Fogyatékosság és egészségi okból fakadó korlátozottság

A népszámlálás fogyatékosságra vonatkozó kérdésére közel hétmillióan válaszoltak, közülük 274 ezer személy vallotta fogyatékosnak magát. A leggyakoribb fogyatékosság a mozgáskorlátozottság, a magukat fogyatékosnak vallók 41%-a él mozgáskorlátozottsággal. Az értelmi fogyatékossággal élők aránya 15%, a gyengénlátóké és aliglátóké 13%, a nagyothallóké 9%, az autistáké 5% volt 2022-ben. A többi fogyatékosság aránya nem érte el az öt százalékot. (Egy személy több fogyatékosság típusban is érintett lehet.)

Összességében a kérdésre válaszolók 4,0%-a vallotta fogyatékosnak magát. Életkor szerint számottevő különbségek figyelhetők meg a fogyatékossággal élők arányában: leginkább a középkorú korosztálytól emelkedik, ahol a veleszületett vagy szerzett (pl. baleset okozta) fogyatékosságok mellett az életkorból eredő problémák is egyre gyakoribbak. A 45–64 éves korosztályban 4,4%, a 65 éves és annál idősebbek között már 7,8% él valamilyen fogyatékossággal.

A különböző korosztályok körében más-más fogyatékosságtípus a meghatározó. 5 éves kor alatt a leggyakoribb fogyatékosság az autizmus spektrumzavar, ami ebben a korosztályban a fogyatékossággal élők 29%-át érinti; az 5–24 éves korosztályban már az autizmussal azonos az értelmi fogyatékosság súlya (31–31%); a 25–44 éves korosztályban az értelmi fogyatékossággal élők aránya a legmagasabb (34%); 45 éves kortól pedig már a mozgáskorlátozottságnak van a legnagyobb súlya, amely a 45–64 éves fogyatékossággal élők 41%-át, a 65 éves és annál idősebbek 56%-át érinti.

A fogyatékossággal élők aránya közel azonos a férfiak és nők között (4,1, illetve 3,9%), ugyanakkor a fogyatékossággal élő férfiak kétharmada, míg a nők csupán fele 65 év alatti. Az eltérő kormegoszlás is indokolja, hogy a fogyatékossággal élő nők körében a férfiakhoz viszonyítva nagyobb arányban fordul elő az elsősorban az idősebb korosztályt érintő gyengénlátás, aliglátás, vakság; a mozgáskorlátozottság; a nagyothallás és siketség; ugyanakkor a férfiaknál magasabb az autizmussal és az értelmi fogyatékossággal élők aránya.

A népszámlálás az úgynevezett funkcionális korlátozottságot, az alapvető tevékenységekben megélt nehézségeket vizsgálta a látás, hallás, járás, önellátás, emlékezés/koncentráció és kommunikáció terén. Közel 640 ezer fő, a válaszadók 9%-a súlyosan, míg 1,8 millió fő, a kérdésre válaszolók 27%-a mérsékelten korlátozott. A legtöbben a látásukban korlátozottak (több, mint 1,3 millió fő), de a leggyakoribb súlyos korlátozottság a járásban, lépcsőn közlekedés terén jelentkezik, amely több mint 400 ezer főt érint. (Egy személy több korlátozottság típusban is érintett lehet.)

A súlyos korlátozottság a funkcionális korlátozottság egyik területén sem haladja meg az 1%-ot gyerekkorban és fiatal felnőttkorban. A negyvenes életévek közepétől kezdődik a súlyos nehézségekkel küzdők arányának markánsabb növekedése, elsősorban a járás, látás és hallás terén. Az idősek körében a középkorúakhoz viszonyítva a többi területen is ugrásszerűen nő a nagy nehézségekkel szembesülők aránya.

Összességében a súlyosan korlátozottak aránya az 5–44 éves korosztályban 2,5%, a 45–64 éveseknél már 7,5%, a 65 év felettieknél pedig 26%.

A nyelvi kommunikáció kivételével az alapvető tevékenységek minden területén a nők körében magasabb a korlátozottak aránya. Különösen a járás és a látás terén rosszabb a nők helyzete a férfiakénál, ami többek között összefügg azzal, hogy a korlátozott nők között a férfiakhoz viszonyítva jóval magasabb az idősek aránya (50, illetve 38%).

A súlyosan korlátozottak között is a nőknél magasabb a járás és látás terén nehézségekkel küzdők aránya, ugyanakkor a férfiak körében a nőkhöz képest több mint másfélszer nagyobb a kommunikációs nehézségekkel élők, és 12%-kal magasabb az emlékezés, koncentráció terén súlyos problémákkal élők aránya.

