Prof. Dr. Józan Péter (kutató professzor, MTA Demográfiai Bizottság elnöke)
Csökkenő halandóság, növekvő születéskor várható élettartam a 21. század első évtizedében a világ és Magyarország népességében
A kedvező változások néhány fontosabb jellemzője
A 20. század a halálozási viszonyokat és az életkilátásokat tekintve az emberiség több ezer éves történetének legellentmondásosabb száz éve. A barbárság soha nem pusztított el értelmetlenül, emberellenes ideológiák jegyében annyi embert, mint az utóbbi évszázadban, miközben a civilizáció: a gazdasági-társadalmi fejlődés és a tudományos-technikai forradalom elérhető közelségbe hozta a hosszú és egészséges élet lehetőségét. Csak a közelmúlt nagyüzemi pusztításaira emlékezve és a jövő emberi méltóságot kiteljesítő ígéretében reménykedve lehet történelmi kontextusban beszélni a halálozási viszonyok és az életkilátások időszerű változásairól.
Évente hozzávetőleg hatvan millió ember hal meg a 21. század kezdetén; ez azt jelenti, hogy a halálozások átlagosan közel egy százalékkal (pontosabban kilenc ezrelékkel) apasztják a világ népességét. Ez az egyik legfontosabb információ az emberiség egészére vonatkozó információk közül. A halálozások gyakorisága még soha nem volt ilyen alacsony, fél évszázaddal ezelőtt 1000 emberre mintegy 18 halálozás jutott. A halálozások gyakorisága lényegében két dologtól függ: milyen a népesség kormegoszlása és milyenek az egészségi közállapotok. Ha magas a fiatalok részaránya és az emelkedőben van, illetve ha jók az egészségi közállapotok és azok kedvezően alakulnak – a halandóság csökken. A halandóság világátlaga mindössze fél évszázad alatt azért csökkenhetett a felére, mert a népesség jelentősen fiatalodott az utóbbi évtizedekben és nagy mértékben javultak az egészségi közállapotok. A népesség egészségi állapotát közvetve kifejező halálozási aránynál értékesebb információt hordoz a születéskor várható átlagos élettartam, mert ezt nem befolyásolja a populáció kormegoszlása: ha magas a várható élettartam és növekszik, ez a legmegbízhatóbb jele a kedvező, illetve a javuló halálozási viszonyoknak. A várható élettartam önmagában elégséges indikátor ahhoz, hogy ismeretében megállapítsuk egy régió, egy ország, egy kontinens, vagy éppen a világ egészének halálozási viszonyait. A halálozások gyakorisága az utóbbi évszázadban nagyobb mértékben csökkent, mint az emberiség több ezer éves történetében együttvéve, és ennek eredményeként az életkilátások soha nem látott mértékben javultak: a születéskor várható élettartam alig egy évszázad alatt megduplázódott: a 21. század első évtizedének végén elérte a 67,2 évet. Ez az utóbbi évszázad legnagyobb eredménye; egyszeri és megismételhetetlen teljesítmény. Nem képzelhető el, hogy a várható élettartam 120–130 évre emelkedjék, még kevésbé az, hogy ez egy évszázad alatt következzék be.
A várható élettartam megkétszereződéséhez hozzájárult többek között az életkörülmények, a higiénés viszonyok és a táplálkozás javulása, a megelőző és gyógyító orvostudomány forradalmi átalakulása. A fertőző betegségekből származó halálozások száma meredeken csökkent és ezzel együtt csökkent a csecsemő- és gyermekhalandóság. A 21. század kezdetén először fordul elő, hogy a halálozások 60 százaléka nemfertőző betegségek következménye, és a meghaltak több, mint fele 60 éves, vagy annál idősebb. Az öregkori halandóság és a nemfertőző betegségek okozta mortalitás túlsúlyával jellemezhető egészségi közállapotok modern epidemiológiai viszonyokat fejeznek ki. Ezt az epidemiológiai korszakot a szív- és érrendszeri betegségek miatt bekövetkező halálozások primátusa határozza meg.
