NyitóoldalElekes Dezső

Elekes Dezső

Elekes Dezső portréjaKézdivásárhelyen, 1889. november 11-én született. Elemi és középiskolai tanulmányait szülőhelyén, majd a későbbiekben Sepsiszentgyörgyön végezte.

1907-1910 között a kolozsvári egyetem joghallgatója volt, ahol 1912-ben jogi doktorátust szerzett.

1910-től az első világháború kitöréséig ügyvédjelöltként, később ügyvédként Brassóban és Kézdivásárhelyen dolgozott. A világháború alatt katonai szolgálatot teljesített.

1918-ban lépett a Hivatal kötelékébe. 1919-ben a rokkantak, árvák és özvegyek összeírási munkálatainak vezetője volt. Rövid ideig az Ipari osztályon, azt követően pedig 1931-ig az Elnöki osztályon dolgozott. Itt többek között szervezési és személyi ügyekkel, a nemzetközi kapcsolatok problémáinak intézésével foglalkozott.

Fontos szerepet játszott a Hivatal kiadványainak szerkesztésében. Nevéhez fűződik például a „Magyar Statisztikai Évkönyv” nemzetközi része első tervezetének elkészítése.

1923-tól a Magyar Statisztikai Szemle szerkesztésében is közreműködött, 1939-től 1945-ig szerkesztője volt. Több éven keresztül a Hivatal térképészeti munkálatait is irányította.

1923-1932 között a sajtószolgálat irányítójaként megszervezte a Hivatal időszaki sajtóstatisztikai adatgyűjtését.

1931-1936 között a Hivatal Könyvtárát vezette. Munkája eredményeképp került sor a könyvstatisztikai adatfeldolgozás módszertanának kidolgozására, s ő indította meg az erre vonatkozó adatgyűjtés munkálatait is. Ekkor jelenik meg a könyvtár állományát feltáró nyomtatott katalógus II. Pótfüzete.

Tevékenysége elismeréseként 1936-ban soronkívüli előléptetéssel miniszteri titkárrá nevezték ki. Előbb az általános és szerkesztési ügyek osztályát, majd 1939-től a Hivatal központi osztályát vezette. A hivatali ranglétrán is gyorsan emelkedett: 1941-ben miniszteri osztálytanácsos, 1944-ben pedig miniszteri tanácsos lett.

Részt vett a kölni Nemzetközi Sajtókiállítást előkészítő magyarországi bizottság munkájában. A Magyar Statisztikai Társaság másodtitkára, majd 1926-tól titkára, 1932 és 1943 között főtitkára volt. 1943-tól a Társaság alelnökeként tevékenykedett. Ebben a minőségben tagja volt a Journal de la Société Hongrise de Statistique szerkesztőbizottságának.

1935-től a Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és államtudományi karának magántanára, 1942-től pedig rendkívüli tanára volt.

Szakmai tevékenységének elismeréseképpen 1945-ben a Hivatalal elnökévé nevezték ki. Elődje váratlan halálát követően a Hivatal igen nehéz korszakában, 1946 márciusától töltötte be az elnöki tisztséget. Gyakorlatilag az ő feladata volt a hivatalos statisztikai tevékenység ujraszervezése, megindítása, s ezzel egyidejűleg a háborús károkkal, jóvátételekkel kapcsolatos felmérések megszervezése, lebonyolítása is.

A hivatali munkájával szoros összefüggésben végzett tudományos tevékenysége sokrétű volt. Az általa szerkesztett „Mai Magyarország” című kiadvány az ország első, statisztikai adatokra támaszkodó ismertetője volt a második világháborút követően.

Számos cikke, tanulmánya jelent meg a Statisztikai Szemlében, valamint a Journal de la Société Hongrise de Statistique hasábjain.

1948-ban nyugdíjba vonult, oktatói tevékenységével azonban ekkor sem szakított teljesen. Élete utolsó szakaszában családvédelmi, demográfiai kutatásokkal foglalkozott.

1965. április 8-án Budapesten halt meg.