Népesedési világnap, 2025

Megjelenés ideje: 2025.07.11.

Tartalom

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) legfrissebb számításai szerint a Földön jelenleg 8,1 milliárd ember él.1 Míg a fejlettebb országok az alacsony termékenységgel, a népesség gyorsuló öregedésével, az ellátórendszerek fenntarthatóságával kapcsolatos gondokkal küzdenek, addig a fejletlenebb térségekben az élelmiszerhiány, a szegénység, az oktatás hiánya, a munkanélküliség, az alapvető egészségügyi és szociális ellátások biztosítása jelent komoly kihívást. Az ENSZ 1989-ben nyilvánította népesedési világnappá július 11-ét abból az alkalomból, hogy két évvel korábban ezen a napon érte el a Föld lakossága az 5 milliárd főt. A népesedési világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a globális népességnövekedés mértékére és az ezzel járó problémákra.

A Föld népességének növekedési üteme fokozatosan lassul, 2085-től várhatóan csökkenni fog a népességszám

Az ENSZ közepes szintű prognózisa2 szerint a jövőben továbbra is gyarapodni fog bolygónk népessége, azonban lassuló ütemben. Az 1950. január 1-jei 2,5 milliárd fő megkétszereződéséhez 37 évnek kellett eltelnie, ezt követően az 1987-es, 5 milliárd fős népesség várhatóan több mint 70 év után, 2061-re duplázódik meg 10 milliárdra. Az előrejelzés legtávolabbi évében, 2100-ban előreláthatólag 10,2 milliárd ember él majd a Földön.

Az egyes országok és régiók a népességfejlődés más-más szakaszában járnak, ennek megfelelően a népességnövekedés üteme eltérő. Napjainkban a legjelentősebb népességrobbanás Afrikában zajlik, ahol 1950 és 2024 között 6,7-szeresére nőtt a népességszám. A második helyen Latin-Amerika és a Karib-szigetek áll, ahol 4-szeres volt a növekedés az említett időszakban. Ázsia, valamint Ausztrália és Óceánia népessége 3,5–3,8‑szeresére emelkedett több mint 70 év alatt. A legkisebb növekedés Európát és Észak-Amerikát jellemezte: 1,4 és 2,3-szeresére nőtt a népességük. 

Napjainkban a világ népességének 59%-a az ázsiai és 18%-a az afrikai földrészen él. Az ENSZ prognózisa szerint Ázsia a század végéig megőrzi elsőségét, de főként Afrika gyarapodásának köszönhetően veszít a súlyából. 2100-ban a világ népességének már 37%-a lesz afrikai, Ázsia részaránya pedig várhatóan 45%-ra csökken. Európa súlya a világ össznépességén belül 2024 és 2100 között folyamatosan csökkenni fog (9,2%-ról 5,8%-ra). A század közepétől Európa mellett Ázsia, továbbá Latin-Amerika és a Karib-szigetek lakossága is fokozatosan csökkenni fog. Afrika mellett Ausztrália és Óceánia térségében, valamint Észak-Amerikában számíthatunk népességgyarapodásra a század végéig. Afrika lakossága a jelenlegi 2,5-szeresére nőhet 2100-ig, Ausztrália és Óceánia régióé 1,6-szeresére, míg Észak-Amerikáé 1,2-szeresére.

1. ábra

A Föld népességnövekedésének üteme az 1960-as években volt a legjelentősebb, akkor jellemzően több mint 2%-kal nőtt a népességszám évente. Ez annak volt köszönhető, hogy a fejlődő országokban és régiókban is bekövetkezett az, ami a fejlett térségekben már a 19. század végén, illetve a 20. század folyamán lezajlott: a magas halandósággal és termékenységgel jellemezhető időszakot egy új szakasz váltotta fel, amely során a halandóság jelentős mértékben javult, miközben a termékenység változatlan szinten maradt. A demográfiai átmenet elmélete szerint a harmadik szakaszban folytatódik a halandóság javulása és elkezdődik a termékenységi szint csökkenése, ennek következtében lassul a népesség növekedése. Végül az utolsó, negyedik periódusban a halandóság és a termékenység egy alacsony szinten állandósul. Az ENSZ előrejelzése szerint világviszonylatban ez az időszak még előttünk áll.

