dr. Elekes Dezső

Tízévesen kezdte el űzni ezt a sportot, és hamarosan kiváló eredményeket tudhatott a magáénak. Táblához ült, amikor csak tehette, tanult és versenyzett, de úgy hozta a sors, hogy a helyi versenylehetőségek korlátozott volta miatt mégis a levelezési sakkban tökéletesíthette igazán a tudását. Rövidesen rekordot is felállított. Mivel az I. világháború alatt a versenyzés háttérbe szorult, a levelezés maradt a sakkozás fő ága. Elekes Dezsőnek ebben az időben 100 játszmája is folyt egyidejűleg, a Deutsches Wochenschach több csapatának pedig a győztese volt. 
Elekes Dezső nemcsak papíron, de táblán is jó eredményeket ért el. 1924-ben például megnyerte Budapest amatőr sakkbajnokságát. Eredményei birtokában is szerény maradt, és megnyerő öniróniával figyelte saját pályáját. Igen kellemes, humoros formában így ír erről, a rovatvezetőnek címezve, a Gyulai Sakklapban:
"Engedje meg, hogy e pár kísérő sorban néhány életrajzi adatom s a feladványokról alkotott nézetem kapcsán, legalább a problémák elkövetésének enyhítő körülményeit előadhassam.
Védiratomat az alábbi pontokba foglaltam:
1. A sakkot szívből gyűlölöm, de azért csecsemőkorom óta sakkozom.
2. Sokra sohasem vittem s a sakkozók közt az u.n. "kamoflázs" figura szerepet játszom, melyet a tábláról le lehet venni, anélkül, hogy az állás gyengülne.
3. A feladványszerzés terén még mindig - ugylátszik öreg napjaimig kinyúló -kiskoruságomat élem. Ennek egyik oka, hogy a parasztok menetirányát még mindig nem tudtam elsajátítani, ami annál bosszantóbb, mert kedvenceim a gyalogátváltozásos problémák." 

Dr. Elekes Dezső
Olimpiai v., 1936. - II. díj.