Ipari értéklánchossz és területi koncentráltság, 2026 január
Közzétéve: 2026. február 24.
A magyarországi ipari kibocsátás a 2010-es években folyamatosan nőtt. Ezt a lendületet a világjárvány ugyan átmenetileg megtörte, viszont 2021-2022-ben a termelés nagysága már a pandémia előtti csúcspontot is felülmúlta. 2023-ban és 2024-ben azonban az uniós országok többségéhez hasonlóan hazánkban is csökkent az ipari kibocsátás.
A termelés területi koncentrációja Magyarországon 2021 után – a korábbi mérséklődő tendenciával ellentétben – erősödött. Mindezek ellenére továbbra is kisebb az uniós átlagnál, és a kibocsátás kevésbé kötődik egy-egy vármegyéhez, illetve alágazathoz.
A magyar ipari szektor bruttó hozzáadott értékének kibocsátáshoz viszonyított aránya 2024-ben 25,4%-ot tett ki. Az értéklánchossz az elmúlt tíz évben 2021-ig nagyjából változatlan maradt, majd 2021-ben kismértékben, 2022-ben pedig már határozottabban – 21% alá – csökkent, 2023-tól ismét növekedés következett be. Ez utóbbi változás mögött az ún. összetétel-hatás áll, azaz a kibocsátás eltolódott a magasabb hozzáadottérték-tartalmú ágazatok felé. Az értéklánchossz nagyságának alakulása – bár eltérő szinten – a hazaihoz hasonló folyamatot írt le a visegrádi országokban és Németországban is.
A bruttó hozzáadott érték kibocsátáshoz viszonyított arány Magyarországon ipari alágazatonként jelentősen eltért, az elmúlt évben 15,7 (vegyi anyag, termék gyártása) és 54,8% (bányászat) között szóródott. Az értéklánchossz több esetben azon alágazatokban rövidebb az átlagosnál, melyek termelés tekintetében nagyobb súlyt képviselnek (kiemelhető a közúti jármű gyártása, az élelmiszeripar, a villamos berendezés gyártása, valamint a számítógép, elektronikai, optikai termék gyártása, ezen négy alágazat ipari kibocsátásban képviselt együttes aránya 39%).
A hazai értéklánchossz alakulását továbbra is jelentősen befolyásolja a kibocsátás importigénye, ami a termelésben nagyobb súlyt képviselő ágazatok esetében magasabb. Ez az exporthoz szükséges import nagyságában is nyomon követhető: száz forint export importtartalma az ipar egészében is jelentős (63 forint), de a legnagyobb exportáló ágazatok (számítógépgyártás, járműgyártás) esetében ez átlag feletti. Érdemes kiemelni a gyógyszergyártást, ami szintén jelentős exportáló ágazat (és egyike a legmagasabb hozzáadottérték-tartalmú tevékenységeknek), azonban viszonylag alacsony importigényességgel teszi ezt.
Az ipari teljesítmény változása
Magyarországon az ipar nemzetgazdasági súlya viszonylag nagy, 2024-ben a bruttó hozzáadott érték 22%-át adta, ami meghaladta az uniós átlagot (20%), és a tagállamok közül a 8. legmagasabb arány volt. Az ipar nemzetgazdasági ágai közül a feldolgozóipar a domináns, az ipari hozzáadott érték 85, a teljes nemzetgazdasági hozzáadott érték 18%-át jelentette, ezzel a legfontosabb nemzetgazdasági ágnak számít. (A feldolgozóipar mögött már hosszú ideje az ingatlanügyletek és a kereskedelem súlya a legnagyobb hazánkban.) A feldolgozóipar szerepe nemcsak Magyarországon jelentős, hanem az uniós tagállamok kétharmadában vezeti a nemzetgazdasági ágak rangsorát. Az egyes nemzetgazdasági ágak összevonásával létrehozott, úgynevezett „legmagasabb szintű ágazati aggregátumok” alapján azonban az Európai Unió országainak mindegyikére igaz, hogy meglehetősen alacsony a gazdaság ágazati koncentrációja, vagyis a bruttó hozzáadott érték termelése nem koncentrálódik dominánsan egyik vagy másik nagyobb ágazatcsoportra, így az iparra sem. Erre utal, hogy a koncentrációt mutató Herfindahl–Hirschman-index1 országonként 0,13 és 0,19 között szóródott 2024-ben.
Magyarországon az ipari termelés volumene az 1990-es évek első felében, a szerkezetváltáshoz kapcsolódó átmeneti csökkenést követően, az évtized második felében érte el ismét a rendszerváltás előtti szintet. A növekvő tendencia ezt követően is folytatódott, egészen 2007-ig, majd 2008 és 2012 között – évenként ingadozó teljesítmény mellett – összességében mérséklődött a kibocsátás (1. ábra). A hazai ipar 2013-ban ismét növekedési pályára állt: 2019-ig, a koronavírus-járvány kitöréséig tartó konjunktúra időszakában az ipari termelés volumene összességében 35%-kal2 nőtt, ami (Írország mögött) a második legnagyobb növekedési ütemnek számított az unióban. A világjárvány megtörte az ipar lendületét, ám a visszaesés átmeneti volt: a kibocsátás 2020-ban 6,0%-kal csökkent, de 2021-ben már meghaladta a pandémia előtti csúcspontot, 2022-ben pedig tovább emelkedett. 2023-ban és 2024-ben azonban – az uniós országok többségéhez hasonlóan – hazánkban is csökkent az ipari teljesítmény. Hosszú távú tendenciákat tekintve 2000-hez viszonyítva közel kétszeres3 a bővülés, ami jelentősen meghaladta az uniós átlagot (15%), és a tagállamok között a hatodik legnagyobb növekedési ütemnek számított (Írország, Lengyelország, Litvánia, Szlovákia és Észtország mögött). Ugyanebben az időszakban a legnagyobb ipari potenciállal rendelkező és a hazai gazdaság szempontjából is nagy jelentőségű Németország ipari kibocsátása 8,3%-kal nőtt.