A népességnövekedés üteme 1990-től kezdődően mérséklődött, napjainkban évente 0,9%-kal gyarapodik a Föld lakossága. Az ENSZ előrejelzése szerint továbbra is a népességszám emelkedésével kell számolnunk, bár a termékenység folyamatos visszaesése miatt további lassulás várható: 2050-re 0,4% körüli éves népességnövekedést prognosztizálnak. 2085-től a növekedés valószínűsíthetően csökkenésbe fordul át, amelynek éves mértéke a század végére –0,1% körül lesz.

2. ábra

Öregedő világnépesség

A Földön élők létszámának növekedésével párhuzamosan zajlik a népesség elöregedése. A termékenység csökkenésének és az életkilátások jelentős javulásának köszönhetően egyre idősebb korösszetételű a népesség, amely a nyugdíjrendszer és az egészségügyi ellátórendszer fenntarthatóságára hívja fel a figyelmet. A népesség kor szerinti összetételének változását jól szemlélteti az öregedési index alakulása, amely azt fejezi ki, hogy száz 0–14 éves gyermekkorúra hány 65 éves és annál idősebb jut.

Az ENSZ adatai szerint az öregedési index az 1950-es években még alacsony szintű (13–15% közötti) volt a világon, azóta azonban jelentősen emelkedik az értéke:

  • napjainkban meghaladja a 40%-ot,
  • 2050-re elérheti a 80%-ot,
  • a 2060-as évek első felében pedig a 100%-ot.
  • 2100-ra csaknem 145%-os értéket prognosztizálnak.

A becslések szerint 1950-től a 21. század végéig a 15 év alattiak népességen belüli aránya 35%-ról 16,5%-ra apad, míg a 65 éveseké és az annál idősebbeké 5%-ról 24%-ra emelkedik.

3. ábra

Az öregedési index időbeli alakulását tekintve jelentősek az eltérések az egyes régiók között. 1950-ben Európában volt a legmagasabb a mutató értéke (30%), csakúgy, mint napjainkban (134%). Az ENSZ előrejelzése szerint ezt a vezető szerepét Európa a század végéig megtartja, azonban felzárkózik mellé Latin-Amerika és a Karib-szigetek, ahol az öregedési index legdinamikusabb emelkedése várható. 2100-ban Európában, valamint Latin-Amerika és a Karib-szigetek térségében 100 gyermekkorúra több mint 240 időskorú lakos jut majd. A másik végletet Afrika jelenti, ahol még a század végén is jóval nagyobb lesz a gyermekkorú népesség létszáma, mint a 65 éves és annál idősebbeké. Ez lehet az egyedüli olyan régió, ahol az öregedési index értéke hosszú távon sem éri el a 100%-ot.

Napjainkban egyedül Európában és Észak-Amerikában haladja meg az öregedési index a 100%-ot. Az előrejelzés szerint a 2040-es években Latin-Amerika és a Karib-szigetek, valamint Ázsia csatlakozik ehhez a táborhoz. A 2050-es évek elejére már Ausztrália és Óceánia régióban is magasabb lesz az időskorú népesség száma a gyermekkorúakénál, vagyis az öregedési index meghaladja majd a 100%-ot. Mindeközben Európában már a 2030-as évek végétől több mint kétszerese lesz a 65 éves és annál idősebb lakosok száma a 0–14 évesekének.

