Sajtószoba - Közlemények, tájékoztatók, 2016.04.05.

Mennyit ér a láthatatlan munka?

A magyar lakosság csaknem 11 milliárd óra fizetetlen munkát végzett, aminek figyelembevételével a GDP értéke 23%-kal magasabb lenne 2010-ben

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) felmérése szerint a népesség átlagosan több időt fordít fizetetlen munkára, mint fizetett munkára – előbbire 214, utóbbira 164 perc jut egy nap. A 2009/2010. évi időmérleg alapján a magyar lakosság egy év alatt csaknem 11 milliárd óra fizetetlen munkát végzett saját vagy más háztartás számára illetve önkéntes munkaként, ami egy magyarországi lakosra vetítve – beleértve a csecsemőket is – nyolcórás munkanappal számolva mintegy 130 munkanapnyi munkát jelent. Ez számottevő az ország teljesítményében is: e munka figyelembevételével a GDP értéke 23%-kal magasabb lenne 2010-ben.

A KSH a láthatatlan munka napjának alkalmából – mely minden április első keddje – „A háztartási munka értéke, háztartási szatellitszámla Magyarországon” című kiadványában mutatja be a fizetetlen háztartási munka (úgynevezett láthatatlan munka) mérésének módszereit: miként lehet statisztikai adatokkal leírni, a hagyományos módszereken túlmutatóan mérni és láthatóvá tenni azon embertársaink teljesítményét, akik pénzügyi ellenszolgáltatás nélkül dolgoznak a háztartásban, illetve önkéntesként. A láthatatlan munka napjának célja, hogy felhívja a figyelmet a háztartásban elvégzett munka mennyiségére és értékére.

A láthatatlan munka az a fizetetlen munka, amit a háztartáson belül vagy önkéntes munkaként a közösség javára végeznek a társadalom tagjai. Az ilyen jellegű munka főként akkor kap figyelmet, ha nincs elvégezve. Aki saját háztartásában serénykedik, az tisztában van munkája értelmével: vagy helyettesíti a pénz ellenében elérhető tevékenységeket, vagy kiegészíti a vásárolt javakat. Az ilyen, fizetség nélküli munka az ország gazdasági teljesítményét piaci árakból kiindulva mérő gazdaságstatisztika előtt láthatatlan, holott szerepe nem elhanyagolható a vásárolt javak és szolgáltatások mellett. A statisztika tízévenként mégis bepillantást nyer a népesség időgazdálkodásába, amikor felméri a lakosság napi tevékenységére fordított idejének alakulását az egy teljes napot kitevő 1440 percben. Ekkor kép alkotható a társadalom egészének „időbeosztásáról”. Túl az olyan fiziológiailag kötött tevékenységeken, mint az alvás, tisztálkodás, fény derül arra is, hogy a különböző életkorú, gazdasági aktivitású, eltérő településeken élők mennyi időt töltenek keresőtevékenységgel, munkába utazással, háztartási tennivalókkal, illetve, hogy szabadidejüket mire fordítják. Magyarországon az időmérleg-felvételek több, mint fél évszázados múltra tekintenek vissza, a legutóbbi 2009/2010-ben volt. Eredményeikből leszűrhető például, hogy a keresőtevékenységet ténylegesen végzők erre fordított ideje a nyolcvanas évek derekától 11 százalékkal lett rövidebb. Ugyanakkor a 2009/2010. évi időmérleg-felvétel alapján a magánháztartásban élő 15 és 84 év közötti népesség átlagosan több időt − napi 214 percet − fordít fizetetlen munkára, mint termelőmunkára (napi 164 perc). Ez nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a népesség majd minden tagja (90,6%) részt vesz a házimunkában, fizetett munkában pedig csak harmaduk (32,2%). Ez a háztartáson belül végzett, nem fizetett munkára fordított tekintélyes időmennyisége fontos támpontként szolgál a gazdaság egészének teljesítményére vonatkozó számításokban.