1. ábra
Az ipari termelés térbeli koncentrációja
Az országok ipari termeléséből a különböző térségek nem egységesen veszik ki a részüket. Egyes régiókban ipari központok alakulnak ki, míg máshol alacsony lehet az iparágak jelenléte, vagy más gazdasági ágazatok foglalnak el domináns pozíciót. A központok kialakulását több tényező is befolyásolhatja: megkötelíthetőség, természeti adottságok, társadalmi és funkcionális jellemzők, fejlettségi szint, valamint történeti tényezők.
A 2023-as adatok alapján az uniós NUTS3 szintű térségek legnagyobb ipari hozzáadott értéket termelő 10%-a az összes hozzáadott érték 43%-át, 20%-uk pedig az 59%-át koncentrálja, addig Magyarországon 10%-uk (Budapest és Pest vármegye) adja az összes hozzáadott érték 34%-át, 20%-uk (Budapest, Pest, Győr-Moson-Sopron és Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye) a 49%-át.
Budapesten és Pest vármegyében az ipari hozzáadott érték az országos átlaghoz képest nagyobb arányban képződik a gyógyszeriparban (2,14), a kokszgyártás, kőolaj-feldolgozásban (2,19), a nyomdai tevékenységekben (1,74) és a villamos berendezések gyártásában (1,49). (A zárójelben a 2023. évi hozzáadott értéken belüli budapesti és Pest vármegyei érték országos megfelelőjéhez viszonyított hányadosa szerepel.)
2. ábra
A cseh és ír térségek szinte mindegyike (egy-egy kivétellel) a legnagyobb ipari hozzáadott értékkel rendelkező területek közé tartozik, azonban országon belül eltérő struktúrát mutatnak: míg Csehországban a bruttó ipari hozzáadott érték egyenletesen oszlik meg a térségek között, addig Írországban jóval heterogénebb eloszlást mutat a Gini együttható4. A mutatók konkrét értékeit vizsgálva Írországban, Belgiumban és Spanyolországban a leginkább koncentrált az ipari termelés eloszlása, Szlovákiában pedig a legkevésbé. Az uniós tagállamok átlagos értéke 0,54, Magyarországé pedig 0,42 volt 2023-ban. A koncentráció mértéke az előző évhez képest mind az EU-ban, mind Magyarországon enyhén nőtt.
3. ábra
Magyarországon tehát területileg kevésbé koncentrált az ipari termelés az uniós átlaghoz képest. Ezt támasztja alá az Európai Unió NUTS3 szintű – Magyarországon egy-egy vármegyének megfelelő – térségeiben5 az ipar bruttó hozzáadott értéke alapján képzett decilisek adatait ábrázoló Lorenz-görbe6 is, amely uniós szinten az ipar hazainál nagyobb területi koncentráltságát jelzi.
4. ábra
A területi koncentráltság Magyaroszágon az elmúlt több mint húsz évben az 5. ábrán látható módon változott. A grafikonon két mutatószám alakulása követhető nyomon, egyrészt a Herfindahl-index7 értéke a 20 vármegye folyóáras ipari hozzáadott értéke alapján, másrészt Budapest és Pest vármegye hozzáadott érték arányának változása szerint.
Hazánkban az ipari hozzáadott érték területi koncentrációjának mértéke 2012-ig növekedett, a 2010-es évek végéig csökkenő mértékű volt, majd 2022-ben ismét emelkedni kezdett, és ez a 2023-ban folytatódott.
5. ábra
Ipari értékláncok Magyarországon és az Európai Unióban
Az ipari szektor bruttó hozzáadott értékének kibocsátáshoz viszonyított aránya Magyarországon az elmúlt tíz évben 25-26% körül alakult, majd 2021-2022-ben – főként az ár–arány változások miatt – 21%-ra csökkent. 2023-2024-ben az értéklánchossz visszaállt a 25% körüli szintre.
A változás EU-s összehasonlításban, illetve a visegrádi országokkal és Németországgal történő összevetésben nem mutat különbséget, a folyamatok azonosan alakultak, a változás mértékében látható eltérés az országok között.
6. ábra
Az értéklánc hosszának változását a volumen- és árfolyamatok mellett az összetétel-hatás is befolyásolja. Ha a termelés eltolódik az alacsonyabb vagy magasabb hozzáadottérték-tartalmú ágazatok felé, az az ipar egészének átlagos értéklánchosszát tekintve nem tényleges változás, hanem összetétel-hatás. A hozzáadott-értéktartalmat és annak változását az összetétel-hatás kiszűrésével (az ágazatok közötti változatlan kibocsátásmegoszlás feltételezésével) vizsgálva látható, hogy a nagyobb változásokat nem az összetétel-hatás okozza, de néhány évben ennek hatása is érezhető, pl. 2009-ről 2010-re a standardizált arány kevésbé csökkent (azaz az összetétel-hatás okozta a változás egy részét), majd ez 2011-re ellentétes irányban „korrigálódott”. Az utolsó két évben (2023-2024) is megfigyelhető volt az összetétel-hatás, a standardizált arányszám kevésbé nőtt, mint az eredeti, azaz a kibocsátás eltolódott némileg a magasabb hozzáadottérték-tartalmú ágazatok felé (enne tipikus példája a gyógyszergyártás, amelynek nőtt az aránya).