Egymáshoz közelítő termékenység

A Föld lassuló népességnövekedési ütemében meghatározó szerepet játszik a termékenység szintjének csökkenő trendje. A termékenység egyik fontos mutatója a teljes termékenységi arányszám (TTA), amely azt fejezi ki, hogy egy nő élete során átlagosan hány gyermeket hozna világra, ha az adott év termékenységi viszonyai állandósulnának. Az ENSZ adatai szerint az egy nőre jutó átlagos gyermekszám 1950 és 2024 között világszinten kevesebb mint felére, 4,9-ről 2,3-re csökkent. Az 1960-as évek első felében a mutató értéke elérte az 5,3-es szintet, az évtized második felétől azonban – Afrika kivételével – minden földrészen az arányszám csökkenése volt jellemző. Afrika több mint egy évtizeddel később, magasabb szintről (6,7-ről) indulva követte a többi régiót. Az ENSZ becslése szerint, Afrikában a legmagasabb a termékenység szintje, és elsőségét a folyamatosan csökkenő arányszám ellenére sem veszíti el hosszú távon. Jelenleg átlagosan négy gyermeket vállal egy afrikai nő. A mutató értéke napjainkban a legtöbb régióban alacsonyabb a reprodukcióhoz szükséges, 2,1-es szintnél: Afrika mellett egyedül Ausztrália és Óceánia régióra jellemző ennél magasabb érték. Európában az 1970-es évek második felétől elmarad az átlagos gyermekszám a népesség természetes reprodukciójához szükséges értéktől.

Világszinten a termékenység csökkenése valószínűsíthető hosszú távon: a jelenlegi 2,2-ről 2100-ra 1,8-re csökkenhet az egy nőre jutó TTA értéke. Az ENSZ előrejelzése szerint – fejlettségtől függetlenül – az egyes földrészek termékenységi szintje közelíteni fog egymáshoz. Európában a TTA-értéke a jelenlegi 1,4-ről 1,6 közelébe fog emelkedni, de így is a legalacsonyabb lesz a régiók között. A század végére egyedül Afrika esetében várható a reprodukciós szint körüli termékenység. Az Afrikát követő Ausztrália és Óceánia térségében, valamint Ázsiában már csak 1,7 lesz a termékenységi mutató értéke.

4. ábra

Világszinten emelkedik a gyermekvállalás átlagos életkora

A 20. század közepén a nők szüléskori átlagos életkora 29 év volt a világon. Az ezt követő csökkenés eredményeként 1995-ben 27 évre mérséklődött a gyermekvállalási életkor, majd némi emelkedés után jelenleg átlagosan 28 éves korukban vállalják gyermekeiket a nők. Napjainkban három régióban (Európában, Észak-Amerikában, valamint Ausztrália és Óceánia térségében) ez az életkor 30–31 év közötti, minden más földrészen 30 év alatti. Az ENSZ becslése szerint a következő években egyedül Afrikában fog csökkenni a nők szüléskori átlagos életkora, hosszú távon azonban ebben a régióban is emelkedés várható. Jelenleg a szüléskori átlagos életkor Európában a legmagasabb a világon, amely mellé a legalacsonyabb termékenységi szint társul: mindez azt is jelenti, hogy már az első gyermeket is egyre későbbi életkorban vállalják a nők. A 21. század második felében Európában és Észak-Amerikában várhatóan állandósul a vizsgált érték (32 és 31 éves kor körül), azt követően pedig nem emelkedik tovább. A század végén Afrikában lesz a legalacsonyabb, és egyedül ebben a régióban lesz 30 év alatt a nők szüléskori átlagos életkora.

5. ábra

Meghosszabbodó életkilátások

A Föld népességszámának alakulásában nemcsak a termékenység szintje, hanem a halandóság mértéke is meghatározó tényező. A születéskor várható átlagos élettartam azt mutatja meg, hogy az újszülöttek hány év élettartamra számíthatnak az adott év halandósági viszonyai mellett. Az orvostudomány fejlődésével és a népegészségügyi viszonyok javulásával jelentős mértékben meghosszabbodtak az életkilátások 1950 és 2024 között: a világon 46-ról 73 évre nőtt a születéskor várható átlagos élettartam. Az ENSZ előrejelzése alapján ez a tendencia folytatódik: ez az érték a század végéig megközelíti a 82 évet.

