NyitóoldalKovács Alajos

Kovács Alajos

Kovács Alajos portréja1877. január 6-án született a Heves megyei Gyöngyöspüspökiben.

Középiskolai tanulmányait Budán, az Ilona utcai gimnáziumban és az egri cisztercitáknál végezte, ott is érettségizett.

A budapesti tudományegyetemen állam- és jogtudományi diplomát szerzett 1898-ban, ugyanebben az évben állt a Statisztikai Hivatal szolgálatába, miután egy, a magyarság fejlődéséről írt cikkével felhívta magára a Hivatal vezetőinek figyelmét.

1899-ben tette le a statisztikai szakvizsgát, s a hivatalban gyorsan indult meg a felfelé vezető úton. Különösen a demográfia terén tűnt ki nagy tehetségével. Közreműködött az 1900-as, 1910-es népszámlálások lebonyolításában, az anyag kiadásában, szerkesztésében és elemzésében.

Az 1910-es népszámlálásban már vezető szerepet játszott, a hatodik kötetben közölt végeredményeket ő elemezte. 1906-tól Kovács Alajos szerkesztette és vezette be a népmozgalmi statisztikai adatokat tartalmazó közleményeket. Aránylag fiatalon került a Hivatal népmozgalmi osztályának az élére.

A népességkutatásban sosem elégedett meg a hivatalos statisztikai adatok feldolgozásával, hanem az ország majd minden népesedési szempontból jellegzetes vidékének helyszínen való tanulmányozása is beletartozott kutatómunkájába. Folyamatosan közreműködött a választójogi reformok (Vázsonyi, Wekerle, Klebelsberg) statisztikai előkészítésében, sőt a két utóbbi reformterv nagyrészt az ő javaslatai alapján jött létre.

Az első világháború utáni összeomlást követően részt vállalt a béketárgyalások előkészítésében, szakértőként huzamosabb ideig részt is vett a tárgyalásokban Neuilly-ben.

Az 1920-as népszámlálást Kovács Alajos irányításával folytatták le. Ugyanebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Székfoglaló előadását „Népünk nyelvismerete” címmel tartotta. Tudományos munkái a vándorlás kérdéseivel, a természetes szaporodással, a nemzetiségekkel foglalkoztak.

Külön dolgozta fel egyes magyar városok demográfiai viszonyait, és többször visszatért az egyke problémakörére.

1923-ban a Népszövetség egészségügyi osztályának tanfolyamára Genfbe küldték. 1924-ben a Hivatal aligazgatójának nevezték ki, majd Szabóky Alajos távozása után helyettes államtitkári ranggal a Hivatal igazgatója lett. 1926-ban a Ferenc József Tudományegyetem tiszteletbeli doktorává avatta. 1929-ben a hivatali vezető státusának megváltoztatásával a Hivatal elnökévé nevezték ki. A Statisztikai Hivatal vezetője ettől fogva viseli az elnöki címet. Ez a rendelkezés a statisztikai szolgálatot újraszabályozó 1929. évi XIX. tc. része.

1926-ban választották a Nemzetközi Statisztikai Intézet rendes tagjává. 1936-ig állt a Hivatal élén. Nyugdíjazásakor, munkásságának elismeréseként, államtitkári címet kapott.

Tudományos és politikai tevékenységét nyugdíjba vonulása után is folytatta. Több statisztikai tanulmányt készített közvetlenül a kormány számára. Az 1938-as bécsi döntésnél és egyéb kérdésekben az Imrédy-kormány statisztikai szakértője volt.

1945-ben népellenesség vádjával bíróság elé állították és 1947-ben háború előtti politikai tevékenységéért két évre ítélték. Élete utolsó éveit teljes visszavonultságban töltötte.

1963. április 14-én hunyt el.