SZÁM-LAP – A KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL SZÍNES ON-LINE MAGAZINJA

A sport jegyében

Gólok és számok a labdarúgó Európa-bajnokságok történetéből

Bár a magyar labdarúgó-válogatott sajnos ezúttal sem résztvevője a labdarúgó Európa-bajnokságnak, ennek ellenére bizonyára sokan várták, hogy útjára induljon a labda az ezúttal Lengyelország és Ukrajna által közösen megrendezésre kerülő kontinensviadalon. Földrészünk legnagyobb szabású labdarúgó-eseménye mindazonáltal nem rendelkezik akkora hagyománnyal, amekkorával a világbajnokság: az első kontinenstornát ugyanis csak 1960-ban, három évtizeddel az első mundiál megrendezését követően bonyolították le. Az ötletgazda – csakúgy mint az olimpiai játékok és a világbajnokságok esetében – egy francia volt: Henri Delaunay, a Francia Labdarúgó Szövetség főtitkáraként már 1927-ben megálmodta az európai válogatottak négyévente esedékes vetélkedéssorozatát. A kontinensbajnokság életre hívása érdekében Delaunay az 1954-ben alapított Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) első főtitkáraként is tevékenykedett, egészen az 1955 végén bekövetkezett haláláig.

1960 és ’64-ben, amikor még nem is Európa-bajnokságnak, hanem Európai Nemzetek Kupájának nevezték a sorozatot, oda-visszavágókon alapuló, egyenes kieséses rendszerben folytak a küzdelmek. Érdekesség, hogy a legelső európa-bajnoki mérkőzést éppen a magyar válogatott játszotta, az ellenfél a Szovjetunió volt. A Moszkvában, 1958. szeptember 28-án megrendezett összecsapáson a hazai csapat bizonyult jobbnak 3:1 arányban, s később a tornát is megnyerte. Az oda-visszavágókon alapuló, egyenes kieséses rendszerben lebonyolított küzdelmeket 1968-ban felváltották a részben csoportküzdelmeken alapuló selejtezők, a torna záró szakaszába azonban továbbra is csak négy csapat jutott. A rendező országot 1976-ig a legjobb négy együttes ismeretében választották ki, úgy, hogy közülük az egyik hazai közönség előtt játszhatott. A tornán részt vevő csapatok számát 1980-ban nyolcra emelték, a rendező országot pedig még a selejtezők megkezdése előtt kijelölték, amellyel ezen ország csapata automatikusan résztvevőjévé vált a végső küzdelmeknek. Érdemes megjegyezni, hogy a címvédő – a világbajnokságokkal ellentétben – sohasem élvezte azt a kedvezményt, hogy ne kellett volna selejtezőkön kiharcolnia a következő bajnokságon való indulás jogát. 1996-ban a mezőny létszáma újra megduplázódott, s a 2016-os, franciaországi tornán pedig már 24 csapat vesz majd részt a végső küzdelmekben, amely révén jelentősen megemelkedik a selejtezőben elinduló ötvenegynéhány válogatott esélye arra, hogy a zárótornára kijusson. A csapatok számának növekedésével párhuzamosan az események egyre grandiózusabbakká váltak: a kezdetben csupán 4–5 napig tartó, 4 mérkőzést 2 helyszínen lebonyolító torna manapság már három hétig tart, 31 találkozót ölel fel, négy év múlva pedig már 51 meccsre kerül majd sor.

Az eddigi tizenhárom Európa-bajnokságon kilenc nemzet fiai tudták megszerezni a legfényesebb érmet. Közülük a legeredményesebbnek Németország tekinthető, amely ország három alkalommal – ebből kétszer még mint NSZK – hódította el a Delaunay-ről elnevezett kupát. Eredményének értékét növeli, hogy az első két viadalon még nem indult. A németeken kívül még a franciák és a spanyolok mondhatják magukat többszörös bajnoknak, mindkét nemzet kétszer ünnepelhetett idáig kontinenselsőséget. Érdekesség, hogy mindhárom ország labdarúgó-válogatottja volt már egyidejűleg Európa-bajnok és világbajnok: az NSZK és Spanyolország előbb lett Európa-bajnok, a franciák viszont világbajnokokként lettek kontinenselsők. A franciákhoz egyébként még egy rekord fűződik: Michel Platini, az UEFA 2007 eleje óta hivatalban lévő és posztjában 2011-ben további négy évre megerősített elnöke személyében ők adták a tornák abszolút gólkirályát. Platini az 1984-es bajnokság öt mérkőzésén kilencszer volt eredményes. A németek, a franciák és a spanyolok sikereivel szemben az angolok kevéssé tekinthetőek eredményeseknek: Anglia, a futball őshazája soha nem volt még kontinensbajnok, sőt még második helyezett sem.