A régiók közötti eltérés az 1950-es években volt a legnagyobb, azóta közeledés figyelhető meg. 1950-ben Afrikában még csak 37 évre, Ázsiában pedig 42 évre számíthatott egy újszülött. Jelenleg Afrikában 64 év, Ázsiában közel 75 év a születéskor várható életkor – továbbra is ebben a két régióban a legalacsonyabb. Észak-Amerikában a legmagasabb a mutató értéke: közelíti a 80 évet. Az európaiak életkilátása ettől csak kismértékben marad el – 79 év az ENSZ adatai szerint. 2100-ig a régiók közötti különbségek bizonyos esetekben megmaradnak, másrészt csökkennek. A két végletet jelentő földrész, Afrika és Észak-Amerika között 15 évnyi eltérés prognosztizálható a század végére – ez az érték jelenleg 16 év. Ausztrália és Óceánia, Latin-Amerika és a Karib-szigetek, valamint Ázsia közötti regionális különbségek 2100-ig csökkennek. Ezzel együtt viszont egyre inkább nő Ausztrália és Óceánia hátránya Észak-Amerikával és Európával szemben. A század végére a legkedvezőbb helyzetben lévő Észak-Amerikában és Európában a 89 évet is meghaladhatja a születéskor várható élettartam.

6. ábra

Az Európai Unió népessége hosszú távon csökkenni fog

Az Európai Unió 27 tagországának népessége3 2024-ben 449,3 millió fő volt. Az elmúlt évtizedeket alapvetően a népességszám növekedése jellemezte: 1960 óta 94,8 millió fővel, 27%‑kal nőtt a lakosság. Az Eurostat által készített népesség-előrejelzés4 alapváltozata szerint az Európai Unió népessége a következő évtizedekben csökkenni fog: 2100-ig 419,5 millió főre mérséklődik. A reprodukcióhoz szükséges szintnél alacsonyabb termékenység és az egyre magasabb születéskor várható élettartam hosszú távú következménye a természetes fogyás és a népesség öregedése. Mindez demográfiai és gazdasági kihívások elé állíthatja majd a tagországokat.

Németország az Európai Unió legnépesebb tagállama: lakosainak száma 2024. január 1-jén 83,5 millió fő volt. A második helyen Franciaország (68,5 millió fő), a harmadikon Olaszország (59 millió fő) állt. Az Eurostat előrejelzése szerint Németország népessége 2100‑ig kismértékben növekedhet (0,8%-kal), miközben Franciaországé kismértékben (–0,6%-kal), Olaszországé pedig nagyobb arányban (–15%-kal) csökkenhet. Olaszország termékenysége jelenleg az egyik legalacsonyabb az unióban: 2023-ban 1,2 volt a TTA értéke. A hosszú távú prognózis szerint a legnagyobb mértékű népességfogyást Litvánia és Lettország szenvedheti el: a két ország lakosainak száma több mint harmadával (39 és 38%-kal) csökkenhet 2024 és 2100 között. Ezzel szemben Luxemburg és Málta lakossága jelentős mértékben (48 és 35%-kal) növekedhet a 21. század végére.

7. ábra

Gyarapodó népességű tagállamok

Nagy különbségek figyelhetők meg az országok népességszám-változásában és az annak hátterében álló tényezőkben. 2023-ban a 27 tagállam közül 20-ban gyarapodott a népesség. Közülük 14 országban a növekedés kizárólag a bevándorlásnak és nem a természetes szaporodásnak volt köszönhető. A maradék 6 országban a pozitív vándorlási egyenleg mellett a természetes szaporodás is hozzájárult a népesség növekedéséhez. Az Európai Unió valamennyi tagállamában pozitív volt a vándorlási egyenleg értéke 2023-ban. A legjelentősebb mértékű migrációs többletet Máltán (38 ezrelék) regisztrálták. A Máltát követő Litvániában fele akkora sem volt a többlet (16 ezrelék). Az ezer lakosra jutó legnagyobb természetes szaporodás Írországra (3,7 ezrelék), Ciprusra (3,7 ezrelék) és Luxemburgra (2,8 ezrelék) volt jellemző.

