Átállási terület: a hagyományos gazdálkodásról az ökológiai gazdálkodásra való átállás ideje két év.
Ásvány: a földkéreg szilárd, homogén, természetes eredetű anyaga, mely jellemző belső szerkezettel és vegyi összetétellel rendelkezik.
Ásványi nyersanyag: a Föld felszínén vagy a felszín alatt, a földkéregben előforduló olyan természetes eredetű szilárd, légnemű vagy cseppfolyós halmazállapotú ásványok feldúsulása, amelyek közvetlenül vagy feldolgozás után hasznosíthatók (1993. évi XLVIII. sz törvény, továbbiakban Bt. 49. §).
Fosszilis tüzelőanyag: elhalt növényi, állati szervezetek maradványaiból felhalmozódott, a földtörténeti korok során átalakult, feldúsult energiahordozók (szén, kőolaj, földgáz).
Reménybeli vagyon: földtani feltételezések alapján becsült ásványi nyersanyag mennyisége.
Vízkészlet: a térben, adott időpontban található vízmennyiség egésze. A térben való előfordulás alapján megkülönböztetjük a talaj felszínén, a felszín feletti légtérben és a felszín alatti, különböző mélységben található vízkészletet.
Vízkészlet, felszíni: a vízfolyások és természetes lefolyású állóvizek dinamikus vízkészlete.
Vízkészlet, felszín alatti: valamely meghatározott területrész mélyebb rétegeiben tárolódó vagy áramló vízkészlet.
Vízbázis: vízkivételi művek által hasznosításra igénybe vett, illetve arra kijelölt terület vagy felszín alatti térrész és az onnan kitermelhető vízkészlet a meglévő, illetőleg a tervezett vízbeszerző létesítményekkel együtt.
Vízhasználat: az a tevékenység, amelynek következménye a víz lefolyási, áramlási viszonyainak, mennyiségének, minőségének, továbbá a medrének, partjának a víz hasznosítása érdekében való befolyásolása.
Aszályossági index (PAI): a hőmérséklet és a csapadékmennyiség viszonyszáma az aszály mértékének érzékeltetésére (aszálymentes terület az, ahol a PAI 6,0°C/100 mm alatt van; rendkívüli aszályról beszélünk ott, ahol a PAI 12°C/100 mm felett van).
Erdőterület: művelési ágtól függetlenül az 1500 m2-t meghaladó, erdei fákkal és cserjékkel borított, erdőgazdálkodással hasznosított terület.
Élőfakészlet: a faállománnyal borított erdőterület bruttó fatömege.
Faállománnyal borított terület: az erdőterületből a fafajok által elfoglalt terület, amely nem tartalmazza az üres vágásterületeket, erdősítéssel pótlandó területeket, cserjéseket.
A közölt adatok antropogén (ipari, közlekedési, mezőgazdasági és kommunális) eredetű források kibocsátásai. A kibocsátók helyhez kötött pont- vagy felületi, valamint mozgó források lehetnek. Az ipari és a jelentősebb egyéb kibocsátók, amelyek bevallásra kötelezettek, éves légszennyezőanyag-kibocsátásukról mérésen vagy számításon alapuló adatokat közölnek.
A kisebb források (pl. háztartások), valamint a mozgó források kibocsátásainak meghatározása statisztikai úton, modellszámítással történik. Az országos emissziókataszter adatait túlnyomórészt az energiahordozók felhasználási adatainak figyelembevételével határozzák meg. A közúti közlekedési kibocsátások számítása 1991-től a forgalomtechnikai és gépjármű-technikai adatokat is figyelembe vevő modellel történik.
A legnagyobb mennyiségben kibocsátott légszennyező anyagok (kén-dioxid, nitrogén-oxidok, szén-monoxid és szilárd anyag) már régen vizsgálatok tárgyát képezik, így a közölt kibocsátási adatok nagy valószinűséggel reálisak. A rövidebb ideje figyelt szennyezőanyagok esetében a számítások megbízhatósága még nem mindig kielégítő.
