Területi atlasz – Vármegyék

Jogi alapok

Az ország 19 megyét tartalmazó beosztása az 1950-es megyerendezéssel alakult ki. A Magyar Népköztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény határozta meg az ország területi tagozódásának alapelveit, a 2010. évi CXXVI. törvény pedig a fővárosi és megyei kormányhivatalokról rendelkezik. A 19/2017. (X. 5.) OGY-határozat értelmében 2020. június 4-én Csongrád megye neve Csongrád-Csanád megyére módosult. Magyarország Alaptörvényének tizenegyedik módosítása alapján (2022. 07. 19.) 2023. január 1-jétől a megye megnevezés vármegyére módosult.

Történeti áttekintés

A magyar területi igazgatás legnagyobb történelmi hagyományú egysége a megye. Sajátossága, hogy benne – ugyanazon név és alig változó területi keretek között – a legkülönfélébb közigazgatási és politikai intézmények öltöttek testet.

A megye első formája az I. István által létrehozott királyi vármegye volt. Kialakítása az ország törzsektől és nemzetségektől független területi beosztását és a királyi birtokok kormányzását szolgálta. A 13. században a királyi vármegye szerepét a nemesi vármegye vette át, amely a kis- és középbirtokos nemesség önkormányzati intézménye volt, aminek révén a megyei nemesség közvetlen beleszólást nyert az országos politikába. A 16–17. században, a török hódoltság idején, főleg a hódoltsági területeken, a parasztság önvédelmi szervezeteként létrejöttek parasztvármegyék is.

Az 1848-ig fennálló nemesi vármegyét az 1867. évi kiegyezés után a modernizálódó magyar állam nem állította vissza, így 1867 és 1950 között a törvényhatósági vármegye állt fenn. A megyék autonómiáját jelentősen csökkentették, hatáskörüket nagyban korlátozták. Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés súlyosan érintette a területi közigazgatási rendszert is: számos vármegye részben vagy teljes egészében az országhatáron túlra került. 1950 és 1990 között a megyei tanácsok rendszere működött. Az új megyei tanácsok – szovjet mintára – a korábbi állami szakigazgatás jelentős részét magukba integrálták, ezzel nagy hatáskörre tettek szert.

Az önkormányzati megye 1990-ben jött létre, a törvényhatósági megyékhez hasonló jogi keretek között. Hatáskörük lényegében saját intézményeik kezelésére és saját vagyonukkal való gazdálkodásra korlátozódott.

Az Országgyűlés 2022. július 19-én elfogadta Magyarország Alaptörvényének tizenegyedik módosítását, amely alapján 2023. január 1-jétől a megye megnevezés vármegyére módosult.

Jelenlegi helyzet

A vármegyék közül Pest vármegyében alakították ki a legtöbb (18) járást; Komárom-Esztergom, Nógrád, Tolna és Zala vármegyében pedig a legkevesebbet (6-ot). A főváros 23 járást foglal magában, ezek határai megegyeznek a kerületekéivel.

A magyar lakosság ötöde él Budapesten. Pest vármegye lélekszáma 1,2 millió fő, 6,5-szer meghaladja Nógrád vármegye népességszámát. Bács-Kiskun vármegye területi kiterjedése (8444,9 km²) a legnagyobb, négyszer akkora, mint a legkisebb Komárom-Esztergom vármegye, és 16-szor nagyobb a fővárosnál. Budapest népsűrűsége a legnagyobb, 3332 fő/km². Pest vármegyében négyszer annyi ember jut egy négyzetkilométerre (196 fő/km²), mint Somogy vármegyében.

Településszerkezet tekintetében jelentős különbségek vannak a vármegyék között. Zala, Vas, Baranya vármegyében a települések hat-hét tizede 500 főnél kisebb lélekszámú aprófalu. A nagy lakónépességgel rendelkező települések aránya az alföldi vármegyékben és Pest vármegyében magas.