Jogszabályi háttér
A helyi iparűzési adó (röviden HIPA) a hazai önkormányzatok egyik legfontosabb bevételi forrásaként fontos szerepet játszik a települések működésében. A HIPA-t a helyi adókról szóló, 1990. évi C. törvénnyel1 vezették be, azzal a céllal, hogy az önkormányzatok pénzügyi önállóságot nyerjenek, és lehetőségük legyen a befolyó összeget közvetlenül visszaforgatni a település fejlesztésébe.
Az iparűzési adóból befolyó összeg elsőként a helyi közösségi közlekedési feladat ellátására, az ezen felüli bevétel elsősorban a települési önkormányzat képviselő-testületének hatáskörébe tartozó szociális feladatok finanszírozására és egyéb településfejlesztési feladatokra használható fel.
A HIPA-t azok a vállalkozások fizetik, amelyek egy adott önkormányzat területén székhellyel vagy telephellyel rendelkeznek, és ott rendszeres gazdasági tevékenységet folytatnak. Az adó alapját a nettó árbevétel képezi, amelyből bizonyos költségelemek – például az eladott áruk beszerzési értéke, az anyagköltség, vagy az alvállalkozóknak fizetett díjak – levonhatók. Mértéke az így előálló adóalap 0–2%-a, a konkrét adókulcsot ezen belül az önkormányzatok önálló hatáskörben döntik el.
Ha a vállalkozó több településen végez iparűzési tevékenységet, akkor az adó alapját meg kell osztania a települések között, és az így felosztott összegekre valamennyi érintett önkormányzat adókulcsa alapján külön-külön kell teljesíteni az adóbefizetést. A helyi iparűzési adó alapjának a székhely és a telephelyek közti megosztása általánosságban történhet a személyi jellegű ráfordításokkal arányosan, a vállalkozási tevékenységhez használt tárgyi eszközök értékének összege alapján, vagy – különösen a nagyobb, jelenleg 100 millió forintot meghaladó iparűzési adóalap esetén – ezek kombinációjaként. Bizonyos tevékenységet végző vállalkozásoknál egyedi módon történik a megosztás, mint például az energiaszolgáltató cégeknél, az építőipari vállalkozásoknál, a távközlési tevékenységet, vagy a légi személyszállítást végző vállalkozásoknál.
Módszertan
A Lorenz-görbe egy, a derékszögű koordináta-rendszerben készült, négyzet alakú ábra, ahol a vízszintes tengelyen a kumulált relatív gyakoriságok, a függőleges tengelyen a kumulált relatív értékösszegek szerepelnek. A négyzet átlója reprezentálja az egyenletes eloszlást, a koncentráció teljes hiányát. Minél messzebb helyezkedik el az átlótól lefelé a Lorenz-görbe, relatív értelemben annál koncentráltabb a vizsgált jelenség.
A Gini-index (koncentrációs együttható) egy adott terület (általában ország) jövedelmi (vagy vagyoni) egyenlőtlenségének mértéke. Értéke 0 és 1 közé esik. 0 értéke az egyenletes eloszlást jelenti, 1 pedig a tökéletes koncentrációt. Konkrét értéke a Lorenz-görbe alapján számszerűsíthető, a Lorenz-görbe és a tökéletes egyenlőséget jelző (45°-os) egyenes (átló) közti terület aránya az átló alatti háromszög területéhez képest.
Az abszolút és a relatív koncentráció mértékét egyaránt mérő mutatószám a Herfindahl–Hirschman-index, amely az egyik leggyakrabban használt koncentrációs mutatószám, a relatív értékösszeg négyzetösszege. 1/n és 1 között mér, ahol 1/n értéke mutatja az értékösszeg egyenletes megoszlását, azaz a relatív koncentráció hiányát, 1 értéke az abszolút koncentrációt, 1 a megfigyelésre koncentrált értékösszeget jelzi. HHI=Ʃ(Xi/ ƩXi)²
Térképek
A hagyományos méretarányos területi térképek mellett ún. topologikus térképek is megjelennek a tanulmányban.
