Fenntartható fejlődési célok

Fő indikátor piktogramja

Az országokon belüli és az országok közötti egyenlőtlenségek csökkentése

Foglalkoztatási arány

2000 óta
2017 óta
i
Graikon letöltés PNG képként Graikon letöltés CSV fájl ként
Az ezredfordulót követően a 20–64 évesek foglalkoztatási szintje stagnált, majd a 2008-ban kezdődött válság ideje alatt romlott, 2011-től azonban folyamatos foglalkoztatásbővülés tapasztalható.
Az elmúlt években az iskolai végzettség mindhárom szintjén jelentősen javultak a magyar mutatók, az uniós átlaghoz viszonyított lemaradás lényegében megszűnt.
A területi különbségek továbbra is megmaradtak: Budapest, Pest, Nyugat- és Közép-Dunántúl a kedvezőbb adottságú régiók közé tartozott, míg Dél-Dunántúl, Észak-Magyarország és Észak-Alföld foglalkoztatási szempontból hátrányosabb helyzetűek. Dél-Alföld 8,0 százalékpontos javulással (2015-höz képest) felzárkózni látszik a kedvezőbb mutatóval rendelkező régiók közé.
Definíciók
Relevancia
Elemzés
Nemzetközi kitekintés
STADAT-táblák

Definíciók

A foglalkoztatási arány a foglalkoztatottak megfelelő korcsoportba tartozó népességhez viszonyított aránya. Foglalkoztatott az a személy, aki a vizsgált időszakban (az ún. vonatkozási héten, a hetet hétfőtől vasárnapig számítva) legalább 1 óra, jövedelmet biztosító munkát végzett, vagy munkájától csak átmenetileg (szabadság, betegség stb. miatt) volt távol.

Relevancia

A humán erőforrások értékét alapvetően meghatározza a munkavégzésre való képesség. A szegénység elleni küzdelem és az esélyegyenlőtlenségek csökkentésének fontos eszköze a foglalkoztatottság növelése és a hátrányokkal induló csoportok munkaerőpiaci pozícióinak javítása. A társadalmi kirekesztettség mérséklését célzó programok segítségével a munkába bevonhatók körét szükséges bővíteni, a foglalkoztatottságot pedig javítani. A foglalkoztatás azonban nemcsak a jövedelmi biztonságot növeli, de a társadalmi tőke megalapozásán és fejlesztésén keresztül a társadalmi integrációt is erősíti. Az Európa 2020 stratégiában meghatározott foglalkoztatási célok alakulásának megfigyelési köre a 20–64 éves korcsoport, amelyre vonatkozólag az Európai Unió 2020-ra a foglalkoztatási rátájuk 75%-ra emelését tűzte ki. Ezért a mutató alakulását ebben a korcsoportban vizsgáljuk.

Elemzés

A vizsgált közel három évtizedben a munkaerőpiaci részvételt és így a foglalkoztatottságot a gazdasági változások mellett a társadalmi ellátórendszerek átalakulása, az oktatási és a demográfiai folyamatok együttesen befolyásolták. Az 1990-es években a korábban foglalkoztatott népesség nagy tömegei váltak munkanélkülivé, vagy kihasználva a korai nyugdíjba vonulás kínálta lehetőségeket, kivonultak a munkaerőpiacról. A fiatalabbak munkaerőpiaci részvételét az oktatás vertikális és horizontális expanziója – vagyis a tanulási ciklus hosszabbodása és az oktatásba belépők körének szélesedése –, valamint a szűkülő munkakínálat alapjaiban formálta át, ami különösen a 25 év alattiak foglalkoztatási rátájának jelentős csökkenésében érhető tetten. Az 1990-es évek végétől kezdődően a nyugdíjkorhatár lassú, ám folyamatos emelkedése az idősebb népességet egyre tovább tartotta aktív státuszban. 2012-ben a korkedvezményes nyugdíjjogosultságok korlátozása, és a rokkantsági ellátások felülvizsgálata felerősítette ezt a folyamatot, jelentős inaktív tömeget terelve vissza a munkaerőpiacra.

A rendszerváltást követő gazdasági sokk hatására 1997-ig drámaian csökkent a foglalkoztatás, ekkor a 20–64 évesek mindössze 57,8%-a tartozott a foglalkoztatottak táborához. Ezt követően a foglalkoztatás mértéke lassú ütemben emelkedett, majd a 2000-es évek elejétől 2007-ig stagnált. A gazdasági válság hatására jelentősen, több mint 2 százalékponttal csökkent a foglalkoztatás, a mélypontját 2010-ben érte el, ekkor a korcsoport foglalkoztatási aránya 59,9% volt. 2011-ben már kismértékű élénkülés volt érzékelhető, de látványos növekedést 2012-től tapasztalhattunk. 2019-re a foglalkoztatási arány az uniós célértéket meghaladva 75,3%-ot ért el.

A közfoglalkoztatás 2009-ben kezdődő kiterjesztése nagyban hozzájárult a foglalkoztatottság bővüléséhez, és ezzel a mutató jelentős javulásához. Ugrásszerű változás 2012-től volt kimutatható, összhangban a munkaalapú társadalom programjával. A közfoglalkoztatottak száma a válság előtti évekhez képest többszörösére nőtt, és 2016-ban érte el a legmagasabb szintet, amikor is a 20–64 évesek körében átlagosan 217 ezer fő dolgozott közfoglalkoztatási programok keretében. 2019-ben az átlagos közfoglalkoztatotti létszám 110 ezer főnek felelt meg, ez 46%-kal volt kevesebb a 2015. évinél, és 24%-kal az egy évvel korábbinál.

