Ugrás a tartalomhoz

Területi atlasz – Régiók

Jogi alapok

Az Európai Unió regionális politikájához való illeszkedés elősegítésére kialakításra került a tervezési-statisztikai régiók rendszere, amelyet a területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény későbbi módosításai erősítették meg. A jelenleg hatályos törvény szerint a régió „a statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájának (NUTS) létrehozásáról szóló 2003. május 26-i európai parlamenti és tanácsi 1059/2003/EK rendeletben meghatározott NUTS 2 szintű területi egység”. Az ország területét a 35/1998. (III. 20.) OGY-határozat szerint hét régióra osztották. 2018. január 1-jétől a 2013/2015. (XII. 29.) Korm. határozatnak megfelelően Közép-Magyarország régió kettévált Pestre és Budapestre, így a hatályos jogszabályok alapján Magyarország területe 8 tervezési-statisztikai régióra tagolódik.

Magyarország régiói, 2019. január 1.

Magyarország régiói, 2019. január 1.

nyomtatható változat letöltése (PDF, 76 kB)

Történeti áttekintés

A magyar közigazgatásban a nagy, tartományi szintű régiók szerveződésének nincs történelmi hagyománya. A területi szerveződés alapegysége nem az arisztokrácia birtokai által meghatározott tartomány, hanem a középnemesség által vezetett vármegye lett. A vármegyénél nagyobb egységek kialakítására irányuló törekvések nemesi/nemzeti ellenállásba ütköztek, ezért kudarcot vallottak. Ilyen volt Kollonich Lipót érsek 17. század végi, a törököktől visszahódított országrészben tett kísérlete, majd II. József megyéket megszüntető és kerületeket létrehozó intézkedése. Alexander Bachnak az 1848–49-es szabadságharc leverése után kialakított kerületei és a rendszerváltás után, 1991-ben megjelenő köztársasági megbízotti régiók is rövid életűek voltak.

Ugyanakkor léteznek a magyar területszervezés történetében regionális hagyományok is. A katolikus egyház területi szerveződése (püspökségek, érsekségek), a 19. és a 20. század fordulóján a bírósági hálózat, vagy egyes nagy szervezetek, intézmények is (például postaigazgatóságok, vasúti igazgatóságok) regionális alapon épültek fel. De a politikai uralom alapját képező állam-megye kapcsolat mindig erősebb volt a regionális tradíciónál, és ez meggátolta, hogy a sokféle regionális szerveződések összefüggő rendszerré álljanak össze.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételeként azonban a nagyobb, több vármegyét átfogó, elsősorban tervezési-statisztikai célú régiók létrehozása vált szükségessé, mivel ezek a területegységek az EU regionális célú támogatásainak címzettjei.

Jelenlegi helyzet

Az ország területe jelenleg 8 tervezés-statisztikai régióra tagolódik, amelyekből 6 régiót egyenként 3 vármegye alkot: Nyugat-Dunántúl (Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala), Közép-Dunántúl (Fejér, Komárom-Esztergom, Veszprém), Észak-Magyarország (Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád), Észak-Alföld (Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg), Dél-Alföld (Bács-Kiskun, Békés, Csongrád-Csanád), Dél-Dunántúl (Baranya, Somogy, Tolna). Pest vármegye, illetve Budapest önálló régióként funkcionál.

Az ország népességének ötöde Budapest régióban koncentrálódik; több mint kétszer annyian élnek itt, mint a legkisebb népességgel rendelkező Dél-Dunántúlon. A két alföldi régiónak a legnagyobb a területi kiterjedése, Budapestnek a legkisebb. A népsűrűség Budapesten kimagasló, ötvenszer több ember jut egy négyzetkilométerre, mint Dél-Dunántúlon.

A régiók településszerkezet szempontjából jelentősen különböznek. A dunántúli régiók és Észak-Magyarország jellegzetesen aprófalvas településszerkezetű, a két alföldi régiót és Pest vármegyét nagyobb népességszámú települések alkotják.