7. ábra
A 2021-2022. évi jelentős hozzáadott-érték tartalom mérséklődésében nagy szerepet játszottak az árarány-változások is. Mindkét évben a folyó termelőfelhasználás árszínvonala jóval nagyobb mértékben emelkedett, mint a hozzáadott értéké8, emiatt a folyó áras adatok alapján számított hozzáadottérték-arány tisztán az árváltozások következtében is csökkent. A volumenváltozások ezt erősítették, így mind 2021-ben, mind 2022-ben jobban nőtt (vagy kevésbé csökkent) a folyó termelőfelhasználás volumene (azaz anyagigényesebb lett a termelés), ez is mérsékelte a folyó áras adatok alapján számolt hozzáadottérték-arányt.
2023-ban az árarányok változása az előző két évvel ellentétes tendenciát követett. A folyó termelőfelhasználás árai átlagosan jelentősen mérséklődtek (többek között az energia árcsökkenés következtében), míg a hozzáadott érték árszínvonala nagyjából az előző éveknek megfelelő mértékben jelentősen nőtt. A termelés anyagigényessége is némileg alacsonyabb szintre került az iparban (a hozzáadott érték volumene valamivel kisebb mértékben csökkent, mint a kibocsátásé).
1. tábla
A folyó termelőfelhasználás, hozzáadott érték, kibocsátás érték. ár- és volumenindexei az iparban, előző év = 100,0%
Aggregátum
Árindex
Volumenindex
Értékindex
2021
2022
2023
2021
2022
2023
2021
2022
2023
Folyó termelő-felhasználás
126,7
132,5
89,0
96,3
107,0
107,2
122,0
141,8
95,4
Hozzáadott érték
119,4
118,9
118,5
92,3
102,2
95,4
110,2
121,5
121,1
Kibocsátás
124,8
129,4
95,1
95,3
105,9
93,1
119,0
137,0
100,7
Az értéklánchossz az ipar kisebb súlyú ágazataiban átlagosan magasabb. Az ipari ágazatokban a hozzáadottérték-tartalom nagyon jelentős különbségeket mutat: az értékláncok hossza a bányászatban, a gyógyszergyártás, ipari gép, berendezés, eszköz javítása és a nyomdaipar területén a legnagyobb, 45% körüli vagy afeletti aránnyal. A legalacsonyabb értéket ezzel szemben a számítógépgyártás, fémalapanyag-gyártás, a közúti jármű gyártása és a vegyi anyagok és termékek gyártása mutatja 20% alatti értékeklel.
8. ábra
Az értéklánchosszok alágazati szinten a visegrádi országok összehasonlításában is jelentősebb különbségeket mutatnak. A járműgyártás Magyarországhoz hasonlóan Csehországban és Szlovákiában is a legnagyobb súlyú ipari alágazatnak számít, az értéklánchossz a három ország között 7,1 százalékpontos sávban mozgott 2023-ban. A kiemelt alágazatok közül hazánk kedvezőbb helyzete a fémalapanyag és fémfeldolgozási termék gyártásában figyelhető meg, a számítógép, elektronikai, optikai termék gyártása, illetve az energiaipar esetében pedig a második helyen áll a V4-országok között.
2. tábla
Az ipari bruttó hozzáadott értékben képviselt részarány és az értéklánchossz nagysága néhány kiemelt ipari ágazatban, ágazatcsoportban, 2023
(százalék)
Ágazat, ágazatcsoport
Magyarország
Csehország
Lengyelország
Szlovákia
Németországa)
Részesedés az ipari bruttó hozzáadott értékből
Feldolgozóipar összesen
85,3
82,1
75,4
79,9
84,7
Ezen belül:
élelmiszeripar
9,4
7,3
11,6
6,1
6,4
gumi-, műanyag és nemfém ásványi termék gyártása
7,9
8,7
9,7
8,5
6,0
fémalapanyag és fémfeldolgozási termék gyártása
8,4
11,3
10,3
15,1
10,1
számítógép, elektorinikai, optikai temék gyártása
7,1
4,2
1,3
2,3
6,4
villamos berendezés gyártása
7,4
7,3
4,2
4,2
5,5
járműgyártás
14,5
18,5
6,6
18,0
18,3
Energiaipar
10,7
12,3
13,7
16,5
10,4
Értéklánchossz
Feldolgozóipar összesen
23,5
26,5
26,5
20,6
33,5
Ezen belül:
élelmiszeripar
20,4
27,9
20,7
24,9
24,2
gumi-, műanyag és nemfém ásványi termék gyártása
29,3
31,5
31,6
29,1
37,1
fémalapanyag és fémfeldolgozási termék gyártása
31,8
29,6
29,0
27,0
31,0
számítógép, elektronikai, optikai termék gyártása
20,2
25,3
16,4
17,6
51,1
villamos berendezés gyártása
19,2
32,1
23,6
18,3
36,9
járműgyártás
15,6
19,1
18,3
12,0
32,7
Energiaipar
39,9
37,5
51,2
22,9
37,2
Forrás:Eurostat.
a) Előzetes adatok
Az értékláncok elemzésének adekvát eszköze az Ágazati kapcsolatok mérlege (ÁKM), amely a közvetlen felhasználások mellett a halmozott (közvetlen és tovagyűrűző hatások következtében kumulálódott közvetett hatások összege) felhasználásokat is képes bemutatni. Szimmetrikus ÁKM 5 évente készül, az utolsó rendelkezésre álló ÁKM a 2020-as évre vonatkozik. Miután az ÁKM alapvetően a gazdaság ún. technológiai kapcsolatrendszerét mutatja, ez időben lassan változik, ezért a 2020-as kép ma is releváns.