A szén-dioxid-kibocsátás a bruttó, azaz az antropogén forrásból származó összes szén-dioxid kibocsátását tartalmazza, az erdők szénmegkötésének figyelembe vétele nélkül.
Szennyvíz: a háztartási, ipari, mezőgazdasági és intézményi vízhasználat során keletkező, több-kevesebb szerves és szervetlen szennyeződést tartalmazó víz; tulajdonképpen minden olyan víz, amelynek fizikai-kémiai és biológiai tulajdonságait nagymértékben megváltoztatták a használat következtében.
Kellően tisztított szennyvíz: olyan szennyvíz, amely nem tartalmaz olyan mennyiségű szennyező anyagot, amely után bírságot kellene fizetni. Minősége a tisztítás után megfelel a vonatkozó határértékeknek.
Nem tisztított szennyvíz: olyan szennyvíz, amelynél semmiféle tisztítást nem alkalmaznak. Rácson történő átvezetés (mechanikai előtisztítás) nem minősül tisztításnak.
Biológiai szennyvíztisztítás (II. fokozat): a mechanikailag már tisztított szennyvíz szennyezettségének további csökkentése, illetve megszüntetése mesterségesen irányított biológiai folyamatok (rendszerint mikroorganizmusok) segítségével. A mechanikai és a III. szennyvíztisztítási fokozattal kombinálva is használatos.
III. szennyvíztisztítási fokozat: a már általában előzetesen mechanikailag és biológiailag is tisztított szennyvíz további tisztítása biológiai és/vagy kémiai, fizikai módszerekkel, amely elsősorban a nitrogén és a foszfor eltávolítására irányul. Ide tartoznak az egyéb fejlett tisztítási eljárások is, amelyek a szennyvíz további tisztítására szolgálnak, pl. mikroszűrés, fordított ozmózis stb.
Települési szilárd hulladékok: a háztartási hulladék, valamint minden egyéb, elsősorban intézményekben és gazdasági vállalatoknál keletkező a háztartásihoz hasonló összetételű és ezért azzal együtt szállítható és ártalmatlanítható hulladék.
A közszolgáltatás keretében elszállított települési szilárd hulladék kizárólag a közszolgáltatás keretében elszállított mennyiséget jelenti, tehát például nem foglalja magában az egyedi szerződés alapján megrendelésre elszállított hulladék mennyiségét.
Települési folyékony hulladék: a települések területén keletkező és az ideiglenes tárolásra szolgáló létesítmények, berendezések ürítéséből, továbbá a nem közüzemi csatorna- és árokrendszerek, szennyvíztisztító berendezések tisztításából, valamint a gazdasági tevékenységből származó – közcsatornán keresztül nem eltávolított – mindazon szennyvíz és iszapszerű hulladékok, amelyek nem sorolhatók a vonatkozó jogszabályok alapján a veszélyes hulladékok közé.
Veszélyes hulladékok: Veszélyes hulladék az a hulladék, amely vagy amelynek bármely összetevője, illetve átalakulásterméke a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvényben meghatározott veszélyességi jellemzők valamelyikével rendelkezik, és a veszélyes összetevő olyan koncentrációban van jelen, hogy ezáltal az élővilágra, az emberi egészségre, a környezet bármely elemére veszélyt jelent, illetve nem megfelelő tárolása és kezelése esetében károsító hatást fejt ki.
A veszélyes hulladék mennyisége nem tartalmazza a keletkezett vörösiszap mennyiségét, ugyanis 2004-et követően az EUROSTAT-tól átvett hulladékosztályozás szerint a vörösiszap nem minősül veszélyes hulladéknak (849/2010/EU).
A települések légszennyezettségi (immissziós) adatai. A környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek, az Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat keretében az ország mintegy 100 településén rendszeresen ellenőrzi a levegő minőségét. A mérőhálózat a légszennyezettségi mérésekre kétféle mérőállomás-típust alkalmaz, amelyek egymást kiegészítik, de nem helyettesítik.
