NyitóoldalKeleti Károly

Keleti Károly

Keleti Károly portréjaKeleti Károly neve egybeforrott a hazai hivatalos statisztika történetével, amelynek megteremtőjeként tartják számon. Széles látókörű, európai színvonalú gondolkodó volt, egyaránt kiváló elméleti közgazdászként és statisztikusként, ugyanakkor rendkívüli gyakorlati érzékkel bíró, szervező tehetségű hivatalnok és iparpolitikus.

1833. július 18-án született Pozsonyban. Édesapja, Klette Károly festőművész Drezdából került Magyarországra, József nádor udvarába, ahol festő és rajztanár volt. Fiát a budai piaristák hazafias szellemű gimnáziumába járatta, s miután az ott kitűnt jó tanulmányi eredményeivel, a nádor hasonló korú fiának, a későbbi József főhercegnek tanulótársa lett. 1848 tavaszán az alig 16 éves ifjú honvédtüzérnek állt, s végigharcolta a magyar szabadságharcot. A bukás után csak fiatal kora mentette meg a besorozástól, s József nádor örököseinek alcsúti uradalmába szegődött el gazdasági gyakornoknak.

Később Budán, majd Szolnokon dolgozott pénzügyi tisztviselőként. Közben a pozsonyi jogakadémián végezte tanulmányait. 1861-ben az országos adómegtagadás melletti tüntetésként lemondott állásáról, s visszatért Pestre, ahol különféle lapoknál kezdett dolgozni. Ekkor került kapcsolatba a szellemére nagy hatást gyakorló Eötvös József báróval. Eötvös megismervén Keleti törekvéseit, szorgalmát, komoly ambícióit, egyre jobban bevonta munkáiba az Iparegyesület keretében, végül rábízta a Politikai Hetilap szerkesztését.

A rövid szerkesztői tevékenység után a Magyar Földhitelintézet tisztviselője lett. Néhány év alatt itt a tanácsjegyzőségig emelkedett, és a továbbra is folytatott publicisztikai munkásságával és közgazdasági írásaival tekintélyes nevet szerzett magának. 1864-től tevékeny munkát végzett a Magyar Tudományos Akadémia Statisztikai Bizottságában.

1867-ben a kegyezés után Gorove István földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter meghívta a statisztikai osztály élére, amelyet kezdetben mint osztálytanácsos, később mint miniszteri tanácsos vezetett. A minisztérium kebelén belül működő statisztikai hivatal tervét még kinevezése előtt írt emlékirata alapján készítették el, így Keleti elgondolásai szabták meg a Hivatal sorsának alakulását az első perctől fogva.

A kis létszámmal (6 fő állandó tisztviselő!) sok kültaggal létrehozott Hivatal mellé felállították a Statisztikai Tanácsot is. Keleti hozzákezdett a statisztikai tanfolyamok szervezéséhez, melyek közül az első 1868 tavaszán, a második 1869 őszén zajlott le. Az előadásokat Keleti, Beöthy Leó, Hierominy Károly, Hunfalvy János, Kaucz Gyula, Konek Sándor, Matlekovics Sándor és mások tartották.

A statisztikai osztály szervezete a más téren is elfoglalt kültagokkal alkalmatlannak bizonyult a rendszeres hivatalos adatszolgáltatáshoz, így hosszú harc után Keleti 1871. április 18-án megkapta a legfelső beleegyezést az önálló statisztikai hivatal létrejöttéhez.

Bár a Hivatal az egész korszakban a földművelés-, ipar-, és kereskedelemügyi minisztérium felügyelete alatt működött, jelentősége, mozgásterének gyakorisága mégis megnövekedett. Első igazgatója tudományos működésében függetlennek, véleménynyilvánításában szabadnak óhajtotta, s ezt a törekvést szerencsésen tudta összehangolni az államhivatalnoki kötelességérzettel.

A Hivatal megalakulásakor Keleti gondoskodni kívánt a szükséges szakirodalomról, s részben a hivatali keretből, de főleg külföldi intézetekkel kialakított cserekapcsolatok útján rövid alatt tekintélyes tudományos szempontból is jelentős szakkönyvtárat hozott létre.

