Ugrás a tartalomhoz

Területi atlasz – Települések

Jogi alapok

Hazánkban először az 1871. évi XVIII. törvénycikk a községek rendezéséről rögzítette, hogy minden területnek valamely községhez kell tartoznia. Ekkor a községek közé tartoztak a „kis községek”, a „nagy községek”, továbbá a városok.

Történeti áttekintés

Az 1867. évi kiegyezés után a szabad királyi városok egy része törvényhatósági jogú várossá, másik része rendezett tanácsú várossá alakult át. Előbbi csoport a megyei törvényhatóságtól független volt, utóbbi csoportban az intézmények törvényhatóság keretében működtek.

A tanácsrendszer kialakításakor a törvényhatósági városokból megyei jogú városok lettek. A városok száma lassan – és főleg új iparközpontokkal – bővült. A községek tizede nem rendelkezett önálló tanáccsal, ezek alacsony lélekszámúak voltak, így a tanács gazdaságos működését nem biztosították. Több falu együttes tanácsát közös tanácsnak hívták. A közös tanácsi igazgatás alá tartozó falvak száma 1990-ig jelentősen nőtt.

1990-ben az új önkormányzati törvény (1990. évi LXV. törvény) megalkotásával az ország minden települése helyi önkormányzathoz, önállósághoz jutott. A rendszerváltás előtt a városi rang a presztízsen kívül anyagi előnyöket is jelentett, jelenleg viszont a városi jogállás már nem jár ilyen előnyökkel, a rang azonban továbbra is vonzó maradt. Ez a városok számának nagymértékű növekedésével járt együtt, ugyanakkor mindez nem eredményezte a városi funkciókat betöltő települések számának lényeges emelkedését. Városi jogállású települések már az ország minden részén találhatók, városhiányos térségek nincsenek.

Jelenlegi helyzet

A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény szerint ma Magyarországon a következő településkategóriák léteznek: község, nagyközség, város, megyei jogú város, főváros.

A községi önkormányzat köteles ellátni mindazokat a törvényben meghatározott feladatokat, amelyek a helyi lakosság alapvető létfeltételeit és az ehhez szükséges közszolgáltatások közvetlen igénybevételének lehetőségeit biztosítják.

A nagyközségi címet használhatják azon községi önkormányzatok, amelyek a törvény hatálybalépésekor nagyközségi címmel rendelkeztek, továbbá amelyek területén legalább 3 ezer lakos él.

A törvény szerint a város olyan közszolgáltatásokat lát el, amelyeket saját területén és vonzáskörzetében gazdaságosan, hatékonyan képes biztosítani.

A megyei jogú város azokat a közszolgáltatásokat is biztosítja, amelyek saját területén túl a megye egészére vagy nagy részére kiterjednek. Ezek a megyeszékhelyvárosok, valamint azok az 50 ezer főnél nagyobb lakosságszámú városok, amelyeket az Országgyűlés ilyennek nyilvánított. (A megyei jogú városok közül Dunaújváros, Hódmezővásárhely és Nagykanizsa népessége a jogállása elnyerése idején még 50 ezer fő fölött volt, napjainkban viszont már nem éri el ezt a számot.)

Magyarország fővárosa 1873 óta létezik Budapest néven. A főváros területe kerületekre, valamint a fővárosi önkormányzat által közvetlenül igazgatott Margitszigetre tagozódik. Minden fővárosi kerületben települési önkormányzat működik.

A 2019. január 1-jei állapot szerint az ország 3155 településéből 346 város (ebből 1 főváros, 23 megyei jogú város), 2809 község (ebből 128 nagyközség).

Magyarország települései jogállás szerint, 2019. január 1.

Magyarország települései jogállás szerint, 2019. január 1.

nyomtatható változat letöltése (PDF, 620 kB)

Az ország településeinek harmada 500 főnél kisebb aprófalu, ugyanakkor ezekben az ország népességének mindössze 3%-a él. A népesség koncentrációja jelentős, a városokban él a lakosság héttizede (kéttized a fővárosban). A településszerkezeti sajátosságok természeti, történelmi okokra vezethetők vissza. A tagolt dombsági és alacsony középhegységi tájakon jellemzően kis területű és népességű települések találhatók, míg a síkvidékeken nagyobbak. A történelmi események szintén formálták a képet: az Alföldön a török hódoltság után alakult ki a mezővárosok és óriásfalvak jelenlegi, ritka hálózata a korábbi, lerombolt szerkezet helyén. A trianoni elcsatolások a határ menti települések kapcsolatait változtatták meg, míg a rendszerváltás előtt a mezőgazdasági és ipari termelés központi irányítása befolyásolta a települések szerepét.

Napjainkban a legkisebb lélekszámú települések a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Debréte és Tornabarakony 10–10 fővel, a legnépesebb a főváros, több mint 1,7 millió lakossal. Budapestnek a legnagyobb a területi kiterjedése, 525 km², míg a Pest megyében található Remeteszőlős nagysága nem éri el az 1 km²-t sem.

A bemutatott jellemzők a 2019. január 1-jei állapotot tükrözik, ugyanakkor a közigazgatási beosztás, a települések jogállása időben változó. A 2011. évi önkormányzati törvény szerint a választópolgárok kezdeményezésére helyi népszavazás alapján új község alakítható az olyan – földrajzilag és építészetileg – elkülönült, lakott településrészből, amely képes helyi önkormányzási jogának önálló gyakorlására, a feladatok teljesítésére. Településszétválások mellett a települések egyesülhetnek is: helyi népszavazás alapján az érintett képviselő-testületek határozatukkal kezdeményezik az egybeépült községek, valamint város és község egyesítését. Az érintett képviselő-testületek megállapodhatnak egymással határos területrész átadásáról, átvételéről vagy cseréjéről is. A települési képviselő-testület minősített többségű határozattal kezdeményezheti, hogy az Országgyűlés a települést a területével határos másik megye területéhez csatolja át, a kezdeményezéssel kapcsolatban helyi népszavazást kell elrendelni. Korábban csak nagyközségi jogállású településeket nyilváníthattak várossá, a törvényben viszont már az szerepel, hogy városi cím adható annak a községi önkormányzatnak, amely térségi szerepet tölt be, és fejlettsége eléri az átlagos városi szintet, így a nagyközségi kritérium megszűnt.

A közigazgatási változásokról itt tájékozódhat: Közigazgatási változások Magyarországon 1970–2019 (XLSX, 59 kB)