3. tábla
Szimmetrikus ÁKM matematikai feldolgozása alapján számolt fajlagosok
Szempont
Ipar
Nemzet-gazdaság
Multiplikátor (1 Ft hozzáadott érték előállítása összesen mekkora hazai kibocsátást generál), Ft
1,36
1,37
Közvetlen importtartalom (1 Ft kibocsátás előállításhoz közvetlenül mekkora importra volt szükség), Ft
0,5
0,28
Halmozott importtartalom (1 Ft kibocsátás előállításhoz közvetlenül és közvetve mekkora importra volt szükség), Ft
0,584
0,358
A kibocsátás exportaránya (mekkora arány realizálódik a teljes felhasználási oldalon exportként), %
42,6%
27,1%
Forrás: KSH Szimmetrikus ÁKM, szervezet x szervezet 2020. alapján saját számítás.
A 3. táblázatban az ipar és a teljes nemzetgazdaság alapvető mutatószámai láthatók. Az ún. multiplikátor mutatja, hogy a tovagyűrűző hatásokat is figyelembe véve 1 forint hozzáadott érték előállítása összesen mekkora hazai kibocsátást generál. Ezt alapvetően két tényező befolyásolja, a termelés importigénye (minél inkább importigényes egy tevékenység, annál kevésbé generál hazai kibocsátást,) és a hozzáadottérték-tartalma (minél magasabb a hozzáadottérték-tartalom, annál alacsonyabb a folyó termelőfelhasználás aránya, ezért annál kisebb a tovagyűrűző hatás is). Az iparban a multiplikátor értéke 1,36 forint, ami nagyjából megfelel a nemzetgazdasági átlagnak.
A kibocsátás előállításához szükséges közvetlen és halmozott importtartalom önmagában is fontos és érdekes. Közvetlenül az ipar egészében is magas az importtartalom, 1 forint kibocsátás importtartalma 0,5 forint, és ehhez a tovagyűrűző hatások következtében még 0,08 forint adódik, azaz az iparban az importanyag-felhasználás döntően közvetlen módon kerül be a termékek értékébe. Ehhez képest az egyes ipari ágazatokban elég nagy lehet a különbség. (Pl. a járműiparban a közvetlen importtartalom az iparon belül is kiemelkedően magas, 1 forint kibocsátásba 0,67 forint importtartalom „épül be”, a közvetett import aránya további 0,07 forint.)
Tekintettel arra, hogy az ipar kiemelkedő szerepet játszik az exportban, további mutatók számítása is indokolt. Az ÁKM segítségével számolhatók ún, tartalommutatók is, ezek közül érdeklődésre tarthat számot az export halmozott importtartalma (azaz 100 forint exporthoz mekkora importra van szükség). A 9. ábra az ÁKM alapján mutatja az ipar részei és egésze esetében az export fajlagos importtartalmát.
Látható, hogy 100 forint export importtartalma az ipar egészében is jelentős (63 forint), de a legnagyobbak közé tartozó exportáló ágazatok (számítógépgyártás, járműgyártás) esetében ez átlag feletti. Érdemes kiemelni a lista másik évégről a gyógyszergyártást, ami szintén jelentős exportáló ágazat (és mint láttuk egyike a legmagasabb hozzáadottérték-tartalmú tevékenységeknek), ráadásul viszonylag alacsony importigényességgel teszi ezt.
9. ábra
Lábjegyzetek
-
A Herfindahl–Hirschman-index az egyik leggyakrabban használt koncentrációs mutatószám, a relatív értékösszeg négyzetösszege. 1/n és 1 között mér, ahol 1/n értéke mutatja az értékösszeg egyenletes megoszlását az n számú ágazatcsoport között, azaz a relatív koncentráció hiányát, 1 értéke az abszolút koncentrációt, ha csak egyetlen ágazatcsoport lenne jelen egy adott gazdaságban. ↩
-
A nemzetközi összehasonlításhoz rendelkezésre álló naptárhatással kiigazított adatok alapján. ↩
-
A nemzetközi összehasonlításhoz rendelkezésre álló naptárhatással kiigazított adatok alapján. ↩
-
A Gini-index (koncentrációs együttható) 0 értéke az egyenletes eloszlást jelenti, 1 pedig a tökéletes koncentrációt. Részletesebben lásd a mószertani leírásban. ↩
-
Gross value added at basic prices by NUTS 3 regions [nama_10r_3gva__custom_10826236], Eurostat: Statistics | Eurostat (europa.eu). ↩
-
A Lorenz-görbe egy, a derékszögű koordináta-rendszerben készült négyzet alakú ábra, ahol a négyzet átlója reprezentálja az egyenletes eloszlást, a relatív koncentráció teljes hiányát. Minél messzebb helyezkedik el az álótól lefelé a Lorenz-görbe, relatív értelemben annál koncentráltabb a vizsgált jelenség. Lásd még a módszertani leírást. Az EU-tagországokban egy decilisben mintegy 117 régió található, Magyarország esetében, mivel NUTS 3 szintű a 20 vármegye, minden decilisben 2 vármegye van. ↩
-
A Herfindahl-index definíciója és leírása az 1. lábjegyzetben és a módszertani leírásban megtalálható. A Herfindahl-index elvileg az abszolút és relatív koncentráció mértékét, annak változását is méri, de esetünkben miután végig 20 vármegye van, az abszolút koncentráció mértéke nem változik. ↩
-
Technikailag a hozzáadott-érték volumenindexe kettős deflálással készül, azaz az árindex egy implicit (közvetve számolt) index, de tartalmilag a kibocsátás indexe a folyó termelőfelhasználás és hozzáadott érték indexeinek súlyozott átlaga. ↩
Közzétéve: 2026. február 24.
A magyarországi ipari kibocsátás a 2010-es években folyamatosan nőtt. Ezt a lendületet a világjárvány ugyan átmenetileg megtörte, viszont 2021-2022-ben a termelés nagysága már a pandémia előtti csúcspontot is felülmúlta. 2023-ban és 2024-ben azonban az uniós országok többségéhez hasonlóan hazánkban is csökkent az ipari kibocsátás.
