Fenntartható fejlődés indikátorai

Fő indikátor piktogramja
Rövid táv
Hosszú táv
i
Graikon letöltés PNG képként Graikon letöltés CSV fájl ként
A munkanélküliségi ráta Magyarországon a 2000-es évek elejétől 2010-ig folyamatosan nőtt, ezt követően kisebb, 2013-tól pedig nagyobb mértékű csökkenés volt tapasztalható, mely tendencia 2020-ban a Covid19-járvány gazdasági következményeként megtört.
Hosszú időtávot tekintve a legfiatalabb, 15–24 évesek között a legmagasabb a munkanélküliségi ráta, azonban az utóbbi 4 évben jelentősen csökkent. Ugyanakkor minden vizsgált korcsoport esetében megállapítható, hogy ez a tendencia a Covid19-járvány gazdasági következményeként megtört.
2021-ben a legalacsonyabb munkanélküliségi ráta Győr-Moson-Sopron (1,4%), a legmagasabb Nógrád megyét jellemezte (10,6%), a hagyományosnak mondható területi megosztottság nem változott.

Definíciók

Munkanélküli az, aki a vonatkozási héten nem dolgozott, és nincs is olyan munkája, amelytől csak átmenetileg vagy – gyermekgondozási ellátás igénybevétele esetén – tartósan volt távol, a kikérdezést megelőző négy hét folyamán aktívan keresett munkát, és két héten belül munkába tudna állni, ha találna megfelelő állást. Az a foglalkoztatottnak nem minősülő személy, aki már talált munkát, amelyben 90 napon belül dolgozni kezd, csak abban az esetben számít munkanélkülinek, ha – adott esetben – két héten belül munkába tudna állni.

Munkanélküliségi ráta: a munkanélkülieknek a megfelelő korcsoportba tartozó gazdaságilag aktív népességhez (akik megjelennek a munkaerőpiacon, azaz a foglalkoztatottak és a munkanélküliek összessége) viszonyított aránya.

Relevancia

A társadalmi kirekesztődés és a szegénység kockázata fokozottabban érinti azokat a társadalmi csoportokat, amelyekben a munkahelyhiány vagy a munkavállalás szempontjából releváns készségek és jártasságok, valamint a megfelelő szakképzettség hiánya miatt nehezebben találnak munkát. Ezek a hátrányok területileg jelentősen különböznek. Ezeknek a csoportoknak a felzárkóztatása és a társadalmi kohézió erősítése a munkaerőpiaci pozíciójuk javítása nélkül megvalósíthatatlan. A fiatalok munkavállalásának ösztönzése, valamint támogatása, a későbbi munkavállalásukat segítő munkatapasztalatok megszerzése érdekében szintén a fenntartható fejlődés alapját képezik.

Elemzés

A tömeges munkanélküliség az 1990-es évek elején jelent meg Magyarországon. Legmagasabb szintjét 1993-ban érte el, akkor 12%-os volt a ráta1. A csökkenés ezt követően 2001-ig tartott, ekkor a 15–74 éves gazdaságilag aktív népesség csupán 5,7%-a minősült munkanélkülinek. 2002-től egy hosszan tartó folyamat vette kezdetét, a munkanélküliségi ráta fokozatosan és folyamatosan emelkedett. A 2008 őszén kibontakozó gazdasági válság jelentős hatással volt a munkaerőpiacra, az üzembezárások és a létszámleépítések következtében nagymértékben nőtt az állástalanok száma és aránya. A ráta 2010 és 2012 között tartósan magas, 10% feletti volt, a legmagasabb 2010-ben (10,8%). 2014-től a munkaerőpiaci folyamatok kedvezően alakultak: nőtt a foglalkoztatottság, és csökkent a munkanélküliség. 2015-ben a munkanélküliségi ráta értéke (6,6%) már érdemben alacsonyabb volt, mint a válságot közvetlenül megelőző évben. A munkanélküliségi ráta az ezt követő években tovább mérséklődött, 2019-ben érte el az eddigi legalacsonyabb értéket, 3,3%-ot, majd 2020-ban a Covid19-járvány gazdasági következményeinek hatására 4,1%-ra nőtt. A tavaszi hónapokban életbe lépett korlátozások feloldását követően nagy arányban váltak aktívan munkát keresőkké (ILO-definció szerinti munkanélküliekké) azok az inaktívak, akik az intézkedések (pl.: kijárási korlátozás) és a lehetőségek szűkössége miatt nem, vagy csak késleltetetten tudtak megjelenni a munkaerőpiacon. Tovább növelte a munkanélküliséget, hogy a korábbiaknál jóval nagyon számban vesztették el munkájukat a munkavállalók, és kezdtek el – új állás reményében haladéktalanul és aktívan – munkát keresni. 2021 második felében már ismét javult a munkanélküliség, de az év egészére nézve megegyezett az egy évvel korábbival (4,1%).