Az egészségi okból korlátozottak aránya az életkorral növekszik, főként a negyvenes életévek közepétől. A 25–44 éves korosztály 20, a 65 éves és annál idősebbek már 70%-a szembesül kisebb-nagyobb nehézségekkel az alapvető tevékenységekben. Legnagyobb mértékben a súlyosan korlátozottak aránya emelkedik, a 65 éves és annál idősebbek több mint negyede küzd súlyos nehézségekkel. A gyermekek és fiatalok között a súlyos korlátozottság ritka (2–3%), a mérsékelt korlátozottság viszont minden tizedik gyermeket és minden hetedik fiatalt érint.

A súlyosan, illetve mérsékelten korlátozottak korstruktúrája jelentős mértékben eltér egymástól. Míg a súlyosan korlátozottak kétharmada 65 éves és annál idősebb, a mérsékelten korlátozottak kor szerinti megoszlása kiegyenlítettebb: csak négytizedük idős, és a súlyosan korlátozottakhoz képest körükben kétszer akkora a 45 év alattiak aránya (26%).

A nők között magasabb a súlyosan korlátozottak aránya (11%), mint a férfiaknál (7,9%), ami a 65 éves és annál idősebb nők rosszabb helyzetéből adódik. Az idős nők 28%-a, míg az idős férfiak 22%-a súlyosan korlátozott. Ezzel szemben a 65 év alatti férfiak körében a súlyosan korlátozottak aránya kismértékben meg is haladja a nőkét (4,6, illetve 4,2%).

A mérsékelten korlátozottak aránya szintén magasabb a nők, mint a férfiak között (28, illetve 25%). A nők helyzete a 18–64 éves korosztályban rosszabb a férfiakénál (25, szemben a 23%-kal), ugyanakkor a 65 évesek és annál idősebbek körében fordított a helyzet: a férfiak 45, míg a nők 43%-a érintett.

Összességében a férfiak 33%-a, a nők 39%-a korlátozott, vagyis kisebb-nagyobb nehézségeket tapasztal meg az alapvető tevékenységek legalább egyikében.

Az egészségi állapota miatt korlátozott népesség aránya szoros összefüggésben áll a népesség korösszetételével. Azokon a településeken, ahol magasabb az idősek aránya – például az idősek számára fenntartott intézmények jelenléte miatt – a korlátozottak aránya is magasabb. A Dunántúl és az Alföld déli részén, valamint a Mátrától északra elhelyezkedő területeken számos olyan település található, ahol 30% felett volt 2022-ben az egészségügyi okokból korlátozottak aránya. Ezzel szemben alacsonyabb a korlátozott népesség aránya a fővárosi és nagyvárosi agglomerációkban, ahol nagyobb arányban élnek fiatalabbak.

A munkaképes korúakon (15–64 éves) belül az egészségi okból korlátozottak arányának területi elhelyezkedése hasonló a teljes népességéhez, de annak szintje jóval alacsonyabb. A főváros kerületeinek többségében és egyes nagyvárosokban (Győr, Székesfehérvár, Szombathely), valamint vonzáskörzetükben alacsony az egészségi okból korlátozott népesség aránya. Ezzel szemben a kevésbé városias területeken, elsősorban a Dél-Dunántúlon, illetve Nógrád és Heves vármegyében már ebben a korcsoportban is nagyobb fokú a népesség egészségi okból eredő korlátozottsága.

A 65 éves és annál idősebbek esetében az egészségi okból korlátozott népesség térbeli eloszlása jelentősen eltér a munkaképes korúakétól. Ebben a korcsoportban, akárcsak a 15–64 évesek között, a dél-dunántúli települések helyzete szintén kedvezőtlen, ugyanakkor magas értékek jellemzők Nógrád és Heves mellett Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében is, különösen az utóbbiban éles a kontraszt a fiatalabb korcsoporthoz képest.

Az egészségi állapota miatt súlyosan korlátozott népesség 10%-ot meghaladó aránya a 15–64 éves korcsoportban csak a kis lélekszámú és jórészt periferikus helyzetű településeken figyelhető meg. Ezzel szemben a nagyvárosokat és vonzáskörzetüket, valamint Győr-Moson-Sopron vármegyét alacsony arányszámok jellemzik. A dél-dunántúli és az északkeleti vármegyék esetében pedig nagy eltérések mutatkoznak a korlátozottsági arányokban. Végül a délkeleti területeken közepesen magasak az arányok.