A termelés területi koncentrációja Magyarországon 2021 után – a korábbi mérséklődő tendenciával ellentétben – erősödött. Mindezek ellenére továbbra is kisebb az uniós átlagnál, és a kibocsátás kevésbé kötődik egy-egy vármegyéhez, illetve alágazathoz.
A magyar ipari szektor bruttó hozzáadott értékének kibocsátáshoz viszonyított aránya 2024-ben 25,4%-ot tett ki. Az értéklánchossz az elmúlt tíz évben 2021-ig nagyjából változatlan maradt, majd 2021-ben kismértékben, 2022-ben pedig már határozottabban – 21% alá – csökkent, 2023-tól ismét növekedés következett be. Ez utóbbi változás mögött az ún. összetétel-hatás áll, azaz a kibocsátás eltolódott a magasabb hozzáadottérték-tartalmú ágazatok felé. Az értéklánchossz nagyságának alakulása – bár eltérő szinten – a hazaihoz hasonló folyamatot írt le a visegrádi országokban és Németországban is.
A bruttó hozzáadott érték kibocsátáshoz viszonyított arány Magyarországon ipari alágazatonként jelentősen eltért, az elmúlt évben 15,7 (vegyi anyag, termék gyártása) és 54,8% (bányászat) között szóródott. Az értéklánchossz több esetben azon alágazatokban rövidebb az átlagosnál, melyek termelés tekintetében nagyobb súlyt képviselnek (kiemelhető a közúti jármű gyártása, az élelmiszeripar, a villamos berendezés gyártása, valamint a számítógép, elektronikai, optikai termék gyártása, ezen négy alágazat ipari kibocsátásban képviselt együttes aránya 39%).
A hazai értéklánchossz alakulását továbbra is jelentősen befolyásolja a kibocsátás importigénye, ami a termelésben nagyobb súlyt képviselő ágazatok esetében magasabb. Ez az exporthoz szükséges import nagyságában is nyomon követhető: száz forint export importtartalma az ipar egészében is jelentős (63 forint), de a legnagyobb exportáló ágazatok (számítógépgyártás, járműgyártás) esetében ez átlag feletti. Érdemes kiemelni a gyógyszergyártást, ami szintén jelentős exportáló ágazat (és egyike a legmagasabb hozzáadottérték-tartalmú tevékenységeknek), azonban viszonylag alacsony importigényességgel teszi ezt.
Az ipari teljesítmény változása
Magyarországon az ipar nemzetgazdasági súlya viszonylag nagy, 2024-ben a bruttó hozzáadott érték 22%-át adta, ami meghaladta az uniós átlagot (20%), és a tagállamok közül a 8. legmagasabb arány volt. Az ipar nemzetgazdasági ágai közül a feldolgozóipar a domináns, az ipari hozzáadott érték 85, a teljes nemzetgazdasági hozzáadott érték 18%-át jelentette, ezzel a legfontosabb nemzetgazdasági ágnak számít. (A feldolgozóipar mögött már hosszú ideje az ingatlanügyletek és a kereskedelem súlya a legnagyobb hazánkban.) A feldolgozóipar szerepe nemcsak Magyarországon jelentős, hanem az uniós tagállamok kétharmadában vezeti a nemzetgazdasági ágak rangsorát. Az egyes nemzetgazdasági ágak összevonásával létrehozott, úgynevezett „legmagasabb szintű ágazati aggregátumok” alapján azonban az Európai Unió országainak mindegyikére igaz, hogy meglehetősen alacsony a gazdaság ágazati koncentrációja, vagyis a bruttó hozzáadott érték termelése nem koncentrálódik dominánsan egyik vagy másik nagyobb ágazatcsoportra, így az iparra sem. Erre utal, hogy a koncentrációt mutató Herfindahl–Hirschman-index1 országonként 0,13 és 0,19 között szóródott 2024-ben.
Magyarországon az ipari termelés volumene az 1990-es évek első felében, a szerkezetváltáshoz kapcsolódó átmeneti csökkenést követően, az évtized második felében érte el ismét a rendszerváltás előtti szintet. A növekvő tendencia ezt követően is folytatódott, egészen 2007-ig, majd 2008 és 2012 között – évenként ingadozó teljesítmény mellett – összességében mérséklődött a kibocsátás (1. ábra). A hazai ipar 2013-ban ismét növekedési pályára állt: 2019-ig, a koronavírus-járvány kitöréséig tartó konjunktúra időszakában az ipari termelés volumene összességében 35%-kal2 nőtt, ami (Írország mögött) a második legnagyobb növekedési ütemnek számított az unióban. A világjárvány megtörte az ipar lendületét, ám a visszaesés átmeneti volt: a kibocsátás 2020-ban 6,0%-kal csökkent, de 2021-ben már meghaladta a pandémia előtti csúcspontot, 2022-ben pedig tovább emelkedett. 2023-ban és 2024-ben azonban – az uniós országok többségéhez hasonlóan – hazánkban is csökkent az ipari teljesítmény. Hosszú távú tendenciákat tekintve 2000-hez viszonyítva közel kétszeres3 a bővülés, ami jelentősen meghaladta az uniós átlagot (15%), és a tagállamok között a hatodik legnagyobb növekedési ütemnek számított (Írország, Lengyelország, Litvánia, Szlovákia és Észtország mögött). Ugyanebben az időszakban a legnagyobb ipari potenciállal rendelkező és a hazai gazdaság szempontjából is nagy jelentőségű Németország ipari kibocsátása 8,3%-kal nőtt.
