8. cél: Tartós, befogadó és fenntartható gazdasági fejlődés, teljes és hatékony foglalkoztatás és tisztességes munka megteremtése mindenki számára

A tartós és fenntartható gazdasági növekedés ösztönzi a fejlődést azáltal, hogy több forrást biztosít az oktatás-, egészségügy-, fogyasztás-, közlekedés-, a víz- és energiainfrastruktúra számára. A gazdasági növekedés új és jobb foglalkoztatási lehetőségeket is eredményezhet. A magas reálgazdasági növekedés fenntartása azonban nem könnyű, következésképp csak néhány kevésbé fejlett ország tűzött ki célul éves átlagos 7%-os növekedési ütemet a reál GDP-re. Továbbá a gazdasági növekedés nem feltétlenül fenntartható, ha az országok annak érdekében kimerítik természeti erőforrásaikat, és ezáltal a környezeti ártalmak és károsodás terheit a jövő generációira hárítják.

Emelkedett az egy főre jutó GDP növekedési üteme

Általánosságban elmondható, hogy a folyamatos népességcsökkenés következtében az egy főre jutó GDP növekedési üteme minden évben néhány tized százalékponttal meghaladta a GDP növekedési ütemét 2010–2016 között. Az előző évi alacsony bázisnak köszönhetően 2010-ben nőtt az egy főre jutó GDP (0,9%), amit 2011-ben 2%-os emelkedés követett. 2012-ben 1,1%-kal mérséklődött, amit elsősorban a mezőgazdaság és az ipar teljesítménycsökkenése okozott. 2013–2016 között minden évben 2%-ot meghaladó mértékben nőtt az egy főre jutó GDP. Ebben az időszakban a növekedéshez legnagyobb részben a szolgáltatások járultak hozzá. A 2010–2016 közötti évek közül kiemelkedik 2014, amikor 4,5%-kal bővült az egy főre jutó GDP volumene, ebben az évben minden ágazatban (mezőgazdaság, ipar, építőipar, szolgáltatások) növekedést tapasztaltunk.

Stagnáló az egy foglalkoztatottra jutó GDP éves növekedési üteme

A 2010–2016 közötti időszakban az egy foglalkoztatottra jutó GDP csökkent, amit a foglalkoztatottaknak a GDP-nél nagyobb mértékű növekedése okozott. 2010–2011-ben 1% körüli bővülést mértünk, míg 2012-ben a vizsgált időszak legnagyobb mértékű visszaesése volt megfigyelhető (–3,4%), ebben az évben a GDP is csökkent 1,6%-kal az előző évhez viszonyítva. Ezután egymást váltották a növekedés (2013, 2015) és a csökkenés évei (2014, 2016).

Stagnálnak a férfiak és a nők közötti keresetek egyenlőtlenségei

A nemek közötti kereseti résre jellemző, hogy összességében csökkent 2010 és 2015 között, míg 2010-ben a férfiak keresete 17,6%-kal volt magasabb a nőkénél, addig 2015-ben 14,0%-kal. Korcsoportonként még nagyobb egyenlőtlenségeket figyelhetünk meg, a legnagyobb különbség a 35–44, valamint a 64 évesnél idősebb korosztályokat jellemzi, esetükben 19,2% a mutató értéke, míg a legalacsonyabb a 25 évesnél fiatalabb korosztálynál (3,3%). Jelentős keresetalakító tényező továbbá az is, hogy mely foglalkozási főcsoportban dolgoznak. A fegyveres szervek foglalkoztatottjai, illetve a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási foglalkozást végzők körében a nemek közötti egyenlőtlenség szinte teljesen elhanyagolható volt 2015-ben (–0,3 és 0,7%). Ezzel szemben a gazdasági, érdekképviseleti vezetők, törvényhozók és a felsőfokú képzettség önálló alkalmazását végzők körében a férfiak 31,0, illetve 27,8%-kal kerestek többet.

Csökkenő trendek a munkanélküliség alakulásában

A munkanélküliségi ráta a 2010–2013 közötti években tartósan magas, 10% feletti volt, a legmagasabb értéket, 11,2%-ot 2010-ben érte el. Az elmúlt három évben a munkaerőpiaci folyamatok kedvezően alakultak: nőtt a foglalkoztatási arány és csökkent a munkanélküliségi ráta. 2016-ban az 5,1%-os érték a válságot közvetlenül megelőző időszakinál érdemben alacsonyabb volt.

