Definíciók

A kutatás-fejlesztési ráfordítások, valamint a K+F-tevékenység mérésére, nemzetközi összehasonlítására használt legelterjedtebb mutatószám a GDP százalékában fejezi ki a K+F-ráfordítások összegét. A K+F-ráfordítás a K+F-költség és a K+F-beruházás áfa nélküli együttes összege, bármilyen hazai vagy külföldi forrásból is származik, függetlenül attól, hogy a pénzforrás eredetileg kutatásra, fejlesztésre vagy más célra állt rendelkezésre. A kutatás, fejlesztés olyan, módszeresen folytatott alkotómunkát jelent, amely a meglévő ismeretanyag bővítésére – beleértve az emberről, a kultúráról és a társadalomról szerzett ismereteket egyaránt –, valamint arra szolgál, hogy ezt az ismeretanyagot új alkalmazások kidolgozására használják fel.

Innováció az olyan új vagy továbbfejlesztett termék vagy üzleti folyamat, vagy ezek kombinációja, amely jelentősen különbözik a vállalkozás korábbi termékeitől vagy üzleti folyamataitól, és termék esetén annak piacra vezetése megtörtént, üzleti folyamat esetén a folyamat bevezetésre került a vállalkozáson belül.

Az innovációval összefüggő árbevétel azt fejezi ki, hogy a vállalkozások árbevételében milyen arányú a vállalkozás vagy a piac számára is új termékek értékesítéséből származó összeg.

Relevancia

Az Európa 2020 stratégia kiemelt célként fogalmazta meg, hogy 2020-ra az EU-ban a K+F-ráfordítások átlagosan érjék el a GDP 3%-át. Európában a K+F-kiadások aránya elmarad a legjelentősebb globális versenytársak, mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államok és Japán értékétől, ez elsősorban a vállalkozások alacsony beruházási szintjének tulajdonítható. Az európai országoknak javítaniuk kell az üzleti szféra K+F-be történő beruházásaira vonatkozó feltételein. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia szükségesnek tartja az innovációs ráfordítások növelését, és a kormány számára ajánlást fogalmaz meg, miszerint a vállalati K+F+I (kutatás+fejlesztés+innováció) támogatásával a kormány nemcsak a környezeti fenntarthatósághoz, hanem a hazai kis- és középvállalkozások fejlődéséhez is hozzájárulhat. Ez erősíti a hazai vállalkozások versenyelőnyét, ami a többi nemzeti tőke tekintetében is előnyös hatásokkal jár.

Elemzés

Magyarországon a kutatás-fejlesztési ráfordítások GDP-hez viszonyított aránya 1993 és 2008 között 1% alatt mozgott. Változás 2009-től érzékelhető, azóta 1% fölötti a mértéke. A GDP-arányos K+F-ráfordítás 2018-ban volt a legmagasabb (1,51%), 2019-ben (1,48%) valamelyest elmaradt ettől, de így is 1991 óta ez a második legmagasabb érték. Dinamikus növekedés a vállalkozási szektorban következett be, ahol 2015-től már a K+F-ráfordítások közel háromnegyede jelent meg, ezzel szemben a felsőoktatási szektorra a mérsékelt emelkedés, az államháztartási szektorra leginkább a stagnálás volt jellemző. A hazai célkitűzés a nemzetgazdasági szintű K+F-ráfordítások arányának 1,8%-ra emelése 2020-ig.

Nemzetközi kitekintés

A K+F-ráfordítások GDP-hez viszonyított aránya 2018-ban az EU28 átlagában 2,11%-ot ért el az előzetes adatok szerint. 3% feletti volt az érték a kutatásokra hagyományosan sokat áldozó államokban, Svédországban, Ausztriában, Dániában és Németországban. Ezzel szemben a GDP-arányos ráfordítás Romániában volt a legalacsonyabb (0,5%).