Ugrás a tartalomhoz

Területi atlasz – Járások

Jogi alapok

2013. január 1-jétől kialakultak a járások mint az államigazgatás – a település és a megye szintje között elhelyezkedő – legalsó területi és szervezeti szintjét alkotó egységek. A járások kialakításáról és az ehhez kapcsolódó jogszabályok módosításáról a 2012. évi XCIII. törvény rendelkezik. A járási hivatalok feladatait, illetékességi szabályait, szakigazgatási szerveit, szakmai irányításukat, valamint a járási hivatalok székhelyét és illetékességi területét a 86/2019. (IV.23.) Korm. rendelet szabályozza. 197 járás létezik, ebből 23 a fővárosban (a kerületeknek megfelelő területi beosztásban).

Magyarország járásai, 2019. október 13.

Magyarország járásai, 2019. október 13.

nyomtatható változat letöltése (PDF, 309 kB)

Történeti áttekintés

Hazánkban a települések és a megyék közötti területi szintet képező járási rendszer több száz éves múltra tekint vissza. A legkorábbi járások a 13. században jöttek létre, a nemesi vármegye által létrehozott nem önkormányzati, hanem adminisztratív, igazgatási képződményként. Mivel a megye területe túl nagy volt ahhoz, hogy napi kapcsolatot tarthasson a községekkel, létre kellett hozni egy olyan területi egységet, amelynek minden települése naponta oda-vissza lóval vagy kocsival megjárható – innen ered az elnevezés is. A középkorban, szolgabírókon keresztül elsősorban az adóösszeírással és -beszedéssel, valamint az igazságszolgáltatással kapcsolatos feladatokat látták el. Akkoriban a határaikat többnyire a domborzati és a vízrajzi tényezők, illetve a nemesség létszáma alapján határozták meg.

Az évszázadok folyamán a járások beosztása és funkciója többször változott. Az 1949–1950-es közigazgatási reform eredményeként a járási szint beépült a tanácshierarchiába. A járás önkormányzati szerepköre azonban rövid életű volt, 1970-ben megszüntették, járási közigazgatási hivatallá alakították. 1984-től a járást mint a területszervezés egységeit is megszüntették, a községeket városkörnyékekbe sorolták, és a centrumtelepülések tanácsainak felügyelete alá helyezték, majd az 1980-as évek végére ez a területi felosztás is megszűnt.

A kistérség földrajzilag összefüggő, elsősorban területfejlesztési és statisztikai célokat szolgáló területi egység volt 1994 és 2012 között. Bár területének nagyságát tekintve a kistérség közel állt az egykori járáshoz, mégsem tekinthető az utódjának, mivel nem a felsőbb közigazgatási szintek kihelyezett szerveinek illetékességi területét határozza meg.

A 2013-ban kialakított jelenlegi járási rendszert a korábbiaktól eltérő, új szervezeti rendben és új céllal alakították ki. A kormányrendelet célként jelölte meg a hatékonyabb, költségtakarékosabb és ügyfélközpontú területi közigazgatás megteremtését, az egyablakos ügyintézés biztosítását.

Jelenlegi helyzet

A járások településszáma tág határok között szóródik. A Debreceni és a Hajdúböszörményi járásba mindössze 2 település tartozik, míg a Zalaegerszegibe 84.

A legnépesebb a Miskolci, 235 ezer fővel. Itt 30-szor többen élnek, mint a legkisebb népességű Bélapátfalvai járásban. A területi kiterjedés szerint nincs ekkora különbség, a Kaposvári járás (1591,4 km²) 15-ször nagyobb, mint a legkisebb vidéki (Dunakeszi) járás. A fővárosi járások közül a VII. kerület kiterjedése (2,09 km²) 26-szor kisebb a legnagyobb területű XVII. kerületnél (54,8 km²).

Az ország nyugati, délnyugati, illetve északi, északkeleti részén elhelyezkedő járások sok településből állnak, ezek többnyire alacsony lélekszámúak, aprófalvak. A középső országrész és az Alföld járásait kevesebb település alkotja, de közülük több rendelkezik nagyobb lélekszámmal és városi ranggal.