Fogyó népességű tagállamok

Az Európai Unió 7 népességfogyást mutató tagállama között kelet-közép-európai országok is találhatók. A csökkenő lakosságszámú országok közül mindre igaz, hogy a pozitív vándorlási egyenleg nem tudta ellensúlyozni, csak mérsékelte a természetes fogyás mértékét. A leggyorsabb ütemben Lettország (–5,9 ezrelék) és Lengyelország (–3,6 ezrelék) népessége fogyott. Magyarországon a tényleges fogyás értéke –1,6 ezrelék volt 2023-ban. A legmagasabb természetes fogyás Lettországot (–7,2 ezrelék), Bulgáriát (–6,8 ezrelék), Litvániát (–5,7 ezrelék) és Görögországot (–5,4 ezrelék) sújtotta. Magyarországon ez az érték az uniós átlag alatti, –4,3 ezrelék volt.

8. ábra

Létszámában fogyó, összetételében öregedő népesség jellemzi hazánkat

Magyarországra évtizedek óta fokozatosan öregedő és lélekszámában fogyó népesség jellemző. 1981 óta folyamatosan csökken a népességszám, 2025. január 1-jén 9 millió 540 ezer főt tett ki. Ez 44 év alatt 1 millió 165 ezer fős, 11%-os létszámcsökkenést jelent. Az 1980-as években elsősorban a kedvezőtlen halandósági viszonyok, az 1990-es évektől a termékenység és a születésszám erőteljes visszaesése, majd tartósan alacsony szintje, illetve a rendszerváltás utáni első években megfigyelhető magas halálozás játszott meghatározó szerepet a népesség számának fogyásában. Hazánk népessége a jövőben tovább csökken a KSH népesség-előrejelzésének mindhárom (alacsony, közepes és magas) változata szerint. 2070-re a legoptimistább előrejelzés 7,5 millió fős népességszámot prognosztizál. A közepes forgatókönyv szerint 7,2 milliós, az alacsony változat szerint pedig 7,0 milliós népesség valószínűsíthető 2070-re.5

9. ábra

1981-től napjainkig felgyorsult a népesség öregedési folyamata, amely a gyermek- és a fiatal-, valamint az időskorú népesség arányának kedvezőtlen változásával járt együtt. A gyermekkorúak (0–14 évesek) népességen belüli aránya várhatóan 1,1 százalékponttal (14%-ról 13%-ra) csökken 2025 és 2070 között, míg a legalább 65 éveseké 6,8 százalékponttal (21%-ról 28%-ra) emelkedik majd. A következő évtizedek korfái a további létszámcsökkenéssel együtt egy öregedő népesség korösszetételét mutatják.

10. ábra
11. ábra
12. ábra
13. ábra
14. ábra
15. ábra

Hazánk népességének öregedési folyamatát jól szemlélteti a gyermek- és az időskorú népesség eltartottsági rátájának alakulása. 2025. január 1-jén száz aktív korúra (15–64 éves népességre) 22 gyermekkorú (0–14 éves) jutott. A népesség-előrejelzés közepes változata szerint ez az arány a következő évtizedekben stabil marad. Az időskorúak eltartottsági rátája jelenleg 32%, amely a 2030-as évek második felétől – a Ratkó-nemzedék gyermekeinek időskorba lépésével – átmenetileg emelkedni fog. Az időskorúak száma 2006 óta meghaladja a gyermekkorúakét, napjainkban száz gyermekkorúra 145 idős jut. Ez az ún. öregedési index, amelynek értéke a következő évtizedekben szintén növekedni fog, 2062-re akár 210%-on tetőzhet.

