Fenntartható fejlődés indikátorai

Fő indikátor piktogramja
Rövid táv
Hosszú táv
i
Graikon letöltés PNG képként Graikon letöltés CSV fájl ként
Az ezredfordulót követően a 15–64 évesek foglalkoztatási szintje stagnált, majd a válság ideje alatt romlott. 2011-től folyamatos foglalkoztatásbővülés volt tapasztalható, mely tendencia 2020-ban a Covid19-járvány gazdasági következményeként enyhén megtört.
Az elmúlt években az iskolai végzettség közép- és felsőfokú szintjén jelentősen javultak a magyar mutatók, az uniós átlaghoz viszonyított lemaradás lényegében megszűnt.
A területi különbségek továbbra is megmaradtak: Budapest, Pest, Nyugat- és Közép-Dunántúl a kedvezőbb adottságú régiók közé tartozott, míg Dél-Dunántúl, Észak-Magyarország és Észak-Alföld foglalkoztatási szempontból hátrányosabb helyzetűek.

Definíciók

A foglalkoztatási arány a foglalkoztatottaknak a népességhez viszonyított aránya. Foglalkoztatott, aki a kérdezés hetét megelőző héten (az ún. vonatkozási héten) legalább 1 órányi, jövedelmet biztosító munkát végzett, vagy rendelkezett munkával, de abban átmenetileg (pl. betegség, szabadság, ideértve a szülési szabadságot is) nem dolgozott. 2021. január 1-jétől a gyed, gyes mellett dolgozókon túl azok a – korábban inaktívnak vagy munkanélkülinek számító – személyek is foglalkoztatottnak minősülnek, akik a gyermekgondozási ellátás igénybevétele előtt dolgoztak utoljára, a távollét idején pénzbeli juttatásban részesülnek, és az ellátás igénybevételét követően visszatérhetnek korábbi munkahelyükre. (Vagyis a munkájuktól gyermekgondozási ellátás igénybevétele miatt tartósan távol lévők.) A jogszabály bevezetése miatt törés van az érintett idősorokban, így közvetlenül 1998–2008 és 2009–2021 adatai hasonlíthatók össze. A módszertani változás eredményeként a nők foglalkoztatási mutatói jelentős mértékben módosultak.

Relevancia

A humán erőforrások értékét alapvetően meghatározza a munkavégzésre való képesség. A szegénység elleni küzdelem és az esélyegyenlőtlenségek csökkentésének fontos eszköze a foglalkoztatottság növelése és a hátrányokkal induló csoportok munkaerőpiaci pozícióinak javítása. A társadalmi kirekesztettség mérséklését célzó programok segítségével a munkába bevonhatók körét szükséges bővíteni, a foglalkoztatottságot pedig javítani. A foglalkoztatás azonban nemcsak a jövedelmi biztonságot növeli, de a társadalmi tőke megalapozásán és fejlesztésén keresztül a társadalmi integrációt is erősíti. Elemzésünkben a mutató alakulását a foglalkoztatás szempontjából kiemelt 15–64 éves korcsoportban vizsgáljuk.

Elemzés

Az 1990-es években a korábban foglalkoztatott népesség nagy tömegei váltak munkanélkülivé, vagy kihasználva a korai nyugdíjba vonulás kínálta lehetőségeket, kivonultak a munkaerőpiacról. A fiatalabbak munkaerőpiaci részvételét az oktatás vertikális és horizontális expanziója – vagyis a tanulási ciklus hosszabbodása és az oktatásba belépők körének szélesedése –, valamint a szűkülő munkakínálat alapjaiban formálta át, ami különösen a 25 év alattiak foglalkoztatási rátájának jelentős csökkenésében érhető tetten. Az 1990-es évek végétől kezdődően a nyugdíjkorhatár lassú, ám folyamatos emelkedése az idősebb népességet egyre tovább tartotta aktív státuszban. 2012-ben a korkedvezményes nyugdíjjogosultságok korlátozása és a rokkantsági ellátások felülvizsgálata felerősítette ezt a folyamatot, jelentős inaktív tömeget terelve vissza a munkaerőpiacra.

A rendszerváltást követő gazdasági sokk hatására 1997-ig drámaian csökkent a foglalkoztatás, ezt követően mértéke lassú ütemben emelkedett, majd a 2000-es évek elejétől 2007-ig számottevően nem változott. A gazdasági válság hatására jelentősen csökkent a foglalkoztatás, a mélypontját 2010-ben érte el, ekkor a 15–64 éves népesség foglalkoztatási aránya 57,0% volt. Ezután 2019-ig töretlenül (72,2%-ra) nőtt a foglalkoztatási ráta értéke.
A közfoglalkoztatás 2009-ben kezdődő kiterjesztése nagyban hozzájárult a foglalkoztatottság bővüléséhez és ezzel a mutató jelentős javulásához. Ugrásszerű változás 2012-től volt kimutatható, összhangban ennek a foglalkoztatáspolitikai eszköznek az egyre intenzívebb alkalmazásával, valamint azzal, hogy Magyarországon a szociális segélyezési rendszer a közfoglalkoztatásban való részvételhez köti az ellátás folyósítását. A közfoglalkoztatottak száma a válság előtti évekhez képest többszörösére nőtt, és 2016-ban érte el a legmagasabb szintet, amikor is a 15–64 évesek körében átlagosan 221 ezer fő dolgozott közfoglalkoztatási programok keretében1. A gazdasági helyzet általános javulásának eredményeként, illetve a kormányzat céljával összhangban olyan intézkedések születtek, amelyek nagymértékben elősegítették a közfoglalkoztatottak nagyarányú visszaterelését az elsődleges munkaerőpiacra. 2021-ben éves átlagban mindössze 87 ezer fő dolgozott közfoglalkoztatottként, amely 61%-kal volt kevesebb a 2016. évinél, de az egy évvel korábbihoz képest is 6,2%-kal csökkent.

