Definíciók
Az állatsűrűségi indikátor értéke a száz hektár mezőgazdasági területre vetített állatállomány állategységben kifejezett számát mutatja be. Az állategység az állatállomány nagyságát összefoglalóan kifejező egyenértékszám, a különféle állatfajok eltérő korú és ivarú állatainak összeadására szolgál. A mutató a szarvasmarha, a sertés-, a juh-, a ló- és a baromfiállományon kívül tartalmazza a kecske- és a nyúlállományt is, amiket – pl. kor, ivar, hasznosítás alapján – meghatározott szorzószám használata után összegez.
Relevancia
Az intenzív állattartás – különösen a sertés- és a baromfitenyésztés esetében – az istállótrágya fő forrása, amely részben felelős a tápanyagtöbblet kialakulásáért. E tápanyagtöbblet jelentős mértékben terhelheti a vízbázisokat. A szarvasmarha- és az egyéb állatállomány nagysága továbbá számottevően hozzájárul az üvegházgáz-koncentráció, és az egyéb mezőgazdasági eredetű káros kibocsátásokhoz is.
Elemzés
A száz hektár mezőgazdasági területre jutó állategység-mutató értéke hazánkban 2005–2009 között csökkent, folyamatos ingadozás után 2019-re a 2013-as 41,5-re esett vissza. Ugyanakkor a tényleges állatállomány-csökkenés értékét megvizsgálva azt tapasztaljuk, hogy több mint 4% volt a visszaesés, miközben a mezőgazdasági terület nagysága is csökkent. A különböző fajok esetében eltérő tendenciát tapasztalhatunk, így például a broiler csirke, és egyes szarvasmarhafélék esetében növekedés volt tapasztalható.
Nemzetközi kitekintés
2016-ban az unió tagországaiban végrehajtott gazdaságszerkezeti összeírás alapján az állatsűrűség Hollandiában (380), Máltán (289), és Belgiumban (279) volt a legmagasabb, Lettországban (28) és Bulgáriában (26) a legalacsonyabb. Magyarországon a mutató értéke európai viszonylatban alacsony volt.
A mutatóknál alkalmazott módszertan szerinti (2021 előtti) STADAT táblák itt érhetők el: https://www.ksh.hu/stadat_archive