Fenntartható fejlődési célok

Fő indikátor piktogramja

Tartós, befogadó és fenntartható gazdasági növekedés, teljes és termelékeny foglalkoztatás és méltányos munka elősegítése mindenki számára

Erőforrás-termelékenység

2000 óta
2016 óta
i
Graikon letöltés PNG képként Graikon letöltés CSV fájl ként
Az erőforrás-termelékenység 2000 óta 2012-ben volt a legmagasabb.
2019-re a hazai anyagfelhasználás értéke megközelítette az elmúlt 20 év legmagasabb, 2005. évi értékét.
Definíciók
Relevancia
Elemzés
Nemzetközi kitekintés
STADAT-táblák

Definíciók

Az erőforrás-termelékenység a GDP és a hazai anyagfelhasználás (Domestic Material Consumption – DMC) hányadosa. A hazai anyagfelhasználás a nemzetgazdaságban közvetlenül felhasznált anyagok teljes mennyiségét foglalja magába. A definíció szerint a hazai anyagfelhasználás (DMC) a nemzetgazdaságba bekerülő összes anyag (felhasznált hazai kitermelés és import) és az exportált anyagok különbségével egyenlő.

Közgazdasági értelemben a hazai anyagfelhasználás a nemzetgazdaság rezidenseinek anyagfelhasználását mutatja. Az export tehát nem számít bele a mutatóba, meg kell különböztetni a hazai igények szerinti fogyasztást az exportpiac igényei által támasztott kereslettől.

Környezeti értelemben a mutató az anyagok nemzetgazdaságon belüli felhasználása okozta környezetterhelés mérésére szolgál, amely során az anyagokat a teljes életciklusuk alatt vizsgáljuk, függetlenül attól, hogy a környezet terhelése az országon belül vagy abban az országban történik, ahonnan a terméket importálták.

Relevancia

Az erőforrás-termelékenység segítségével meghatározható, hogy a gazdasági növekedéssel egyidejűleg milyen mértékű a természeti erőforrások igénybevétele. A mutató emelkedése a rendelkezésre álló erőforrások termelékenységének bővülését jelzi, ami lehetővé teszi a kevesebb környezeti kárral együtt járó gazdasági növekedést. A szétválás (decoupling) az egymással ok-okozati összefüggésben lévő, egy-egy környezetileg és gazdaságilag fontos változó egymáshoz viszonyított változási üteme. Makro- vagy országos szinten a környezetterhelést jellemző változó növekedési üteme általában a GDP növekedési ütemével kerül összevetésre.

A környezetterhelésnek a gazdasági növekedéstől való szétválásáról akkor beszélünk, amikor egy adott időszakban a környezetileg fontos változó növekedési üteme kisebb, mint a GDP-é, esetünkben, ha az erőforrás-termelékenység nő.

Erős (vagy abszolút) a szétválás, ha a környezetileg fontos változó nem változik, vagy csökken, míg a gazdasági mutató nő. Gyenge (vagy relatív) a szétválás, ha a környezetileg fontos változó növekszik, de a növekedési üteme nem éri el a gazdasági mutatóét.

Az erőforrás-termelékenység az Európai Unió Európa 2020 stratégiájából levezetett, fenntarthatóságot elősegítő erőforrás-hatékonysági céljainak kulcsindikátora.

Elemzés

Magyarországon 2000-ben 1 kilogramm erőforrás-felhasználás 0,67 euróval járult hozzá a bruttó hazai termékhez. A 2000–2012 közötti időszak végére a mutató értéke (2012-ben 1,16 euró/kilogramm) jelentősen emelkedett az időszak elejéhez képest, ami főként az anyagfelhasználás csökkenésével függ össze. Ezt követően az anyagfelhasználás növekedésével párhuzamosan az erőforrás-termelékenység jelentős visszaesése figyelhető meg.

Az ásványolaj-nyersanyagok és a fémércek bányászata csökken, a nem fémes ásványi nyersanyagok és a biomassza kitermelt mennyisége évről évre ingadozik. A fémércek és a nem fémes ásványi nyersanyagok együttesen adják az ásványkincseket. 2004 és 2006 között, amikor az ásványi nyersanyagok bányászata az élénkülő keresletet (autópálya-építés) követve jelentősen nőtt, illetve a kedvező időjárás az átlagosnál nagyobb mennyiségű biomassza képződését tette lehetővé, a hazai nyersanyag-kitermelés összértéke 136–164 millió tonna között alakult. 2013–2014-ben az ásványi nyersanyagok intenzívebb bányászata miatt ismét növekedni kezdett a hazai nyersanyag-kitermelés, majd egy átmeneti 2016. évi csökkenés után 2019-re 158 millió tonna értékkel megközelítette a 2005. évi szintet.

Nemzetközi kitekintés

2019-ben az erőforrás-termelékenység értéke alacsony volt az EU-hoz 2004-ben és azután csatlakozó országokban. A nyugat-európai országokban az újonnan csatlakozóknál jobban gazdálkodnak a rendelkezésre álló (természeti) erőforrásaikkal. A hazai mutató 2019-es értéke (0,75 euró/kilogramm) jelentős mértékben elmaradt az uniós átlagtól (2,14 euró/kilogramm) és a V4-országok közül Lengyelország (0,71 euró/kilogramm) után a második legalacsonyabb volt. Csehországban és Szlovákiában jelentősen magasabb volt az indikátor értéke (1,12, illetve 1,22 euró/kilogramm). Romániában volt a második legalacsonyabb a mutató az unióban. Horvátország hasonló mutatója 1,10, Szlovéniáé 1,39 euró/kilogramm volt. Ausztria mutatója (1,97 euró/kilogramm) megközelítette az Egyesült Királyság nélküli uniós átlagot (1,98 euró/kilogramm).

STADAT-táblák

8.1.1.5. Anyagáramlások
A kiadvány adatai 2020. október 31-én rendelkezésre álló adatokat tartalmaznak, a frissebb adatokért kérjük keressék fel a mutatóknál megjelölt STADAT linkeket, a kézirat lezárását követő frissítések ott érhetők el.
A mutatóknál alkalmazott módszertan szerinti (2021 előtti) STADAT táblák itt érhetők el: https://www.ksh.hu/stadat_archive