Definíciók

A belföldi vándorlás (vagy belföldi mobilitás) a népesség országon belüli térbeli, földrajzi mozgását követi nyomon. A statisztika számbavételének alapja a lakcímbejelentési rendszer. Két típusa az állandó és az ideiglenes vándorlás. Állandó vándorlás: az a lakóhely-változtatás, amikor a vándorló lakóhelyét elhagyva más településen levő lakást jelöl meg lakóhelyéül. Ideiglenes vándorlás: az a településhatárt átlépő lakásváltoztatás, amikor a vándorló lakóhelyét (állandó lakcímét) fenntartja, és új lakását tartózkodási helynek jelöli meg, vagy az egyik tartózkodási helyről a másik tartózkodási helyre költözik. Belföldi vándorlási különbözet: egy adott közigazgatási egységbe állandó vagy ideiglenes jelleggel bejelentkezők, valamint visszavándorlók, illetve az onnan más közigazgatási egységbe állandó vagy ideiglenes jelleggel bejelentkezők és visszavándorlók számának különbözete.

Relevancia

A belföldi vándormozgalom egyfelől társadalmi gyakorlatok és folyamatok kontextusában, azok leképeződéseként értelmezhető, másfelől az országon belüli mobilitás mértékét és irányát a gazdasági változások is alapvetően meghatározzák. Egy adott térség vándorlásban való részvételének nagysága és a mozgások irányának következtében kialakult vándorlási mérleg megmutatja, hogy a térség célterülete vagy inkább kiindulási bázisa a vándorlóknak. A belföldi vándorlással jelentősen változhat egy adott régió népességének korstruktúrája és humán tőkéje, mivel a gazdaságilag fejlettebb területek jobban vonzzák a fiatal, képzett munkaerőt. A hosszú távú fenntarthatóság érdekében a régiók kiegyensúlyozott fejlődése elengedhetetlen.

Elemzés

A 2008-ban begyűrűző gazdasági válság hatására visszaesett az állandó lakóhely-változtatások száma, ami főként abból eredt, hogy a korábbi évekhez képest kevesebben költöztek Budapestről az agglomerációba. 2013-ra az állandó vándorlások száma 192 ezerre csökkent, amely az 1991-es mélypont óta mért legalacsonyabb érték volt. 2013 azonban fordulópontnak bizonyult, Budapest és az agglomeráció vándorlási kapcsolata elkezdett visszaépülni, így az állandó vándorlások száma is gyors növekedésnek indult. Ennek következtében 2015-ben már 255 ezren, 2018-ban pedig közel 280 ezren változtattak állandó lakóhelyet. Az ideiglenes vándorlások száma a 2010-es évek második felében magas szinten, 300 ezer főnél stabilizálódott. A migrációs áramlatok intenzitásában és irányában a 2020-as év és a megjelenő Covid19-járvány hozott változást. Az állandó vándorlások száma 2019-hez képest közel 20 ezerrel 265 ezerre esett vissza, míg az ideiglenes vándorlások mértéke kevéssé változott, de az egyes mobilitási mintázatok volumene módosult. A gazdasági válság hatásaihoz hasonlóan a Budapestről az agglomerációba irányuló állandó vándorlások részben elmaradtak, viszont kiugróan sokan költöztek el a fővárosból ideiglenes jelleggel, ami elsődlegesen a járványhelyzetből fakadó korlátozásoknak és lezárásoknak tudható be. A belföldi vándormozgalom szempontjából a községek tudtak profitálni a rendkívüli helyzetből, a 2020-ban megfigyelt 19 ezer fős vándorlási többletükre az ezredforduló óta nem volt példa.

Az elmúlt három évtizedben Pest megye vándorlási egyenlege kimagasló volt a többi megyéhez képest. Pozitív egyenleggel bírt még Győr-Moson-Sopron, Fejér, Komárom-Esztergom, Vas, valamint Csongrád-Csanád megye. Migrációs szempontból kibocsátó területnek tekinthető a megyék túlnyomó többsége, a keleti, gazdaságilag fejletlenebb megyék (Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Békés és Nógrád) népességmegtartó ereje a leggyengébb. Budapest helyzete sajátos, egyszerre tekinthető cél- és kibocsátó területnek. 1990 és 1992 között a teljes belföldi vándorlási mérlege pozitív volt, majd az ezt követő időszakban a szuburbanizációs folyamatok hatására vándorlási veszteség volt megfigyelhető. A budapesti elvándorlás lassulásával a főváros helyzete 2007-től megváltozott, nagymértékű vándorlási többlet jellemezte. A következő fordulópontot 2016 jelentette, ekkor Budapest vándorlási mérlege újra negatív lett. A szuburbanizációs folyamatok intenzívebbé válásával a fővárost egyre inkább vándorlási deficit jellemezte, amely 2019-ben 5,7 ezer fős veszteséget jelentett. A pandémia időszakában bevezetett intézkedések hatására a negatív egyenleg megháromszorozódott, 16,4 ezer fővel többen hagyták el Budapestet 2020-ban, mint ahányan odaköltöztek.