16. ábra

Magyarországon 2025 és 2070 között nagyobb mértékű átrendeződés nem valószínűsíthető a vármegyék népességének megoszlásában

Magyarország népességének vármegyék szerinti megoszlásában 2025 és 2070 között nagyobb mértékű átrendeződés nem valószínűsíthető: ugyanakkor az elhelyezkedésében, fejlettségében különböző, de lakosságszámát tekintve egymásra hasonlító vármegyék sorrendje felcserélődhet (ilyen például Bács-Kiskun és Győr-Moson-Sopron vagy Békés és Komárom-Esztergom vármegye). A legnagyobb mértékben, legalább 30%-kal Zala, Békés, Somogy, Tolna, Baranya, Veszprém, Vas és Nógrád vármegyében csökkenhet a lakosság száma 2070-ig. 25–30% közötti visszaesés várható Jász-Nagykun-Szolnok, Bács-Kiskun, Heves, Csongrád-Csanád és Komárom-Esztergom vármegyében a következő évtizedekben. 2025 és 2070 között várhatóan Budapesten lesz a legkisebb (–12%) a népességfogyás mértéke.

17. ábra

2025-ben a legalább 65 évesek népességen belüli aránya Zala, Békés, Somogy, Tolna és Baranya vármegyében a legmagasabb: legalább 23%. A többi vármegyét fiatalabb korösszetétel jellemzi. A gyermekkorúak aránya öt vármegyében (Pest, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar és Jász-Nagykun-Szolnok) eléri vagy meghaladja a 15%-ot. Az idősek és a fiatalok vármegyén belüli arányát hosszú távon jelentős mértékben befolyásolja a várható élettartam, a termékenység és a vándorlási egyenleg alakulása. 2070-ig várhatóan valamennyi vármegyében emelkedni fog az idősek súlya: Somogy, Veszprém, Vas és Zala vármegyében, valamint Budapesten a legmagasabb (29–33%) az arányuk. A gyermekkorúak legmagasabb aránya 2070-ig Hajdú-Bihar, Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében valószínűsíthető (15–17%).

18. ábra

További adatok, információk

Módszertan

Kapcsolódó adatok:

Magyarország népességének száma nemek és életkor szerint, 1870–2075
Magyarország régióinak és vármegyéinek népességszáma nemek és életkor szerint, 1980–2075
A világ legnépesebb országai, 1950–2100
A világ népessége régiók szerint, 1950–2100
A világ népessége régiók szerint, 1950–2100

Elérhetőségek:
kommunikacio@ksh.hu
Lépjen velünk kapcsolatba
Telefon: (+36-1) 345-6789
www.ksh.hu

Lábjegyzetek

  1. Forrás: https://population.un.org/wpp/. ↩

  2. A népesség-előreszámítás a népesség létszámának, összetételének jövőbeni időpontokra történő előrebecslése, amely általában több változatban készül a demográfiai alapfolyamatok (termékenység, halandóság, vándorlás) lehetséges, egymástól eltérő, jövőbeni forgatókönyvei szerint. Jelen kiadványban a világ népességfejlődésének részletes ismertetése az ENSZ közepes modellje alapján készült, amely a legvalószínűbbnek tartott kimenet eredményeit tükrözi. ↩

  3. Az EU országaira vonatkozó adatok forrása az Eurostat adatbázisa: https://ec.europa.eu/eurostat/data/database. ↩

  4. Az Eurostat legfrissebb prognózisának (EUROPOP2023) forrása: https://ec.europa.eu/eurostat/data/database. ↩

  5. Az Eurostat feltevése a nemzetközi vándorlás egyenlegére vonatkozóan eltér a KSH forgatókönyvétől. Az Eurostat magasabb pozitív egyenleggel számol évente, ezért a KSH előrejelzése szerint Magyarország népessége alacsonyabb szinten alakul. ↩