13. cél: Sürgős lépések megtétele a klímaváltozás és hatásainak leküzdésére

A klímaváltozásnak már világszerte mélyreható és riasztó következményei vannak. A globális átlaghőmérséklet új rekordot felállítva tovább emelkedett 2016-ban, mintegy 1,1°C-kal meghaladta az ipari forradalom előttit. A globális tengeri jég kiterjedése 4,14 millió km2-re csökkent 2016-ban, ami az eddig mért második legalacsonyabb érték. A légköri CO2-koncentráció elérte a 400 ppm-et (part per million – az egész rész egy milliomoda). A világ nagy részén – részben az El Niño-jelenség következtében – szárazság uralkodott. A tengerszint és a globális hőmérséklet emelkedése mellett egyre gyakoribbá válnak a szélsőséges időjárási események, valamint visszaszorulnak a természetes élőhelyek, mint például a korallzátonyok. E változások mindenütt érintik az embereket, ám aránytalanul nagy károkat a legszegényebbeknek és legkiszolgáltatottabbaknak okoznak. Sürgősen összehangolt cselekvésre van szükség a klímaváltozás megfékezéséhez és az ellenálló képesség erősítéséhez az átfogó és egyre növekvő éghajlati jellegű veszélyekkel szemben.

A kisebb léptékű természeti katasztrófák előfordulási gyakorisága és áldozatainak száma egyaránt növekszik

Nemzetközi jelentések szerint 1990 és 2015 között több mint 1,6 millió ember halt meg természeti katasztrófákban, és a tendencia növekvő. Mivel az ilyen jellegű halálozások gyakran a nagyon intenzív katasztrófákhoz kötődnek, nehéz a tendenciákat viszonylag rövid időtávon belül érzékeltetni. Azonban a kisebb léptékű katasztrófák (100-nál kevesebb halottal járó események) adatai statisztikailag szignifikáns, növekvő tendenciát mutatnak a halálozások számában. Az emelkedő tendencia a népességnövekedést figyelembe véve is jelen van. A természeti katasztrófákhoz kötődő halálozások nem csak e veszélyek meglétét jelzik, hanem egyúttal következményei más sebezhetőségi tényezőknek, mint a rossz várostervezés, környezeti degradáció, katasztrófákra való felkészülés hiánya, valamint szegénység és egyenlőtlenség. E tényezők felelősek a természeti katasztrófák eredményezte halálozások többségéért, ezenkívül aránytalanul magasan érintik az alacsony jövedelmű háztartásokat és közösségeket, valamint a kisvállalkozásokat. Az adatok alapján a katasztrófakockázat csökkentésére irányuló fokozott figyelem az emberi életek megmentéséhez szükséges befektetés.

Az utóbbi évtizedben előrelépés történt a katasztrófák legsúlyosabb hatásainak kezelésében

A természeti veszélyek kockázatának csökkentése olyan átfogó megközelítést igényel, amely megelőzi az új kockázatok kialakulását, minimalizálja a már meglévők hatásait, és megerősíti a gazdasági, társadalmi, egészségügyi és környezeti ellenálló képességet. Az utóbbi évtizedben az országok előrelépést értek el a katasztrófák legsúlyosabb hatásainak kezelésében, főként a katasztrófák kockázatainak csökkentésére irányuló intézmények és politikák fejlesztésével, valamint a katasztrófákra való felkészültségre, a reagálásra és a korai figyelmeztetésre vonatkozó kapacitás erősítésével. Igaz, a katasztrófakockázat említett fő tényezői – szegénység, rossz várostervezés és földhasználat, gyenge környezet- és erőforrás-menedzsment, klímaváltozás – elleni küzdelem korlátozott volt. Az országok elkezdték végrehajtani a nemzeti és helyi katasztrófakockázat-csökkentési stratégiákat, amelyek szintén az említett kockázati tényezők ellen irányulnak. A 96 adatot szolgáltató ország közül mindegyik alkalmazott környezeti hatásvizsgálatot a kockázati tényezők kezelése érdekében. Azonban mindössze 51 ország fizetett az ökoszisztéma-szolgáltatásokért, amelyekről ismert, hogy elősegítik a kedvezőbb földhasználatot és az ökológiai szolgáltatások védelmét.