Az 1990-es években a férfiakat nagyobb mértékben érintette a munkanélküliség, mint a nőket. 2000-ben még 1,4 százalékpontos volt az eltérés a két nem rátája között, 2004-ben már mindkét nemre 6,1%-os érték volt jellemző. Ezt követően a nők munkanélküliségi rátája a férfiakénál gyorsabban emelkedett, és a női munkanélküliség mértéke – úgy, mint az Európai Unióban általában – meghaladta a férfiakét. 2020-ban a férfiak és a nők munkanélküliségi rátája közel hasonló, 4,1, illetve 4,2% volt, mely 2021-re a férfiak körében 3,9%-ra mérséklődött, míg a nőknél nem változott.

A fiatalok nagyobb arányban vannak jelen a munkaerőpiacon munkanélküliként, mint idősebb társaik. A vizsgált időszakban a 15–24 és a 25–29 éves korcsoportba tartozók munkanélküliségi rátája mindvégig meghaladta az országra jellemző átlagértéket, ezen belül 2021-ben a 15–24 évesek esetében több mint háromszorosa volt annak. A fiatalok magas munkanélküliségi rátája elsősorban azzal van összefüggésben, hogy a középfokú oktatás időtartamának meghosszabbodása és a felsőoktatás expanziója miatt jelentősen csökkent a fiatalok munkaerőpiaci részvétele, és így elsősorban a képzetlenebb réteg jelenik meg a munkaerőpiacon foglalkoztatottként vagy álláskeresőként. A fiatal munkanélküliek többsége a képzetlenebb, nem tanuló rétegekből kerül ki, vagyis azok közül, akik hátránnyal indulnak a munkaerőpiacon képzettebb társaikkal, illetve a már munkatapasztalattal rendelkező idősebb korcsoportokkal szemben. A gazdasági válság következtében 2009-ben minden negyedik 15–24 éves gazdaságilag aktív személy állást keresett, munkanélküliségi rátájuk 2012-ben az elmúlt két évtized legmagasabb értékére, 27,8%-ra emelkedett. A kedvező munkaerőpiaci folyamatok hatására a korcsoportra jellemző ráta 2018-ra 18 százalékponttal csökkent, 9,9%-ot tett ki. A fiatalok munkanélküliségi rátájának kedvező alakulásában szerepet játszott többek között a közfoglalkoztatás és az első munkahelyhez jutást segítő intézkedéscsomag is. 2021-ben a korcsoport munkanélküliségi rátája ismét emelkedett, 13,5%-ra. Az idősebb 55–59 és a 60–64 éves korcsoport munkanélküliségi rátája 2021-ben 3,1, illetve 2,6 % volt, 6,9, illetve 2,8 százalékponttal alacsonyabb, mint 2011-ben.

A megosztottság területi dimenziója is jelentős. A 2008-as válságot követően a munkanélküliség leginkább a többinél fejlettebb térségekben, a Dunántúl északi részén lett kisebb, ahol a válság hatására megingott iparágak élénkülni kezdtek. 2014-től kezdődően mindegyik régióban jelentősen csökkent a munkanélküliség, összefüggésben többek között a közfoglalkoztatás kiszélesítésével. A munkanélküliség tekintetében kialakult területi különbségek azonban a munkaerőpiaci helyzet javulása mellett is fennmaradtak, 2021-ben a munkanélküliségi ráta a Közép-Dunántúlon volt a legalacsonyabb (2,1%), és az Észak-Alföldön a legmagasabb (7,1%).

Nemzetközi kitekintés

A globális gazdasági válság munkaerőpiacra gyakorolt hatását, az abból történő kilábalást a munkanélküliségi ráta alakulása jól tükrözi. Míg 2010-ben Magyarország munkanélküliségi rátája 0,9 százalékponttal meghaladta az uniós átlagot, addig 2012 óta alatta marad, 2020-ban 2,9 százalékponttal. 2021-ben az uniós tagországok rangsorában – 4,1%-os értékkel – az 5. legalacsonyabb munkanélküliségi ráta jellemezte Magyarországot. Spanyolországban és Görögországban volt a legmagasabb a munkanélküliség, 14,8, illetve 14,7%. A legalacsonyabb pedig Csehországban (2,8%) és Lengyelországban (3,4%).

STADAT-táblák

20.Munkaerő

A kiadvány adatai 2022. október 31-én rendelkezésre álló adatokat tartalmaznak, a frissebb adatokért kérjük, keressék fel a mutatóknál megjelölt STADAT-linkeket, a kézirat lezárását követő frissítések ott érhetők el.