Fenntartható fejlődés indikátorai

Fő indikátor piktogramja
Rövid táv
Hosszú táv
i
Graikon letöltés PNG képként Graikon letöltés CSV fájl ként
1990–2007 között az eltartottsági ráta értéke csökkent, azóta lassan emelkedik. Az előreszámítás közepes változata szerint a következő néhány évben inkább stagnálni fog, majd a 2030-as évek végétől egyre inkább emelkedni kezd.
A 14 éves és annál fiatalabb korúak aránya az aktív korúakhoz képest 2013-ig folyamatosan csökkent, azóta enyhén emelkedik, az előreszámítás közepes változata szerint a ráta kismértékű emelkedése várható hosszú távon. A 65 éves és annál idősebb korúak eltartottsági rátája a 2030-as évek második felétől egyre inkább emelkedik.
A születések számának csökkenése miatt a korfa alja karcsúsodik, a nemek közti arány 52 éves kor felett eltolódik a nők javára.

Definíciók

Eltartottsági ráta: a gyermek- (0–14 éves) és az idős (65 éves és annál idősebb) népesség a 15–64 éves népesség százalékában. A gyermeknépesség eltartottsági rátája: a gyermeknépesség (0–14 éves) a 15–64 éves népesség százalékában. Az idős népesség eltartottsági rátája: az idős népesség (65 éves és annál idősebb) a 15–64 éves népesség százalékában. Öregedési index: az idős népesség (65 éves és annál idősebb) a gyermeknépesség (0–14 éves) százalékában.

Relevancia

Az eltartottsági mutatók a népesség korösszetételében történt változások legfontosabb indikátorai. Értéküket hosszabb távon befolyásolja a gyermekvállalás és a halandóság alakulása, valamint a vándorlás. Az eltartottsági ráta történelmi változásának általános trendje, hogy a gyermekvállalás mérséklődésének hatására a kezdeti magas szintről előbb csökken, majd az életkor kitolódása miatt emelkedik. Utóbbi folyamat különösen erőteljesen bontakozik ki napjainkban a fejlett országokban, és a társadalmak elé rendkívül komoly, hosszú távú kihívásokat állít. Az eltartottsági ráta értékét alapvetően befolyásolja, hogy kiket tekintünk aktív korúaknak. Napjaink tendenciája az aktív kor alsó és felső határának emelkedése – előbbi az oktatás különböző szintjein eltöltött idő meghosszabbodása, utóbbi a javuló életkilátások miatt. Az életút belső arányainak megőrzése szükséges a népességfejlődés fenntarthatóságához. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia szerint a népesség csökkenésének mérséklésére elsősorban a családokat és a gyermekvállalást támogató intézkedések kialakítása szolgálhat. Ilyen többek között a stabil és kiszámítható családtámogatási rendszer vagy a gyermekeket nevelők munkával kapcsolatos jogszabályi védelme.

Elemzés

Az eltartottsági ráták számításánál három főbb korcsoportot emelhetünk ki, ezek egymáshoz viszonyított arányai jól mutatják a társadalom elöregedését, az egyes korcsoportok függőségi viszonyait, és előrevetítik a változások társadalmi-gazdasági hatásait. A három kiemelt korcsoport: a gyermekkorúak (0–14 évesek), a felnőtt- vagy aktív korúak (15–64 évesek) és az időskorúak (65 évesek és annál idősebbek). Magyarországon 1990 elején az eltartottsági ráta 51,0% volt, ezer aktív (15–64 éves) korúra 510 nem aktív (14 éves és annál fiatalabb, valamint 65 éves és annál idősebb) korú személy jutott. Azóta a legalacsonyabb arányt (45,2%) 2007-ben figyelhettük meg. Az eltartottsági ráta értéke azóta egyenletesen emelkedett, és a következő évtizedben is lassú, de folyamatos növekedés várható. Ezt követően a 2030-as évek végétől egyre inkább emelkedni kezd majd, és 2050-ben elérheti a 68,6%-os értéket a népesség-előrejelzés jelenlegi közepes változata szerint, azaz ezer aktív korúra (15–64 éves) 686 eltartott (14 éves és annál fiatalabb, valamint 65 éves és annál idősebb) juthat.

A gyermekkorúak aránya az elmúlt évtizedekben folyamatosan csökkent. Ennek üteme az 1990-es években felgyorsult. 1990-ben még a népesség 20,5%-a volt gyermekkorú, 2022-ben már csak 14,6%-a, annak ellenére, hogy az elmúlt években a termékenységi ráta emelkedett. Ezzel párhuzamosan az időskorúak aránya folyamatosan, 13,2-ről 20,5%-ra nőtt. A népesség öregedési folyamatát mutatja, hogy 2006 óta már több az idős-, mint a gyermekkorú. Mindeközben az aktív korú népesség aránya 1990 és 2007 között 66,2-ről 68,9%-ra emelkedett, azóta viszont folyamatosan csökkent (2022. január 1-jén 64,9% volt). Az aktív és az inaktív korúak arányának kedvező irányú átmeneti változását a 2000-es évek közepén alapvetően az okozta, hogy az 1970-es évek közepén született, nagyobb létszámú nemzedék már munkaképes korban volt, és még aktív korban az 1950-es évek közepén született, ugyancsak népes generáció. Ezzel párhuzamosan a születések száma nagyobb mértékben csökkent, mint ahogy az időskorúaké nőtt. Napjainkra az 1950-es évek közepén születettek nagy létszámú korcsoportjai elérték a 65 éves kort, ezért ugrásszerűen emelkedett az időskorúak száma, ez növekvő terhet jelent a csökkenő számú aktív korú népességnek. A népesség összetételét szemlélteti a nők és a férfiak számát életkor szerint ábrázoló ún. korfa.

Nemzetközi kitekintés

2021-ben az Európai Unióban a 14 évesek és annál fiatalabbak, valamint a 65 évesek és annál idősebbek függőségi arányát kifejező eltartottsági ráta elérte az 56%-ot. Az átlagosnál nagyobb értékek elsősorban a gazdaságilag fejlett országokban, Franciaországban és a skandináv országokban tapasztalhatók, ahol a termékenység az uniós átlag feletti, és ehhez magas várható élettartam párosul.

Az átlagosnál magasabb még a ráta a baltikumi országok közül Lettországban és Észtországban, a déli országok közül pedig Görögországban és Olaszországban, utóbbiakban a legmagasabb az időskorúak aránya az Európai Unióban. Magyarország 53,6%-os értékével az alacsonyabb eltartottsági rátájú országok közé tartozik, ennek oka elsősorban az európai átlagtól elmaradó várható élettartam és a termékenységi ráta növekedése ellenére alacsony születésszám.

A kiadvány adatai 2022. október 31-én rendelkezésre álló adatokat tartalmaznak, a frissebb adatokért kérjük, keressék fel a mutatóknál megjelölt STADAT-linkeket, a kézirat lezárását követő frissítések ott érhetők el.