Dr. Budai András (osztályvezető, országos szűrési koordinátor, Tisztifőorvosi Hivatal, Népegészségügyi főosztály, Országos Szűrési Koordinációs Osztály)

Szűrővizsgálatok

Epidemiológiai helyzet

Tudvalévő, hogy a rosszindulatú daganatok által okozott halálozás súlyos népegészségügyi problémát jelent Magyarországon. 2000-ben az összes halálozás mintegy negyedét rosszindulatú daganat okozta – fele annyit, mint a szív- és érbetegségek –, ám az elvesztett életévek számát tekintve kétszeresen meghaladta a keringési rendszer által okozott halálozást. Ez azt jelenti, hogy a rák fiatalabb korban öl. A daganatos halálozás 1999-ben tetőzött, ám az azóta eltelt években magas szinten „lebeg”: 2004-ben több ember halálát okozta, mint a megelőző években. Egyes daganatok okozta halálozás kismértékben csökkent, másoké emelkedett. A nőknél átalakult a daganatos halálozás sorrendje is: az egyre gyakoribbá váló tüdőrák vált vezető daganatos halálokká, megelőzve a vastagbél- és emlőrákot. Ezek a halálozási számok európai, sőt közép-kelet-európai összehasonlításban is kiemelkedően magasak.

Mi a teendő?

A daganatos halálozás mérséklésének – rövid és középtávon – leghatékonyabb módja a korai felismerés és korai kezelés, mert az elsődleges megelőzési programok eredményei jó esetben is csak évtizedekkel később mutatkoznak; a kezelés eredményessége viszont a kezelés megkezdésének idejétől függ. A daganatos betegségek korai felismerésének eszköze az aktív felkutatás: a veszélyeztetett életkorban lévő, magukat egészségesnek vélő panasz- és tünetmentes személyek szűrővizsgálata, amelynek célja kimutatni és kiemelni a még tünetmentes, kialakulásuk kezdeti szakaszában lévő betegségeket, vagy akár a rákmegelőző állapotokat.

A szakterület mai állása

Amióta az egészségügyi technológiaelemzés és a bizonyítékon alapuló orvoslás irányelveit a népegészségügyben is alkalmazzák, a gyakorlatban szervezett és alkalomszerű szűrővizsgálatokat különböztetnek meg. A szervezettség – ebben az összefüggésben – átlagos kockázatú, az életkor szerint meghatározott személyek, azaz nagy népességcsoportok szűrővizsgálatát jelenti. A vizsgálatot a szolgáltató kezdeményezi. Az alkalomszerű szűréssel ellentétben ez nem orvosi, hanem népegészségügyi tevékenység, amely a szűrésre jogosult személyek személy szerinti nyilvántartását, meghívását, esetleg visszahívását és követését jelenti, és sajátságos menedzsmentstruktúra, ezen belül információs rendszer kiépítését teszi szükségessé. A szervezett szűrés célja, hogy a lakosság részvételét a szűrővizsgálaton optimálissá tegye.

A szakterület mai állása szerint azok a szűrési módozatok vonhatók be a szervezett szűrővizsgálatok körébe, amelyek hatásosságára epidemiológiai bizonyítékokkal rendelkezünk, azaz amelyek számottevően csökkentik a célbetegségből származó halálozást a céllakosságban. E kritériumnak máig három szűrési módozat, éspedig a méhnyakszűrés, az emlőszűrésés és a vastag- és végbélszűrés felel meg. A célbetegségek közül az emlőrák és vastagbélrák elleni szervezett fellépés epidemiológiai súlyuk, azaz haláloki szerepük miatt is indokolt. A méhnyakszűrés indokoltságát az adja, hogy – bár jelenleg a halálokok sorrendjében a 9. helyen áll évente 500 körüli halálozással – a szervezett lakosságszűréssel, mint a finnországi példa is mutatja, a betegség szinte teljes megszűnése is kilátásossá lett.

A tünetmentes rák kimutatására alkalmas más módszerek, amelyek hatásosságára epidemiológiai bizonyíték nem áll rendelkezésre, akár kiterjedt alkalmazása, nem népegészségügyi, hanem alkalomszerű klinikai feladat. Ide sorolható a szájüreg és a prosztata alkalomszerű vizsgálata. Ezeknek az ún. opportunisztikus szűrési módozatoknak a széleskörű alkalmazását az orvos-beteg találkozások alkalmával szorgalmazni kell. Mindazonáltal – az okozott betegségteher és a vizsgálati módszer egyszerűsége miatt – a szájüregi szűrővizsgálat népegészségügyi szempontból is figyelmet érdemel. A tüdőrák felkutatása a ma rendelkezésre álló módszerekkel (röntgen-ernyőfényképezés, köpet citológiai vizsgálata) nem csökkentette a halálozást, ezért nem szerepel a népegészségügy napirendjén.

A népegészségügyi szűrővizsgálatok állása

A népegészségügyi szűrővizsgálatok végrehajtása az egészségügyi ellátórendszerbe illeszkedik, és túlnyomóan a járóbeteg-szakrendelés intézményrendszerében, szektor-semlegesen valósul meg.

Az egészségügyi kormányzat – az elmúlt évtizedekben Európa számos országában összegyűlt tapasztalatok alapján – három szervezett szűrővizsgálati módozat bevezetéséről rendelkezett; ezek

Ezen túl – tekintettel a szájüregi daganatos halálozás drámai emelkedésére a magyar népesség körében – elrendelte a 40–70 év közötti férfiak és nők alkalomszerű szájüregi szűrővizsgálatát is.

Az emlőszűrés tekintetében a cél olyan szolgáltatórendszer kialakítása volt, amely képes a korcsoportba tartozó nők 80%-át rendszeresen átszűrni. Ezért – 2002 óta – mintegy 40 olyan, pályázat útján kiválasztott, az országot földrajzilag lefedő mammográfiás szűrőállomás működik, amelyek megfelelnek az előírt szakmai és technikai minimumfeltételeknek, és amelyek diagnosztikus és terápiás háttérkapacitása biztosítva van; e nélkül ugyanis hasztalan szűrővizsgálatot végezni. A kiválasztott szűrőállomásokkal az OTH együttműködési, az OEP pedig finanszírozási szerződést kötött.

A méhnyakszűrés – a több évtizedes hazai gyakorlat hagyományai szerint – a 25–65 év közötti nőlakosság egyszeri negatív szűrővizsgálata után háromévenként elvégzendő teljes nőgyógyászati vizsgálatát jelenti, amelynek része a kenetvétel citológiai vizsgálatra. A feladat ellátására kellő számú és színvonalú citológiai laboratórium áll rendelkezésre. A szervezett szűrővizsgálat 2004 őszén indult.

A vastag-és végbélszűrés az 50–70 év közötti férfiakat és nőket érinti. Módszere a kétévenként a székletből végzett rejtett vér kimutatása immunkémiai metodika alkalmazásával. Nem negatív esetben teljes kolonoszkópiát kell végezni. Jelenleg – ellenőrzött vizsgálatokban – a laboratóriumi módszerek validálását célzó vizsgálatok folynak. A modellkísérletek befejezését, valamint értékelését követően kerülhet sor a szűrővizsgálatok folyamatos és fokozatos kiterjesztésére.

A szájüregi szűrés esetében mintaprogram zajlott, ahol az alkalomszerű szűrővizsgálat a szájüreg képleteinek megtekintése és tapintása formájában – a fogorvosi szakellátásra, foglalkozás-egészségügyi szolgálatra és a háziorvosi szolgálatra alapozva – megtörtént.