Definíciók
A háztartások eladósodottsági rátája azt mutatja meg, hogy a háztartások adott időszakban rendelkezésre álló jövedelmének – kiegészítve a magánnyugdíjpénztárak nettó vagyonváltozása miatti korrekcióval – hány százaléka az adott időszak átlagos bruttó hitelállománya.
Relevancia
A tapasztalatok és a felmérések azt mutatják, hogy a háztartások nem rendelkeznek megfelelő pénzügyi jártassággal: nem tudják megítélni saját kockázatviselő képességüket, illetve azt, hogy egyes pénzügyi szolgáltatások milyen előnyökkel és hátrányokkal járhatnak. A felelős fogyasztási és megtakarítási döntések elősegítése a lakosság, a bankok és a kormányzat közös felelőssége. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia felhívja a figyelmet arra, hogy a takarékos és előretekintő gazdálkodás a magántulajdonhoz kapcsolódó elveknek megfelelően egyéni mérlegelés kérdése. Emellett azonban a pénzügyi tudatosság fontos és közvetítendő érték is egyben, hiszen széles körű hiánya a lakosság eladósodásához és általános gazdasági egyensúlytalansághoz, válsághoz is vezethet. Ennek elkerülésében mind a polgároknak, mind a kormányzatnak szerepet kell vállalnia.
Elemzés
A háztartások eladósodottsági rátája Magyarországon 1995-öt követően 1998-ban volt a legalacsonyabb (7,2%). Ezután a ráta folyamatosan emelkedett, azaz a háztartások jövedelmükhöz viszonyítva egyre nagyobb hitelállománnyal rendelkeztek. 2010-ben a mutató közel 68%-on tetőzött. 2010 után az eladósodottság mértéke csökkenni kezdett, a jövedelmek folyamatos növekedése és a hitelállomány mérséklődése miatt. Súlyos problémát jelentett a devizaalapú hitelek miatti eladósodottság 2000 és 2011 között, a trendet a kormányzati beavatkozás hatására sikerült megfordítani 2012 és 2018 között. A háztartások devizahiteleinek nagysága 2015-re megközelítette a 2001-es alacsonyabb értéket (172 milliárd forint).
Nemzetközi kitekintés
A 19 euróövezeti tagországban a háztartások eladósodottsági rátájának átlaga 2019-ben 93,8% volt. A korábbi évek emelkedő tendenciája megállt, az érték a 2010-es tetőzés óta – a 2019. évet leszámítva – kismértékben, de folyamatosan mérséklődik. 2018-ban a legmagasabb ráta Dániában (234,4%), a legalacsonyabb Romániában (24,7%) volt.