Kardiovaszkuláris (szív-érrendszeri) betegségek okozzák az összhalálozás 29 százalékát, melyből 12,2 százalék a szívkoszorúér betegség és 9,7 százalék agyérbetegségek következménye. Számítások szerint a magasvérnyomás betegség, amely kauzális tényezőként hozzájárul a stroke, az ischaemiás szívbetegség és egyéb szívbetegségek miatti halálozáshoz, 12,7 százalékban haláloki tényező. A fertőző betegségekből származó mortalitás visszaszorítása után a szív- és érrendszeri betegségek okozta halandóság csökkentése az epidemiológiai fejlődés legjelentősebb fejleménye a 20. század második felében. Ez utóbbi a legfejlettebb országokban következett be, amelyekben a kardiovaszkuláris halálozások hányada 35-40 százalék között van, és a várható élettartam megközelíti, eléri vagy meghaladja a 80 évet. Ezeknek az országoknak az epidemiológiai viszonyaira az a jellemző, hogy lelassult a nemfertőző betegségek progressziója.
Természetesen a világátlagok hátterében rendkívül nagy különbségek húzódnak meg. Elég, ha ezzel kapcsolatban a Szaharától délre fekvő országokra és a nyugat-európai országokra gondolunk. Az előbbiekben a várható élettartam alig éri el a 40 évet, míg ez utóbbiakban 80 év körül van.
Magyarországon a születéskor várható élettartam 73,3 év volt 2007-ben. Ez a legmagasabb érték a várható élettartamok százéves idősorában, nemzetközi összehasonlításban azonban – figyelembe véve az ország fejlettségét – alacsony. Az utóbbi másfél évtized legfontosabb epidemiológiai fejleménye hazánkban az, hogy az életkilátások közel három évtizedes stagnálás után 4,3 évvel nőttek. Ehhez a kardiovaszkuláris (szív-érrendszeri) halandóság csökkenése mintegy két évvel járult hozzá. A mortalitás javulásában igazi áttörés a heveny szívizominfarktus (AMI) és az agyérbetegségek miatt bekövetkezett halálozások csökkenésében figyelhető meg. Az AMI csökkenő mortalitása 0,8, az agyérbetegségek 0,7 évvel részesedik a várható élettartam szív- és érrendszeri eredetű, mintegy két éves emelkedéséből. Kiemelt figyelmet érdemel, hogy az AMI halálozások száma az 1993 évi 15 ezerből 2007-re kevesebb, mint 9 ezerre csökkent. Az életkilátások javulása a rendszerváltozással együttjáró új társadalmi-gazdasági környezet eredménye. Ez még akkor is így van, ha a piacgazdaság jelenleg válságban van. Az epidemiológiai korszakváltás, amely az 1990-es évek közepén kezdődött, polikauzális jelenség, az életkörülmények változása mellett kiemelkedő szerepet játszik benne a preventív és kuratív medicina, mindenek előtt a korszerű és hatékony kardiovaszkuláris diagnosztika és terápia sikeres alkalmazása. A várható élettartam 4,3 éves növekedése egyébként azt jelenti, hogy hazánk az életkilátásokat tekintve elkezdte felzárkózását az Európai Unió kemény magját alkotó országokhoz, azokhoz, amelyek már 2004 előtt tagjai voltak az EU-nak.
1. ábra
A halandóság és az életkilátások javulásából azonban nem mindenki azonos mértékben részesül. Semmit nem veszített az időszerűségéből az, amit Petőfi a „bőség kosará”-ról, a „jognak asztalá”-ról és „a szellem napvilágá”-ról írt. Az élethez való jog és az azt megalapozó esélyegyenlőség, amelyhez nélkülözhetetlen az anyagi javak és a kulturáltság minimuma, nagyon aránytalanul oszlik el a társadalomban. A születéskor várható élettartam 11,1 évvel rövidebb a magyar-ukrán-szlovák határ háromszögében található „isten háta mögötti” Bodrogközi kistérségben, mint a főváros privilegizált II. kerületében.
Az 1. ábra az AMI halálozások és mortalitás csökkenését ábrázolja 1993 és 2007 között, a 2. ábra kiemeli a többi haláloki főcsoport kontribúciójához képest a szív- és érrendszeri halandóság javulásának hozzájárulását az általános mortalitás csökkenéséhez, illetve a várható élettartam meghosszabbodásához 1993 és 2006 között.
1. ábra
A dolgozatban olvasható megállapítások „A halálozási viszonyok és életkilátások változásai Magyarországon a rendszerváltozás után” c. vizsgálatból származnak, amely az MSD Magyarország Kft. pénzügyi támogatásával készült.