A tornák történetében a legeredményesebb játékos a nyugatnémet válogatott keretét 1972-ben, 1976-ban és 1980-ban is erősítő Rainer Bonhof, aki a labdarúgók közül egyedüliként mondhatja magát kétszeres Európa-bajnoknak, s szintén egyedüliként rendelkezik három éremmel. Több finálén vett részt három szovjet, valamint tizenegy német játékos, s az élet igazságos volt, mert mindegyikük egy bajnoki címnek, valamint egy második helyezésnek volt a részese. Közöttük van például az egyetlen aranylabdás kapus, a szovjet Lev Jasin, a hetvenes évek német válogatottjaiból Franz Beckenbauer, Sepp Maier és Berti Vogts, a kilencvenes évekből pedig például Jürgen Klinsmann.

Ami a mieink szereplését illeti, mindössze kétszer sikerült kiharcolni a bajnokság végső küzdelmeiben való részvétel jogát, bár azok értékét emeli, hogy ezen alkalmakkor még csak négyes döntőket rendeztek. 1964-ben végül a harmadik, míg ’72-ben a negyedik helyen végeztünk. A bronzérmes gárdánk három játékosát, Albert Flóriánt, Bene Ferencet és Novák Dezsőt beválasztották a torna All-Star válogatottjába.

A 2012. június 8-a és július 1-je között megrendezésre kerülő kontinensviadal helyszínein – a két korábbi közös rendezésű tornához hasonlóan – testvériesen osztozik meg a két ország, négy helyszín ugyanis Lengyelországban (Gdanszk, Poznań, Varsó és Wroclaw), négy pedig Ukrajnában (Doneck, Lviv, Harkiv és Kijev) található.

Az Európa-bajnokság mérkőzéseit több mint 200 országban közvetítik élőben a televíziótársaságok, a találkozókat a stadionokban 1,4 millió néző követheti nyomon. A mérkőzésekre jegyeket az UEFA honlapján keresztül lehetett igényelni, 2011 márciusában. Összességében 12,1 millió igénylés érkezett, így az UEFA sorsolással döntötte el a belépőtulajdonosok személyét. A legolcsóbb jegyek 30 euróba (mintegy 8900 forintba) a legdrágábbak 600 euróba (mintegy 177 600 forintba) kerültek. A korábbi Európa-bajnokságokhoz hasonlóan ismét lehetőség nyílik arra, hogy az érdeklődök az ún. corporate hospitality program keretében nézzék meg a mérkőzéseket. Az elsősorban vállalatvezetők számára kitalált szolgáltatás többek között a mérkőzés exkluzív helyről történő megtekintését, ételek és italok fogyasztási lehetőségét, hoszteszszolgáltatást és ajándéktárgyat foglal magába. E program keretében a döntőre 6900 euróért (mintegy 2 millió 40 ezer forintért) lehet egy jegyet vásárolni.

A sportesemény zavartalan lebonyolítását 5500 önkéntes segíti, akiket mintegy 24 ezer pályázó közül választottak ki. A 12 vezető bíró között helyet kapott Kassai Viktor is, aki négy éve a pekingi olimpia labdarúgótornájának döntőjét, 2011-ben pedig a Bajnokok Ligája fináléját vezette. Az idén 37 éves Kassai komoly reményekkel tekinthet a tornára, miután a tavalyi tevékenysége alapján éppen a közelmúltban választotta meg a világ legjobb játékvezetőjének a labdarúgás történetével és statisztikájával foglalkozó szervezet, az IFFHS.

Herzog Tamás

Források: Az Európai Labdarúgó Szövetség honlapja / Euro 2008, A 13. Európa-bajnokság krónikája és a korábbi kontinensviadalok története, Aréna 2000 Kiadó, 2008

2012. június