Míg a 65 éves és annál idősebb népesség esetében az egészségi állapota miatt súlyosan korlátozott népesség aránya a Dél-Dunántúlon és az északkeleti vármegyékben magas, addig a Dunántúl északi területeit alacsonyabb arányok jellemzik. Ugyanakkor mozaikszerűen ez utóbbi területen is kiemelkednek magas aránnyal jellemezhető települések, ahogy az ország keleti felén a román határ, a Tisza mente, valamint a Homokhátság térségében is.

A korlátozott személyek túlnyomó része, 97%-a magánháztartásban él, 3% lakik intézetekben és gyakorlatilag elhanyagolható körükben a hajléktalanok aránya. A mérsékelten korlátozottak között 2% (31 ezer fő), a súlyosan korlátozottak közül 6% (41 ezer fő) él különböző intézetekben.

Az intézetben élő korlátozottak több mint fele (57%) súlyos korlátozottsággal él, míg a hajléktalanok között és a magánháztartásokban jóval alacsonyabb a súlyosan korlátozottak aránya (39, illetve 25%).

A súlyosan korlátozottak között az intézetekben a magánháztartásokhoz viszonyítva nagyobb arányban élnek 65 éves és annál idősebbek, ugyanakkor alacsonyabb arányban élnek középkorúak (71, illetve 63%, valamint 18, illetve 24%).

Az intézetben élő mérsékelten korlátozottak között a magánháztartásokhoz viszonyítva ötször nagyobb a 18–24 éves fiatalok aránya (20, illetve 3,7%), míg a magánháztartásokban a gyermekek aránya némileg magasabb (5,0, illetve 2,5%).

A súlyosan és mérsékelten korlátozott hajléktalanok több mint kétharmada a 45–64 éves korosztályból kerül ki, és ebben a körben a legalacsonyabb az idősek aránya.

A magánháztartásban élő korlátozottak 44, az intézetben élők 41, a hajléktalan korlátozottak 78%-a férfi. A mérsékelten korlátozott férfiak 1,9, a nők 1,6%-a, a súlyosan korlátozott férfiak 5,7, a nők 6,9%-a került hosszú távra valamilyen intézménybe.

Az intézetben élő korlátozottak között a magánháztartásban élőkhöz viszonyítva különösen magas azok aránya, akiknek nehézségeik vannak az emlékezésben és koncentrációban, az önellátásban, illetve a kommunikációban (58, 53, illetve 40%). Az intézetekben élők leggyakoribb problémái a járás, emlékezés/koncentráció és önellátás terén jelentkeznek, de még a legkevésbé elterjedt kommunikációs nehészégek is négytizedüket érintik.

A magánháztartásokban és fedél nélkül élők körében az intézetben élőkhöz viszonyítva a látás kivételével minden területen alacsonyabb a nehézségekkel szembesülők aránya.

598 ezer súlyosan korlátozott és 1,8 millió mérsékelten korlátozott személy él magánháztartásokban. Az eltérő korstruktúrával összefüggésben – a mérsékelten korlátozottakhoz viszonyítva – a súlyosan korlátozottak magasabb aránya él egyszemélyes háztartásban (28, illetve 20%). 168 ezer súlyosan korlátozott személynek a saját háztartásában kell boldogulnia.

Ugyanakkor a mérsékelten korlátozottak között – ahol magasabb a gyermekek és fiatalok aránya – többen élnek családban. Háromnegyedük egy vagy többcsaládos háztartásban él, a súlyosan korlátozottaknak ez csak a kétharmadáról mondható el.

A súlyos korlátozottság hátrányt jelent az iskolázottság és azzal összefüggésben a munkaerőpiaci lehetőségek terén. A 25 éves és annál idősebb súlyosan korlátozottak körében a nem korlátozottakhoz viszonyítva sokkal magasabb a legfeljebb alapfokú végzettségűek és alacsonyabb a felsőfokú végzettségűek aránya (44, illetve 15, valamint 12, illetve 29%). A mérsékelten korlátozottak iskolázottsága sokkal közelebb áll a nem korlátozott népességhez.

A korlátozott nők iskolai végzettsége jobban elmarad a nem korlátozottakétól, mint férfiak esetében. Különösen hátrányos a súlyosan korlátozott nők helyzete.

Az alacsonyabb végzettségűek felül- és a magasabb végzettségűek alulreprezentáltsága a súlyosan korlátozottak körében különböző mértékben, de minden korcsoportban megfigyelhető. A nem korlátozottakhoz viszonyítva a 25–44 éves korosztályban a legmagasabb (közel két és félszeres) az alapfokú végzettségűek aránya, és a 45–64 évesek között a legalacsonyabb (kevesebb, mint feleakkora) a felsőfokú végzettségűek aránya.

