A GÉS 2003/4. számának tartalma

A fontosabb cikkek rövid összefoglalóival hívjuk fel a figyelmet a témák aktualitására.

1.) A magyar külkereskedelem 2002. évi forgalma

A szerzők a magyar külkereskedelmi forgalom 2002. évi alakulását vizsgálják. Rövid helyzetképet adnak a világ és a magyar gazdaság helyzetéről, majd részletes elemzést közölnek az export és import árufőcsoportok és irányok szerinti alakulásáról, valamint az áruforgalmi mérleg alakulásáról. Foglalkoznak a bérmunka-forgalommal, annak csökkenő tendenciájáról, valamint a közvetített kereskedelem szerepével.

2.) Munkaerő-költségek nemzetközi összehasonlításban

A szerzők elemzésükben az EU tagországok és jelölt országok munkaerőköltségének színvonalát hasonlítják össze, fajlagos mutatók alapján, a ráfordítást euróban mérve.
A munkaköltség az alkalmazási költséget jelenti, tehát minden olyan, a munkavállalót terhelő kötelezettséget felölel, ami a munkaerő alkalmazásával kapcsolatos. A munkavállalóknak kifizetett összegeken kívül ide tartozik a nyugdíj- és egészségbiztosítás munkáltató által átvállalt része, a különféle természetbeni és szezonális juttatások és költségtérítések, a továbbképzéssel kapcsolatos költségek, valamint a munkáltató hozzájárulása a munkanélküliség kezelését szolgáló alaphoz. A fajlagos mutató viszonyítási alapja az összehasonlításban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak létszáma és a ledolgozott munkaórák száma.

3.) Az EU Kohéziós Alapból részesedő országok intézményrendszere és a magyar előkészületek

A szerző dolgozatában definíciókat és alapfogalmakat magyaráz, majd részleteiben mutatja be a Kohéziós Alapból részesedő országok, az Alap fogadásához kialakított intézményrendszerét. A magyar előkészületekben az ISPA-program lebonyolításában résztvevő szervezeteket, a Kohéziós Alap fogadására kialakítandó intézményrendszer előfutárainak tekinti. Következtetéseiben megállapítja, hogy az intézményrendszerek alapvetően a nemzeti sajátosságokhoz idomulnak. A magyar intézményi koncepció, a már meglévő jól működő hazai struktúrára épít, de a kialakításhoz fontos szerep jutott a tagállami példák alapos átgondolásának is.

4.)  Mezőgazdasági piacok a 2002. és a 2003. év fordulóján)

A szerző gazdaságkutató intézetek becslései alapján foglalja össze a világgazdaság 2002. évi helyzetét és a 2003-ban várható fejlődését. Részletesen ismertei az EU-Bizottság által készítet félidős értékelést az AGENDA 2000-ről, valamint ebből adódóan a Bizottság agrárpiac-politikai javaslatait. A javaslatok közül kiemelten foglalkozik a közvetlen kifizetések szétválasztásával, amely szerint az eddig termékhez kötött kifizetést átalakítaná üzemalapi és a folyó termeléstől független jövedelem kifizetésévé, és csak néhány termék esetében volna bevezethető termékspecifikus térítés. Ezek után elemzi a 2000. évi közvetlen kifizetéseket termékcsoportonként és tagországonként. Következtetésiben megállapítja, hogy az EU-ban a termelés és a termékalapú közvetlen kifizetések között valamennyi országra egységes a vonatkozó arányosság.

5.) Mezőgazdasági termelékenységi mutatók

Az EU Közös Agrárpolitikájának fejlesztésével összhangban, az Eurostat új termelékenységi mutatók kidolgozását kezdte meg. Ennek szerepéről és módszertani alapjairól ad tömör összefoglalást a szerző, rámutatva a módszertani megoldások általános és hazai sajátos problémáira.

6.) A kiemelten támogatott települések lehatárolása, területi eloszlása

A Kormány a piacgazdaságra való áttérés kedvezőtlen térszerkezeti hatásainak ellensúlyozására már az 1990-es évek elejétől fokozott erőfeszítéseket tett a területi különbségek mérséklésére, az elmaradott térségek és települések felzárkóztatására. Ennek a törekvésnek az egyik fontos eleme a kedvezőtlen adottságú települések támogatása. A szerző a kiemelten támogatott települések lehatárolását, területi megoszlását mutatja be, s kitér a települések fejlettségi/elmaradottsági vizsgálati eredményeinek széles körű alkalmazási lehetőségeire is.