A topologikus térképek olyan speciális tematikus térképek, ahol az eredeti topológia alapvető elemei megmaradnak, vagyis az eredetileg szomszédos területegységek itt is szomszédosak, a területegységek nagysága viszont az ábrázolandó társadalmi-gazdasági volumennel (ebben a tanulmányban a HIPA-bevétellel) arányos.
A helyiiparűzési adó-bevétel ágazati eloszlásának becslése
A HIPA adóalapja – a KSH rendelkezésére álló adatai alapján – az értékesítés nettó árbevételének és az anyagköltségeknek, az eladott áruk beszerzési értékének, a kutatási és kísérleti-fejlesztési ráfordításoknak, valamint az alvállalkozói teljesítményeknek a figyelembevételével állt elő.
Az előállt, nemzetgazdasági ágankénti – illetve a feldolgozóipar esetében ágazatonkénti – adóalap alapján egy egységes HIPA-kulcs alkalmazásával a becsült HIPA-bevétel ágazatonkénti megoszlása megegyezik a becsült HIPA-adóalap ágazatonkénti megoszlásával.
Ugyanakkor a HIPA-adóalap becslését többek között torzíthatja, hogy a cégek számára egyedileg alkalmazott kedvezményekről, illetve az egyes ágazatokban alkalmazható (és ezen belül a ténylegesen alkalmazott) egyedi számítási lehetőségekről (például az egyszerűsített adóalap-megállapítási módok alkalmazásáról) nem volt számszerű információnk. Emellett az ágazatonkénti aggregált adatok esetében az eladott áruk beszerzési értékének levonhatósági korlátaival sem lehetett számolni.
Adatforrások
A települési és budapesti kerületi szintű HIPA-adatok átvétele a Magyar Államkincstártól történt. Ezek az adatok elérhetők a KSH Tájékoztatási adatbázisában. A kiadványban felhasznált többi adat forrása a KSH.
Lábjegyzetek
Jogszabályi háttér
A helyi iparűzési adó (röviden HIPA) a hazai önkormányzatok egyik legfontosabb bevételi forrásaként fontos szerepet játszik a települések működésében. A HIPA-t a helyi adókról szóló, 1990. évi C. törvénnyel1 vezették be, azzal a céllal, hogy az önkormányzatok pénzügyi önállóságot nyerjenek, és lehetőségük legyen a befolyó összeget közvetlenül visszaforgatni a település fejlesztésébe.
Az iparűzési adóból befolyó összeg elsőként a helyi közösségi közlekedési feladat ellátására, az ezen felüli bevétel elsősorban a települési önkormányzat képviselő-testületének hatáskörébe tartozó szociális feladatok finanszírozására és egyéb településfejlesztési feladatokra használható fel.
A HIPA-t azok a vállalkozások fizetik, amelyek egy adott önkormányzat területén székhellyel vagy telephellyel rendelkeznek, és ott rendszeres gazdasági tevékenységet folytatnak. Az adó alapját a nettó árbevétel képezi, amelyből bizonyos költségelemek – például az eladott áruk beszerzési értéke, az anyagköltség, vagy az alvállalkozóknak fizetett díjak – levonhatók. Mértéke az így előálló adóalap 0–2%-a, a konkrét adókulcsot ezen belül az önkormányzatok önálló hatáskörben döntik el.
Ha a vállalkozó több településen végez iparűzési tevékenységet, akkor az adó alapját meg kell osztania a települések között, és az így felosztott összegekre valamennyi érintett önkormányzat adókulcsa alapján külön-külön kell teljesíteni az adóbefizetést. A helyi iparűzési adó alapjának a székhely és a telephelyek közti megosztása általánosságban történhet a személyi jellegű ráfordításokkal arányosan, a vállalkozási tevékenységhez használt tárgyi eszközök értékének összege alapján, vagy – különösen a nagyobb, jelenleg 100 millió forintot meghaladó iparűzési adóalap esetén – ezek kombinációjaként. Bizonyos tevékenységet végző vállalkozásoknál egyedi módon történik a megosztás, mint például az energiaszolgáltató cégeknél, az építőipari vállalkozásoknál, a távközlési tevékenységet, vagy a légi személyszállítást végző vállalkozásoknál.