Az ipari termelés térbeli koncentrációja
Az országok ipari termeléséből a különböző térségek nem egységesen veszik ki a részüket. Egyes régiókban ipari központok alakulnak ki, míg máshol alacsony lehet az iparágak jelenléte, vagy más gazdasági ágazatok foglalnak el domináns pozíciót. A központok kialakulását több tényező is befolyásolhatja: megkötelíthetőség, természeti adottságok, társadalmi és funkcionális jellemzők, fejlettségi szint, valamint történeti tényezők.
A 2023-as adatok alapján az uniós NUTS3 szintű térségek legnagyobb ipari hozzáadott értéket termelő 10%-a az összes hozzáadott érték 43%-át, 20%-uk pedig az 59%-át koncentrálja, addig Magyarországon 10%-uk (Budapest és Pest vármegye) adja az összes hozzáadott érték 34%-át, 20%-uk (Budapest, Pest, Győr-Moson-Sopron és Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye) a 49%-át.
Budapesten és Pest vármegyében az ipari hozzáadott érték az országos átlaghoz képest nagyobb arányban képződik a gyógyszeriparban (2,14), a kokszgyártás, kőolaj-feldolgozásban (2,19), a nyomdai tevékenységekben (1,74) és a villamos berendezések gyártásában (1,49). (A zárójelben a 2023. évi hozzáadott értéken belüli budapesti és Pest vármegyei érték országos megfelelőjéhez viszonyított hányadosa szerepel.)
A cseh és ír térségek szinte mindegyike (egy-egy kivétellel) a legnagyobb ipari hozzáadott értékkel rendelkező területek közé tartozik, azonban országon belül eltérő struktúrát mutatnak: míg Csehországban a bruttó ipari hozzáadott érték egyenletesen oszlik meg a térségek között, addig Írországban jóval heterogénebb eloszlást mutat a Gini együttható4. A mutatók konkrét értékeit vizsgálva Írországban, Belgiumban és Spanyolországban a leginkább koncentrált az ipari termelés eloszlása, Szlovákiában pedig a legkevésbé. Az uniós tagállamok átlagos értéke 0,54, Magyarországé pedig 0,42 volt 2023-ban. A koncentráció mértéke az előző évhez képest mind az EU-ban, mind Magyarországon enyhén nőtt.
Magyarországon tehát területileg kevésbé koncentrált az ipari termelés az uniós átlaghoz képest. Ezt támasztja alá az Európai Unió NUTS3 szintű – Magyarországon egy-egy vármegyének megfelelő – térségeiben5 az ipar bruttó hozzáadott értéke alapján képzett decilisek adatait ábrázoló Lorenz-görbe6 is, amely uniós szinten az ipar hazainál nagyobb területi koncentráltságát jelzi.
A területi koncentráltság Magyaroszágon az elmúlt több mint húsz évben az 5. ábrán látható módon változott. A grafikonon két mutatószám alakulása követhető nyomon, egyrészt a Herfindahl-index7 értéke a 20 vármegye folyóáras ipari hozzáadott értéke alapján, másrészt Budapest és Pest vármegye hozzáadott érték arányának változása szerint.
Hazánkban az ipari hozzáadott érték területi koncentrációjának mértéke 2012-ig növekedett, a 2010-es évek végéig csökkenő mértékű volt, majd 2022-ben ismét emelkedni kezdett, és ez a 2023-ban folytatódott.
Ipari értékláncok Magyarországon és az Európai Unióban
Az ipari szektor bruttó hozzáadott értékének kibocsátáshoz viszonyított aránya Magyarországon az elmúlt tíz évben 25-26% körül alakult, majd 2021-2022-ben – főként az ár–arány változások miatt – 21%-ra csökkent. 2023-2024-ben az értéklánchossz visszaállt a 25% körüli szintre.
A változás EU-s összehasonlításban, illetve a visegrádi országokkal és Németországgal történő összevetésben nem mutat különbséget, a folyamatok azonosan alakultak, a változás mértékében látható eltérés az országok között.
Az értéklánc hosszának változását a volumen- és árfolyamatok mellett az összetétel-hatás is befolyásolja. Ha a termelés eltolódik az alacsonyabb vagy magasabb hozzáadottérték-tartalmú ágazatok felé, az az ipar egészének átlagos értéklánchosszát tekintve nem tényleges változás, hanem összetétel-hatás. A hozzáadott-értéktartalmat és annak változását az összetétel-hatás kiszűrésével (az ágazatok közötti változatlan kibocsátásmegoszlás feltételezésével) vizsgálva látható, hogy a nagyobb változásokat nem az összetétel-hatás okozza, de néhány évben ennek hatása is érezhető, pl. 2009-ről 2010-re a standardizált arány kevésbé csökkent (azaz az összetétel-hatás okozta a változás egy részét), majd ez 2011-re ellentétes irányban „korrigálódott”. Az utolsó két évben (2023-2024) is megfigyelhető volt az összetétel-hatás, a standardizált arányszám kevésbé nőtt, mint az eredeti, azaz a kibocsátás eltolódott némileg a magasabb hozzáadottérték-tartalmú ágazatok felé (enne tipikus példája a gyógyszergyártás, amelynek nőtt az aránya).
A 2021-2022. évi jelentős hozzáadott-érték tartalom mérséklődésében nagy szerepet játszottak az árarány-változások is. Mindkét évben a folyó termelőfelhasználás árszínvonala jóval nagyobb mértékben emelkedett, mint a hozzáadott értéké8, emiatt a folyó áras adatok alapján számított hozzáadottérték-arány tisztán az árváltozások következtében is csökkent. A volumenváltozások ezt erősítették, így mind 2021-ben, mind 2022-ben jobban nőtt (vagy kevésbé csökkent) a folyó termelőfelhasználás volumene (azaz anyagigényesebb lett a termelés), ez is mérsékelte a folyó áras adatok alapján számolt hozzáadottérték-arányt.
