Definíciók

Az erdők egészségi állapotán az összes károsítás alapján a gyökér, a törzs, a kéreg és a lombozat valamennyi károsodását értjük. A kárfokozatok nem tartalmazzák az egyértelműen azonosítható okok miatti veszteséget, mint például a törésből, lombrágásból eredő károkat.

Relevancia

A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia szerint „az erdőállomány, a fahozamok folyamatosan növekvők és jó minőségűek, ám az erdő- és vadgazdálkodás számára kedvező feltételeket a klímaváltozás hatásai, a nem őshonos fajok arányának növekedése és más körülmények (szárazodás, savas esők, betegségek, kártevők stb.) veszélyeztetik”. A levélvesztés és a lombkorona elszíneződésének lehetséges okai között szerepel a légkörbe juttatott szennyező anyagok felhalmozódása, az extrém időjárási viszonyok (főként az aszály), és ehhez kapcsolódóan a rovar- és gombakórokozók elszaporodása.

Elemzés

2007–2019 között a tünetmentes erdők aránya 27–62%-os tartományban mozgott, a legalacsonyabb 2018-ban volt. Az Erdővédelmi Hálózat 2019-es adatainak értékelése szerint az általános egészségi állapotot leginkább tükröző levélvesztés alapján megállapítható, hogy az elmúlt évekre jellemző negatív tendencia ellenére, 2019-ben kismértékben nőtt az egészséges erdők állománya. 2019-ben a legjobb egészségi állapotot a gyertyán és az egyéb keménylombos fafajok mutatták, itt a tünetmentes fák aránya 50% körül mozgott.

Magyarország erdeinek egészségi állapota átlagosnak tekinthető európai viszonylatban. 2019-ben a mintavételi eredmények alapján a fák 64,9%-a tartozott az egészséges és gyengén károsodott kategóriába. A közepesen károsodott fák aránya 26,3, míg az erősen károsodott egyedeké 7,1% volt. Az elhalt fák arányában jelentősebb változás nem történt az előző évhez képest (1,7%). A károsodás szempontjából a legrosszabb állapotot a kocsányos tölgyek mutatták, fokozatos állapotromlásuk 2019-ben is folytatódott. Az egészséges egyedek aránya 10% alá esett. Ezzel szemben a feketefenyők esetében javulás tapasztalható: 2019-ben az előző évhez képest jelentősen, 2,9%-ról 17,1%-ra nőtt a tünetmentes egyedek aránya.

A (fekete) fenyő esetében az évtizedek óta jelentős mértékű gombakárok és szúkárosítás, a tölgyek esetében a rovarkárok dominálnak.