NyitóoldalBuday László

Buday László

Buday László portréja1873. október 27-én született Pécsett. Baranya megyei nemesi családból származott. Apja mérnök volt.

Iskolai tanulmányait a pécsi főgimnáziumban folytatta. A gimnazista Buday László elsősorban az irodalom iránt érdeklődött.

15 éves korától közölt a sajtó tőle verseket, 1894-ben önálló verseskötete, 1895-ben pedig „A reformátor” c. regénye jelent meg. Irodalmi tehetsége, szép és választékos stílusa a későbbi években tudományos munkáiban is feltűnik.

1891-ben érettségizett, majd a budapesti tudományegyetemre iratkozott be. Egyetemi évei alatt különféle újságoknak dolgozott, az Ország-Világ segédszerkesztője volt.

1896-ban lépett a Hivatal kötelékébe. Szorgalmas munkája alapján Vargha Gyula figyelt fel rá. 1897-ben szerezte meg jog- és államtudományi doktorátust, s ugyanekkor tette le a statisztikai szakvizsgát is.

Buday László az első időkben főleg társadalomstatisztikával foglalkozott. Meglehetősen elmaradott területe ez akkor még a hivatalos statisztikának, ám a szociálpolitika szükségességének felismerésével párhuzamosan nő a jelentősége. Buday egyik első statisztikai munkája a betegsegélyző pénztárakra vonatkozó felvétel, amely új információkat nyújtott a balesetekről, a munkásegészségügy állapotáról stb. Foglalkozott a törvénytelen születések és az öngyilkosságok kérdéseivel, felekezeti statisztikával, s az anyakönyvi reform kapcsán annak kihatásaival is.

1901-ben született meg „A m. kir. központi statisztikai hivatal adatgyűjtéseinek magyarázata” című munkája, melyben összefoglalta a hivatalos statisztikai adatgyűjtéssel kapcsolatos tudnivalókat mindazok számára, akik statisztikai szolgálatban dolgoznak. 1911-ben, szintén az ő szerkesztésében jelent meg a „M. kir. központi statisztikai hivatal munkássága (1871-1911)” című kötet.

Az 1900-as népszámlálás felvételi munkálataiban és az adatok feldolgozásában is részt vett. Tevékenyen munkálkodott az Országos Községi Törzskönyvbizottságban, melynek megalakulásától kezdve tagja volt. 1904-ben külön kötetben kiadta a Törzskönyvbizottságot létrehozó törvény magyarázatát és kisebb cikkekben is népszerűsítette a témát.

A század elején kezdődtek meg az 1884-es ipartörvény módosításának munkálatai, melyekben Buday is tevékeny részt vállalt. Az ezzel kapcsolatos ankétok anyagát 10 kötetben adták ki, s azok 1906-ban megjelent X. kötetében az ipartestületek és ipartársulatok statisztikáját ő írta.

1907-ben felmerült a belügyi közigazgatás reformja, hiányoztak azonban az ehhez szükséges községi és vármegyei adatok. Buday munkásságának egyik legfontosabb része a községi és vármegyei háztartások statisztikai adatfelvételének, s az adatok elemzésének korszaka. Igyekezett a reform előkészítésén kívül más, általánosabb vizsgálatra is alkalmassá tenni a felvételt. Több, a községi háztartással és közigazgatással kapcsolatos tanulmányt is írt. Az 1910-es népszámlálás megszervezésével megbízott Vízaknai Antal betegsége miatt szinte teljesen az ő irányítása alatt folyt az összeírás előkészítése.

1914-ben, Vargha távozásakor aligazgatóvá nevezték ki, Hajdú betegsége miatt azonban gyakorlatilag már ekkor vállaira nehezedett a Hivatal vezetésének terhe, s 1914 augusztus 1-től hivatalosan is igazgató lett.

Buday László ekkor 41 éves, szokatlanul fiatalon került ilyen magas posztra. Nagy tervekkel lépett a hivatal élére, ám a háború megakadályozta azok valóra váltását: a Hivatal személyzetének jelentős része bevonult, mind sűrűbben kénytelenek a rendszeres adatfelvételek helyett rendkívűliekre szorítkozni. E nehézségek ellenére Buday sikerrel igyekezett az intézmény tekintélyét, súlyát megőrizni, miközben tudományos munkásságát sem hanyagolta el. 1915-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Székfoglaló előadását Magyarország népességének műveltségéről tartotta.

Ebben az időszakban érdeklődése egyre inkább a demográfia kérdései felé fordult. A háború végének közeledtekor gróf Teleki Pállal együtt (előre látva a tragikus következményeket) hozzákezdett a magyarországi nemzetiségi viszonyokat bemutató térképsorozat előkészítéséhez, valamint egy, Magyarország gazdasági és társadalmi életének egészét összefoglaló statisztikai adatgyűjtemény összeállításához.

A Statisztikai Hivatal számára a háború után nehéz időszak következett: 1918-ban és 1919-ben az adatgyűjtő munka szinte lehetetlenné vált. 1919 második felében azonban már sorra jelennek meg a háború miatt ki nem adott statisztikai munkák, Buday pedig elsősorban a béketárgyalások anyagaival foglalkozik. Sikerült elérnie, hogy a nehéz körülmények ellenére 1920-ban a népszámlálást lebonyolították.

1920-ban a m. kir. József Műegyetem tanácsától meghívást kapott a statisztikai és alkalmazott közgazdaságtani tanszék vezetői posztjára. Tudományos munkássága új lendületet vett, és egy évvel később már megjelentette élete főművét, a „Megcsonkított Magyarország” c. munkát, a háború utáni időszak egyik legnagyobb könyvsikerét, melyet az MTA Lévay-díjjal jutalmazott. A könyv összefoglalja a trianoni döntéssel Magyarországot ért területi, népességi, gazdasági és kultúrális veszteségeket. A mű, amely később angolul és franciául is megjelent, egyike azoknak a kiadványoknak, amelyekkel a Bethlen-korszakban megkísérlik visszaszerezni a Nyugat rokonszenvét és támogatását, bizonyítani a béke Magyarország számára igazságtalan voltát.

A kiút keresése is foglalkoztatta: ebben az időszakban született meg „Agárpolitika” című munkája, melyben a magyar földbirtokviszonyok sajátosságait elemezte. Tudományos tevékenységének csúcsát a Magyar Statisztikai Társaság megalapítása jelentette 1922-ben, mely szervezet a tudomány hazai művelőinek összefogását szolgálta. A Társaság francia nyelvű szemléjét, a Revue de la Société Hongroise de Statistique-ot Buday László, a társaság első elnöke szerkesztette. Nemzetközi elismerése sem maradt el: tagja volt a Nemzetközi Statisztikai Intézetnek, a svájci, német statisztikai társaságoknak. 1923-ban jelent meg az egyetemi előadásai alapján készült „A statisztika elmélete és története” című könyve.

Szerkesztette a Közgazdasági Szemlét, rengeteget dolgozott a Statisztikai Társaság ügyeiben és ekkor jelent meg a „Megcsonkított Magyarország” című művének a háború utáni évek adataival kiegészített második kiadása, „Magyarország küzdelmes évei” címmel.

Buday László alig 52 évesen, 1925. március 7-én hunyt el.