A mérsékelten korlátozottak iskolázottsága jóval kevésbé marad el a nem korlátozottakétól, különösen a legfiatalabb, 25–44 éves korosztályban.

Ahogy a teljes népességben, úgy a korlátozottak között is kiugróan magas a diplomások aránya a fővárosban, ezt követik a megyei jogú városok, majd a városok és falvak. A súlyos korlátozottaknál a falvakhoz képest négyszeres, a mérsékelt korlátozottaknál háromszoros a diplomások aránya Budapesten. Általában az is elmondható, hogy Közép-Magyarországon kívül Közép- és Nyugat-Dunántúl vármegyéiben magasabb a felsőfokú végzettségűek aránya a korlátozottak körében, mint az ország egyéb területein.

A súlyos nehézségek közül a látás terén érintettek között a legmagasabb a felsőfokú végzettségűek és a legalacsonyabb az alapfokú végzettségűek aránya, míg a skála másik végpontját az önellátásban, kommunikációban és emlékezésben/koncentrációban megtapasztalt nehézségek jelentik, amelyek esetében nagyobb az esély az alacsonyabb iskolai végzettségre. A kommunikáció terén érintett súlyosan korlátozottak közül minden ötödik még az általános iskola nyolcadik osztályát sem tudta elvégezni.

Az alapvető tevékenységekben való súlyos korlátozottság megnehezíti a munkavállalást, számottevő hátrányt jelent a munkaerőpiacon. Míg a 15–64 évesek körében a nem korlátozottak 75, a mérsékelten korlátozottak 74%-ának van munkája, a súlyosan korlátozottak csupán 44%-a végez fizetett munkát. Ezzel párhuzamosan a súlyosan korlátozottak 38, a mérsékelten korlátozottak 11, míg a nem korlátozottak mindössze 5%-a ellátásban részesülő inaktív személy.

A súlyosan korlátozottak között a hallásban és látásban korlátozottak foglalkoztatottsága a legmagasabb (51, valamint 49%), és az önellátásban érintetteké a legalacsonyabb (19%). A többi területen korlátozottak körében a foglalkoztatottság 30–35% között van.

Az ellátásban részesülő inaktívak aránya magasabb szintű az önellátásban, nyelvi kommunikációban, járásban, és emlékezésben/koncentrációban korlátozottak között (66, illetve 51, valamint 49, illetve 45%), és alacsonyabb szintű a látás- valamint hallásproblémával küzdők között (30–30%).

A foglalkoztatottak aránya minden korlátozottsági kategóriában magasabb a férfiak között. A súlyosan korlátozott nők foglalkoztatottsága 3,9, a mérsékelten korlátozottaké 6,6, a nem korlátozottaké 5,3 százalékponttal alacsonyabb a férfiak foglalkoztatottságánál.

Minden korlátozottsági kategóriában a fővárosban a legmagasabb és a községekben a legalacsonyabb a foglalkoztatottság, azonban a súlyosan korlátozottak esetében jelentősebbek a területi különbségek. A községekhez képest a fővárosban a nem korlátozottaknál 6,7 százalékponttal, a mérsékelten korlátozottak között 7,7 százalékponttal, a súlyosan korlátozottak között 15 százalékponttal magasabb a foglalkoztatottság.

Általában magasabb a foglalkoztatottak aránya az ország középső részén, illetve az északnyugati vármegyékben, és elmarad az átlagtól az északkeleti országrészen, valamint a Dél-Dunántúlon. Igaz ez a mérsékelten és súlyosan korlátozott népességre is, azonban a súlyosan korlátozottak között nagyobbak a területi különbségek: a leghátrányosabb helyzetű dél-dunántúli és észak-alföldi vármegyék foglalkoztatottsága 17 százalékponttal alacsonyabb a budapestinél, míg a mérsékelten korlátozottaknál és a nem korlátozottaknál 10 százalékpont a különbség.

A 15–64 évesek körében az egészségi okból korlátozottak a nem korlátozottakhoz képest kisebb arányban végeznek vezetői, értelmiségi foglalkozást, és nagyobb arányban vállalnak ipari és építőipari foglalkozást, továbbá egyszerű fizikai munkát. A súlyosan korlátozottak különösen magas aránya (47%) él egyszerű fizikai munkából vagy ipari, építőipari foglalkozásból.

A súlyosan korlátozott foglalkoztatottak között a legnagyobb arányban a látásban korlátozottak végeznek vezető, értelmiségi vagy egyéb szellemi foglalkozást (41%); az egyszerű fizikai, ipari és építőipari munkát végzők aránya pedig a nyelvi kommunikációban és hallásban korlátozottak között a legmagasabb (53, illetve 52%).

