított és az új beruházások által újonnan bekerült anyagok eredője) – a termékelőállítás 83%-át tette ki.
A teljes anyagfelhasználáson belül a visszanyert és a gazdaságba visszavezetett anyagok arányát a körforgásos anyagfelhasználási arány mutatja meg. A magasabb érték azt jelenti, hogy több másodlagos anyag kerül az elsődleges nyersanyagok helyébe, így csökken az elsődleges anyagok kitermelésének környezeti hatása.
Magyarországon a 2010 és 2023 közötti időszakban 4,9 és 6,9% között mozgott a körforgásos anyagfelhasználási arány. A 2018. évi legmagasabb értéket követően ismét 5% körülire csökkent, majd 2023-ra megközelítette a 6%-ot.
2023-ban Hollandia, Olaszország és Málta rendelkezett a legnagyobb, mintegy 20–31, Románia pedig a legkisebb, mindössze 1,3%-os anyagfelhasználási aránnyal. 2010-hez viszonyítva 21 országban növekedett a gazdaságba visszavezetett anyagok aránya, közülük 10-ben több mint kétszeresére. Míg Lettországban (jelentős részben az alacsony bázisnak köszönhetően) több mint négyszeresére emelkedett, addig Finnországban közel ötödére csökkent. Magyarországon javult a körforgásos anyagfelhasználási arány, de ezzel együtt is alig haladja meg az uniós átlagérték (11%) felét.
Az anyagimport-függőség mértéke mutatja meg, hogy egy gazdaság milyen mértékben támaszkodik importra az anyagszükségleteinek kielégítése érdekében.
Magyarország anyagimport-függősége 2005-ben érte el a minimumát 19,4%-kal, és 2012-ben volt a legmagasabb (31%), amelyet követően kisebb-nagyobb ingadozásokkal 2022-re 29,7%-os értéket vett fel, majd 2023-ban 24,1%-ra esett vissza.
Az Európai Unióban 2023-ban Luxemburg és Hollandia rendelkezett a legnagyobb, 80% feletti, Románia pedig a legkisebb, 8% körüli anyagimport-függőséggel. 2000-hez viszonyítva Svédország, Finnország és Románia kivételével az összes országnak romlott a mutatója, vagyis emelkedett az anyagimport-függősége. Magyarországon az anyagimport-függőség jellemzően az uniós átlaghoz (22%) közeli értéket mutat, de évről évre mégis az uniós átlag fölött ingadozik. Hazánkban 2000-hez viszonyítva a többi országhoz képest viszonylag csekély mértékben, 1,8 százalékponttal emelkedett az indikátor értéke.
2023-ban Magyarország egy főre vetítve több anyagot termelt ki, több anyagot exportált és importált, ugyanakkor az anyagáramláshoz köthetően kevésbé szennyezi a környezetet, mint az Európai Unió országai átlagosan.
Az Európai Unióban csökkent a termeléshez köthető üvegházhatású gázok kibocsátása
Az egyes országok termelési tevékenységhez köthető üvegházhatásúgáz-kibocsátása az országokban megvalósuló termelési tevékenységhez kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátás mellett magába foglalja az EU-ban letelepedett légitársaságok nemzetközi légi szállításból származó kibocsátásait, viszont nem tartalmazza a magánháztartások kibocsátását.
A magyarországi termeléshez köthető üvegházhatásúgáz-kibocsátás 2008 óta jellemzően 5–6 tonna/fő közötti értéken mozgott. Kedvező tendencia, hogy 2008 óta Magyarország ötödével tudta csökkenteni az egy főre vetített termeléshez köthető üvegházhatásúgáz-kibocsátását, így 2023-ban elérte a 4,8 tonna/fő értéket.
2023-ban Dánia, Luxemburg és Írország rendelkezett a legnagyobb, 11 tonna/fő feletti, Svédország pedig a legkisebb, 4 tonna/fő alatti termeléshez köthető üvegházhatásúgáz-kibocsátással. A 2008 utáni másfél évtizedben egy ország (Litvánia) kivételével valamennyi uniós tagállamban és a közösség egészében is csökkent (EU átlagában az időszak eleji érték héttizedére, 6 tonna/fő értékre) a fajlagos ÜHG-kibocsátás.
