SZÁM-LAP – A KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL SZÍNES ON-LINE MAGAZINJA

Barangolás a nagyvilágban

Dél-Korea

Korea neve a középkorban uralkodott Koryo dinasztia nevéből származik. Az egymást követő dinasztiák sorában a Csoszon uralma tartott legtovább, öt évszázadon keresztül. Ez alatt az idő alatt a buddhizmus helyét elfoglaló konfucianizmus élesen struktúrált, hierarchikus társadalmat alakított ki. Az 1910-től fennálló japán uralom, a II. világháborút követő kettészakítottság, majd a polgárháború 1953-ban egy szétzilált infrastruktúrájú agrárországot hagyott hátra, melynek energia- és ipari bázisa is jórészt Észak-Koreában maradt.

A kaotikus társadalmi és gazdasági viszonyoknak az 1961-ben hatalomra került Pak Csong-Hi tábornok modernizáló rendszere vetett véget. 1979-ig tartó uralma alatt vált az ország gazdasági hatalommá. A kormányzat kifelé irányuló, nyitott gazdaságfejlesztést határozott el, intenzív exportfejlesztéssel, keményen fellépett a korrupció ellen, ezt pedig a külföldi beruházók is értékelték. Amerikai segédlettel modernizálta a mezőgazdaságot, és saját hadiipart épített ki. A gazdasági stratégia ötéves tervekben valósult meg, alapvetően az első háromban. A 80-as évek elejétől már az életszínvonal emelése, a gazdaság területi kiegyensúlyozása és a tudományos-műszaki fejlesztés voltak az ötéves tervek fő célkitűzései. 1990-ben a koreai GDP 1,84%-át, 2003-ban 2,63%-át költötték kutatás-fejlesztésre. (Az OECD országok közül csak ötben magasabb ez az arány.)

A gazdaság modernizálásában domináns szerepet játszottak az ún. csebolok, amelyek olyan, általában családokhoz köthető pénzügyi-ipari konglomerátumok, melyek akár 20–50 különböző profilú vállalatot is egyesítenek, és szorosan összefonódtak a kormányzattal. A program megvalósításának kedveztek a konfuciánus hagyományokból eredő „természetes” hierarchikus viszonyok, valamint a tömeges, olcsó és szervezetlen munkaerő. A felemelkedésben jelentős szerepet játszó Egyesült Államok és Japán mellett Koreában egyre jelentősebb a kínai gazdasági jelenlét is. Az 1988-as olimpiára készülő országban kiírták az első demokratikus választásokat.

Az utóbbi harminc évben Koreában a bruttó hazai termék évente átlagosan 7%-kal növekedett, ezen belül az utóbbi 5 évben 4-5%-kal. A GDP 3%-át a mezőgazdaság, 36%-át az ipar, 61%-át pedig a szolgáltatások termelik meg.

Az ipar legfontosabb termékei az elektronikai és telekommunikációs cikkek, a vegyipari és acélipari termékek, valamint jelentős az autógyártás és a hajóépítés. A kivitelnek is döntő részét ezek a termékek teszik ki. Az import 2000-hez viszonyítva 40, az export 78%-kal bővült. Főbb kereskedelmi partnerei Japán, Kína és az Egyesült Államok mellett Szaúd-Arábia és Németország. A GDP közel kétharmadát kitevő szolgáltatások közül legjelentősebbek a kereskedelem, a pénzügyi szolgáltatások és a turizmus.

Közép- és Kelet-Európa gazdaságai versengenek azért, hogy minél több dél-koreai beruházást országukba csábítsanak. Magyarországon két bank (KDB, Hanwha), két elektrotechnikai óriás (LG, Samsung), két autógyár (Hyundai, Daewoo) és egy gumigyár (Hankook) is jelen van már.

Az ország közegészségügyi viszonyai jók. A lakosság 92%-a egészséges ivóvízhez jut, a gyerekeket beoltják fertőző betegségek ellen. A koreaiak leggyakrabban rosszindulatú daganatokban és a keringési rendszer betegségeiben halnak meg, de magas az öngyilkosságok száma is (negyedik a halálozásban).

Az oktatási rendszer magas színvonalú, és diplomásai versenyképessége kimagasló. Az első ország volt a világon, mely minden iskolatípusában internet-hozzáférést biztosított diákjainak. Száz lakosra jelenleg 131 telefonvonal és 66 internet-hozzáférés jut.

Források: OECD / Koreai Statisztikai Hivatal / Wikipédia / Asian Development Bank / Faludi Péter: Pak Csong-Hi gazdasági programja – a modernizáció gazdasági programja Dél-Koreában

2007. április