A külföldi telephelyen dolgozók száma uniós csatlakozásunkat követően évről évre folyamatosan bővült, majd a 2011. évi ausztriai és németországi munkaerőpiaci nyitást követően – némileg dinamikusabb növekedés eredményeként – 2016-ban 115 ezer főre emelkedett. Ezután 2017-ben 108, 2018-ban pedig 103 ezer főre (a 20–64 éves foglalkoztatottak 2,4 százaléka) apadt a létszámuk, majd 2019-ben ismét közel 12 ezer fővel többen dolgoztak külföldi telephelyen, így számuk a foglalkoztatottak 2,6%-át tette ki.

Az elhelyezkedési esélyeket az iskolai végzettség jelentősen befolyásolja. A foglalkoztatás rendszerváltást követő visszaesése az alacsony iskolai végzettségűeket (az általános iskola legfeljebb 8 osztályát végzetteket) érintette a legkedvezőtlenebbül. Az alapfokú és a felsőfokú végzettségűek foglalkoztatási rátája közötti különbség jelentősen megnőtt. Az 1990-es évek elején a felsőfokú végzettséggel rendelkezők foglalkoztatási rátája kétszerese volt az alapfokú végzettségűekének, amely a 2000-es évek közepéig tovább növekedett. A közfoglalkoztatás felfuttatása javított ezen a helyzeten, a programok ugyanis elsősorban ezt a csoportot, az alacsony iskolai végzettségűeket célozták. 2009-ben az alacsony iskolai végzettségűeknek csupán 5,4%-a dolgozott közfoglalkoztatottként, míg 2014 és 2015 között a foglalkoztatási rátájuk növekedésének közel háromnegyede a közfoglalkoztatás bővülésével volt magyarázható. Az eddigi legmagasabb értéket 2016-ban érték el, amikor az alacsony iskolai végzettségűek mintegy 22,3%-a volt jelen a közfoglalkoztatott szférában. Jóllehet, ezt 2017-ben 2, 2018-ban mintegy 6, majd 2019-ben közel 9 százalékpontos csökkenés követte, foglalkoztatási rátájuk továbbra is növekvő tendenciát mutat. Az alacsony végzettségűek esélyei a munkaerőpiacon továbbra is a legkedvezőtlenebbek, ők azok, akik többnyire csak határozott időre szóló szerződéssel, és leginkább a közmunkaprogramok révén jutnak munkához. Foglalkoztatásuk nemzetközi összehasonlításban jónak mondható, hiszen az utóbbi években az EU28 átlagától való lemaradásuk a vizsgált 20–64 éves korcsoportban 2019-re jelentősen – a korábbi 20 százalékpontot közelítő különbségről mindössze 1 százalékpontra – csökkent. A közép- és felsőfokú végzettséggel rendelkezők foglalkoztatási rátája még kedvezőbb, hiszen 2016 óta meghaladja az uniós átlagot, 2019-ben 2,2, illetve 0,2 százalékponttal.

A foglalkoztatásban hagyományosan jelentősek a területi különbségek. A legszembetűnőbb törésvonal Nyugat-Dunántúl (78,9%), Budapest (78,3%), Pest (77,9%) és Közép-Dunántúl (77,1%) régiócsoport mentén húzódik, élesen elválasztja ezt a kedvezőbb adottságú térséget az ország másik, foglalkoztatási szempontból hátrányos helyzetű részétől. 2019-ben a leghátrányosabb helyzetű régiók Dél-Dunántúl, Észak-Magyarország, és Észak-Alföld voltak. 2015-ben még Dél-Alföld is ebbe a csoportba tartozott, de 2019-re egyre inkább felzárkózni látszik (75,1%). A foglalkoztatottság regionális különbségei 2018-ról 2019-re lényegében nem változtak. A legjobb (Nyugat-Dunántúl) és a legrosszabb (Dél-Dunántúl) értékkel rendelkező régiók közti különbség 2019-ben 8,6 százalékpont volt. Ugyanakkor 2019-ben a legelmaradottabb régió (Dél-Dunántúl) foglalkoztatási arányszáma 6,1 százalékponttal volt magasabb a 2015. évi legalacsonyabb értéknél (Észak-Alföld: 64,1%).

Nemzetközi kitekintés

A magyar foglalkoztatási arány a 20–64 évesek korcsoportjában (75,3%) 2019-ben meghaladta az uniós átlagot (73,9%). EU-csatlakozásunk évében, 2004-ben hazánkat az uniós átlagnál alacsonyabb foglalkoztatási szint jellemezte, és ez a különbség folyamatosan növekedett, majd a válság körüli években tetőzött (8,9 százalékpont). Ezt követően Magyarországon az uniós átlagot meghaladóan nőtt a foglalkoztatási ráta, aminek eredményeként 2016 óta hazánkban a foglalkoztatási arány felülmúlja az unióét.

A kiadvány adatai 2020. október 31-én rendelkezésre álló adatokat tartalmaznak, a frissebb adatokért kérjük keressék fel a mutatóknál megjelölt STADAT linkeket, a kézirat lezárását követő frissítések ott érhetők el.
A mutatóknál alkalmazott módszertan szerinti (2021 előtti) STADAT táblák itt érhetők el: https://www.ksh.hu/stadat_archive