Nőtt a körforgásos gazdasági szektor részaránya
A körforgásos gazdaság a hulladékgyűjtésen, az újrahasznosításon és az anyagok újrafelhasználásán kívül számos egyéb gazdasági tevékenységet is magában foglal: ilyen lehet például a karbantartás és javítás, a bérbeadás, a szolgáltatásmegosztó platformok vagy akár a használtcikk-áruházak működtetése. Annak a meghatározásához, hogy pontosan mely tevékenységek tartoznak a körforgásos gazdasághoz, az Eurostat által is használt lehatárolást vettük alapul.
A körkörös gazdaság termék- és szolgáltatási szektora az egész gazdaság adott részhalmaza. Az itt megtermelt gazdasági javak és szolgáltatások a lehető legtovább fenntartják a termékek és az anyagok értékét, minimalizálják a hulladékot és az erőforrás-felhasználást, ezáltal lezárják vagy szűkítik a (nyers)anyag körforgását. A hulladékkezelési és újrahasznosítási tevékenységeken kívül idetartozik a többi közt például a karbantartási és javítási, valamint a lízing- és bérleti szektor egy része is.
Az Eurostat lehatárolását alapul véve megbecsülhető a „tipikus” körforgásos szektorok nemzetgazdaságon belüli részesedése olyan fontosabb, gazdasági teljesítményt meghatározó mutatók esetében, mint a beruházások, a hozzáadott érték, valamint a foglalkoztatotti létszám.
A körforgásos gazdasági szektorokban végrehajtott beruházások Magyarországon 2023-ban 437 milliárd forintot tettek ki. A beruházások GDP-hez viszonyított aránya 2023-ban 0,6% volt, amely valamivel elmaradt a megelőző 5 év átlagától (0,7%).
Az Európai Unióban a körforgásos szektorok beruházásainak aránya 2023-ban Belgiumban és Luxemburgban volt a legmagasabb, elérte a GDP 1,3%-át, a legalacsonyabb értéket Görögország mutatta (mindössze 0,1%). A magyar érték (0,6%) valamivel az EU-s átlag (0,8%) alatt volt.
A körforgásos szektorok becsült hozzáadott értéke 2023-ban Magyarországon 1072 milliárd forint volt. A szektorok GDP-hez viszonyított hozzáadottérték-aránya 2023-ban 1,4% volt, kedvezőtlen, hogy ez 0,4 százalékponttal alacsonyabb az előző 5 év átlagánál.
Az európai uniós országok közül 2023-ban a körforgásos szektorok hozzáadott értékének GDP-hez viszonyított aránya Írországban volt a legmagasabb (2,9%), emellett 2%-nál magasabb értéke csak Németországnak és Máltának volt. A legalacsonyabb értéket Görögország mutatta (mindössze 0,5%). A magyar érték elmaradt az EU-s átlagtól (1,8%).
2023-ban az Európai Unió tagországaiban a körforgásos szektorokban foglalkoztatottak száma elérte a 4,4 millió főt
A körforgásos szektorokban foglalkoztatottak összlétszáma 2023-ban Magyarországon az egy évvel korábbival (108 ezer fő) közel azonos, 109 ezer fő volt, kedvezőtlen, hogy ez jelentősen elmaradt a 2018–2022-es évek átlagától (120 ezer fő). Az összes foglalkoztatotthoz viszonyítva a körforgásos szektorok összesített részaránya hazánkban 2023-ban 2,3%-ot tett ki, amely 0,3 százalékponttal magasabb az EU átlagánál.
2005 és 2021 között folyamatosan emelkedett az Európai Unió körforgásos szektoraiban a foglalkoztatottak száma és aránya (3,6 millióról 4,7 millió főre, illetve 1,9%-ról 2,2%-ra). Az ezt követő mérséklődés eredményeként 2023-ban összességében közel 4,4 millió fő dolgozott az unió körforgásos szektoraiban.
A nemzetgazdaságon belül a körforgásos szektorok foglalkoztatotti aránya 2023-ban Hollandiában és Belgiumban volt a legalacsonyabb (alig 1% feletti), míg Észtországban kiemelkedően a legmagasabb (megközelítette a 8%-ot). Utóbbiban a szektorokban foglalkoztatottak száma jelentős bővülést mutatott a 2020-as évek elejéhez viszonyítva, miközben a legtöbb uniós országban inkább visszaesés következett be.