2002 előtt a mérőhálózat állomásainak nagy részét az ÁNTSZ-ek üzemeltették, 2001. évi jogszabályváltozás következtében került át az üzemeltetési kötelezettség a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumhoz. Jelenleg mindkét hálózatot egységesen a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek üzemeltetik, az adatok gyűjtése, kezelése, értékelése és tárolása az OKTVF Környezetvédelmi és Természetvédelmi Igazgatóság Nemzeti Levegőtisztaság-védelmi Referencia Központ és Laborkoordinációs Főosztály Légszennyezettségi Adatközpontjában történik.
Egyes városoknál a két hálózat által mért szennyező komponensek eredményei között eltérések mutatkoznak. Ennek oka a mérési módszer eltérése mellett az, hogy a manuális mérőhálózat (3.2.1.–3.2.4. táblák) adatai egy-egy településen belül több mintavételi hely átlagát tartalmazzák, míg a monitorhálózat adatai (3.2.5.–3.2.10.) minden esetben egyetlen mérőállomást képviselnek.
Jelen kiadványban a manuális mérőhálózatból a megyeszékhelyek és néhány ipari település, a monitorhálózatból az adott településen a mérőállomás környezetének légszennyezettségét reprezentáló adatokat közöljük.
Jelen kiadványban K-pusztán 1973 óta, Farkasfán, Nyírjesen, Hortobágyon és Fertő-Hanságon 1997 óta működő mérőállomás éves átlagkoncentráció-adatait közöljük. Az adatok forrása az Országos Meteorológiai Szolgálat.
Nemzeti park: az ország jellegzetes, természeti adottságaiban lényegesen meg nem változtatott olyan nagyobb tája, ahol a növény- és állatfajok jelenléte, a földfelszíni formák és ezek együttese a tudomány, a közművelődés és a felüdülés szempontjából különleges jelentőségű.
Tájvédelmi körzet: a természetvédelmi értékek, valamint kedvező természeti tulajdonságok megőrzésére és fenntartására szolgáló nagyobb terület vagy tájrész.
Természetvédelmi terület: a természetvédelmi értékek megóvására és fenntartására szolgáló terület, valamint a feltárt barlang és annak felszíni területe.
Környezetvédelmi beruházásnak minősül minden olyan beruházási ráfordítás, amelynek elsődleges célja a környezetszennyezés vagy bármilyen más környezetkárosítás megelőzése, csökkentése és megszüntetése. Ezek a beruházások valamely környezetvédelmi feladat miatt merülnek fel, és egyértelműen, közvetlenül a környezetvédelmi feladat megvalósításához rendelhetők.
A közvetlen környezetvédelmi beruházások közé olyan pótlólagos beruházások tartoznak, amelyek nem vagy csak minimális mértékben változtatják meg a termelési folyamatot, és amelyek alapvető feladata a szennyezések, környezetkárosítások mérséklése, elhárítása, ellenőrzése. E létesítmények a termelőberendezésektől függetlenül működnek, vagy azoknak pótlólagos, elkülöníthető részét képezik, és feladatuk a keletkezett szennyező anyagok kezelése, kibocsátásuknak, terjedésüknek a megakadályozása, valamint a mérés és az ellenőrzés.
Az integrált környezetvédelmi beruházások özé olyan, a termelés technológiai folyamatába beépülő eljárások tartoznak, amelyek a termelési folyamatot vagy a termelőberendezést oly módon változtatják meg, hogy kevesebb szennyező anyag, illetve környezetkárosítás keletkezzen, mint amennyi az eljárás nélkül keletkezne. E beruházások célja rendszerint a megelőzés. Folyamatba integrált eljárás lehet meglévő berendezés módosítása, amikor a környezetvédelmi ráfordítás megfelel a módosítás összes költségének, vagy olyan új termelőberendezés beállítása, amelynek tervezésekor már tekintettel voltak a környezetvédelmi követelményekre. A környezetvédelmi ráfordítás ebben az esetben megfelel annak a beruházási költségnek, amennyivel az új berendezés drágább a kevésbé környezetbarát berendezésnél.
Környezeti adóknak nevezzük azokat az adótípusokat, amelyek adóalapja olyan fizikai egység, melynek bizonyítottan negatív hatása van a környezetre.