A foglalkoztatás rendszerváltást követő visszaesése az alacsony iskolai végzettségűeket (az általános iskola legfeljebb 8 osztályát végzetteket) érintette a legkedvezőtlenebbül. A közfoglalkoztatás felfuttatása javított ezen a helyzeten, a programok ugyanis elsősorban ezt a csoportot, az alacsony iskolai végzettségűeket célozták. Míg 2009-ben az alacsony iskolai végzettségűek 5,3%-a dolgozott közfoglalkoztatottként, addig 2016-ban már 22%-uk számára biztosított jövedelmet, illetve megélhetést a közfoglalkoztatás. A közfoglalkoztatás visszaszorításával párhuzamosan ez az arány csökkent, ami 2021-ben 10,5 százalékpontot jelentett. A vizsgált 15–64 éves korcsoportban foglalkoztatásuk elmarad az EU27 átlagától, lemaradásuk azonban az elmúlt bő 10 évben közel 13 százalékponttal csökkent. A közép- és felsőfokú végzettséggel rendelkezők foglalkoztatási rátája sokkal kedvezőbb, elhelyezkedési esélyeik a munkaerőpiacon jobbak, így előbbi 2014, utóbbi már 2011 óta meghaladja az uniós átlagot, 2021-ben 6,1, illetve 5,0 százalékponttal.

2020-ban a Covid19-járvány gazdasági következményeként a foglalkoztatás korábbi növekvő trendje megtört. A járvány időszakának kezdetén átmenetileg megnőtt a részmunkaidőben dolgozók aránya, illetve azok száma, akik nem dolgoztak a kikérdezést megelőző héten (2020. március–májusban érte el csúcspontját, 11,8%-ot), azonban éves szinten mindössze 0,3 százalékponttal, 71,9 %-ra csökkent a foglalkoztatás. A 2020 tavaszán és őszén bevezetett járványügyi intézkedések (pl.: határzár, kijárási korlátozás, vendéglátó-ipari egységek bezárása) jelentősen hatottak a foglalkoztatásra, azonban a foglalkoztatási ráta csökkenésének hátterében a demográfiai folyamatok mellett elsősorban a közfoglalkoztatásban részt vevők, valamint a külföldön dolgozók számának 19 ezer, illetve 17 ezer fős csökkenése állt. 2021-ben a 15–64 évesek foglalkoztatási rátája a járvány előtti rekordmagas szintet is meghaladva 73,1%-ra nőtt. A bővülés motorja a hazai elsődleges munkaerőpiac volt, az itt dolgozók száma 43 ezer fővel nőtt az előző évhez képest. A külföldi telephelyen dolgozók száma uniós csatlakozásunkat követően évről évre folyamatosan bővült, majd a 2011. évi ausztriai és németországi munkaerőpiaci nyitást követően – némileg dinamikusabb növekedés eredményeként – 2016-ban 118 ezer főre emelkedett. Számuk – szezonális hatásoktól ugyan nem függetlenül, de – éves átlagban kissé csökkent, 2021-ben a 15–64 éves foglalkoztatottak 1,8%-a jelölt munkavégzése helyéül külföldi telephelyet.

A foglalkoztatásban hagyományosan jelentősek a területi különbségek. A legszembetűnőbb törésvonal Budapest (78,0%), Nyugat-Dunántúl (76,4%), Pest (75,7%) és Közép-Dunántúl (75,7%) régiócsoport mentén húzódik, élesen elválasztja ezt a kedvezőbb adottságú térséget az ország másik, foglalkoztatási szempontból hátrányosabb helyzetű részétől. 2021-ben a leghátrányosabb helyzetű régiók Dél-Dunántúl, Észak-Magyarország és Észak-Alföld voltak. 2015-ben még Dél-Alföld is ebbe a csoportba tartozott, de 2021-re egyre inkább felzárkózni látszik (72,6%).

Nemzetközi kitekintés

A magyar foglalkoztatási arány a 15–64 évesek korcsoportjában (73,1%) 2021-ben meghaladta az uniós átlagot (68,4%). EU-csatlakozásunk évében, 2004-ben hazánkat az uniós átlagnál alacsonyabb foglalkoztatási szint jellemezte, és ez a különbség a válság éveiben megugrott, 2009-ben 5,6 százalékpont volt. Ezt követően Magyarországon az uniós átlagot meghaladóan nőtt a foglalkoztatási ráta, ennek eredményeként 2014 óta hazánkban a foglalkoztatási arány felülmúlja az unióét.
Az Európa, 2020 stratégiában meghatározott foglalkoztatási célok alakulásának megfigyelési köre a 20–64 éves korcsoport, amelyre vonatkozólag az Európai Unió 2020-ra a foglalkoztatási rátájuk 75%-ra emelését tűzte ki. Ezt a célértéket Magyarország már 2017-ben elérte, majd a 2019-es csúcsot (77,6%) követően 2020-ban a foglalkoztatási ráta – a Covid19-járvány következtében – 77,5%-ra mérséklődött. A foglalkoztatás mértéke a járvány által leginkább érintett hónapokban sem csökkent 75% alá, 2021-ben pedig rekordmagas szintre, 78,8%-ra nőtt.

STADAT-táblák

20.Munkaerő

A kiadvány adatai 2022. október 31-én rendelkezésre álló adatokat tartalmaznak, a frissebb adatokért kérjük, keressék fel a mutatóknál megjelölt STADAT-linkeket, a kézirat lezárását követő frissítések ott érhetők el.