2023-ban az árarányok változása az előző két évvel ellentétes tendenciát követett. A folyó termelőfelhasználás árai átlagosan jelentősen mérséklődtek (többek között az energia árcsökkenés következtében), míg a hozzáadott érték árszínvonala nagyjából az előző éveknek megfelelő mértékben jelentősen nőtt. A termelés anyagigényessége is némileg alacsonyabb szintre került az iparban (a hozzáadott érték volumene valamivel kisebb mértékben csökkent, mint a kibocsátásé).
A folyó termelőfelhasználás, hozzáadott érték, kibocsátás érték. ár- és volumenindexei az iparban, előző év = 100,0%
| Aggregátum | Árindex | Volumenindex | Értékindex | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 2021 | 2022 | 2023 | 2021 | 2022 | 2023 | 2021 | 2022 | 2023 | |
| Folyó termelő-felhasználás | 126,7 | 132,5 | 89,0 | 96,3 | 107,0 | 107,2 | 122,0 | 141,8 | 95,4 |
| Hozzáadott érték | 119,4 | 118,9 | 118,5 | 92,3 | 102,2 | 95,4 | 110,2 | 121,5 | 121,1 |
| Kibocsátás | 124,8 | 129,4 | 95,1 | 95,3 | 105,9 | 93,1 | 119,0 | 137,0 | 100,7 |
Az értéklánchossz az ipar kisebb súlyú ágazataiban átlagosan magasabb. Az ipari ágazatokban a hozzáadottérték-tartalom nagyon jelentős különbségeket mutat: az értékláncok hossza a bányászatban, a gyógyszergyártás, ipari gép, berendezés, eszköz javítása és a nyomdaipar területén a legnagyobb, 45% körüli vagy afeletti aránnyal. A legalacsonyabb értéket ezzel szemben a számítógépgyártás, fémalapanyag-gyártás, a közúti jármű gyártása és a vegyi anyagok és termékek gyártása mutatja 20% alatti értékeklel.
Az értéklánchosszok alágazati szinten a visegrádi országok összehasonlításában is jelentősebb különbségeket mutatnak. A járműgyártás Magyarországhoz hasonlóan Csehországban és Szlovákiában is a legnagyobb súlyú ipari alágazatnak számít, az értéklánchossz a három ország között 7,1 százalékpontos sávban mozgott 2023-ban. A kiemelt alágazatok közül hazánk kedvezőbb helyzete a fémalapanyag és fémfeldolgozási termék gyártásában figyelhető meg, a számítógép, elektronikai, optikai termék gyártása, illetve az energiaipar esetében pedig a második helyen áll a V4-országok között.
Az ipari bruttó hozzáadott értékben képviselt részarány és az értéklánchossz nagysága néhány kiemelt ipari ágazatban, ágazatcsoportban, 2023
| Ágazat, ágazatcsoport | Magyarország | Csehország | Lengyelország | Szlovákia | Németországa) |
|---|---|---|---|---|---|
| Részesedés az ipari bruttó hozzáadott értékből | |||||
| Feldolgozóipar összesen | 85,3 | 82,1 | 75,4 | 79,9 | 84,7 |
| Ezen belül: | |||||
| élelmiszeripar | 9,4 | 7,3 | 11,6 | 6,1 | 6,4 |
| gumi-, műanyag és nemfém ásványi termék gyártása | 7,9 | 8,7 | 9,7 | 8,5 | 6,0 |
| fémalapanyag és fémfeldolgozási termék gyártása | 8,4 | 11,3 | 10,3 | 15,1 | 10,1 |
| számítógép, elektorinikai, optikai temék gyártása | 7,1 | 4,2 | 1,3 | 2,3 | 6,4 |
| villamos berendezés gyártása | 7,4 | 7,3 | 4,2 | 4,2 | 5,5 |
| járműgyártás | 14,5 | 18,5 | 6,6 | 18,0 | 18,3 |
| Energiaipar | 10,7 | 12,3 | 13,7 | 16,5 | 10,4 |
| Értéklánchossz | |||||
| Feldolgozóipar összesen | 23,5 | 26,5 | 26,5 | 20,6 | 33,5 |
| Ezen belül: | |||||
| élelmiszeripar | 20,4 | 27,9 | 20,7 | 24,9 | 24,2 |
| gumi-, műanyag és nemfém ásványi termék gyártása | 29,3 | 31,5 | 31,6 | 29,1 | 37,1 |
| fémalapanyag és fémfeldolgozási termék gyártása | 31,8 | 29,6 | 29,0 | 27,0 | 31,0 |
| számítógép, elektronikai, optikai termék gyártása | 20,2 | 25,3 | 16,4 | 17,6 | 51,1 |
| villamos berendezés gyártása | 19,2 | 32,1 | 23,6 | 18,3 | 36,9 |
| járműgyártás | 15,6 | 19,1 | 18,3 | 12,0 | 32,7 |
| Energiaipar | 39,9 | 37,5 | 51,2 | 22,9 | 37,2 |
Forrás:Eurostat.
a) Előzetes adatok
Az értékláncok elemzésének adekvát eszköze az Ágazati kapcsolatok mérlege (ÁKM), amely a közvetlen felhasználások mellett a halmozott (közvetlen és tovagyűrűző hatások következtében kumulálódott közvetett hatások összege) felhasználásokat is képes bemutatni. Szimmetrikus ÁKM 5 évente készül, az utolsó rendelkezésre álló ÁKM a 2020-as évre vonatkozik. Miután az ÁKM alapvetően a gazdaság ún. technológiai kapcsolatrendszerét mutatja, ez időben lassan változik, ezért a 2020-as kép ma is releváns.
