Ugrás a tartalomhoz

Statisztikai Szemle - Lektori útmutató a Statisztikai Szemléhez benyújtott tanulmányok lektorálásához

Minden lektornak hálásak vagyunk a folyóirat színvonalának további emeléséért, és reméljük, hogy a tanulmányok véleményezése számukra is hasznos tanulságokkal szolgál. Az egyes évfolyamokban közreműködő lektorok nevét az adott évfolyam utolsó számában megjelentetjük, a bírálati munkáról kérésre igazolást adunk, illetve szorgalmazzuk, hogy azt az intézmények a kutatói tevékenység részeként ismerjék el.

A következőkben néhány általános szempontot fogalmazunk meg a lektori vélemények elkészítéséhez.

  1. A Statisztikai Szemle profiljának megfelelően sokféle témájú és módszertanú tanulmányt fogad be közlésre, amelyek érintik a statisztika teljes spektrumát, a széles értelemben vett statisztika elméletét, módszertanát, történetét és az alkalmazott statisztikai elemzéseket. Ennek megfelelően nincs egységes elvárás a tanulmányok szerkezetére vonatkozóan, és nincs olyan lektori űrlap sem, amelynek minden pontját kötelezően figyelembe kellene, lehetne venni a tanulmányok értékelésekor. (Kérésre egy olyan lektori űrlapot adunk meg, amely néhány általunk fontosnak vélt értékelési szempontot és döntési kritériumot tartalmaz.)
    A lektori vélemények legértékesebb részét a tanulmányok minőségét javító konkrét javaslatok alkotják, amelyek
    • a tárgyi tévedések és a gondolatmeneti hiányosságok javítására,
    • a módszerek helytelen alkalmazására,
    • az eredmények vitatható értelmezésére,
    • a szerkezet, felépítés javítására,
    • a figyelmen kívül hagyott fontos szempontokra, illetve
    • a szakterminológia helytelen használatára vonatkoznak.
  2. Lektorálásra csak olyan tanulmányt küldünk ki, amely átjutott a szerkesztőségi első szűrőn, tematikailag illeszkedik a folyóirat profiljához, színvonala pedig megfelelőnek tűnik.
  3. A statisztikai módszertan matematikai része egzakt, az alkalmazás és az értelmezés terén azonban számos vitatott és ellentmondásos terület létezhet. Ilyen esetekben kerüljük az egyoldalú álláspontok szerzőre erőltetését, olyan „tankönyvi” vagy egyéb példákra hivatkozást, amelyek valójában maguk is vitatottak, vagy egy bizonyos iskolához köthetők a több lehetséges megközelítés közül. Amennyiben a lektorált tanulmány álláspontja a versengő nézetek között magas színvonalú, logikus érvekkel alátámasztott, legitim és védhető, tiszteljük a szerző megközelítését akkor is, ha mi azt nem osztjuk.
  4. A kritikai észrevételek, amennyire csak lehetséges, építők legyenek, negatív és lekezelő jelzők használata nélkül. Az elutasító kritikánál elvárt az elutasítás indoklása. Ha a kéziratot menthetetlenül rossznak gondoljuk, akkor azt a főszerkesztőnek írt üzenetben is közölhetjük.
  5. A kéziratok olykor számos témát és módszertant ölelnek fel, amelyek mindegyikére nehéz lenne egy személyben lektort találni. Ilyenkor a gyakorlat az, hogy két vagy több olyan lektort kérünk fel, akik más-más szakterületek szakértői. Azokban a részekben, amelyekben nem érzi magát a lektor teljesen kompetensnek, nem kell véleményt nyilvánítania.
  6. A kutatási előzmények korrekt bemutatása, feldolgozása, hivatkozása elvileg alapkövetelmény minden tudományos munkánál, gyakorlatilag azonban ennek megítélése számos problémával terhelt. Bírálhatók a felsorolásszerű hivatkozások, amelyek érdemben nem is foglalkoznak a témával; szintén bírálhatók a szemmel láthatóan csak valamilyen hivatkozási koalíciót sejtető, belterjes körre vonatkozó vagy tekintély miatti hivatkozások.
  7. Ne használjuk fel a lektorálást saját hivatkozottságunk növelésére, vagyis ne javasoljuk erőltetett módon a szerzőnek saját munkáink meghivatkozását. Lényeges hiányzó munkákra hasznos felhívni a figyelmet, de sajátunk csak akkor legyen ezek között, ha úgy érezzük, ezt más is megtenné a helyünkben, a javaslattal nem fedjük fel kilétünket.
  8. Tartsuk titokban a lektorálást, a kéziratot kezeljük bizalmas dokumentumként, harmadik félnek ne adjuk ki. Ne használjunk fel eredményeket belőle anélkül, hogy azokat ne hivatkoznánk meg. Ha a tanulmányt nem publikálják, meghivatkozása nem lehetséges, de ekkor valójában eredeti eredményt sem tartalmazott. A publikálás előtt vagy annak hiányában bármilyen eredmény csak a szerző engedélyével használható fel.
  9. A lektor személye ismeretlen a szerző számára, a lektor ezért kerülje az azonosítását lehetővé tevő adatok megadását (ezt érinti az erőltetetten javasolt saját munka beépítése a tanulmányba).
  10. Az eredetiség és a tudományos színvonal elvárt a szerzőktől. A lektorálás során egyik véglet sem javasolt, vagyis a tanulmányokkal szemben nem támaszthatók indokolatlanul magas elvárások, de nem elfogadható a középszerű, sablonos munkák túlzott megengedése sem.
  11. A lektor lehetőleg tartsa be a lektorálás határidejét. Amennyiben erre nincs lehetősége, azt megértéssel fogadjuk, de kérjük ennek jelzését.
  12. Olvasószerkesztés mindenképpen történik, a nyelvi, stilisztikai problémák közül a már említett szakterminológia helyes használata a leginkább érdekes.

Dusek Tamás
főszerkesztő