Az utóbbi években csökken a nem tanuló és nem foglalkoztatott fiatalok aránya

A NEET-rátával azokat a nem foglalkoztatott 15–24 éves fiatalokat jellemezzük, akik nem aktív résztvevői a közoktatási rendszernek, illetve egyéb felnőttképzésben sem vesznek részt. A 15–24 éves NEET-fiatalok aránya a népességen belül 2010 és 2013 között 2,9 százalékponttal, 15,5%-ra nőtt. 2014-től a munkaerőpiaci helyzet javulásával nőtt a fiatal foglalkoztatottak száma és aránya, illetve ezzel párhuzamosan csökkent a munkanélkülieké. A 15–24 évesek NEET-rátája 2014 és 2016 között így erősen csökkenő tendenciát mutatott, 2016-ra elérte a 11%-ot.

Turizmus: stagnáló részesedés a GDP-ből, de növekedés a foglalkoztatottságban

A turisztikai ágazat kibocsátásában alapáron 2010-ben trendforduló következett be, a következő években növekedett. A turisztikai ágazatok kibocsátási aránya az alapáras hazai termelésből 5,4 és 5,7% körül mozgott, ez a nemzetgazdaság összes és az egyes turisztikai ágazatok különböző teljesítményétől is függ. 2013-ban a turisztikai ágazatok kibocsátása 3419 milliárd forint volt alapáron, 7,9%-kal magasabb, mint 2012-ben. A turisztikai ágazatok kibocsátásának aránya az alapáras hazai termelésből 5,6%-ot tett ki.

A turisztikai ágazat foglalkoztatottsága 2008 és 2010 között csökkenő tendenciát mutatott, 2010-ben trendforduló következett be, és 2012-ben már meghaladta a 2008-as szintet. A turisztikai ágazatokban betöltött turisztikai állások aránya a nemzetgazdaságéhoz mérten 8,6 és 9,2% körül mozgott, ez a nemzetgazdaság összes és az egyes turisztikai ágazatok foglalkoztatottsági adataitól is függ.

2013-ban a turisztikai ágazatokban betöltött állások száma 364 ezer volt, 2,2%-kal meghaladva az előző évit. Az ágazati bontás szerint a legtöbben a vendéglátásban dolgoztak (33%). A foglalkoztatottak 88%-a alkalmazott volt, 52%-uk férfi. Az egyéb foglalkoztatottak esetén a férfiak aránya magasabb, 67% volt. Így összességében a férfiak aránya 54% volt a turisztikai szektorban.

Módszertani megjegyzés: A turisztikai ágazatok foglalkoztatottsági adatai között a betöltött állások és a ledolgozott órák száma, valamint az egyenértékesített létszámmutatók jelennek meg. A turizmus-szatellitszámla foglalkoztatási adatai a nemzeti számlák rendszerével összhangban van, és számba veszi a foglalkoztatottság valamennyi formáját, a fő és további munkákat, azon belül a teljes és részmunkaidős foglalkoztatást. Az egyenértékes (teljes munkaidősre átszámított) létszám a referenciaidőszak (jelen esetben egy év) alatt ledolgozott órák számának, valamint az ugyanezen időszak alatt a teljes munkaidőben dolgozók által teljesített átlagóraszámnak a hányadosa. (A ledolgozott munkaórák számánál mind a fő, mind pedig a további munkaviszonyban ledolgozott órák szerepelnek, függetlenül attól, hogy azt teljes vagy részmunkaidős foglalkoztatás keretében végezték.)

Kismértékben csökkent a társadalmi juttatásokra fordított GDP-arányos költséghányad

A diagramon megjelenő mutatót az Eurostat és a nemzeti statisztikai szolgálatok számolják a szociális védelem és a nemzeti számlák adatai alapján. A szociális védelem adatai nem kormányzati kiadásokat is tartalmaznak. Az Európai Unió tagállamainak átlagában 2009-ben a mutató értéke majdnem 3 százalékponttal emelkedett, amit elsősorban a GDP visszaesése okozott. Az utána következő időszakban az arány lényegében stagnált. Magyarországon az EU-átlaghoz képest 2009-ben kevésbé volt jelentős a mutató értékének megugrása. Az ezt követő években a GDP folyó áras értékének növekedésénél kisebb mértékben emelkedett a társadalmi juttatások értéke, emiatt a költséghányad folyamatosan csökkent. A 2015-ben tapasztalható kismértékű emelkedés a növekedési ütemek megfordulásának köszönhető. Magyarországon 2015-ben a szociális védelem társadalmi juttatásainak értéke 6769 milliárd forint volt, ami a GDP 19,9%-át tette ki.