Definíciók
Az egész életen át tartó tanulás mutatója a felvételt megelőző 4 hétben bármiféle (iskolarendszerű, illetve iskolarendszeren kívüli) oktatásban, képzésben részt vevő 25–64 éveseknek az azonos korú népességen belüli arányát jelzi.
Relevancia
A népesség tanulási, továbbképzési aktivitásáról ad képet az egész életen át tartó tanulás indikátora. A fejlett piacgazdaságokban az oktatás, képzés egyre kevésbé fejeződik be az iskolarendszerből való kilépéssel, a szakképesítés megszerzésével. A fenntartható társadalmakban a folyamatos technológiai fejlődés szükségszerűvé teszi a képzésbe való többszöri bekapcsolódást, a rendszeres továbbképzést, a gazdasági szerkezet átalakulásával járó szakmaváltást. Az egyén egész életen át tartó tanulási folyamata a gazdaság által megkövetelt változó igényekhez való alkalmazkodását szolgálja. Mindemellett átfog minden olyan tervszerű tanulási tevékenységet, amelynek célja ismeretek szerzése, illetve készségek és kompetenciák fejlesztése. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia az egész életen át tartó tanulás ösztönzése mellett a fenntarthatóság értékeinek és gyakorlatának megjelenését is fontosnak tartja a tanulmányok teljes folyamatában.
Elemzés
Magyarországon 2000–2002 között a 25–64 éves népességen belül 3% körül alakult az oktatásban, képzésben részt vevők aránya, ez a 2003-as, mintegy 1,5 százalékpontos, ugrásszerű növekedés után 2007-ig évi 4% körüli szinten állandósult. Ezt követően azonban 2012-ig folyamatosan csökkent, ekkor az érintett népességnek már csak 2,9%-a tanult vagy képezte magát. A részvételi arány 2013-ban növekedésnek indult, de még 2014-ben is igen alacsony szinten maradt. Az oktatásban és képzésben részt vevők aránya 2015-ben 7,1% volt, ez az adat azonban módszertani okokból a korábbiakkal nem összehasonlítható.1 2019-ben a résztvevők aránya ennél több mint 1 százalékponttal volt alacsonyabb (5,8%).
Az egész életen át tartó tanulás indikátorának nemenkénti vizsgálata a nők magasabb részvételét jelzi. Az évezred elején meglévő 1 százalékpont körüli különbség az évtized derekára megközelítette a 1,5 százalékpontot, 2005 óta viszont szűkül a rés a két nemet jellemző értékek között, és a 2019. évi felmérés eredménye – a jóval magasabb értékek mellett – már csak 0,4 százalékpontos különbséget jelez. Az oktatásban, képzésben részt vevők arányainak területi különbségei relevánsak. 2019-ben Észak-Alföldön volt a legkedvezőbb a helyzet, ezt követte Budapest az országos átlagot meghaladó, illetve Pest az országos átlagnál 0,3 százalékponttal alacsonyabb értékkel. A többi régióban ennél alacsonyabb a részvétel, a legkisebb arányban Dél-Dunántúlon tanulnak a felnőttek, csupán 3,8%-uk. A régiók közti különbség nem állandó: már egy, nagyobb képzést igénylő projekt megvalósulása is jelentős változást eredményezhet az oktatásban, képzésben részt vevő felnőttek arányában egy adott régióban.
Nemzetközi kitekintés
A felnőttoktatásban, képzésben való részvételi arány az uniós tagállamok között nagy szóródást mutat. A 25–64 évesek közül az unióban tízből átlagosan 1, a skandináv országokban 2-3 felnőtt vett részt oktatásban, képzésben. A részvételi arány Svédországban a legmagasabb, és a közép- és kelet-európai tagállamokban a legalacsonyabb. A nők oktatásban, képzésben való részvétele közösségi szinten és Magyarországon is meghaladja a férfiakét.