11. cél: A városok és emberi lakóhelyek befogadóvá, biztonságossá, ellenállóvá és fenntarthatóvá tétele

A városi növekedés jelenlegi üteme korábban soha nem látott mértéket öltött. A századforduló környékén a városlakók száma – a történelem során először – felülmúlta a falvakban élőkét, ezáltal 2015-ben közel 4 milliárd ember – a világnépesség 54%-a – élt városokban. Ez a szám 2030-ig várhatóan eléri az 5 milliárdot. A gyors urbanizáció óriási kihívásokkal jár, beleértve a nyomortelepek lakosságának növekedését, növekvő légszennyezést, nem megfelelő alapszolgáltatásokat és infrastruktúrát, valamint a tervszerűtlen városi terjeszkedést, amelyek a városokat még kiszolgáltatottabbakká teszik a katasztrófákkal szemben. Helyes várostervezéssel és -menedzsmenttel azonban a világ városi terei befogadóvá, biztonságossá, ellenállóvá és fenntarthatóvá válhatnak, valamint az innováció és a vállalkozások dinamikus csomópontjaivá.

Stagnál a nem megfelelő lakókörülmények között élők aránya

A 11-es célkitűzés 1. alcéljához (megfelelő lakhatási körülményekhez és az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzájutás biztosítása) kapcsolódóan hazánkra vonatkozólag az éves háztartási költségvetési és életkörülmények adatfelvétel adatait használtuk, és a leromlott állapotú házban/lakásban, valamint a szociális szempontból nem megfelelő lakóövezetben élők arányának változását mértük. Az elmúlt 6 év tapasztalatai azt mutatják, hogy a leromlott állapotú lakóhelyen élők aránya 2013-ig közel 30%-kal emelkedett, majd 2016-ig gyakorlatilag a 6 évvel korábbi szintre esett vissza (5,6%). A lakóövezeti jelleg ezzel szemben a vizsgált időszak első 2 évének stagnálásától eltekintve növekedett, de a népesség így is relatíve kis hányada (2016-ban 1,4%, nagyjából 134 ezer fő) élt szociális szempontból nem megfelelő lakóövezetben, 55%-uk Észak-Magyarországon.

Csökken a keletkezett települési hulladék mennyisége, nő a hasznosított hulladék aránya

A fenntartható fejlődés egyik alappillére a környezetünk megóvása, amelyhez nagymértékben hozzájárul, ha minél kevesebb hulladék keletkezik a lakosság körében. Hazánkban az elmúlt hat év folyamán 8%-kal csökkent a keletkezett települési hulladék mennyisége (habár így is közel 3 millió 800 ezer tonna hulladék keletkezett 2016-ban), továbbá évről évre csökken a lerakott hulladékmennyiség és nő az újrahasznosított hulladék részaránya. 2010-ben a keletkezett települési hulladék 70,4%-a közvetlenül lerakásra került, és csak 19,6%-át hasznosították anyagában, ezzel szemben 2016-ra a lerakott mennyiség aránya 50,6%-ra csökkent, míg az anyagában hasznosított mennyiség 34,6%-ra emelkedett. Az energetikailag hasznosított települési hulladék aránya és mennyisége ugyancsak nőtt: 2010-ben még 406 ezer tonnát (10,1%) hasznosítottak ilyen módon, 2016-ban viszont már 554 ezret (14,9%).

Némileg csökkent a szálló por átlagos szintje a városokban

A fenntartható városi környezetek kialakításában, a városok élhetőbbé tételében a porszennyezés mennyiségének is fontos szerepe van. A szálló por mennyisége – mind a 2,5, mind a 10 mikron átmérőjű részecskék – 2010 és 2014 között valamelyest csökkent a városokban: 2010-et követően a következő évben kismértékű növekedés volt megfigyelhető, míg 2011 és 2013 között mindkét típus mennyisége csökkent, míg az utolsó vizsgált évben újból nőtt. A legfrissebb, Eurostat által közzétett adatok szerint a 2,5 mikron átmérőjű por átlagos szintje 20,2 µg/m3, míg a 10 mikron átmérőjű szemcsék szintje 28,2 µg/m3 volt.