Módszertan
A Lorenz-görbe egy, a derékszögű koordináta-rendszerben készült, négyzet alakú ábra, ahol a vízszintes tengelyen a kumulált relatív gyakoriságok, a függőleges tengelyen a kumulált relatív értékösszegek szerepelnek. A négyzet átlója reprezentálja az egyenletes eloszlást, a koncentráció teljes hiányát. Minél messzebb helyezkedik el az átlótól lefelé a Lorenz-görbe, relatív értelemben annál koncentráltabb a vizsgált jelenség.
A Gini-index (koncentrációs együttható) egy adott terület (általában ország) jövedelmi (vagy vagyoni) egyenlőtlenségének mértéke. Értéke 0 és 1 közé esik. 0 értéke az egyenletes eloszlást jelenti, 1 pedig a tökéletes koncentrációt. Konkrét értéke a Lorenz-görbe alapján számszerűsíthető, a Lorenz-görbe és a tökéletes egyenlőséget jelző (45°-os) egyenes (átló) közti terület aránya az átló alatti háromszög területéhez képest.
Az abszolút és a relatív koncentráció mértékét egyaránt mérő mutatószám a Herfindahl–Hirschman-index, amely az egyik leggyakrabban használt koncentrációs mutatószám, a relatív értékösszeg négyzetösszege. 1/n és 1 között mér, ahol 1/n értéke mutatja az értékösszeg egyenletes megoszlását, azaz a relatív koncentráció hiányát, 1 értéke az abszolút koncentrációt, 1 a megfigyelésre koncentrált értékösszeget jelzi. HHI=Ʃ(Xi/ ƩXi)²
Térképek
A hagyományos méretarányos területi térképek mellett ún. topologikus térképek is megjelennek a tanulmányban.
A topologikus térképek olyan speciális tematikus térképek, ahol az eredeti topológia alapvető elemei megmaradnak, vagyis az eredetileg szomszédos területegységek itt is szomszédosak, a területegységek nagysága viszont az ábrázolandó társadalmi-gazdasági volumennel (ebben a tanulmányban a HIPA-bevétellel) arányos.
A helyiiparűzési adó-bevétel ágazati eloszlásának becslése
A HIPA adóalapja – a KSH rendelkezésére álló adatai alapján – az értékesítés nettó árbevételének és az anyagköltségeknek, az eladott áruk beszerzési értékének, a kutatási és kísérleti-fejlesztési ráfordításoknak, valamint az alvállalkozói teljesítményeknek a figyelembevételével állt elő.
Az előállt, nemzetgazdasági ágankénti – illetve a feldolgozóipar esetében ágazatonkénti – adóalap alapján egy egységes HIPA-kulcs alkalmazásával a becsült HIPA-bevétel ágazatonkénti megoszlása megegyezik a becsült HIPA-adóalap ágazatonkénti megoszlásával.
Ugyanakkor a HIPA-adóalap becslését többek között torzíthatja, hogy a cégek számára egyedileg alkalmazott kedvezményekről, illetve az egyes ágazatokban alkalmazható (és ezen belül a ténylegesen alkalmazott) egyedi számítási lehetőségekről (például az egyszerűsített adóalap-megállapítási módok alkalmazásáról) nem volt számszerű információnk. Emellett az ágazatonkénti aggregált adatok esetében az eladott áruk beszerzési értékének levonhatósági korlátaival sem lehetett számolni.
Adatforrások
A települési és budapesti kerületi szintű HIPA-adatok átvétele a Magyar Államkincstártól történt. Ezek az adatok elérhetők a KSH Tájékoztatási adatbázisában. A kiadványban felhasznált többi adat forrása a KSH.