A statisztika vizsgálja azokat a szervezeteket is, amelyek nem a nyereséget állítják tevékenységük középpontjába. A Központi Statisztikai Hivatal a nonprofit szektorba tartozó intézmények megfigyelését 1993 óta végzi; számuk 2014-ben közel 64 ezer volt; egyharmaduk alapítványi formában működött – és ezek kétharmada az oktatás, a szociális ellátás és a kultúra területén tevékenykedett.

A gazdaság teljesítményének mérésére szolgáló mutató a bruttó hazai termék (GDP), a nemzeti számlák rendszerének egyik legfontosabb eleme. Az összehangolt számlarendszerben önálló egységként (szektorként) szerepelnek a háztartások. Míg a háztartások gazdasági jellemzőinek mérésére léteznek adatok (köztük a fizetett munkára), addig az egy fedél alatt élők által egymásnak nyújtott szolgáltatások értékét igen nehéz számszerűsíteni. A hozzáadott értéket számba vevő nemzeti számlákon belül évtizedek óta kérdés: milyen értéket képvisel a főzés, a takarítás, a mosás, a javítás, a rászorulók gondozása? Új értékek jönnek létre, vagy meglévők megőrzése történik?

A háztartásokon belül a háztartás tagjai számára nyújtott szolgáltatásokat a nemzeti számlák rendszere kizárja a termelés köréből. Ha ezeket sikerülne számszerűsíteni, úgy a nemzetgazdasági termelés értékéhez hozzáadva megváltozna a bruttó kibocsátás, és végeredményben a GDP nagysága is. A fizetetlen munka teljesítményének figyelembevételével számított „kiterjesztett” termelés folyó áron 23%-kal magasabb GDP-értéket eredményezett 2010-ben. A nemzeti számlák zárt rendszere mellett létrejöttek a társadalmi szempontból fontos szempontokat rugalmasan érvényesítő úgynevezett szatellitszámlák. Ezek egyfelől illeszkednek a nemzeti számlák központi rendszeréhez, másfelől a sajátosságokhoz igazodva feltárják az egy-egy területre jellemző javak és szolgáltatások összefüggéseit. Ilyen számlák készülnek például a mezőgazdaságra, a turizmusra és az egészségügyre, közös vonásuk, hogy nagy hangsúlyt kap bennük a termelés, a felhasználás és a finanszírozás.

A szatellitszámlák között szerepel a háztartásokra vonatkozó rendszer is. Olyan keretet ad, ami lehetővé teszi a fizetetlen munka (saját és más háztartás számára, továbbá önkéntes munka) egységes elveken alapuló értékelését, a háztartási termelés nemzeti számlákhoz illeszkedő számbavételét, ami e rendszerben költségekből épül fel.

A magánháztartásban élő lakosság 2009/2010. évi időmérleg alapján egy év alatt 10 760 millió óra, azaz csaknem 11 milliárd óra – a nemzeti számlákban figyelmen kívül hagyott – fizetetlen munkát végzett saját vagy más háztartás számára illetve önkéntes munkaként. Ez az idő-, illetve munkamennyiség a nemzeti számlák által kimutatott gazdasági teljesítményben nem jelenik meg, holott egy magyarországi lakosra vetítve – beleértve a csecsemőket is – nyolcórás munkanappal számolva mintegy 130 munkanapnyi munkát jelent.

Összegezve, a háztartási termelés figyelembe vétele jelentősen módosítaná a háztartások megjelenését a nemzeti számlákban, többszörösére növekedne a háztartások kibocsátása, és jelentősen, mintegy harmadával növekedne a kimutatott jövedelem és a fogyasztás is. Emellett a saját vagy más háztartás számára illetve önkéntes munkaként végzett fizetetlen „láthatatlan” munka társadalmi megbecsültsége is nőne.

„A háztartási munka értéke, háztartási szatellitszámla Magyarországon” című kiadvány elérhető és ingyenesen letölthető a KSH kiadványtárából:
Kiadványtár - A háztartási munka értéke, háztartási szatellitszámla Magyarországon

Központi Statisztikai Hivatal

H-1024 Budapest, Keleti Károly u. 5-7. Tel./Phone: 345-6000
Postacím/Postal address: P.O.Box 51 Budapest H-1525
http://www.ksh.hu