Fenntartható fejlődés indikátorai

Fő indikátor piktogramja
Rövid táv
i
Graikon letöltés PNG képként Graikon letöltés CSV fájl ként
A hátrányos helyzetűek száma 2017-ben volt a legmagasabb.
A legtöbb hátrányos helyzetű gyermek esetében a szülő alacsony iskolai végzettsége áll a minősítés hátterében.
Lakosságarányosan a legtöbb hátrányos helyzetű kiskorú Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a legkevesebb Győr-Moson-Sopron megyében él.

Definíciók

2013. szeptember 1-jétől a gyermekvédelmi törvény szabályozza a HH-s és a HHH-s gyermek, illetve fiatal felnőtt fogalmát, tekintettel e fogalomnak a köznevelés területénél általánosabb, gyermekvédelmi szempontú jelentőségére. Hátrányos helyzetű (HH) az a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre (RGYK) jogosult gyermek, nagykorúvá vált gyermek vagy fiatal felnőtt, aki esetében az alábbi körülmények közül egy fennáll: a szülő vagy a családba fogadó gyám alacsony iskolai végzettséggel rendelkezik, alacsony foglalkoztatottságú, vagy a gyermek, illetve fiatal felnőtt elégtelen lakókörnyezetben, illetve lakáskörülmények között él. Az újraszabályozással a hátrányos helyzet kompenzálására a korábbinál szélesebb körben nyílt lehetőség, így például már 0–24 éves kor között lehet igényelni a minősítést a települési önkormányzatok jegyzőitől, miközben az elbírálás alapjául továbbra is az RGYK-ra való jogosultság számít.

Relevancia

A társadalmi felzárkózás olyan viszonyok kialakítását kívánja meg, amelyek hosszú távon mindenki számára biztosítják a társadalmi-gazdasági részvétel alapfeltételeit. A gyermekkori hátrányok feltárása és mielőbbi leküzdése kulcsfontosságú a későbbi boldogulás szempontjából. A nehéz sorsú gyermek hátrányainak kompenzálása, esélyeinek növelése, minél sikeresebb társadalmi integrációjának elősegítése érdekében a gyermekjólét és a gyermekvédelem komplex rendszere kínál többféle beavatkozási lehetőséget.

Elemzés

A hátrányos helyzet jegyző általi megállapítására a jogszabály 2013 óta ad lehetőséget. A jogintézmény első teljes évében, 2014-ben 78,7 ezer gyermek és fiatal felnőtt kapta meg a hátrányos helyzetű („HH”) minősítést, ezt követően azonban jelentős növekedésnek indult az ilyen besorolású gyermekek és fiatal felnőttek száma: 2017-ben már majdnem 35%-kal több, 106,2 ezer fő volt ebbe a kategóriába sorolható. Természetesen a hátrányos helyzetű minősítéssel rendelkező személyek számának alakulása soha nem volt független a másik hasonló, szintén jegyző általi besorolású kategóriába tartozókétól, a halmozottan hátrányos helyzetűekétől. A két kategóriába tartozó gyermekek és fiatal felnőttek összesített száma 2014-ben volt a maximumon, a hátrányos helyzetűek számának növekedése tehát inkább a kategóriák közötti átsorolódás eredményének mondható.

A hátrányos helyzetű személyeken belül mindig is túlnyomó többségben voltak a kiskorúak, az ilyen minősítéssel rendelkező 18 éves és annál idősebb személyek száma még tovább is csökkent az évek során: 2020-ban az összes hátrányos helyzetű személy közül már 95,8% kiskorú volt. A kategóriába sorolt gyermekek számának jelentős növekedésével párhuzamosan a kiskorú lakossághoz vett arányuk is növekedésnek indult: míg 2014-ben ezer főnyi, 0–17 éves kiskorúra még csak 42,3, addig 2017-ben már 58,5 főnyi HH-s gyermek jutott.

A kategórián belül jelentős változás történt az évek során a minősítés okára vonatkozóan: noha mindig is a szülő(k) vagy a családba fogadó gyám alacsony iskolai végzettsége volt a HH-s minősítés legjellemzőbb oka, ám amíg ez 2014-ben a HH-s kiskorúak 65,1%-ánál állt fenn, addig 2021 végén már a 87,1%-ukra volt jellemző. Ez a növekedés elsősorban a második leggyakoribb minősítési ok, a szülő(k) vagy a családba fogadó gyám alacsony foglalkoztatottsági státusza miatti HH-s besorolások számának csökkenésére vezethető vissza: 2014-ben még a kategóriába tartozó kiskorúak majdnem egyharmada, 29,3%-a emiatt kapta a minősítését, 2021-ben azonban mindössze 7,8%-uknál volt jellemző ez a minősítési ok. Az elégtelen lakáskörülmények viszonylag stabilan a HH-s kiskorúak 5-6%-a esetében játszottak közre a besorolásban.

A HH minősítéssel rendelkező kiskorúak ezer azonos korú lakosra vetített aránya összességében tehát 54,9 fő volt 2021-ben, az országon belül azonban jelentős területi különbségek adódtak. Szabolcs-Szatmár-Bereg (128,5 fő) és Borsod-Abaúj-Zemplén (127,7 fő) megyében az országos átlagnál két és félszer több gyermek él olyan szülők gondozásában, akik alacsony iskolai végzettségük, foglalkoztatottságuk vagy elégtelen lakókörnyezetük miatt nem tudnak megfelelő életminőséget biztosítani számukra. Emellett Észak-Magyarország és Észak-Alföld többi megyéjében, Dél-Dunántúl megyéiben és Csongrád megye kivételével a dél-alföldi régióban haladja meg az arány az országos átlagot. A legkedvezőbb helyzetben a főváros és Győr-Moson-Sopron megye fiataljai vannak, ahol ezer 0–17 éves korú lakosból egyaránt 8,5 fő helyzete számít hátrányosnak.

Nemzetközi kitekintés

A hátrányos helyzetűvé nyilvánítás hazánkban alkalmazott ismérvei a gyermekszegénységgel foglalkozó európai összehasonlításokban is visszaköszönnek. A nemzetközi szakirodalom és az Eurostat leggyakrabban a szegénység és a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett gyermekek számáról közöl adatokat. Az Eurostat gyűjtése alapján az Európai Unióban 2020-ban átlagosan 24,2%-ot ért el a szegénységi és kirekesztődési kockázatnak kitett gyermekek aránya. Ez az érték Romániában volt a legmagasabb (41,5%), amelyet Bulgária és Spanyolország követett; Szlovéniában pedig a legalacsonyabb (12,1%), utánuk a csehek és a dánok következtek a legkisebb arányú gyermekszegénységi kockázattal rendelkező országok sorában. Figyelemre méltó továbbá, hogy az unióban a 60 év alatti személyekből álló és gyermeket is eltartó alacsony foglalkoztatottságú háztartások tagjainak 71,9%-át fenyegeti a szegénység kockázata, míg az alacsony iskolázottságú szülők gyermekeinek 50,5%-ára igaz ugyanez.

A kiadvány adatai 2022. október 31-én rendelkezésre álló adatokat tartalmaznak, a frissebb adatokért kérjük, keressék fel a mutatóknál megjelölt STADAT-linkeket, a kézirat lezárását követő frissítések ott érhetők el.