A súlyosan korlátozott, 15–64 éves foglalkoztatott népességben a nők a férfiaknál nagyobb arányban végeznek vezető és szellemi, illetve szolgáltatási foglalkozásokat, valamint egyszerű fizikai munkát, míg a férfiak körében az ipari és építőipari, a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási foglalkozások súlya a nagyobb.

Míg Budapesten a vezető vagy szellemi munkát végzők aránya a súlyosan korlátozott foglalkoztatottak között 56%, a községekben arányuk ennek felét sem éri el (27%). A vidéki kistelepüléseken a mezőgazdasági, erdőgazdálkodási, ipari és egyszerű fizikai foglalkozások a meghatározók (62%), amelyek aránya Budapesten csak ennek fele (31%).

Az ötéves és annál idősebb népességben a nem korlátozottak 90, a mérsékelten korlátozottak 76, míg a súlyosan korlátozottak csak 46%-a végez rendszeres digitális tevékenységet. Az alapszintű digitális jártasságban (interneten böngészés, telekommunikáció) kevésbé nagyok a különbségek korlátozottak és nem korlátozottak között; a legalább középszintű digitális jártasság – online ügyintézés, vásárlás, szoftverhasználat – terén ugyanakkor jelentős a korlátozottak hátránya.

A mérsékelt korlátozottság csak a 25 éves és annál idősebbek esetében jelent hátrányt a digitális készségekben, a fiatalabbaknál inkább elősegíti a digitális jártasság megszerzését. A 25 évesnél fiatalabb mérsékelten korlátozottak körében a legalább középszintű digitális jártassággal rendelkezők aránya 70, míg a nem korlátozottak csoportjában 66%. A súlyos korlátozottság ugyanakkor minden korcsoportban hátrányt jelent a digitális jártasságban, de ez a hátrány a gyermekek esetében kisebb.

A súlyosan korlátozottak között különösen az önellátás és emlékezés/koncentráció terén nehézségeket megélők digitális jártassága alacsony. Az önellátásukban korlátozottak 31, az emlékezés/koncentrációban korlátozottak 35%-a végez rendszeresen valamilyen digitális tevékenységet. A legalább középszintű digitális jártassággal rendelkezők aránya az önellátásukban korlátozottak közt 12, az emlékezésben/koncentrációban korlátozottak közt 15%.

A fővárosban élő súlyosan korlátozottak között a községekben élőkhöz viszonyítva jóval magasabb a legalább középszintű digitális jártassággal rendelkezők aránya (32, illetve 17%), és kisebb azoké, akik nem végeznek rendszeres digitális tevékenységet (42 és 60%). A legalább középszintű digitális jártassággal rendelkezők aránya Közép-Magyarországon a legmagasabb (29%), a Dunántúlon 20%, az Alföld és Észak régióban 17%.

Az elmúlt közel tizenöt évben enyhe csökkenést mutatott azok aránya, akik legalább fél éve korlátozottnak érezték magukat a mindennapi tevékenységeik elvégzésében egészségi állapotuk miatt. A korlátozottak aránya összességében 6 százalékponttal, a súlyosan korlátozottak aránya 3 százalékponttal, a mérsékelten korlátozottak aránya 4 százalékponttal csökkent. 2024-ben a lakosság valamivel több mint egyötöde volt korlátozott a mindennapi tevékenységeinek elvégzésében, súlyos nehézségekről 6, mérsékelt nehézségekről 16% számolt be.

A korlátozottság hosszú távú csökkenése a nőknél és férfiaknál is megfigyelhető, miközben a teljes időszakban a nők körében volt magasabb mind a mérsékelten korlátozottak, mind a súlyosan korlátozottak aránya. 2024-ben a nők egynegyede, a férfiak egyötöde tapasztalt meg hosszantartó korlátozottságot a mindennapi tevékenységeiben egészségi állapota miatt.

A 25 éves és annál idősebb korosztályok mindegyikére vonatkozóan elmondható, hogy 2010 és 2024 között mind a súlyosan, mind a mérsékelten korlátozottak aránya csökkent körükben. A 16–24 éveseknél a korlátozottak aránya összességében nem változott, de ezen belül a súlyosan korlátozottak aránya nőtt a vizsgált időszakban. A mindennapi tevékenységekben való tartós korlátozottság jelentős mértékben nő az életkorral: 2024-ben a 16–24 éves korosztály 5,0, míg a 75 éves és annál idősebbek 64%-át korlátozta az egészségi állapota a mindennapi tevékenységek elvégzésében.