A Hivatal kezdeti éveinek legfontosabb eseménye az 1869-es népszámlálás végrehajtása volt. Ekkor szembesült Keleti azzal a problémával, hogy a statisztika iránt bizalmatlan lakosság és helyi közigazgatás mennyire megnehezíti az adatgyűjtést, így minden energiáját arra fordította, hogy a hivatalos statisztikai adatgyűjtések védelmére törvényt alkossanak. Kezdeményezése nyomán az 1874. évi XXV. tc. lett a hazai statisztika szilárd, törvényes alapja.

A Hivatal fejlődésében jelentős esemény a magyar áruforgalmi statisztika megteremtése. A külkereskedelmi statisztika régóta foglalkoztatta Keletit, aki a Hivatal élén mindent elkövetett, hogy a közös vámterület adta nehézségek ellenére a magyar külforgalom alakulása minél inkább megbecsülhető legyen. Irányításával 1880-ban végrehajtották az első, egyéni számlálólapra alapozott népszámlálást, amely hatalmas munkát jelentett a Hivatal személyzetének, de összehasonlíthatatlanul több feldolgozási, kombinatív lehetőséget nyújtott, mint a korábbi.

A magyar hivatalos statisztika európai színvonalának elismerését jelzi a Hivatal képviselőinek, Keletinek és Hunfalvynak részvétele a nemzetközi statisztikai kongresszusokon, 1869-ben Hágában, 1872-ben Szentpéterváron és 1876-ban házigazdaként Budapesten. A kongresszusok után a nemzetközi kapcsolattartás az úgynevezett Állandó Bizottság (Comission permanente) feladata volt, melynek elnökévé Keleti Károlyt választották. A kongresszusok felbomlása után tevékenyen részt vett Hunfalvy Jánossal és Kőrösy Józseffel együtt a ma is működő Nemzetközi Statisztikai Intézet megalapításában.

Keleti Károly statisztikai és nemzetgazdaságtani irodalmi munkássága még a sajtónál töltött éveiben kezdődik. Ennek elismeréséül a Magyar Tudományos Akadémi már 1868-ban levelező, 1875-ben rendes, 1890-ben pedig igazgató tagjává választotta.

Akadémiai székét mint levelezőtag „A statisztika hivatalos és tudományos mívelése”, rendes tagként „Visszapillantás közgazdaságunk egy negyed századára” című értekezésével foglalta el.

Tudományos elismertségéről szólva meg kell említeni, hogy 1874-ben a Budapesti Tudományegyetem egyetemi magántanárrá képesítette, 1880-ban pedig ugyanezen Tudományegyetem a tiszteletbeli doktor címet adományozta Keleti Károlynak.

Első maradandó alkotása a „Hazánk és népe” című nagyszabású munka volt, mely gazdasági és közművelődési állapotainkat az akkori legmodernebb szempontok szerint, részletekre bontva tárgyalta, felhasználva a népmozgalmi adatokat és a népszámlálás eredményeit is. A művet a Magyar Tudományos Akadémia nagydíjával tüntette ki.

Irodalmi munkássága legjelentősebb termékének tartotta az 1878. évi párizsi világkiállítás alkalmából írt „Magyarország közgazdasági és mívelődési állapotai” című művét, melyben a kiállítás kapcsán a hazai állapotokról írt mélyenszántó közgazdasági elemző tanulmányt, beleszőve az iparral, mezőgazdasággal, külkereskedelemmel kapcsolatos gazdasági programját.

Jelentős művei között kell megemlítenünk a statisztikában teljesen új utakon induló „Magyarország élelmezési statisztikája” című munkáját, a „Gyakorlati statisztika kézikönyvét”, Fiumével kapcsolatos kereskedelempolitikai írásait, továbbá a budapesti kiállításról írott jelentős szerkesztését és bevezető tanulmányát.

Társadalmi tevékenységének súlypontja a hazai iparfejlesztésre irányult. Részt vett az Országos Iparegyesület újjáélesztésében és annak élete végéig tevékeny tagja volt.

1892-ben sikertelenül indult a képviselőválasztásokon. A kudarc megromlott egészségét végleg aláásta. 1892. május 30-án hunyt el. A Magyar Tudományos Akadémián, melynek utolsó éveiben szinte minden energiáját szentelte, hivatali utóda Jekelfalussy József búcsúztatta.