NyitóoldalVargha Gyula

Vargha Gyula

Vargha Gyula portréjaPest megyében, Káván született 1853. november 4-én. Apja, Vargha János Káván és Bényén volt birtokos, egyébként a kávai Puky-család ügyvédi tanácsadója.

Vargha Gyula középiskolai tanulmányait a budapesti református gimnáziumban végezte, majd a Tudományegyetem jogi karára iratkozott be. Még elsőéves joghallgató korában, 1872-ben lépett a Statisztikai Hivatal szolgálatába, díjnokként. 1877-ben megszerezte a jog- és államtudományi doktorátust.

Bár a hivatali ranglétrán tehetsége és szorgalma elismeréseként gyorsan haladt előre, nevét ismertté a nagyközönség előtt versei tették. A tanulókora óta verselő ifjút a Kisfaludy Társaság 1883-ban tagjai közé választotta, 1900-ban pedig a Társaság főtitkára lett. Költői pályáján hosszabb szünetet jelentett az az időszak, amikor a Hivatalt vezette. Miután megvált az intézménytől, termékeny költői korszak következett, elismert hazai lírikus lett, és ekkor kapta a legnagyobb kitüntetést jelentő akadémiai nagydíjat is munkássága elismeréséül.

Hivatali pályáján nagy tudásával és töretlen munkabírásával rövidesen az elsők közé küzdötte fel magát. 1892-ben miniszteri osztálytanácsossá, a Hivatal aligazgatójává nevezték ki. Hivatali kiadványok szerkesztése, a bevezető tanulmányok elkészítése voltak első szakirodalmi munkái: 1878-ban a „Magyarország egyletei és társulatai 1878-ban” című kiadvány, majd a „Magyarország pénzintézetei” (1885); az 1890-es népszámlálás feldolgozása kapcsán végzett munkájáért elismerő oklevelet kapott.

„A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája” című négy hatalmas kötete az ő közreműködésével jelent meg. Az adatgyűjtemény tárgyilagossága mellett képet ad Vargha gazdaságpolitikai elképzeléseiről, a kisbirtok szerepének kívánatos növekedésével kapcsolatos nézeteiről.

A következő magas színvonalú munkája a „Magyar korona országainak hitelintézetei” című kiadvány, valamint az MTA Marczibányi-díjával jutalmazott „A magyar hitelügy és hitelintézetek története” című kötet. Jekelfalussyval közösen szerkesztette a „Közgazdasági és Statisztikai Évkönyv” című sorozatot, számos tanulmánya jelent meg a Nemzetgazdasági Szemlében.

A Hivatal előző vezetőivel szemben nem annyira népesség-, mint inkább gazdaságstatisztikával foglalkozott. Statisztikai-közgazdasági tudományos működésének elismeréséül a Magyar Tudományos Akadémia 1892-ben levelező tagjává, 1907-ben pedig rendes taggá választotta.

Jekelfalussy József halála után, 1901. április 14-én a hivatal igazgatójának nevezték ki. 1914-ig állt annak élén, majd kereskedelmi államtitkár lett, és Kassa város képviselőjének választották.

Tagja volt a Nemzetközi Statisztikai Intézetnek és számos külföldi statisztikai társaságnak. Hivatalból részt vett az Országos Községi Törzskönyvbizottságnak, a Kormányjelentést Szerkesztő Vegyesbizottságnak és az Áruforgalmi Értékmegállapító Bizottság munkájában. Megalapítása évétől tagja volt a Magyar Statisztikai Társaságnak. Utolsó statisztikatudományi szereplése a Társaság 1924. március 15-én tartott ünnepi ülésén „A magyarság szerepe Magyarország gazdasági és kultúrális fejlődésében” címmel tartott székfoglaló előadása volt.

Tisza István távozásakor nyugdíjba vonult. Az első világháború, majd az azt követő tragikus események mélyen megrázták: élete utolsó éveit teljes visszavonultságban, csupán költői munkáinak szentelve töltötte.

Hosszabb betegség után, 1929. május 2-án hunyt el. A Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagját és másodelnökét a korabeli irodalomtudomány legnevesebb tudósa Horváth János búcsúztatta, egyaránt méltatva őt kiváló tudósként és költőként.