Szimmetrikus ÁKM matematikai feldolgozása alapján számolt fajlagosok
| Szempont | Ipar | Nemzet-gazdaság |
|---|---|---|
| Multiplikátor (1 Ft hozzáadott érték előállítása összesen mekkora hazai kibocsátást generál), Ft | 1,36 | 1,37 |
| Közvetlen importtartalom (1 Ft kibocsátás előállításhoz közvetlenül mekkora importra volt szükség), Ft | 0,5 | 0,28 |
| Halmozott importtartalom (1 Ft kibocsátás előállításhoz közvetlenül és közvetve mekkora importra volt szükség), Ft | 0,584 | 0,358 |
| A kibocsátás exportaránya (mekkora arány realizálódik a teljes felhasználási oldalon exportként), % | 42,6% | 27,1% |
Forrás: KSH Szimmetrikus ÁKM, szervezet x szervezet 2020. alapján saját számítás.
A 3. táblázatban az ipar és a teljes nemzetgazdaság alapvető mutatószámai láthatók. Az ún. multiplikátor mutatja, hogy a tovagyűrűző hatásokat is figyelembe véve 1 forint hozzáadott érték előállítása összesen mekkora hazai kibocsátást generál. Ezt alapvetően két tényező befolyásolja, a termelés importigénye (minél inkább importigényes egy tevékenység, annál kevésbé generál hazai kibocsátást,) és a hozzáadottérték-tartalma (minél magasabb a hozzáadottérték-tartalom, annál alacsonyabb a folyó termelőfelhasználás aránya, ezért annál kisebb a tovagyűrűző hatás is). Az iparban a multiplikátor értéke 1,36 forint, ami nagyjából megfelel a nemzetgazdasági átlagnak.
A kibocsátás előállításához szükséges közvetlen és halmozott importtartalom önmagában is fontos és érdekes. Közvetlenül az ipar egészében is magas az importtartalom, 1 forint kibocsátás importtartalma 0,5 forint, és ehhez a tovagyűrűző hatások következtében még 0,08 forint adódik, azaz az iparban az importanyag-felhasználás döntően közvetlen módon kerül be a termékek értékébe. Ehhez képest az egyes ipari ágazatokban elég nagy lehet a különbség. (Pl. a járműiparban a közvetlen importtartalom az iparon belül is kiemelkedően magas, 1 forint kibocsátásba 0,67 forint importtartalom „épül be”, a közvetett import aránya további 0,07 forint.)
Tekintettel arra, hogy az ipar kiemelkedő szerepet játszik az exportban, további mutatók számítása is indokolt. Az ÁKM segítségével számolhatók ún, tartalommutatók is, ezek közül érdeklődésre tarthat számot az export halmozott importtartalma (azaz 100 forint exporthoz mekkora importra van szükség). A 9. ábra az ÁKM alapján mutatja az ipar részei és egésze esetében az export fajlagos importtartalmát.
Látható, hogy 100 forint export importtartalma az ipar egészében is jelentős (63 forint), de a legnagyobbak közé tartozó exportáló ágazatok (számítógépgyártás, járműgyártás) esetében ez átlag feletti. Érdemes kiemelni a lista másik évégről a gyógyszergyártást, ami szintén jelentős exportáló ágazat (és mint láttuk egyike a legmagasabb hozzáadottérték-tartalmú tevékenységeknek), ráadásul viszonylag alacsony importigényességgel teszi ezt.
Lábjegyzetek
-
A Herfindahl–Hirschman-index az egyik leggyakrabban használt koncentrációs mutatószám, a relatív értékösszeg négyzetösszege. 1/n és 1 között mér, ahol 1/n értéke mutatja az értékösszeg egyenletes megoszlását az n számú ágazatcsoport között, azaz a relatív koncentráció hiányát, 1 értéke az abszolút koncentrációt, ha csak egyetlen ágazatcsoport lenne jelen egy adott gazdaságban. ↩
-
A nemzetközi összehasonlításhoz rendelkezésre álló naptárhatással kiigazított adatok alapján. ↩
-
A nemzetközi összehasonlításhoz rendelkezésre álló naptárhatással kiigazított adatok alapján. ↩
-
A Gini-index (koncentrációs együttható) 0 értéke az egyenletes eloszlást jelenti, 1 pedig a tökéletes koncentrációt. Részletesebben lásd a mószertani leírásban. ↩
-
Gross value added at basic prices by NUTS 3 regions [nama_10r_3gva__custom_10826236], Eurostat: Statistics | Eurostat (europa.eu). ↩
-
A Lorenz-görbe egy, a derékszögű koordináta-rendszerben készült négyzet alakú ábra, ahol a négyzet átlója reprezentálja az egyenletes eloszlást, a relatív koncentráció teljes hiányát. Minél messzebb helyezkedik el az álótól lefelé a Lorenz-görbe, relatív értelemben annál koncentráltabb a vizsgált jelenség. Lásd még a módszertani leírást. Az EU-tagországokban egy decilisben mintegy 117 régió található, Magyarország esetében, mivel NUTS 3 szintű a 20 vármegye, minden decilisben 2 vármegye van. ↩
-
A Herfindahl-index definíciója és leírása az 1. lábjegyzetben és a módszertani leírásban megtalálható. A Herfindahl-index elvileg az abszolút és relatív koncentráció mértékét, annak változását is méri, de esetünkben miután végig 20 vármegye van, az abszolút koncentráció mértéke nem változik. ↩
-
Technikailag a hozzáadott-érték volumenindexe kettős deflálással készül, azaz az árindex egy implicit (közvetve számolt) index, de tartalmilag a kibocsátás indexe a folyó termelőfelhasználás és hozzáadott érték indexeinek súlyozott átlaga. ↩